Egy kis demonológia

A hét főbűn katolikus meghatározásához a középkorban keletkezett teológiai írások egy-egy fődémon nevét társítják. A nevek eredete és jelentése mindig érdekes, hiszen a legösszetettebb érvelések alapját képezheti, vagy egyszerűen rávilágíthat az érvelés alapvető hibáira. A Lucifer név például fából vaskarika, egy pontatlan fordításból eredeztethető. Ugyanígy érdekes a bukott angyalok története, ahol egy démoni nevet egy egykor angyali lénynek tulajdonítanak, és a mítosz még a bukásuk okát és hogyanját is megjelöli. Általában tévesen egyébként, mert ezeknek a történeteknek a kanonizált bibliai könyvekben nincs alapja, viszont a hitelesnek nem minősíthető, bizonytalan eredetű apokrifok tárgyalják. Esetleg valamilyen teológiai szaktekintély írásai igazolják, akinek az írásait jobban elemezve kiderül, hogy nem is kellett volna olyan nagy szaktekintélynek lennie.

Általában két történet közül az ember azt fogadja el, amit hitelesebbnek érez, még akkor is, ha mindkettő kitaláció. Létezhet egy harmadik változat is, amikor a történet inkább egy példázat, egy mese, amelyik elég beszédes ahhoz, hogy átvitt értelemben fontos üzenetet hordozzon, megragadjon a köztudatban, széles körben elterjedjen. Igazából ez a harmadik változat a fontos a számunkra.

Maguk a fődémonok nevei is részei a mesének. A példázatnak. Már amennyiben a név beszédes. A Baál-Zebúb ("a legyek ura") név sem az adott lény saját neve, hanem arra a jelenségre utal, amikor a jelenlétében valami furcsa és megmagyarázhatatlan történik, mondjuk hirtelen a semmiből túl sok légy jelenik meg.

Ha az Asmodeus névre gondolunk, vissza kell keresnünk az eredetijét. Nehéz ügy, mivel a hangalak leírása az eredeti héberben sem volt egyértelmű, számítottak a számértékek és a hasonló hangzású betűkből kirakható egyéb szavak is. És éppen ez a törvényszerűség az, amelyik rávilágít a dolgok lényegére.

Az eredeti név egyik változata, חשמדאי két szót tartalmaz. Az egyik a tizedik parancsolatból ismert חמד, "chámad" azaz a kívánni, kívánság, ami valami kellemesre vonatkozik, és az első két betű miatt valami köze van a hőséghez is. A másik szó az איש , "is" azaz a férfi. Vagyis az Azmodeus névnek nem a latin deus szóhoz van köze, hanem az óhéber "chasmodaj" tartalmazza a név igazi jelentését: "a férfi kívánsága".

A "ne kívánd felebarátod házát" parancsolatban ugyanaz a szó szerepel, mint az azután következő tiltásban: "ne kívánd felebarátod házastársát (nőjét, feleségét)". A kívánság a hőséggel egy nő esetében – hiszen ez következik a tízparancsolat szavaiból, és erre figyelmeztet Chasmodaj neve is – akár szerelemnek is tűnhet (viszont a szövegből kiderül, hogy nem erről van szó). Chasmodaj jelenléte, ahogyan Baál-Zebúbé is bír egyfajta ellenálhatatlan és természetfeletti erővel. Olyasmivel, ami már attól gyanús, hogy mennyire szokatlan és erős. Az ige világossága viszont eloszlatja a démonokat eltakaró sötétséget, maradnak a hit és a parancsolatok, amelyeken megtörik az érzelmekre ható bűvölet.

Az Azmodeushoz kapcsolódó észrevételek egy névhez és egy mondathoz kapcsolódnak. Maga a név az üzenet, ami lényegretörően nevén nevezi a problémát. A hozzá kapcsolódó mesék pedig figyelmeztetnek és felhívják a figyelmet a fontosságára. De vajon ki alkotta a nevet? Egy tudós, egy próféta? Mindenesetre megmaradt az üzenet annak aki megérti: "bölcs, vigyázz a szerelemmel!".

Tamási Attila