Nagycsütörtök
„Nagycsütörtök van. A legméltóságosabb Oltáriszentség megalapításának az emléknapja.
Ezen a napon adtam először Szent Testemet és Véremet tanítványaimnak. Izzó szeretetem rendelte nekik ezt a napot, amikor úgy kívántam, hogy minden tabernákulumban veletek maradjak az idők végezetéig a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Azt kívánom, hogy imádjatok és szeressetek Engem mindenek fölött ebben a Szentségben, és fogadjatok Engem a szívetekbe minél gyakrabban, lehetőleg naponta….”
(2008. március 20. Szentségimádáson Jézus)
„…Éjszaka van. Júdás elárult Engem. Most még tanítványaimmal vagyok a húsvéti vacsorán. Még béke és szeretet honol közöttünk. De ellenségeim szívében már megfogant a bűn. Elhatározták, hogy az életemre törnek…. Most éjszaka van. Júdás elárult Engem. Nemsokára keresztre feszítenek, és az életemet adom értetek.”
(2002. március 28. Nagycsütörtök éjjel a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt Jézus)
“….. Éjszaka van. A sötétség órája. Júdás elárul Engem. Ő, aki a tanítványom volt. Aki látta csodáimat. Ő, aki ott volt Lázár feltámasztásánál, aki osztott az Általam megszaporított kenyerekből és halakból. Ő, aki látta, hogy a vízen járok, hogy lecsendesítettem a vihart. És mégsem hitt. Vigyázz a hit ajándékára, mint égő fényre a hitetlenség éjszakájában! Vigyázz a hitből fakadó reményre, a Belém vetett bizalomra, és az Irántam való szeretetre! Júdás elárult Engem. Csókkal, amely a szeretet jele. A bűnös sohasem tud szeretni.”
(2001. április 12. Nagycsütörtök éjjel Szentségimádáson Jézus)
„….Nagyon sokat szenvedtem ezen az éjszakán, mert előre láttam mindazt a kínzást és gyötrelmet, ami Rám várt. Szomjaztam a lelkekre. Istenségemet valósággal eltöltötte a vágy a lelkek megváltásáért, de emberségem beleremegett. Rengeteg ördög, több légió támadott: félelmet, rettegést sugallva, hogy lépjek vissza a kereszthaláltól. Arra akartak rávenni, hogy tagadjam meg Atyámat és Magamat, isteni származásomat, és így elkerülöm mindazokat a kínzásokat, amelyek által megváltom, üdvözítem a lelkeket. Erre mondtam: Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd. Rettenetes harcot vívtam ellenfelemmel, Luciferrel és emberségemmel. Végül is legyőztem önmagamat, és elfogadtam a szenvedés kelyhét, Atyám akaratát, amely a megváltás nagy műve volt. Ellenfelemnek az a szokása, hogy minden embert a halála óráján támad a legtöbb kísértéssel. Ekkor kell értük a legjobban imádkozni, hogy Isten mellett döntsenek, legyőzve önmagukat. Minden önmegtagadás Hozzám, az Üdvözítőhöz tesz hasonlóvá. Csak az a lélek tud követni Engem, aki jobban szeret Engem mindenkinél, még önmagánál is. Csak az Irántam való szeretet teszi képessé arra, hogy legyőzze saját vágyait, és hordozza a keresztet, amely az üdvösségre segíti. Csak így lehet hasonló Hozzám, Üdvözítőjéhez. Csak így ismer Rám benne Atyám. Mindennek az alapja a szeretet. Szeretni annyit jelent, mint magam elé helyezni azt, akit szeretek, és áldozatokat hozni érte. Az üdvösségre vivő szeretet ez: Szeresd az Istent mindenekfölött, és Engem szeress minden teremtményben. Amit egynek teszel a legkisebbek közül, azt Nekem teszed. Végül szeresd magadat is, de bölcsen. Viseld el saját gyengeségeidet nagy türelemmel. Mindig arra gondolj, hogy Én így szeretlek, amilyen vagy. Éppen ilyen tökéletlennek. Add át magadat Nekem életed minden pillanatában újra meg újra, hogy Én formáljalak olyanná, hogy Atyámnak kedve teljen benned. Bízzál Bennem! Én Mindenható vagyok. Szeretlek téged és türelmes vagyok hozzád. Mindig megkapod Tőlem az üdvösségedhez szükséges kegyelmet. De neked is akarnod kell fejlődni, üdvözülni. Nélküled nem megy. Amikor nehéz, szemlélj Engem ott, a Getszemáné kertben. A sziklán térdepelve, remegve, félve, vérrel verejtékezve, IMÁDKOZVA! Ez a lényeg: az IMA. Mert ez erősíti meg a csüggedt, és félelmekkel teli lelket, hogy aztán a lélek legyőzze a testet. A test minden vágyát, minden szenvedélyét, mert amit a test akar, az maga a pokol. Amit az Istennel egyesült lélek akar, az a menny. Minden emberben jelen van egy szent és egy lator. Az élet ezért egy örökös harc: Le kell győzni a latrot, és így szentté válik az ember. Mindezt csak Isten kegyelméből, folyamatos imával lehet elérni. Törekedjetek az életszentségre úgy, hogy Engem, Megváltótokat kövessetek!“
(2003. április 17. Nagycsütörtökön éjjel a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt Jézus)
„Eljött az óra, amiért leszálltam ebbe a siralomvölgybe. Júdás elárult Engem. A Getszemáné kertben vérrel verítékeztem. Emberségem remegett, mert istenségem előre tudta mindazt, ami Rám várt. Az emberi kegyetlenség nem ismer határokat. Ekkor mondtam: „Atyám, ha lehetséges múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Ekkor Atyám nagy szeretettel ölelt körül, és megerősített Engem. Meg mutatta Nekem, hogy áldozatomért meg fog telni a menny üdvözült boldog lelkekkel, akik mindörökké fogják zengeni dicsőségünket.(Az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségét.) Ekkor ki mondhatatlan nagy szeretetet éreztem az egész emberi nem iránt, akiket meg akartam menteni, és be akartam vinni Atyám országába. Ezért mindent vállalni akartam. Tudtam előre, hogy milyen elviselhetetlen kínok várnak Rám. De mint Isten, azt is tudtam, hogy ezzel az áldozattal mindörökre kiengesztelem Atyám jogos haragját, és ezentúl már csak az Én Véremen keresztül fogja látni az összes bűnöst. Szent Vérem ott fog csillogni minden ember lelkén, mert Én mindegyiket megváltom. Az már az ember szabad akaratától függ, hogy elfogadja-e Tőlem ezt a nagy kegyelmet, vagy elutasítja. Én minden szenvedést és áldozatot vállaltam a lelkek üdvösségéért. Egyedül Én, a Szeplőtelen Bárány, a Megtestesült Ige, az Isten-Ember hozhattam meg ezt a nagy áldozatot, mert csak az Én áldozatom volt tökéletes. Erre senki más nem volt alkalmas Rajtam kívül. Szent Anyám, János, a tanítvány, és mindazok, akik keresztem alatt álltak, és egyesültek fájdalmaimmal, szintén nagy érdemeket szereztek, mivel szenvedéseiket és áldozataikat egyesítették az Enyémmel, ezért Atyám úgy tekintett le rájuk, mintha Én szenvedtem volna el az ő szenvedéseiket is. Mondom neked: a világ végezetéig élő összes ember, ha szenvedéseit és áldozatait egyesíti az Én kínszenvedéseimmel és kereszthalálommal, rengeteg lelket ment meg, mert Atyám úgy tekint ezekre a lelkekre, mintha Én szenvednék általuk. Én a világ összes bűnét Magamra vettem, jóllehet Én Magam egyet sem követtem el. Minden bűnért elégtételt nyújtottam. A töviskoronázással a gondolatban elkövetett bűnökért. A ruháimtól való megfosztással, a paráznaság és mindenféle tisztátalanság bűneiért. A megostorozással az összes kegyetlenség bűnéért. A kereszthalállal minden gyilkosságért. Rettenetes kínszenvedésekkel váltottam meg a világot. Az Én szenvedéseimhez nincs, és nem is lesz hasonló a világ végezetéig. Ha valaki csak egyetlen fohászt mond el Hozzám bizalommal, és keresztemre tekint, az megmenekül a kárhozattól. Még akkor is, ha a világ összes bűnét elkövette volna. Nagy volt a lelketek ára! Szent kiomló Vérem tisztított meg a bűntől. Nézzetek fel keresztemre! Fogjátok fel, mennyire szeretlek benneteket! Gyűlöljétek a bűnt, ami ennyi sok szenvedést okozott Nekem! Ne kövessetek el bűnt soha! Inkább akarjatok meghalni, mint vétkezni!”
(2010. április 1. Nagycsütörtökön Szentségimádáson Jézus)
Nagypéntek
„…. Amikor kihirdették felettem a halálos ítéletet, beleremegtem.
Jóllehet, Én, mint Isten, mindent előre tudtam, mégis nagy hatással volt Rám. Tudtam, hogy a világ összes bűnéért Nekem kell elszenvedni az elégtételt. Megostoroztatásomkor rettenetes kínokat álltam ki. Az ólomgolyók, amelyek az ostor ágainak a végén voltak, valósággal felszaggatták Testemet. Minden csapás helyén lyukak keletkeztek, amelyekből ömlött a vér. Volt olyan csapás, amely húsdarabokat tépett ki a Testemből. Ez akkor volt, amikor nagy erővel vertek. Egy oszlophoz kötöttek, mert egyébként elzuhantam volna. Szemem elhomályosult, és szédültem a sok vérveszteségtől és a rettenetes kínoktól. Ó, ha tudnátok, hogy bűneitekkel ti is hozzájárultatok megváltói kínszenvedésemhez! Ha az isteni erő nem támogatott volna, belehaltam volna. De a bűnök óceánja még több áldozatot kívánt. A ti gőgötök és kevélységetek nyomta ártatlan fejemre a töviskoronát, amely olyan volt, mint egy sapka, vagyis az egész fejemet befödte. A hatalmas tövisek egész a koponyámig hatoltak. Hosszú hajam átázott a kiömlő vértől, amely patakokban folyt le a hátamon és a karomon. Nem tudjátok felfogni, milyen iszonyatos kínokat kellett elszenvednem a ti makacs gőgötök miatt. A kigúnyolások, az ütlegek, a leköpések is ekkor jöttek. Amikor a keresztutat jártam az ötvenkilós gerendával a vállamon, akkor az erőm már nagyon elfogyott. A rengeteg vérvesztés miatt a lábaim inogtak, reszkettem a gyengeségtől. Ezért háromszor is elestem, Arcra, mert még annyi erőm sem volt, hogy a fejemet fölemeljem. Láncokat kötöttek Rám hóhéraim, mint valami kutyára, és azzal vonszoltak. A Testem csupa seb volt, és még azt is felhorzsolták. Amikor már látták, hogy végképp nem bírom a nagy keresztgerendát, Cirenei Simont kényszeríttették, hogy vigye helyettem. Ő eleinte zúgolódott, de amikor Rám nézett, elfogta a részvét, és szívesen vitte.
Ó, ti vak bűnösök! Hogy tudtok vétkezni, amikor látjátok keresztre feszített Testemet, hogy mi volt az ára?!! Keresztre feszítésem kínjairól már beszéltem neked. (III. kötet 81. old.) Azt nem lehet kifejezni, amit akkor szenvedtem. A világ összes szenvedése nem mérhető hozzá. Nincs az az áldozat, amit Én meg nem hoztam a ti lelketek üdvösségéért.”
(2009. április 9. Nagycsütörtökön éjjel, Szentségimádáson Jézus)
“…. Amikor felértem a Golgotára, amelynek Koponyahely volt a neve, már szinte ájultan rogytam össze. Ekkor fellocsoltak, és odavonszoltak, odahúztak a földön keresztemhez. Ezáltal újabb iszonyatos szenvedéseket okoztak Nekem, fölhasogatva nyitott Sebeimet, melyek Szent Testemet borították. Helyemet, ahol végighúztak, Szent Vérem jelölte meg. Ugyanígy egész keresztutamat is, amelyet Szent Véremmel hintettem meg. Ezáltal szenteltem meg a földet, az egész földgolyót, és a port, amelyből az ember teste vétetett. Ezután durván keresztemhez ráncigáltak, tudatosan még több fájdalmat okozva ezáltal. Keresztre feszítésem részleteibe nem vonlak be, mert Irántam való szereteted révén elájulnál, ha minden kegyetlenséget, és fájdalmamat feltárnám előtted. Így csak nagy vonalakban tájékoztatlak. Előbb a jobb Kezemet szegezték rá a keresztfára, majd szinte széttépték mellkasomat, hogy a bal Kezemet az előre kifúrt lyukhoz illesszék. Akkor ezt is a fához szegezték. Ezeket a kínokat és fájdalmakat emberi szavakkal képtelenség kifejezni. Szent angyalaim sírtak, zokogtak azon, amit láttak. Szent Anyámról jobb, ha nem is beszélek. Őt csupán az isteni erő tartotta életben. Rettenetes lelki kínokat élt át. Ezután Lábaimat húzták a lyukhoz, így csípőmet mintegy kifordították, kitépték a helyéből. Csak az isteni erő tartott életben. Jobban jártam volna, ha elájultam volna, mert akkor nem éreztem volna e borzalmas kínokat. De Én ezt is fel akartam ajánlani engesztelésül a lelkekért Atyámnak. Ezért kértem Őt, hogy ne ájuljak el. Miután így keresztben és hosszában széttépték Szent Testemet, Lábaimat egymásra téve a fához szegezték. Ezután kötelekkel felállították keresztemet, amelyen már rajta függtem, és a kiásott gödörbe tették. Ekkor nagyot zökkent. Ezáltal újabb elviselhetetlen kínokat okoztak Nekem. Ekkor Szemem elhomályosult, és Atyámhoz fordultam. Elhaló halk hangon zsoltárokkal dicsőítettem Őt. Dicséretemet felajánlottam mindazokért a lelkekért, akik egész földi életükben megfeledkeznek Róla, és még haláluk óráján is káromolják Őt. Atyám szerető Szívének nagyon nagy fájdalmat jelent minden elkárhozott lélek. Ezért engeszteltem Őt dicsőítő zsoltárokkal. Kértem Őt, halmozza el áldozatomra való tekintettel még több kegyelemmel a lelkeket, hogy legalább haláluk óráján megtérjenek, és üdvözüljenek. Atyám megígérte ezt Nekem, és Én láttam, hogy áldozataimért rengeteg lélek fog megmenekülni az örök kárhozattól. Mindez igen nagy vígasszal töltötte el a lelkemet, amit azonnal tudattam Szent Anyámmal, hogy Ő is vigasztalódjon, és Ő is ajánlja fel áldozataimat, és Velem egyesítve az Ő áldozatait is Atyámnak, még több lelket mentve ezáltal. Atyám nagy megelégedéssel fogadta mindkettőnk áldozatát. Megígérte, hogy a világ végezetéig irgalmas lesz a lelkekhez. Közben rengeteg vért veszítettem. Ajkam színe lilára vált. Már-már a halálomon voltam. Ekkor kiáltottam: Szomjazom! A lelkekre szomjaztam, mert láttam, hogy ennek ellenére is még mindig lesznek lelkek, akik megátalkodottak maradnak hitetlenségükben, amelyet gonoszságuk táplál, és emiatt örökre elvesznek. Ekkor érintette meg vérző Ajkamat az ecetbe mártott szivacs, amely újabb fájdalmakat okozott Nekem, amikor Ajkam Sebét felmarta. Már éreztem, hogy elfolyt Vérem, és a halál hideg verejtéke folyt le Testemen. Ekkor mondtam: Beteljesedett. Atyám, Kezedbe ajánlom Lelkemet. Ezután kileheltem Lelkemet, és ez igen nagy megkönnyebbülést jelentett Nekem. Egyrészt azért, mert Testem szenvedését nem éreztem többé, másrészt azért, mert beteljesítettem Atyám akaratát. Ti is, akik keresztényeknek valljátok magatokat, vegyétek nagyon komolyan a Miatyánk ima minden szavát, és maximálisan igyekezzetek mindig mindenben Atyám akaratát teljesíteni.“
(1999. október 15. pénteken este, szentmise előtt a Fájdalmas rózsafüzér imádkozása alatt Jézus)
„Éjszaka van. A bűn sötétsége ráborult a világra. Itt vagyok a kereszten. Keresztre szegez minden bűn. Minden hitehagyás, minden kétely, az ebből fakadó istenkáromló élet és a halálos bűnök sora. A kereszten előre láttam mindezt, és ez fájt a legjobban. A Lelkem jobban sajgott a sok elkárhozott lélek miatt, mint vérző Sebeim. Ma is misztikusan keresztre vagyok szegezve. Onnan kiáltom: Szomjazom! Legalább ti, akik keresztem alatt álltok, és meghalljátok kiáltásom szavát, ziháló mellemet elfúló haldokló hangomat, ti kiáltsatok helyettem! Ti hirdessétek Igémet! Legyetek világító fáklyák, sók és felkiáltó jelek ebben a szennyes, bűnökkel terhelt világban! Életpéldátokkal, jó erkölcsötökkel, jócselekedeteitekkel és hangos szavaitokkal hirdessétek tovább, amit haldokló elfúló hangom félbehagyott! Zengjetek Atyámnak zsoltárokat, amiképpen Én tettem a kereszten! Gyakoroljátok az irgalmasság jócselekedeteit, hogy tetteitek nyomán dicsőítsék Atyámat! Minden rajtatok múlik, hogy gazdagon, vagy koldus szegényen távoztok el ebből a világból. Minden itt marad, de cselekedeteiteket hozzátok magatokkal. Jöjjetek, még nagyon sok betöltetlen hely van szőlőskertemben! Sokakat hívok, de süket fülekre találok. Elvakítja őket a hamis csillogás, és az igazi értékeket észre sem veszik. Pedig a mammon haláluk óráján cserben hagyja őket. Átszáll örökségül az utódokra. Itt marad. A lélek pedig üres kézzel, koldusan, búsan áll meg Előttem, mert futni hagyta a perceket, a jó alkalmakat, amelyek soha többé nem térnek vissza. Pedig egy vigasztaló szó, egy mosoly, egy kevés alamizsna, egy kis segítség mind megannyi kincsgyűjtési alkalom. Mindért örök jutalom jár: Jöjjetek Atyám áldottai! Éheztem, és ennem adtatok. Minden teremtményben Engem szolgáltatok, vagy elmulasztottátok megtenni azt, amire lehetőséget adtam. Ébredjetek! Még van alkalom arra, hogy tegyétek a jót. Annyi megoldásra váró probléma és annyi szegény ember van! Koldusként zörgetek szívetek ajtaján. Ha beengedtek, Királyként Én látlak el benneteket minden jóval. Ha befogadjátok kegyelmeimet, megváltozik életetek, mert Én működöm általatok. Értelmet, célt adok eddigi léha, üres léteteknek. Örök értékeket gyűjthettek Atyám dicsőségére és lelketek üdvére.“
(2003. április 18-án, Nagypénteken, éjjel Szentségimádáson Jézus)
„….Gondolj elfogatásomra, meggyaláztatásomra, kigúnyolásomra, leköpdösésemre! Tudod kikért ajánlottam föl? Elbukott, Nekem szentelt papjaimért, akik a pokol tüzében ugyanezt a gúnyt kapják örökkön örökké. Nagyon szeretem pap fiaimat. Szeretetből választottam ki őket erre a szent szolgálatra. Azért, hogy képmásaim legyenek, hogy általuk szolgáltassam ki szentségeimet. Imádkozz értük sokat! Ellenfelem őket támadja a legjobban. Soha ne szóld meg egyiküket sem!
Gondolj megostoroztatásomra! Mint valami gonosztevőt, úgy vertek. Ártatlanul. Mindezeket felajánlottam Atyámnak azokért, akiket igazságtalanul vádolnak és büntetnek, hogy elfogadják, ha Értem szenvednek. Csak így tudtak hálát adni apostolaim, amikor az evangélium hirdetése miatt börtönbe vetették és megbotozták őket. Csak így tudtok hálát adni ti, akik a világ végezetéig éltek azért, mert családtagjaitok kigúnyolnak, barátaitok kiközösítenek titeket, mert nektek mindig csak egy témátok van, ti mindig ugyanarról beszéltek: Rólam, és tanításomról. Pedig nekik ez teljesen fölösleges, hisz tudomást sem vesznek Rólam. Elfoglalja őket a világ.
Gondolj töviskoronámra! Ezt azért kaptam, mert megvallottam, hogy Király vagyok. Ezt a szenvedésemet azért ajánlottam fel Atyámnak, hogy ti, akik a világ végezetéig éltek, megkapjátok a kegyelmet, az erőslelkűséget, hogy megvalljatok Engem az emberek előtt. Ha kell, az életetek árán is, akár véretek ontása árán is.
Szemlélj Engem, amint véres, sebekkel borított testtel a vállamon vonszolom a Golgota hegyére keresztemet. Ezt azért ajánlottam fel Atyámnak, hogy ti szívesen hordozzátok mindennapjaitok kis keresztjeit. Csak így kérhettem tőletek, ha példát adtam rá: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, úgy kövessen Engem.
Nézd! Itt vagyok a kereszten. Rászögezve. A Vérem ömlik. Már átáztatta keresztem alatt a földet. Anyám már félholt. Sírni sincs ereje. János tartja, támogatja. Hű voltam mindhalálig. Engedelmes a kereszthalálig. Ezért kérhettem tőletek: Aki mindvégig állhatatos, az üdvözül. A vértanúság nagy kegyelem. Nagy kiválasztottság. Adj érte hálát. Csak úgy tudod meghozni, ha önfeledten szeretsz, imádsz mindenekfölött. Ha senkit sem helyezel Elém, ha Én vagyok a te Mindened, a te Istened. Én is így tettem. Ha Anyámat néztem volna, nem hozhattam volna meg a keresztáldozatot. De Én Atyámra néztem. Őneki engedelmeskedtem. Téged láttalak, és mindazokat, akik követni fognak. Irántam való szeretetből hősök, vértanúk lesznek. Így tekints Rám a kereszten. Mindenben utánozz Engem, hogy te is példakép lehess testvéreid számára!”
(2001. április 12. Nagycsütörtök éjjel Szentségimádáson Jézus)
