Nagyböjti elmélkedés

A legtöbb ember, ha megbántják, körömszakadtáig keresi a maga igazát. Úgy próbál védekezni, hogy befeketíti azt, aki megsértette. Azt gondolja, hogy ezzel ő tiszta lesz. Pedig nem. Sőt, az ellenkezője történik. Az, aki a másikat besározza, elveszíti a lelki békéjét. Egy mókuskerékben forog, és rabja a maga igazának, a sértettségének, és egyáltalán nem tud ebből kilábalni. Mi a megoldás?
Nézzünk fel a keresztre! Ott függ a mi Megváltónk. Ő a legnagyobb igazságtalanság Áldozata. Ha meg akarjuk találni a lelkünk békéjét, Nála kell keresni. Ő mondta: "Az Én békémet adom nektek, amit a világ nem adhat." Engedjünk el mindent. Ne keressük a magunk igazát! Bocsássunk meg szívből egymásnak! Ne akarjunk magunknak elégtételt venni! Bízzuk az ügyet az Örök Bíróra. Az ítélet nem a mi dolgunk. Ezt Isten Magának tartotta fenn. Őelőtte számot ad mindegyikünk magáról, egész életéről, minden cselekedetéről.

Jézus, miután elszenvedte ártatlanul a mi bűneinkért a kínhalált, visszament Atyja dicsőségébe. Ott ül az Atyaisten jobbján, és uralmának soha nem lesz vége. Mi is, ha Krisztus Urunkat követjük, és némán tűrjük a velünk megtörtént igazságtalanságokat, megvigasztalódunk. Nem tudnak annyi megaláztatást, kegyetlenséget és durvaságot velünk elkövetni, amit az Isten egyszülött Fiával ártatlanul, igazságtalanul elkövettek. Jézus mondta: "Nem különb a szolga, Uránál. Ha Engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ahol Én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki Nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya." Az Úr nem harcolt Pilátusnál az Ő igazáért. Heródest szóra sem méltatta. Némán elfogadta a fölötte kimondott ítéletet. 

Mi se harcoljunk apró-cseprő kis ügyeinkért, a magunk igazáért. Itt minden elmúlik. Mindent itt hagyunk. Valamennyiünknek elég 2 m2 a föld alatt, vagy egy urna a hamvainknak. De az utolsó szó az Istené. Ő igazságot szolgáltat mindenkinek. A bűnös megkapja a neki járó büntetést, az igaz pedig elnyeri méltó jutalmát. Emelkedjünk felül a minket ért sértéseken! Ne süppedjünk bele a mocsokba! Nézzünk fel inkább üdvösségünk Szerzőjére, Aki a kereszten van ezen a földön! Ide vár mindannyiunkat. "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, úgy kövessen Engem." Jézus mindnyájunkból szenteket akar formálni, de csak úgy, ha engedjük Neki. Mi az életszentség? Az Evangélium tettekre váltása. Pontos recept van. Példaképeink Jézus, a Szűzanya és a szentek. Rajtunk múlik, hogy élünk-e a lehetőséggel. Most még itt, amíg a földön élünk, a miénk a döntés. Utána már nem. Éljünk a lehetőséggel, mert a tét nagy! Üdvösség, vagy kárhozat. A mennyország, de a pokol is itt a földön kezdődik el számunkra. Odaát csak az folytatódik, amit itt választottunk magunknak. Ha Jézust követjük, akkor már itt a mennyország boldogságában és békéjében élhetünk. Tapasztalatból mondom: megéri. Elengedni mindent. Ő úgyis mindenért kárpótol, mert Ő Mindenható. Szüntelen csak Rá gondolni, az Ő dolgaival törődni - kimondhatatlan boldogság. Ha ezt tesszük, akkor a mi szükségleteinkről Ő Maga visel gondot. Ezt mondta: "Keressétek a mennyek országát, és annak igazságát, a többi mind megadatik nektek." Tanúskodom róla, hogy az én életemben beteljesült ez az ígéret.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves lelki testvéremnek áldott nagyböjtöt, és jó húsvéti felkészülést.

Imával, szeretettel: Mária Julianna

2012. március 26.