Hanuka - a zsarnokság szimbóluma

A hanuka, mint a zsidó nép ünnepe a Makkabeusok könyveiben szereplő történetből eredeztethető. Ebben a mondatban leírtunk mindent – hogy a zsidó nép, és nem egy vallásos közösség ünnepe. Mivel a Makkabeusok könyve nem része az ószövetségi könyvek kánonjának, ezért nem tekinthető szent könyvnek. Ezért maga az ünnep sem szent, ellentétben az ószövetségi könyvekből eredeztethető ünnepekkel.

Magát a Makkabeus felkelést is mi jellemzi? Az, hogy a vallási szabályok semmibevételével indított szabadságharc, ami ennek eredményeképpen és szükségképpen el is bukik. A zsidó nép esztelen lázadása teremtőjének akarata és büntetése ellen, cél nélküli mészárlás és öngyilkos háború a megszállók ellen és a saját népük ellen is. Jól jellemzi az egész háborút a Masszada-erődben elkövetett csoportos öngyilkosság, mint a hitetlenek elkeseredett menekvése a jogos büntetés elől. Hát nem tudták, hogy az Isten úgyis feltámasztja a halottakat, amikor az öngyilkosságról is számot kell adni? Nem jobb-e számot adni bűneinkről ebben a világban, mint a következőben, bocsánatért könyörögve?

Ebben az időben, amikor a hellén hatások ellen lázadtak, a zsidóságban már egy jóval sötétebb szellemiség ereje gyülekezett, amelyikhez képest a pogány szertartások és rítusok a fény ünnepének számítottak. Mit várhatnánk egy néptől, amelyik megöli a saját prófétáit?

A hanuka az első zsidó népi (és csak népi, azaz nem szakrális) ünnep. Emiatt a fény ünnepének beállítani közönséges hazugság, emeljenek akármekkora gyertyatartókat is. Ledönteni a hazugság oszlopait pedig nem bűn, hanem hősies cselekedet.

A zsidóságnak mint népnek az egész világra kiterjedő önérvényesítő hatalmi harcát nevezzük cionizmusnak. Emiatt a hanukát nem mint szent vallási ünnepet, hanem mint a cionizmus világünnepét kell szemlélnünk, és a zsarnokság megnyilvánulásának kell tartanunk. A hanukia pedig, a kilencágú gyertyatartójuk nem más, mint a zsarnokság szimbóluma. Kell a fenének a cionizmus világossága!

A zsidó népnek számos vallási szabálya van, amit be lehetne tartani. Számos szertartás, ünnep, ami Istentől van, és amivel semmi baj sem lenne. De ők nem csak hogy ezeket nem tartják meg, hanem helyette kifejezik tévelygéseiket olyan ünnepekkel, amelyek csak hitetlenségüket és hatalmi törekvéseiket szimbolizálják, és növelik a bűneiket. A külsőségek, az álszent rabbijaik képmutató ájtatossága és a világbékéről papolás ne tévesszen meg senkit, a szentségtelent nem lehet szentté tenni.

Tamási Attila