A keletnémet területeken az egyház a jelenlétért küzd

Az egykori Kelet-Németországban három-négy generációra visszamenőleg nincs az embereknek kapcsolata az egyházzal, a hittel – erről beszélt Erfurt segédpüspöke, Reinhard Hauke a Kathpress osztrák hírügynökségnek adott interjúban.

Bár három, sőt már négy generáció sem tart kapcsolatot az egyházzal, a hittel, mégsem törvényszerű, hogy ezen ne lehetne változtatni – mondta Reinhard Hauke segédpüspök, az erfurti egyházmegye apostoli kormányzója. A lakosság mindössze 8%-a katolikus, ennél valamivel magasabb az evangélikusok aránya, de a nagy többség, azaz 70% semmilyen felekezethez sem tartozik. Egy-egy területen kisebb falvak  őrzik még nagyobb számban a katolikus hitet, de a városokban az amúgy is alacsony számarányok még csökkenőben is vannak. Az egyházmegye püspöki székhelyén, Erfurtban 200 ezer lakosból 11 ezer a katolikus, 25 ezer pedig evangélikus, az egész egyházmegyében is összesen csupán 160 ezer a katolikusok száma.

A kisebbségi lét ellenére a Katolikus Egyház számos iskolát, óvodát, kórházat, idősotthont tart fenn. „Számos eszközt megragadunk, hogy a hitről, Egyházról tájékoztassuk az embereket, meghívjuk őket, és segítséget igyekszünk nyújtani nekik az életvezetésben” - mondta a püspök. Problémaként említette, hogy szerzetesrendek alig vannak jelen az egyházmegyében.

Az evangélikus egyházzal ápolt kapcsolat jónak mondható, bár a német egyesítés előtt erősebb volt a szolidaritás. Ma a közös problémák, kihívások egymásra utaltságot eredményeznek, mégis feszültségek nehezítik a két egyház viszonyát. Elsősorban az okozott zavart, hogy a politikai fordulatot követően az evangélikus egyház több képviselője politikusi szerepet vállalt, ami Hauke szerint „érthetetlen”.

Mindkét egyház igyekszik saját „arculatát” erősíteni: az evangélikusok a reformáció 2017-es évfordulójára készülnek. A katolikusok számára meghatározó volt XVI. Benedek 2011-es látogatása, és Ferenc pápára is nagy érdeklődéssel tekint a szekularizált keletnémet világ.

Hauke 2012 novembere óta látja el az apostoli kormányzói feladatkört. Általában nem szokás, hogy ilyen hosszú ideig apostoli kormányzó irányítson egy egyházmegyét, mert ebben a tisztségben fontosabb döntésekre nem kap felhatalmazást. Bízik a püspöki hivatal mielőbbi betöltésben - zárja szavait Hauke.

Magyar Kurír

Nem akarok hozzászokni a háborúhoz! „Ellenfelek”, akik a béke útját keresik

Az olaszországi Rondinében, e védett és „semleges” toszkánai kisvárosban együtt élnek olyan fiatalok, akik egymással konfliktusban álló országokból érkeztek. Szülőföldjükön önérzetes ellenségek lennének, itt azonban megpróbálják legyőzni előítéleteiket és meglátni az ellenségben a másik embert. Izraeli és palesztin fiatalok egy „digitális otthon” létrehozásával is meg szeretnék tanulni az együttélést.

„Életem során eddig nem ismertem palesztinokat, és itteni palesztin társam sem ismert izraelieket, csupán a biztonsági ellenőrző pontokon álló katonákat. Jól esett hallani, ahogy azt mondja: létezik Izrael, és léteznek izraeliek. Én is azt tudom mondani: van Palesztina, és nemcsak terror, bizalmatlanság és félelem létezik, hanem léteznek a palesztinok is” – mondja el a SIR-nek a 25 éves Naomi, izraeli építész hallgató. Négy hónapja a Rondine Cittadella della Pace (Rondine, a béke városa) alapítvány nemzetközi diákközpontjában él, intézményes és magánösztöndíjaknak köszönhetően egyetemi, építész mesterképzésben vesz részt. Az alapítvány többek között az Olasz Püspöki Konferencia támogatásával működik.

A palesztin Ibrahim másfél éve lakik Rondine városában, mesterképzés keretében banki ismereteket tanul. „A béke városában élve háborús konfliktusból fakadó szenvedésekben osztozunk, de ezek a konflikusok ránk személyesen nem vonatkoznak. Szeretnénk előre tekinteni, nem pedig gyűlöletben leélni életünket. Évtizedek politikai tárgyalásai után semmit nem értünk el. Úgy vélem, itt az ideje, hogy a tanulmányokon és a kultúrán keresztül is megpróbáljunk közeledni egymáshoz. Így találhatunk közös utakat. A politikai döntések gyakran megosztanak, de ha a párbeszéd és a bizalom táplál minket, akkor túl tudunk lépni az érdekellentéteken, és a barátság megerősödik köztünk” – állapítja meg Ibrahim.

Naomi mosolyával fejezi ki egyetértését. „Meg akarom ismerni a palesztin kultúrát, beszélni akarok a palesztin fiatalokkal, párbeszédet folytatni velük, hogy jobban megértsem, mi is történik valójában, és hogy legyőzzük a kölcsönös előítéleteket. Igyekszem megérteni fájdalmukat, szolidaritást vállalni velük, de ez még nem elég. A napjainkig leírt történelem a háborúról szól, rajtunk a sor, hogy ebbe olyan oldalakat írjunk, melyek a békéről szólnak. Megemlékezve a múlt hőseiről, akiknek egyesíteniük kell minket, nem pedig szétválasztani.”

Könnyen megeshet, hogy álmodozóknak tartsuk ezeket a fiatalokat, de a 23 éves, Tel Aviv környékéről származó, izraeli Raz szavai, realista látásmódja az ellenkezőjéről győznek meg: „Az elhúzódó konfliktus cinikussá tette az embereket. Több nemzedéken végigvonult ez a háború, és nem volt lehetőség a kölcsönös bizalom kialakulására. Itt most lehetőségem van párbeszédet folytatni palesztin fiatalokkal, ami Izraelben lehetetlen, mivel palesztinok nem léphetnek be a térségbe.”

Yahel, a 23 éves izraeli belsőépítész hallgató, aki Tel Avivból jött ide, nagyon világosan fogalmaz: „Nem elégszem meg azzal, amit az újságokban olvasok a háborúról. Nem akarok hozzászokni a háborúhoz. Szeretném megismerni palesztin kortársaim szempontjait, meghallgatni őket, mit gondolnak. Mi nem a kormányaink állásfoglalásait képviseljük, hanem önmagunkat, saját látásmódunkat. Azt reméljük, hogy békében élhetünk mi és családjaink. A konfliktust áthidaló eszközök: a nyitottság, a meghallgatás, a párbeszéd, a barátság és a bizalom.”

A béke városának honlapján angol és olasz nyelven beszámolók olvashatók, fotógaléria mutatja be a diákok életét, a viedókon pedig maguk mondják el személyes élményeiket, hogyan fordul át a bennük gyökerező ellenségérzet az igaz emberi kapcsolatok és a béke építésévé. „Az volt a legnehezebb, hogy az asztalnál az izraeli fiú mellé üljek” – mondja el egy videóban egy palesztin lány.

A találkozás és a párbeszéd iránti vágy indította Yahelt és barátait arra, hogy létrehozzanak egy „digitális otthont”, ahol zsidó, arab, izraeli és palesztin fiatalok találkozhatnak egymással. Eszköz ez a megosztottságból fakadó akadályok és a több évtizedes ellenségeskedés legyőzésére.

„A neheze azonban most jön – ismeri el Ibrahim. Amit építünk, nem Rondinében kezdődik, hanem főleg saját hazánkban, amikor majd hazatérünk. Itt békében élek izraeli barátaimmal, de visszatérve Palesztinába, mit fogok csinálni? Ez a nagy kihívás!” „Akkor már nem találkozhatunk – mondják kórusban az izraeli fiatalok –, és ő nem jöhet át hozzánk. Az a feladatunk, hogy elmondjuk: vannak olyan palesztinok, akik a békét keresik velünk, és fontos, hogy együtt találjunk ki közös terveket.”

Rondine városában a Balkán térségéből is érkeznek fiatalok, ahol szintén politikai feszültség uralkodik. Így fogalmaznak: „Rondine olyan, mint egy nagy virágoskert, amelyet mindannyian öntözünk, és aki utánunk jön, megérezheti illatát. A béke virágának öntözése kivétel nélkül mindannyiunk feladata.”

(A video a magyarkurir.hu -n megtekinthető)
(Magyar Kurír)

Izrael: a katolikus kisebbséget tartsa el a Vatikán

Egyetlen magyar híradás sem számolt be arról a háttérmunkáról, amit a napokban kötött Izrael és a Katolikus Egyházfő. Külföldi értesüléseink szerint, olyan megállapodás született, miszerint Izrael szívén viseli az országukban élő katolikus vallású kisebbség sorsát! Támogatásukat oly módon képzelik el, hogy a vatikáni alapítványok anyagi támogatásukkal (itt lelki gyakorlatról szó sincs) tartsák el hittestvéreiket, mert már a zsidó nép számára ez terhes. Nem mintha ezeket a szerencsétleneket nem cipőpucoló rabszolgasorban dolgoztatnák éhbérért. Itt inkább egy másik pénzcsap lehetőségei vannak kiaknázva, hiszen a viselt háborúkhoz "pénz, pénz és pénz" kell. Sok-sok pénz!
Izraelnek esze ágában sincs a nyomortelepi katolikusokat támogatni! Persze a ceremónia ajándékozással telt. Kapott Ferenc pápa minden szükséges kelléket a jövőre nézve, volt itt ezüst menóra "Kölcsönös Szeretet" gravírozással, emlékplakett "az elvégzett munka elismeréséért" és miegymás is. Ez ma a módi! A megállapodás megszületett, megköttetett, aláíratott, szentesített! Európai "integrált perselypénzen" gyilkolják tovább nemes fajtánkat! Járuljatok ti is az oltár elé és áldozzatok a mammonnak... Ne feledjétek: Jónak lenni, Jó! Erre kér a Katolikus Caritas is. Az ajándéktárgyakat jó, hogy szétosztják a rászorulók között, de hová osztják a pénzalapú adományokat? Csak  nálunk, ebben a szegény országban 120milliós az eddigi bevétel és hol van még Karácsony! És a "Magyar" TV-téboly csak fokozza az osztályharcot! Egy "Német"országtól vajon mennyit csapolnak le?

Utóirat: Jónak lenni, valóban jó! Tehát jók legyetek!

Gölöncsér Miklós

Ünnepi fa

A  Fehér Ház a Karácsonyfát „Ünnepi Fá”-nak  nevezte. Ez a  tény arra késztette a CBS műsorvezetõjét Ben Steint, hogy  megírja a lenti cikkét. Úgy gondolom, ezek a gondolatok mindenhol érvényesek.

 
"Bevallom:

Zsidó  vagyok és minden egyes ősöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem,  ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat,  Karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék  különböztetve. Ezek a fák azok, amik: Karácsonyfák.

S  egyáltalán nem zavar, amikor az emberek 'Boldog Karácsony'-t kívánnak nekem.  Nem gondolom, hogy megaláznának, vagy gettóba akarnának csukni. A tény az,  hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian  testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S  egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászol-jelenet van felállítva az egyik  forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz, Malibu-ban. Ha az  emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a  Menorah néhány száz yardnyira arrébb.

Nem  szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok, és ugyanúgy nem gondolom,  hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények.  Gondolom, az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások  időszakaiba. Fogalmam sincs, honnan származott ez az  „Ünnepi Fa” ötlet,  miután Amerika kifejezetten ateista ország.

Vagy  akár kifejezhetem másképp is: honnét jött az ötlet, miszerint imádnunk kell a  hírességeket, de tilos Istent imádnunk? Viszont sokan vagyunk akik  elgondolkodnak azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s hova lett az az  Amerika, amit mi ismertünk..."

http://szeretetfoldje.hu/index.php/cikkek-irasok/5084-uennepi-fa

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Egyedül csak Isten Fénye hozhat örök boldogságot

2013. december 18. szerda, 16:40

Drága szeretett leányom, a kezdet vég nélküli. Miután Atyám egyszer megteremtette az életet, és az ember első lélegzetét veszi, testben fog létezni, s aztán lélekben pedig mindörökké.

Az Örök Élet legnagyobb titka, hogy az valóban létezik, még akkor is, ha az ember mellette dönt-e vagy sem. Az ember megkapta a szabad akarat Ajándékát, és az utolsó lélegzetvétele napjáig a Földön választási lehetősége van: élheti az életét olyan jól, ahogyan csak tudja, Isten Törvényei szerint, és így elnyeri az üdvösségét, vagy eltékozolja Isten Létezésének Igazságát, és azt a saját vágyainak megfelelően éli. Amikor ő, megszegvén Isten Szavát, a saját szenvedélyeit, kapzsiságát és vágyait elégíti ki, akkor szörnyű kockázatot vállal magára, aminek következményei lesznek az örökkévalóságra vonatkozóan.

Azok, akiknek megadatik a szerencse, hogy elnyerjék a legdicsőségesebb üdvösséget, az Örök Élet örömmámorában fognak élni Isten Királyságában. Ők, egységben Isten Akaratával, a dicsőség minden formáját élvezni fogják, és egy tökéletes létet fognak élni, amelynek soha nem lesz vége. Azok, akik úgy döntenek, hogy hátat fordítanak Istennek, annak ellenére, hogy Én minden erőfeszítést meg fogok hozni, csakhogy megmentsem sajnálatra méltó lelküket, szintén örökké fognak létezni. Sajnálatos módon, nekik szörnyű szenvedést kell majd elviselniük a magány és kétségbeesés vigasztalanságában. Nekik is részük lesz a feltámadásban az élőkkel és a holtakkal együtt, de az ő létük egy fájdalmas lét lesz, mert ők sohasem fogják meglátni Isten Fényét. Egyedül csak Isten Fénye hozhat örök boldogságot.

Amikor az utolsó lélegzeteteket veszitek a Földön, akkor az egyszerűen azt jelenti, hogy az örökkévalóságba vezető utazásotok következő szakaszába lesztek ragadva. Csak egyetlen járható út van, és ez az, amelyen Hozzám érkeztek. Minden más út egy szörnyű létbe vezet, és mégis sok félrevezetett lélek azt hiszi, hogy ismeri az Igazságot, amikor visszautasítják az örökkévalóság létezését.

Nem szabad soha elutasítanotok az Igazságot, mert egyedül csak az Igazság hozhat Örök Üdvösséget nektek.

Jézusotok