Bruder Giovanni Maria és Petrus d’Isép: A prófécia az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására szolgál

 

A Malakiás-jóslat (Prophetia S. Malachiae Archiepiscopi, de Summis Pontificibus) nyomtatott formában első ízben 1595-ben jelent meg Arnold Wion (1554-1610) belga bencés szerzetes Lignum vitae, Ornamentum et Decus Ecclesiae1 („Az élet fája, az Egyház dísze és éke”) című művének első kötetében a 307-311. oldalakon. A jövendölésekről kézírásos példány nem maradt fenn. A jóslat 113 pápa nevét, illetve rövid jellemzését sorolja fel.

Juan Manuel Igartúaii spanyol jezsuita 2023 végén jelentette meg azt a tanulmányát, melyben Szent Malakiás püspök pápa-jóslatairól készült alapos kutatásainak eredményét hozta nyilvánosságra. Az ő munkájára – és a Lignum vitae-ben található szövegre – támaszkodva bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy a 111. helyen álló Gloria Olivae (az olajág dicsősége) – ami Ratzingerre vonatkozik – után nem egy, hanem két személy szerepel még a listán, azaz a lista nem 112, hanem 113 nevet sorol fel! Ezt azért kell külön kiemelni, mert a jóslattal foglalkozó fordítások és leírások döntő többsége csak 112. bejegyezésről szól, azaz a két utolsót egynek értelmezi.

A 112. helyen, a Gloria Olivae és a Petrus Romanus közé beszúrva, az a rejtélyes valaki áll, akit a szerző ezzel a befejezetlen, alany nélküli mondattal ír körül: „In persecutione extrema S. R. E. sedebit…” – A szerint, hogy a rövidítést (S. R. E.) hogyan oldjuk fel, a következő jelentéseket kapjuk: Vagy: „A Szent Római Egyház (Sancta Romana Ecclesia) legnagyobb / legvégső üldözése alatt ül….” Vagy: „Fog ülni a Szent Római Egyház (Sanctae Romanae Ecclesiae) legnagyobb / legvégső üldözésekor….” – De akármelyik fordítást is tartjuk helyesnek, kétségtelen, hogy a bejegyzés Bergogliora vonatkozik. Ő alatta az Egyház minden értelemben borzalmas üldözésnek volt kitéve.

A Malakiás-jóslat pontos elemzése rámutat, hogy a leginkább elterjedt fordítások a két utolsó bejegyzést tévesen adják meg: A Petrus Romanus nevet helytelenül az utolsó előtti, a 112., azaz a Bergogliora vonatkozó szövegbe illesztik, majd a 113-as bejegyzés szövegével egészítik ki: „A Szent Római Anyaszentegyház végső üldözésének idején Péter, a római fog ülni, aki juhait …”.
Pedig a Petrus Romanus az utolsó bejegyzéshez, azaz a Bergoglio utáni, 113. helyen álló személyre vonatkozik, és teljes terjedelmében így szól: „Petrus Romanus, qui pascet oues in multis tribulationibus: quibus transactis ciuitas septicollis diruetur, et Iudex tremendus iudicabit populum suum. Finis.“ – „Péter a római, aki juhait sok szomorúság közepette fogja legeltetni. Miután ennek vége van, a hét dombon ülő várost elpusztítják, és a rettenetes Bíró megítéli népét. Vége.”

A Bergogliora vonatkozó jóslat tartalmilag különösen jól illik a 2013 és 2025 közötti évekre, nem csak az üldözött keresztények szomorú rekordszámára, hanem Bergoglio egyházromboló ténykedésére vonatkozóan is. De a 112. jóslatnak van egy másik, szintén nagyon fontos jellegzetessége is: Pont ennek a személynek a leírásából szándékosan kimaradt a nyelvtani alany, a szubjektum! Ha a szerző a listán szereplő összes személynél szabályos leírást adott, még az ellenpápáknál is, és ennél az egynél, az utolsóelőttinél szándékosan kihagyta a nyelvtani alanyt, akkor ezzel valami lényegeset akart közölni: nevezetesen, hogy itt egy olyan személyről van szó, akit különleges morális romlottság jellemez.
Szent Ireneus püspök „Az eretnekségek ellen” című művének 5. könyvében a következő kommentárt írja a vadállatról, vagyis az Antikrisztusról: „De az ő nevét [Szent János] elhallgatta, mert nem méltó arra, hogy a Szentlélek megnevezze. Ha megnevezte volna, akkor talán sokáig maradt volna. Így azonban 'volt és nincs; és fel fog szállni a mélységből, és vesztébe megyen'” (Jel 17,8), olyan, mintha nem is lett volna. Ezért nem kapott nevet, mert ami nincs, annak nevet sem adnak.
Szent Ireneus tehát világosan elmagyarázta, hogy a Jelenések könyvében az Antikrisztusnak miért nincs neve, hanem csak száma: 666. A Szentlélek azzal, hogy nem ad neki nevet, bizonyos értelemben még a létet is elvitatja tőle. Ez a kijelentés tökéletesen felfedi az Antikrisztus lényét, aki saját, Istentől kapott lényét olyannyira megtagadta, hogy ezáltal Istentől kapott nevét is elvesztette! Ez azt jelenti, hogy Isten számára ő már nem létezik, úgy létezik, mint az, akit már idő előtt átadtak az örök kárhozat ítéletének. Az sem véletlen, hogy a vadállat és a hamis próféta az egyetlen, akik az Úr eljövetelekor ezer évre a tüzes tóba vettetnek, mielőtt az ezer év leteltével az összes többi elkárhozott önként követi őket oda. „Aki nem találtatott beírva az élet könyvébe, a tüzes tóba vetteték.” (Jel 20,15)
A Szentírás világosan megmondja, hogy csak azok, „akiknek neve nincs beírva a megölt Báránynak életkönyvébe a világ kezdete óta, imádák a vadállatot.” (Jel 13,8) Ezzel ellentétben a kiválasztottakról ezt mondja a Biblia: „Aki győzelmes lesz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és megvallom nevét Atyám előtt és az angyalok előtt.” (Jel 3,5)

„Midőn pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közelget a ti váltságtok.” (Lk 21,28)
A próféciákhoz való helyes hozzáállást a Szentírás maga írja elő számunkra. Szent Pál így int bennünket: „A prófétai beszédet meg ne vessétek. Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg.” (1 Tessz 5,20-21) Másfelől maga Jézus Krisztus, miután szenvedése, feltámadása, mennybemenetele és a Szentlélek elküldésének titkairól beszélt, végül ezt mondta tanítványainak: „És most megmondottam nektek mielőtt megtörténnék, hogy midőn meglesz, higgyetek.” (Jn 14,29)
Jézus nyilvánvalóan nem azért beszélt a jövőbeli történésekről, hogy tanítványai kíváncsiságát kielégítse, vagy a tudatlanokkal szemben egyfajta előnyt biztosítson nekik, hanem azért, hogy azok emlékezve később prófétai szavaira, megerősödjenek a hitben. Egyfelől, hogy a szinte hihetetlen, ami megtörtént, tényleg az, amiről Jézus beszélt nekik; másfelől, hogy általában higgyenek Benne és Neki, hogy ily módon megerősödve, folytatni tudják saját keresztény életüket.
Egy jövendölés értékét beteljesülése adja meg: a beteljesülés bizonyítja valóságát. Amíg ez nem történik meg, addig bárki szabadon dönthet amellett, hogy hisz-e benne vagy sem. Ha azonban egy prófécia valóban beteljesült, akkor az megerősíti a keresztényeknek Krisztusba, az Ő szeretetébe, és üdvtervébe vetett hitét. Ahogy erről Szent Pál beszél: „Aki pedig prófétál, az embereknek beszél, épülésükre és buzdításukra és vigasztalásukra.” (1 Kor 14,3) Természetesen az sincs kizárva, hogy már beteljesedett jövendöléseknek fájdalmas tartalmuk van, amiket az idők jeleiként kell értelmezni. („Az ég és föld arculatáról tudtok következtetni, miért nem vizsgáljátok tehát a mostani időt?” (Lk 12,56))
Ezért mindenképpen megengedhető a mostani történéseket az ismert próféciák szempontjából megvizsgálni.

De nem csak a Malakiás-jóslat foglalkozik a pápák történetével, és benne a végidővel, hanem – több ismert látnok mellett – Boldog Anna Katharina Emmerich (1774-1824) is. Ő számos látomásban nyert bepillantást a végidőkbe. Ismertek azon víziói, melyekben két pápát látott, és ezek "egyházait": az igazit, és egy sötét, hamis, anti-keresztény "egyházat", és látta azt is, ahogy az első, a Szent Római Egyház az „üdvözítő-nélküli majom-egyháztól, melynek az a titka, hogy nincsen titka”, egyre inkább szorult helyzetbe kerül.
Figyelemreméltó, hogy bár először két pápát látott, de aztán az egyik, az igazi eltűnt, és a hamis maradt az aktuális. Nagyon érdekes, hogy a sötét "egyház" "pápáját" a látnoknő nem született gonoszként írja le, hanem inkább akaratgyengének és állhatatlannak, akinek akciói a bálványimádás újbóli feltámadásához vezetnek.
Mindezen baj és szomorúság ellenére, látomása végén az Úr ezt a képet mutatta a látnoknőnek: „S ekkor megláttam a Szent Szüzet a templom tetejére felmenni, és köpenyét szétteríteni. … Láttam mindent megújulni, és egy templomot, ami az égig emelkedett.”

(forrás: https://katholisches.info – 2024. január 19. és 2025. április 29.)

[Szerkesztő megjegyzése:
Bár úgy tűnik, hogy Robert Prevost megválasztása végleg megcáfolta az ú. n. Malakiás-jóslatok hitelességét, azért mégis érdemes néhány dolgon elgondolkozni. A Malakiás-jóslatok szerzőségéről, valamint keletkezésének dátumáról számos eltérő elképzelés látott napvilágot az évszázadok során, de azt senki sem tagadhatja, hogy az elmúlt több mint 200 évben, VI. Pius (1775-1799) pápával kezdődően, feltűnően pontos leírások olvashatók benne. Olyannyira, hogy az ez idő után élt pápákat az irodalom sokszor e jóslatok alapján nevezi meg: Apostoli vándor (VI. Pius), Ragadozó sas (VII. Pius), Kereszt a kereszttől (IX. Pius), Fény az égben (XIII. Leó), Lobogó tűz (X. Pius), Elnéptelenedett vallás (XV. Benedek), Angyali pásztor (XII. Pius), Pásztor és hajós (Roncalli).

A jövendölések hiteltelensége mellett felhozott érvek egyike, hogy a listán nem csak a pápák, hanem az ellenpápák is szerepelnek. Ez azonban korunkban már nem a hitelesség ellen, hanem sokkal inkább a mellett szól. Azt támasztja alá, hogy a lista nem csak az igazi pápákat sorolja fel, hanem mindazokat, akik 1143. óta elfoglalták Péter trónját, akár törvényesen, akár törvénytelenül. Ezért nem különös az sem, hogy mindazok az anti-pápák is szerepelnek rajta, akik 1958 óta Péter trónjára ültek!

Az utolsó bejegyzés szerint egy Péter nevezetű személynek kellett volna most elfoglalni Szent Péter trónját: de mivel ez az állítás nem vált valóra, a Malakiás-jóslat valódiságában való hit megdőlt, de legalábbis alaposan megrendült. Ugyanakkor feltűnő, hogy az ezen utolsó mottót megelőző 112 bejegyzésnek mindössze egyike tartalmaz személynevet – a 19.: = Comes Laurentius, azaz Lőrinc gróf – és ez sem illett az akkori megválasztottra, IV. Incére (1243-1254), akinek családi neve Sinibaldo Fieschi volt.
(Megjegyzendő, hogy a Robert Prevost névnek legalább a kezdőbetűi, ha fordított sorrendben is, de megegyeznek a Peter Romanus kezdőbetűivel.)

M. Lenz egyik írását azzal kezdi, hogy legnagyobb csodálkozására még a meggyőződéses szedesvakantisták is reményekkel néznek Prevost elé, nemcsak arra hajlanak, hogy valódi pápának ismerjék el, de a külsőségek után ítélve, sok jót remélnek tőle: a "régi rítus" támogatását, a Bergoglio-féle szankciók megszüntetését stb. stb. S közben tökéletesen figyelmen kívül hagyják, hogy egy ál-egyházból, a zsinati szektából, mely az ú. n. II. Vatikáni Zsinat ideológiáját képviseli, egész egyszerűen nem születhet igazi pápa.
Az ú. n. tradicionalisták és konzervatívok táborában még szomorúbb a helyzet. Érdekes módon az általam ismert németnyelvű tradik között az eddigi "legbátrabb", "legkatolikusabb" viselkedése a legelképesztőbb. Mintha megsüketült és megvakult volna, nem hajlandó szembe nézni a tényekkel.
Pedig Prevost az első pillanatban teljesen világosan és érthetően megmondta, hogy pontosan ugyanazt az utat fogja járni, amit előde megkezdett: „Mindannyiatoknak, Róma, Olaszország, az egész világ fivéreinek és nővéreinek: Mi szinódusi egyház akarunk lenni!” – És e világos, egyértelmű szavak – melyeket azóta minden lehetséges fórumon, a pogányokkal, eretnekekkel, szakadárokkal, zsidókkal stb. lezajlott számos találkozóján elismételt – ellenére a www.katholisches.info szerkesztője június 24-én, azaz több héttel Prevost megválasztása után, ilyet ír le:
Prevost „fogadta Grech "bíborost", a szinódus főtitkárát … nyilvánvaló, hogy ezen a megbeszélésen is a szinódus tanulmányi csoportjaink munkájával foglalkoztak. Még teljesen homályos, hogy Prevost milyen irányba akarja Bergoglio mérgezett örökségét terelni.” – Hányszor kell még Prevostnak elmondania, hogy számára a szinódusi út a legfontosabb, hányszor kell még bebizonyítania, hogy egy jottányit sem óhajt változtatni előde programján, hogy se Bergoglio hírhedt apostoli körleveleit nem akarja eltörölni vagy helyesbíteni, se munkatársait lecserélni, hogy ezek az urak végre megértsék, hogy ki is ő?

Hogy Prevost mennyire hűen követi elődjének programját, arra egy tegnapi (2025. július 7.) hír adott újabb bizonyítékot.
»„Bergoglio "Laudato si" kezdetű környezetvédő-"enciklikája" megjelenésének 10. évfordulója alkalmával egy új miseformulát ad ki a Vatikán "Mise a teremtés megőrzéséért" (Missa pro custodia creationis) néven, amit Prevost Castel Gandolfo-ban fog először bemutatni, s amelynek legfontosabb témája a környezetvédelem. M. Czerny, a vatikáni szociális intézet vezetője szerint „ezzel a misével az "egyház" liturgikus, spirituális és közösségi támogatást kínál azon aggodalomért, melyet nekünk mindannyiunknak a természetért, a mi közös otthonunkért kell éreznünk. Arra szólít fel bennünket, hogy hűséges gondnoka legyünk annak, amit Isten ránk bízott, mindennapi döntéseinkben és a politikában, ugyanígy az imában, az istentiszteletben és annak módjában, ahogyan e világban élünk. ” – A mostani dekrétum idéz a 10 évvel ezelőtt kiadott "enciklikából", melyben Bergoglio intenzívebb környezetvédelmet és szociális igazságosságot követelt.«

De akármit is tesz Prevost, akárhány pogánnyal, eretnekkel is tárgyal naponta, a tradicionalisták és konzervatívok továbbra is csak azt akarják látni, amiről álmodnak, a valóságot pedig semmi esetre sem. Ami azt bizonyítja, hogy hitük nem Bergoglio óta, hanem már sokkal korábban megroggyant. És ezért Isten magára hagyta őket, kiszolgáltatta őket saját ostobaságuknak.

Visszatérve Emmerich Katalin megjegyzésére, miszerint az utoljára látott hamis "pápa" nem eredendően gonosz, hanem – mondjuk – megtévesztett: nos, ez könnyen meglehet, hogy igaz Prevostra, mégha ez nem is menti fel őt.
Mint már az előző cikkben – Prevost lehet az, akire az Egyház ellenségei vártak – szó volt róla, „Prevost nem is tudja már és nem is akarja tudni, hogy mi az a katolicizmus! Miközben az ú. n. tradicionalisták és konzervatívok egymást túllicitálva áradoznak róla, és bizonygatják, hogy vele véget ért a Bergoglio-éra – csak azért, mert külsőségekben visszatért a "normalitáshoz" – ő mosolyogva, szelíden vezeti az "egyházat" a teljes összeomlás felé. Abba a helyzetbe, amit az ellenség a tervében így írt le: „Amit mi keresünk, és amire várnunk kell, ahogy a zsidók a Messiásukra, az egy olyan pápa, aki megfelel a mi szükségleteinknek. … Keressétek meg azt a pápát, akire illik az a kép, melyet most vázoltunk fel. Fel akarjátok állítani a kiválasztottak uralmát Babilon, a nagy parázna trónján? Akkor gondoskodjatok róla, hogy a klérus a ti zászlaitok alatt masírozzon, és közben azt higgye, hogy az apostoli kulcsok alatt menetel.”
Prevost egyenes úton, de elegánsan felöltözve, mosolyogva és szelíden fogja a zsinati szektát a teljes önfeladásba, egy demokratikus nagy világvallás-közösségbe vezetni, mindazokkal együtt, akik még mindig nem hajlandók használéni az értelmüket, kinyitni a szemüket és fülüket.

És amikor ez megtörténik, akkor kiderül, hogy a Malakiás-jóslat valódi volt-e vagy sem, hogy évszázadokon át csak ámította az embereket, vagy sem.

Függelék:
1. A Malakiás-jóslat legszebb és legtalálóbb leírása így hangzik.
De fide Petri – és IV. Pál (1555-1559) pápára vonatkozik!
Lásd IV. Pál pápa CUM EX APOSTOLATUS OFFICIO kezdetű bulláját

2. Néhány írás a honlapról a végidőkkel kapcsolatban:
– Szent Nilus próféciája
– „A prófétai beszédet ne vessétek meg”
– Boldog Anna Katharina Emmerich jövendölése – 1.
– A mai „tradicionalisták” valójában szakadárok: Ez a hamis „egyház” soha nem lesz katolikus akármilyen sok „tradicionalista” elemet olvaszt is magába, mert ez az „egyház” egy „visszájára fordított egyház” (A. K. Emmerich). Ezért tud ez az „egyház” változni is. Lehet egyszer progresszív, máskor meg tradicionális. Több szárnya is lehet, egy konzervatívabb és egy progresszívebb. De katolikus soha nem lesz, és nem tud az lenni, mert az a belső lényegét zúzná szét. …

– Boldog Anna Katharina Emmerich jövendölése – 2.:
„A vallást olyan ügyesen ássák alá és fojtják meg, hogy alig több mint száz pap marad, aki ellen tud állni ennek a kísértésnek. Nem tudom megmondani, hogy ez hogyan történik, de azt látom, ahogy a köd és a sötétség egyre jobban terjed. Mindenki a rombolás irányában munkálkodik, maguk a papok is. Nagy pusztulás várható.”
„Amikor a Szent Péter bazilikát lerombolt állapotában megláttam, és hogy milyen sok pap dolgozott az elpusztításán, anélkül, hogy egy is a többi előtt nyilvánosan ezt akarta volna tenni, akkor olyan szomorúság fogott el, hogy hangosan Jézushoz kiáltottam, hogy könyörüljön. És magam előtt láttam Mennyei Vőlegényemet, mint egy ifjút, és sokáig beszélt hozzám. Azt is mondta, hogy a templom ezen elvitele azt jelenti, hogy látszólag egészen el fog süllyedni; de hogy ezeken a hordozókon nyugszik és ezekből újra elő fog jönni; Ha csak egy katolikus keresztény megmarad, abból az Egyház újra győzedelmeskedni tud, mert az Egyház nem az emberek értelmére és tanácsára lett megalapítva. Azt is megmutatta nekem, hogy az Egyház soha nem maradt imádkozók és szenvedők nélkül. … Ez egy mérhetetlenül hatalmas, szomorú kép volt, amit nem lehet elmondani. Megmutatták nekem, hogy majdhogynem egyetlen régi értelemben vett keresztény sem marad.”

https://katolikus-honlap.hu/2501/prevost3.htm