Bevezetés a megtestesülés misztériumába

Advent első vasárnapján, december 1-én, az esti fél 7-es szentmisét követően Barsi Balázs atya megkezdte konferencia-beszéd sorozatát. Beszédének témája: Bevezetés a megtestesülés misztériumába.

Az új egyiptomi alkotmány lehetővé tenné keresztény templomok építését

Ötven egyiptomi „bölcsből” álló bizottság feladata volt, hogy vizsgálja át az új egyiptomi alkotmány tervezett szövegét. December elsején jóváhagyták, a következő lépés a népszavazás lesz.

Az új alkotmány 247 cikkből áll, ebből 42 újonnan került be. A Murszi elnök idején érvényben lévő alkotmánytól eltérően az új okirat írásba foglalja a nem iszlám vallások szabad vallásgyakorlatát. December 3-án adják át a tervezetet Adly Mansour ideiglenes elnöknek, akinek egy hónapon belül népszavazásra kell bocsátania.

A SIR olasz katolikus hírügynökség Antonios Aziz Mina gízai kopt püspököt kérdezte arról, mit jelent az ország, és különösen a kisebbségek, köztük a keresztények számára a változás. A püspök szerint kemény munka nyomán pozitív eredmény született, a tervezet minden egyes cikkét legalább 75 százalékos többséggel fogadtak el a képviselők.

A saríára vonatkozó részekkel kapcsolatban hangsúlyozta: eddig is az szerepelt az alkotmányban, hogy a saríát, vagyis az iszlám jogot alapelvként kell alkalmazni. Voltak, akik alapelv helyett előírásra akarták ezt módosítani: ez azt jelentette volna, hogy a saría minden egyes mondata jogforrás lenne. Nem fogadták el ezt, a saría nem az egyetlen jogforrás, értelmezése az alkotmánybíróság feladata, nem pedig az al-Azhar egyetemé vagy a Korán-iskoláké.

Az új alkotmánytervezet nagyon fontos újdonsága, hogy lehetővé teszi keresztény templomok, istentiszteleti helyek építését. Korábban nem csak templomot, hanem egy kis imaszobát sem lehetett építeni. A püspök hozzátette, hogy a kisebbségek érdekének védelme nem csupán a kisebbségeket szolgálja, hanem az egész társadalmat, hiszen az alapvető emberi jogokat érinti.

A törvény kimondja, hogy civil embert nem ítélhet el katonai bíróság, kivéve, ha közvetlenül egy katonai létesítményre támad, vagy szolgálatát teljesítő katonát támad meg. Az alkotmánytervezet javasolja, hogy a politikai életben legyenek jelen nők, keresztények, fiatalok, munkásemberek, földművesek, fogyatékkal élők, bár azt nem szabja meg, hogy milyen arányban szerepeljenek a választási listákon.

Antonios Aziz Mina püspök bízik benne, hogy a nép elfogadja majd a tervezetet. Ezt követően pedig arra van szükség, hogy a politikai akarat az alkotmányba foglalt alapelvek szerinti törvényeket alkosson. Az egyiptomi alkotmány példaértékű lehet a környező országok számára is – zárta le a beszélgetést bizakodóan a gízai püspök.

Magyar Kurír

Cantalamessa ferences atya első adventi prédikációja a Vatikánban

"...A valódi döntés ennél sokkal radikálisabb volt: nem a gazdagság és a szegénység között, nem egyik vagy másik társadalmi osztály közül választott, hanem önmaga és Isten között..."

„Assisi szegénykéjétől megtanulhatjuk, hogy az Egyház valódi megreformálói azok, akik megtagadják önmagukat, és teljesen az Úrnak élnek” – szögezte le Cantalamessa.

Így folytatta tanítását: „Ahhoz, hogy megértsük Szent Ferencet, előbb megtéréséből kell kiindulnunk. Ferenc nem a szegénységet vagy a szegénység eszméjét választotta; ez csak következménye, és nem kiinduló oka volt megtérésének. A valódi döntés ennél sokkal radikálisabb volt: nem a gazdagság és a szegénység között, nem egyik vagy másik társadalmi osztály közül választott, hanem önmaga és Isten között. Aközött, hogy saját életét mentse, vagy elveszítse azt az evangéliumért. Megtérésének mély oka tehát nem szociális természetű, hanem evangéliumi.

Ferenc nem gondolt az Egyház reformjára, ő vissza akart térni Jézus életstílusához. Ezzel azonban felmutatta a válságból kivezető egyetlen kiutat az Egyház számára, vagyis az evangéliumhoz való visszatérést. Megtörni az Egyház elszigeteltségét, újra kapcsolatba hozni az emberekkel. Az evangélium elhomályosításának egyik oka az volt, hogy a tekintélyt nem szolgálatként, hanem hatalomként értelmezték, és ez számtalan konfliktushoz vezetett az Egyházon belül és kívül is. Ferenc a maga részéről ezt a problémát evangéliumi módon oldotta meg: rendjében az elöljárókat minisztereknek, vagyis szolgáknak nevezte, míg mindenki mást testvérnek – ez óriási újdonság volt.

Ahhoz, hogy megreformáljuk az Egyházat, előbb magunkat kell megreformálnunk. Mindig, minden szándékunkban Krisztus dicsőségét kell előre helyeznünk. Vannak akiket az Úr életszentségük által, vannak, akiket kritikájuk vagy hivataluk végzésén keresztül hív az Egyház megújítására. Ugyanaz a kiindulópont, amelyből megkezdődött Ferenc lelki kalandja: megtérés az énből Istenhez, az önmegtagadás. Így születnek az igazi reformerek, akik valóban változtatnak valamit az egyházban” – zárta első adventi prédikációját a pápai ház szónoka.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Advent idején

Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.

Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra…
látom, amint kályha mellett
nagyanyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba-
„Idd meg! Nem fogsz fázni majd!”
Átmelegedett testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.

Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a „jó”
a testem és lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba révedek.
Hiánya -így advent idejében-
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.

Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
„Itt az Angyalka! Megjelent!”

Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést gyermekeimnek
minden karácsonykor átadom.
Már sokadszor töltjük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli a gyermekeit.

Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom - onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!

Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.

Drága Advent köszöntünk, Lelkünk téged epedve várt,

Hajnalfényed közöttünk hintsen szerte arany sugárt.

Szép Adventet

Egy kis demonológia

A hét főbűn katolikus meghatározásához a középkorban keletkezett teológiai írások egy-egy fődémon nevét társítják. A nevek eredete és jelentése mindig érdekes, hiszen a legösszetettebb érvelések alapját képezheti, vagy egyszerűen rávilágíthat az érvelés alapvető hibáira. A Lucifer név például fából vaskarika, egy pontatlan fordításból eredeztethető. Ugyanígy érdekes a bukott angyalok története, ahol egy démoni nevet egy egykor angyali lénynek tulajdonítanak, és a mítosz még a bukásuk okát és hogyanját is megjelöli. Általában tévesen egyébként, mert ezeknek a történeteknek a kanonizált bibliai könyvekben nincs alapja, viszont a hitelesnek nem minősíthető, bizonytalan eredetű apokrifok tárgyalják. Esetleg valamilyen teológiai szaktekintély írásai igazolják, akinek az írásait jobban elemezve kiderül, hogy nem is kellett volna olyan nagy szaktekintélynek lennie.

Általában két történet közül az ember azt fogadja el, amit hitelesebbnek érez, még akkor is, ha mindkettő kitaláció. Létezhet egy harmadik változat is, amikor a történet inkább egy példázat, egy mese, amelyik elég beszédes ahhoz, hogy átvitt értelemben fontos üzenetet hordozzon, megragadjon a köztudatban, széles körben elterjedjen. Igazából ez a harmadik változat a fontos a számunkra.

Maguk a fődémonok nevei is részei a mesének. A példázatnak. Már amennyiben a név beszédes. A Baál-Zebúb ("a legyek ura") név sem az adott lény saját neve, hanem arra a jelenségre utal, amikor a jelenlétében valami furcsa és megmagyarázhatatlan történik, mondjuk hirtelen a semmiből túl sok légy jelenik meg.

Ha az Asmodeus névre gondolunk, vissza kell keresnünk az eredetijét. Nehéz ügy, mivel a hangalak leírása az eredeti héberben sem volt egyértelmű, számítottak a számértékek és a hasonló hangzású betűkből kirakható egyéb szavak is. És éppen ez a törvényszerűség az, amelyik rávilágít a dolgok lényegére.

Az eredeti név egyik változata, חשמדאי két szót tartalmaz. Az egyik a tizedik parancsolatból ismert חמד, "chámad" azaz a kívánni, kívánság, ami valami kellemesre vonatkozik, és az első két betű miatt valami köze van a hőséghez is. A másik szó az איש , "is" azaz a férfi. Vagyis az Azmodeus névnek nem a latin deus szóhoz van köze, hanem az óhéber "chasmodaj" tartalmazza a név igazi jelentését: "a férfi kívánsága".

A "ne kívánd felebarátod házát" parancsolatban ugyanaz a szó szerepel, mint az azután következő tiltásban: "ne kívánd felebarátod házastársát (nőjét, feleségét)". A kívánság a hőséggel egy nő esetében – hiszen ez következik a tízparancsolat szavaiból, és erre figyelmeztet Chasmodaj neve is – akár szerelemnek is tűnhet (viszont a szövegből kiderül, hogy nem erről van szó). Chasmodaj jelenléte, ahogyan Baál-Zebúbé is bír egyfajta ellenálhatatlan és természetfeletti erővel. Olyasmivel, ami már attól gyanús, hogy mennyire szokatlan és erős. Az ige világossága viszont eloszlatja a démonokat eltakaró sötétséget, maradnak a hit és a parancsolatok, amelyeken megtörik az érzelmekre ható bűvölet.

Az Azmodeushoz kapcsolódó észrevételek egy névhez és egy mondathoz kapcsolódnak. Maga a név az üzenet, ami lényegretörően nevén nevezi a problémát. A hozzá kapcsolódó mesék pedig figyelmeztetnek és felhívják a figyelmet a fontosságára. De vajon ki alkotta a nevet? Egy tudós, egy próféta? Mindenesetre megmaradt az üzenet annak aki megérti: "bölcs, vigyázz a szerelemmel!".

Tamási Attila

Éjszakai pénzadományok a hamis profétától

Közel egymillió euróval segített a rászorulóknak Ferenc pápa megválasztása óta. A pénzt a pápai főalamizsnás viszi éjszaka a szegényeknek – tájékoztat a pénteki olasz sajtó. Konrad Krajewski érsek, pápai főalamizsnás éjszaka egy fehér színű Fiat Qubóval útnak indul, és Rómában vagy akár Olaszország más részében is elmegy oda, ahol szükség van a pápa segítségére.

A főalamizsnás az utóbbi hónapokban 6500 embernek vitt pénzsegélyt a Szentatya nevében, közel egymillió euró (300 millió forint) összegben. A rászorulók között volt az az idős asszony Margherában, akinek ellopták a pénztárcáját. A pápa 200 eurót küldött neki, ugyanennyit kapott egy Velencében élő argentin hajléktalan – de Ferenc pápa segít a Caritas menhelyeinek is, és támogatta a Lampedusa szigetére érkezett menekülteket is.

Eddig egy-egy plébános mondta el néha a sajtónak, hogy a pápa – rajtuk keresztül – pénzt küldött a rászorulóknak. „Ferenc pápa már Buenos Aires érsekeként is inkognitóban járta az utcákat és segítette a szegényeket. Ezt most biztonsági okokból nem teheti, pedig nagyon szeretné. Most én megyek helyette. Én vagyok az ő meghosszabbított keze” – fogalmazott Konrad Krajewski érsek, akit olasz újságírók faggattak ki.

„Amikor este bejelentem a pápának, hogy indulok, mindig fennáll a veszély, hogy ő is velem akar jönni.” A Corriere della Sera című napilap kérdésére – hogy a szegényeket segítő körutakra a Szentatya tényleg sohasem hagyta-e el a Vatikánt, és nem tartott-e vele – Krajewski érsek egy mosollyal válaszolt.

Nem mindig a pénz segít – hangsúlyozta. Amikor az októberi lampedusai hajószerencsétlenség után Ferenc pápa a főalamizsnást azonnal a szigetre küldte segíteni, „észrevettem, hogy az illegális bevándorlótáborban levőknek nem pénzre van a legnagyobb szükségük, 1600 telefonkártyát vettem nekik, hogy fel tudják hívni rokonaikat...”

A pápai főalamizsnás irodája – 11 munkatárssal – a Vatikánon kívüli római utcákban található. Az alamizsnát az egész világból a páphoz érkező adományok alkotják, de évi 250 ezer euró származik azokból az apostoli áldásokból is, melyet a Vatikán pergamenen árul keresztelőkre, esküvőkre 5–15 euróért.

MTI/Magyar Kurír

Hanuka - a zsarnokság szimbóluma

A hanuka, mint a zsidó nép ünnepe a Makkabeusok könyveiben szereplő történetből eredeztethető. Ebben a mondatban leírtunk mindent – hogy a zsidó nép, és nem egy vallásos közösség ünnepe. Mivel a Makkabeusok könyve nem része az ószövetségi könyvek kánonjának, ezért nem tekinthető szent könyvnek. Ezért maga az ünnep sem szent, ellentétben az ószövetségi könyvekből eredeztethető ünnepekkel.

Magát a Makkabeus felkelést is mi jellemzi? Az, hogy a vallási szabályok semmibevételével indított szabadságharc, ami ennek eredményeképpen és szükségképpen el is bukik. A zsidó nép esztelen lázadása teremtőjének akarata és büntetése ellen, cél nélküli mészárlás és öngyilkos háború a megszállók ellen és a saját népük ellen is. Jól jellemzi az egész háborút a Masszada-erődben elkövetett csoportos öngyilkosság, mint a hitetlenek elkeseredett menekvése a jogos büntetés elől. Hát nem tudták, hogy az Isten úgyis feltámasztja a halottakat, amikor az öngyilkosságról is számot kell adni? Nem jobb-e számot adni bűneinkről ebben a világban, mint a következőben, bocsánatért könyörögve?

Ebben az időben, amikor a hellén hatások ellen lázadtak, a zsidóságban már egy jóval sötétebb szellemiség ereje gyülekezett, amelyikhez képest a pogány szertartások és rítusok a fény ünnepének számítottak. Mit várhatnánk egy néptől, amelyik megöli a saját prófétáit?

A hanuka az első zsidó népi (és csak népi, azaz nem szakrális) ünnep. Emiatt a fény ünnepének beállítani közönséges hazugság, emeljenek akármekkora gyertyatartókat is. Ledönteni a hazugság oszlopait pedig nem bűn, hanem hősies cselekedet.

A zsidóságnak mint népnek az egész világra kiterjedő önérvényesítő hatalmi harcát nevezzük cionizmusnak. Emiatt a hanukát nem mint szent vallási ünnepet, hanem mint a cionizmus világünnepét kell szemlélnünk, és a zsarnokság megnyilvánulásának kell tartanunk. A hanukia pedig, a kilencágú gyertyatartójuk nem más, mint a zsarnokság szimbóluma. Kell a fenének a cionizmus világossága!

A zsidó népnek számos vallási szabálya van, amit be lehetne tartani. Számos szertartás, ünnep, ami Istentől van, és amivel semmi baj sem lenne. De ők nem csak hogy ezeket nem tartják meg, hanem helyette kifejezik tévelygéseiket olyan ünnepekkel, amelyek csak hitetlenségüket és hatalmi törekvéseiket szimbolizálják, és növelik a bűneiket. A külsőségek, az álszent rabbijaik képmutató ájtatossága és a világbékéről papolás ne tévesszen meg senkit, a szentségtelent nem lehet szentté tenni.

Tamási Attila