2011. április 20., szerda

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning”

 A szexuális erkölcstelenség a Pokolba fog vezetni benneteket

2011. április 19. hétfő; 23:50
Leányom, ugyan a világ szétválik különböző részekre – azokra, akik egyszerű, rendezett életet élnek, néhányan jólétben és békében; azokra, akik elnyomástól vagy betegségektől szenvednek, vagy akik a hatalmon lévők és a háborúk áldozatai – de, mindannyian elcsodálkozva lesznek majd tanúi, ugyanazoknak az eljövendő eseményeknek.
Sokan fogják a természeti katasztrófákban Isten kezét látni. Egyesek azt fogják mondani, ezek a végidők jelei, míg mások azt mondják majd, mindennek a globális felmelegedéshez van köze. De ami a legfontosabb most, ezekben az időkben, hogy ezt megértsétek: A bűn, ha soha nem látott mértékben fokozódik, akkor mindennapi életetekben mindenképp pusztítást fog okozni. De amikor a jelenlegi mértékben felerősödik, melyet a világban mindannyian tapasztaltok, és melynek tanúi vagytok ma, akkor biztosak lehettek benne, hogy az ilyen katasztrófák Isten kezének művei lesznek.
Isten, az Örök Atya már reagált és cselekedett ilyen módon. Most, hogy az idő a sátán és követőinek elpusztításához közeledik, további természeti csapások fognak bekövetkezni Isten Irgalmasságából. Ő, Isten, az Örök Atya ezt azért fogja tenni, hogy megakadályozza a sátánt és romlott emberi bábjait, akiknek csorog a nyála a gazdagság és dicsőség után, amit a sátán ígér az ő pszichológiai befolyásolása által.
A sátán gonosz gondolatokat és cselekedeteket sugalmaz az elég gyenge lelkekben, hogy megnyissák magukat birtokló hatalma előtt. Az ilyen embereknek hasonlóak a jellemvonásaik. Ők egocentrikusak (én-központúak), a világi ambíciók (törekvések) és jólét megszállottjai, és a szexuális eltévelyedés és hatalom rabjai. Mindez a Pokolba vezet, ha folytatják az Antikrisztus dicsőítését, aki ismertté akarja tenni magát a világban.
Sok ártatlan ember nem hisz a sátánban, az Antikrisztusban, vagy egyáltalán Istenben, a Mindenható Atyában. Tehát becsukják szemüket. Még csodálkoznak is, hogy miért omlott össze a teljes társadalom, melyben élnek. Nem értik a tradicionális családegység félelmet keltő gyorsasággal való összeomlását.
Mindezt (csupán) a modern társadalom betegségének tulajdonítják. Amit nem tudnak, az az, hogy a sátán elsődleges célpontja a család. Ez azért van, mert ő (a sátán) tudja, ha a család összeomlik, akkor összeomlik a társadalom is. Sokan mégis tudatában vannak ennek, mivel egyre növekvő mértékben válik ez láthatóvá a mai világban.
Aztán nézzük a szexuális erkölcstelenséget. Csodálkoztok, hogy a társadalom mennyire borzasztóan fertőzött ezzel a romlottsággal. De ismét nem veszitek észre, hogy a sátán a felelős minden egyes obszcén (trágár,) erkölcstelen cselekedetért a világon.  Miközben azok közületek, akiket magával ragadott a szabadosság (promiszkuitás), a szexuális eltévelyedés, és a másokkal szembeni szexuális visszaélések világa, azzal fognak érvelni, hogy ezek szórakozási források, és némely esetben bevételi források – nektek tudnotok kell, hogy mindez az útleveletek lesz a Pokol örök tüzébe.
Minden egyes erkölcstelen szexuális cselekedetért, melyben részt vesztek, még ha csak gondolatban is, az örökkévalóság tüzében fogtok égni. Minden egyes testrészetek, melyet halálos bűnnel gyaláztok meg, a Pokol tüzében fogja a kínok kínját elszenvedni. Miért akarnátok ezt?   Sokan közületek, ti becsapott lelkek, nem veszitek észre, hogy sosem mondták el nektek az igazságot. Az igazságot, hogy létezik Mennyország, Tisztítótűz (Purgatórium) és Pokol. Az egyház jó szándékú Felszentelt Szolgái nem fektettek hangsúlyt ezen tanításokra, hosszú időn keresztül. Szégyelljék magukat. Sírok kínjaikért, mert sokan közülük maguk sem hisznek valójában a Pokol létezésében. Hát hogyan is tudnának arról a borzalomról prédikálni, amely maga a Pokol? Nem tudnak. Mivel sokan közülük a könnyű válasz mellett döntöttek: „Az Isten mindörökké Irgalmas. Soha nem küldene benneteket a Pokolra, ugye?”
A válasz nem – Ő nem küldene. Ez az igazság, mert sosem tudna hátat fordítani Gyermekeinek. De a valóság az, hogy sok-sok lélek a halálos bűnben elcsábulva, és azáltal megkötözve, bűneik rabjává válnak, és időről-időre újra vétkeznek. Újra és újra. Oly sötétségben vannak – kényelemben saját erkölcstelenségükben -, hogy még haláluk után is ezen sötétség mellett döntenek. Akkor már menthetetlenek. Ezt az utat választották, szabad akaratukból – mely az Isten ajándéka, amelybe nem tud beavatkozni. De a sátán be tud avatkozni. És meg is teszi.
Döntsetek, mely életet akarjátok. Az Istenhez, az Örök Atyához, a Mennyországhoz vezető utat, vagy a sátánhoz vezetőt, az örök Pokol tüzében? Nincs világosabb módja a végeredmény elmagyarázásának, Gyermekeim. Épp Szeretetem és Irgalmam miatt kell az igazságot tanítanom nektek.
Ez az üzenet meg kell, hogy rémítsen némiképp benneteket, de ha nem mutatom meg, mi vár rátok, akkor nem fejezném ki igaz Szeretetem, melyet mindannyiatok iránt érzek. Itt az idő, hogy szembenézzetek a jövővel, nem csak magatok miatt, de azokért a barátaitokért, családtagjaitokért és szeretteitekért, akiket befolyásoltok saját viselkedésetekkel. A viselkedés hasonló viselkedést vált ki. Akaratlanul is irányíthattok és vezethettek ártatlanokat, (ön)tudatlanul, akár az örökkévaló sötétség felé.
Törődjetek a lelketekkel. Ez Isten ajándéka. Ez minden, amit a következő világba magatokkal visztek.
Megváltótok Jézus Krisztus
Nagycsütörtök, az utolsó vacsora

Nagycsütörtök. Döbbenetes, hitnek, hagyománynak és szeretetnek milyen egyszerűségébe érkezünk. Az életünk pedig, mint Kondor Béla képein és versében, csupa örökmozgó konstrukció, szinte esztelen, önjáró szerkezet.

„Suhanás és zuhanás, rémítő dörrenések játszódnak hangtalanul, mert lehajoltál oldozni-bogozni madzagokat, és drótokat kalapálni hihetetlen anyagokból" (Szidalmazás). Nyugodtan mondhatjuk, hogy az emberi egzisztencia − s a vallások − szíve a nagycsütörtök esti lábmosás. Ez az éj mind Isten, mind az ember legelemibb szükségét fogalmazza meg. Ez pedig az első érintés szüksége, a visszatérés az első Érintéshez. „Összeszűkültünk embernek lenni és széttárul ott a titok, ahol titok lesz mindörökké" (K.B.) Az utolsó vacsorán tudatosul bennünk, hogy közénk testesült az Isten Fia − s hogy megtestesülése emberré születésünk. Különös egzisztenciális anamnészisz ez, tudatosan, Jézus részéről. Isten és ember együtt emlékeznek a Gyermekként érkezésre. A táplálkozás-tápláltatás, a lemosdatás-érintés alapszavai ott ragyognak Jézus cselekedetében − és bőrünkön-emlékezetünkben. Az „emberség liturgiája" ez, a legbensőségesebb és legtisztább egyszerűségben: „Mivel Jézus tudta, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte tanítványai lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve" (Jn 13,3-5). A közelség akarásának legmélyebb kifejezője: a testét ölelő kendőt veszi le, hogy sajátjával érintsen. Valóban „széttárul ott a titok, ahol titok lesz mindörökké". Ez az est az isten-Gyermeki egzisztenciát szólítja elő belőled. Azt a gyermekséget, mely magként őrzi az Atya első odahajlásának és érintésének élményét, mikor megformáltattunk, tápláltattunk és játékban éltük át az életbe vetett hitet. „Ha nem moslak meg, semmi közöd nincs hozzám" (Jn 13,8). Ezen az éjen merj újra öleltetni az Atyától, s kézbe vétetni − mert ez a húsvéti szabadulás személyes dimenziója. Emberséged, jellemed, szíved nincs még készen − a mai Eukarisztia az útra való táplálék.
Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A Nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. Nagycsütörtökhöz köthető az Eucharisztia megalapítása.
A nagycsütörtöki szertartásokról:
Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának szent három napja az utolsó vacsora miséjével kezdődik. Az utolsó vacsorán történt az Oltáriszentség és a papi rend szentségének alapítása.
A székesegyházakban nagycsütörtök délelőtt a püspök papjaival együtt ünnepélyes misét mutat be, amelyen megszenteli a keresztelésnél, bérmálásnál, betegek keneténél, templomszentelésnél használatos szent olajakat, illetve krizmát. Régen ezen a napon történt a bűnösök visszafogadása.
Az esti szentmise, az utolsó vacsora miséje a szenvedésre induló Jézus búcsúja övéitől. A misében a glória után a harangok megszólalnak, de azután elnémulnak a nagyszombati vigília glóriájáig, s helyüket a fakereplők foglalják el. E némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi. A mise végeztével az Oltáriszentséget ünnepélyesen az e napokra fenntartott őrzési helyre viszik és a húsvéti vigíliamise áldoztatásáig ott őrzik. Ezután következik az oltárfosztás.
A nap szertartásához tartozik a sötétzsolozsma elimádkozása is. Az oltárra helyezett gyertyatartón minden zsoltárvers után eloltanak egy gyertyát. A gyertyák kioltása az ószövetségi próféták megölését és a szenvedő Krisztust magára hagyó tanítványok hűtlenségét jelképezi.
Dsida Jenő - Nagycsütörtökön

A szél suhogva borzong

az olajfa-lombokon.
A kanyargós úton, által az erdőn
tömöttsorú fáklyások jönnek.

Testemet ételül adtam,
véremet italul adtam,
könnyel mostam meg lábaitokat;
Mégis egyedül maradtam.

Hajnal-derengés borzong
a sötét lombokon.
Judás után, által az erdőn
sátánarcú fáklyások jönnek.

Testvéreim, tanítványaim!
Égignyúló kemény kereszten
holnap megölnek engem!
És ti alusztok, mélyen alusztok!