Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Isten az Atya: Azoknak mondom, akik pogány családba születtek, és nem a saját hibájuk miatt pogányok: Irgalomban foglak részesíteni benneteket

2013. szeptember 16. hétfő, 16:20

Legdrágább leányom, az emberi nem többsége közömbös Létezésemmel szemben. Oly sokan vannak, akik csak keveset tudnak Rólam, Atyjukról, Teremtőjükről. Felszentelt szolgáim, beleértve mindazokat, akik hisznek Bennem, a mindenek Teremtőjében, nem készítették fel az emberiséget a büntetésre, amellyel szembe kell nézniük, ha nem ismerik be hibáikat.

Az a vágy, mi szerint úgy gondolják, hogy „minden rendben lesz” odavezetett, hogy sok gyermekem nem hisz a Pokol létezésében. Ez egy olyan hely, ahová azok az emberek kerülnek, akik visszautasítják Irgalmamat, a lelkek megmentésére tett Beavatkozásomat. A halálos bűn a Pokol mélységébe fogja vezetni a lelkeket, kivéve, ha azt az őszinte bánat (gyónás) el nem törölte. Azoknak, akik talán mentesek a halálos bűntől, hanem nem hisznek Bennem, és inkább egy olyan létezésben hisznek, amelyet a hamis bálványok hoztak létre és idéztek elő az elméjükben, sok félni valójuk van.

Utasítsatok csak el Engem, Teremtőtöket, és akkor Ellenem fogtok fordulni. Saját magatokat fogjátok elvágni. Amikor Istenségem Igazsága feltárul majd előttetek, közületek sokan hevesen Ellenem fognak szegülni, és bármit teszek is, semmi sem fog a Pokol tűzétől megmenteni benneteket. Bevethetek minden Isteni Erőt, de Én sohasem kényszeríthetlek benneteket, hogy elfogadjátok Irgalmamat. Semmi sem fog segíteni rajtatok, egyedül csak a választott lelkek imái. Ez azt jelenti, hogy ti sohasem fogjátok meglátni az Arcomat. Bárki, aki azt mondja nektek, hogy nem számít, ha nem fogadjátok el Létezésemet, hazudik. Csak azok, akik elfogadnak Engem, éspedig egyetlen Fiam Irgalmán keresztül, léphetnek be Királyságomba. Mégha jóságos és szeretetteljes lelkek is volnátok, és még annak ellenére is elutasítotok Engem, hogy az Igazságot megismertetik veletek, szintén félre lesztek dobva Tőlem. Nincs az az Örök Élet, mely a tiétek lehetne.

Most mindnyájatoknak megadom a Megtisztulás Ajándékát, de különösen az ateistáknak és a pogányoknak. Ez a Megtisztulás fájdalmas lesz, de sok esetben meg fogja nyitni a szemeteket az Igazságra. Azoknak mondom, akik pogány családba születtek, és nem a saját hibájuk miatt pogányok: Irgalomban foglak részesíteni benneteket. Ellenben azoknak közületek, kiknek az Evangéliumok megadattak, és akik tudatában vannak a Szentháromság egy Isten Létezésének, de akik most elutasítanak Engem, ezt mondom: kevés remény van a számotokra, hogy megtérjetek és vezekeljetek bűneitekért. Aztán majd könyörögnötök kell lelketek üdvösségéért.

Atyátok

A Legmagasságosabb Isten

Az AP a nyelveken szólásról

A pünkösdi és teljes evangéliumi gyülekezetekben visszaszorulóban van a Szentlélekben való keresztség bibliai bizonyítékaként ismert „nyelveken szólás” – számolt be a napokban a tekintélyes AP hírügynökség.

Az összefoglaló utal arra, hogy a kereszténységen belül a pünkösdi irányzatot mindig is megkülönböztette abba vetett hitük, hogy az Apostolok cselekedeteiben leírt események ma is megtörténhetnek. Ezek közé tartozik a nyelveken szólás is. Egyre több olyan amerikai gyülekezet van azonban, ahol ez a gyakorlat nem része többé az istentiszteleteknek. Ez leginkább azoknál a közösségeknél vált jellemzővé, amelyek igyekeznek bekerülni a kereszténység „főáramlatába” – írja az elemzés.
A jelenség ugyanakkor számos, az irányzathoz tartozó keresztény vezetőben kelt aggodalmat. Az Assemblies of God (Isten Gyülekezetei) nevű pünkösdi közösség – amelynek csak az Egyesült Államokban 3 millió tagja van, világszerte pedig 66 millióan tekintik magukat az irányzathoz tartozónak – augusztusban megtartott gyűlésén is terítékre került a téma.
„Az emberek ma már nem szeretnek kiállni semmiért, ha nem muszáj” – nyilatkozta a témában Ken Walters, a Three Crosses Church pásztora. Szerinte ahogy a vallás egyre elfogadottabbá válik, úgy lesz egyre fontosabb a nagy pünkösdi gyülekezetek számára, hogy elmossák a határokat saját maguk és más, közismert keresztény irányzatok között.
A folyamat mára eljutott odáig, hogy az Assemblies of God egyesült államokbeli tagjai közül kevesebb, mint 82 ezren gyakorolják a nyelveken szólást, ami 1995 óta a legalacsonyabb szám. Adrian Tigmo több mint 20 éve rendszeres résztvevője a Three Crosses Church istentiszteleteinek.
A 64 éves férfi szerint azért hagyták el nagyon sokan a nyelveken szólást, mert a kívülállók gyakran kritizálták a gyakorlatot. Ő még most is gyakorolja ezt a közösségben is, halkan, gyakran csak saját maga számára hallhatóan. Szerinte a gyakorlat akkor tér vissza a mindennapokba, ha az egyházi vezetők jó példával járnak elöl.
A Harvard Divinity School professzora, Harvey Cox szerint a nyelveken szólás visszaszorulása azzal magyarázható, hogy az emberek „nem akarnak sem kitűnni, sem gyanakvásra okot adni”. Ugyanakkor az „újpünkösdiek”, akik gyakran olyan országokból származnak, mint Nigéria és El Salvador, továbbra is gyakorolják a tevékenységet közösségi és egyéni szinten is, mondja Cox. Ezeket a gyülekezeteket egyáltalán nem érdekli, hogy mit gondolnak , vagy elijesztenek-e bárkit is, egy­szerűen csak csinálják, amit helyesnek tartanak.
A pünkösdi mozgalom a globális kereszténység leginkább növekvő része. A világon körülbelül kétmilliárd ember mondja magát kereszténynek, legalább negyedük pünkösdi vagy karizmatikus mozgalmakhoz kötődik a Pew kutatóközpont eredményei szerint. A mozgalmat, amely az 1906-os Los Angeles-i Azusa utcai ébredésből nőtte ki magát, a kezdetektől meghatározta a pünkösdi élmény – a Szentlélekkel való betöltekezés, a nyelveken szólás, a prófétálás és a hit általi gyógyulás – valóságába vetett hit.
A Pentecostal Church of God (Isten Pünkösdi Gyülekezete) pásztora, Nick Farone éppen ezekhez az alapokhoz való visszatérést szorgalmazza prédikációiban. Szerinte nagyon sok egyházi vezető ezt elmulasztja megtenni. „Ez a mi erőnk. Nem kellene szégyellnünk magunkat” – fogalmazott az AP tudósítása szerint. Farone szerint a kis latin-amerikai és afrikai gyülekezetek sikerének titka a természetfeletti felé való nyitottságuknak köszönhető. „Nem beszélhetsz a gazdagságról ezeken a helyeken. A kis gyülekezeteknek nagyobb a szíve” – fogalmazott.

(T. R., Hetek)

Öt tévedés Ferenc pápával kapcsolatban...

Improvizáló pápának nevezték, a meglepetések pápájának, de a legnagyobb meglepetés, hogy Ferenc folyamatosan meghiúsítja azt a kísérletet, hogy valahová is besorolják őt. Pápaságának kezdetétől rengeteg kommentátor kísérelte meg, elmagyarázni, mit várjunk tőle, de hiába. A Ferencről megjelent számos tévedés között, öt rendszeresen visszatér:

1. “Ferenc Benedek ellentéte." 

Néhányan azt gondolják, mivel Ferenc Latin Amerikából, az emeritus Pápa Benedek pedig Németországból való, s mert Ferenc természete szerint extrovertált, Benedek pedig inkább befelé forduló, hogy ezek a stílus különbségek egész gondolkodásmódjukra jellemzőek.   De, aki így vélekedik, az nem hiszem, hogy elég figyelmes. (Hasonló tévedés történt, amikor a mosolygó XXIII. János pápa követte a zárkózottabb és uralkodóbb kinézetű XII. Piuszt.) Ferenc első szavaival a világ felé, március 15.-én, imát kért elődje számára, majd hamarosan felhívta telefonon. Csak tíz napra rá, Castel Gondolfo-ba utazott, hogy hivatalosan és nagyon kedvesen köszöntse Benedeket, majd, mikor Benedek visszatért Vatikán-városba hasonló módon nyilvánosan átölelte. Nem olyan régen mondta Ferenc, az egyik volt tanítványának, hogy milyen kiváló gondolkodónak tartja Benedeket, és mennyire támaszkodik a tanácsaira: „ostobaság lenne figyelmen kívül hagyni Benedek tanácsait”.  

Ha bármi csekély kétely is maradt volna, azzal kapcsolatban, hogy Ferenc teljesen támogatja Benedeket, azt is eloszlatja a Lumen Fidei enciklika. Ezt a rendkívüli tanító dokumentumot Benedek kezdte el pápasága vége felé, bár nem fejezte be. Ferenc könnyedén félre tehette volna, és megirthatta volna a saját pápai üzenetét. Ő azonban úgy döntött, hogy befejezi a tervezett művet, és mint saját székfoglaló enciklikáját teszi közzé., teljesen elfogadva Benedek vázlatát. S ezzel, Ferenc magáénak vállalta a Lumen Fidei meglátásait a hit és az értelem kapcsolatáról, az igazság fontosságáról, és a hermeneutica folytosonnságáról, - amik Benedek pápaságának fő témái voltak. Ferenc ezzel sokkal erőteljesebben kiemelte Benedek fontosságát, mint ahogyan azt Benedek csodálói remélhették volna.

2. “Ferenc nem harcol a kultúra területén .”

Az első tévedésből fakad a második, mégpedig, hogy az elég sarkosan fogalmazó Benedekkel szemben, azt állították, hogy Ferenc sokkal lágyabban nyúl a kérdésekhez. Kerüli a konfrontációt, az erőteljes kijelentéseket, nem akar kulturális háborút, bár az égető szociális problémákkal szemben világos állást foglal. Allesandro Speciale keresztény riporter a közelmúltban írta, hogy Ferenc nem szándékozik kulturális háborút kezdeni az abortusz, az azonos neműek házassága kérdéseiben, mint ahogyan elődje tette. Sandro Magister  pedig azt írja: „Nem lehet véletlen, hogy pápaságának első 12o napja alatt még egyetlen szót sem szólt az abortuszról, az eutanáziáról és az azonos neműek házasságáról. ”

Nehéz elképzelni ennél félrevezetőbb állításokat. Ráadásul Ferenc, már, mint Buenos Aires érseke kifejezett védelmezője volt a meg nem született életeknek és a hagyományos házasságnak. Mióta pápa, Ferenc egy hajszálnyit sem engedett a keresztény erkölcsi igazságból, Pápaságának második hetében már kifejezetten megígéri, hogy folytatja Benedek küzdelmét a relativizmus diktatúrája ellen. ”Májusban Ferenc pápa, nem csak hirdette tízezreknek az emberi élet védelmének fontosságát annak foganásától kezdve, hanem személyesen is csatlakozott Rómában az „Élet-menetéhez”. A közelmúltban küldött sajátos pro-life üzenetet Írországba, amikor a törvényhozás az abortusz legalizációjáról döntött, felszólítva az országot, hogy “védelmezzék a legkiszolgáltatottabb és leginkább sebezhető életet, a betegek, öregek és a magzatok életét.” Ferenc mindenki számára programnak hirdette meg: “Óvd az életet, segítsd, viselj rá gondot a foganástól a végsőkig.” Nem elég világos ez?  

Miután Franciaország törvényesítette az azonos neműek házasságát, az Egyház erőteljes tiltakozása ellenére, az új pápa szemrehányást tett a törvényhozóknak, hogy a pillanatnyi divatot követik a törvényhozásban. A Lumen Fidei enciklikában pedig azt írja: “A legelső alkalom, ahol hit megvilágítja az ember városát, a család. Elsősorban és kizárólagosan az egy férfi és egy nő tartós egységén alapuló házasság. Nem is véletlen, hogy az Advocate  azonnal panaszkodott: “ Ferenc pápa éppen úgy elítéli az azonos neműek közötti házasságot, mint Benedek.

3. “Ferenc, a szociális igazságosság pápája.

Sokan mondják, hogy Ferenc a szociális igazságosság pápája, azaz mindenek előtt a szegényekre van gondja, s ennek megoldása lesz pápasága fókuszpontja. Ez a kijelentés részben kétségtelenül igaz, részben azonban hiányos. Természetes, hogy Ferenc, elődeihez hasonlóan felvállalja a szegények gondját, ezt példázza első Lampedusa-i látogatása, ahol a menekültekhez szólt. Azonban Ferencnek nem kizárólagos gondja a szegények, mert tudja, amit Boldog II. JP. tanított, hogy a szociális igazságosságról illúzió beszélni, ha az élethez való alapvető jogot nem védjük. Azonban Ferencnek nem csak a szegénység a gondja, hiszen tudja ő is, amit Boldog II. János Pál pápa tanított: hogy a szociális igazságosság hamis és illuzórikus, amennyiben a legalapvetőbb emberi jogot, az élethez való jogot minden más személyes jognál határozottabban nem védjük.” Azt is tudja, amit Benedek tanított, hogy az Egyháznak a gazdasági életre vonatkozó tanítása szükségszerűen összefüggésben áll a családról, az emberi szexualitásról szóló tanítással, tehát a Humanae Vitae-t ugyanolyan erővel képviselni kell.  

Sőt, még fontosabb, hogy a Pápa azt vallja, hogy a személyes megtérésnek meg kell előznie a szociális elkötelezettséget, és így elveti a szekuláris haladást, mely elszakítja a spiritualitástól a szociális igazságosságot. Ferenc tanítása a szív megváltoztatására hív, a lelkiismeret megvizsgálására, mert ez a szociális reform kulcsa. Ferenc nem annyira a „szociális igazságosság pápája”, sokkal inkább a világ lelki vezető mestere, aki emlékezteti az embereket, hogy saját lelkünk megváltoztatása nélkül, alázat, az áldozathozatal, a lelki fegyelmezettség nélkül, pusztán kormányzati eszközökkel, nem lehet valódi szociális igazságosságot elérni.

4. “Ferenc szeretőbb lesz az Egyháztól eltávolodók iránt"

Mihelyt megválasztották Ferenc pápát, az egyházi „disszidensek” elkezdték két elődjével szembeállítva magasztalni őt, mintegy azt szuggerálva, hogy végre majd ő végrehajtja a II. Vatikáni Zsinat ígéreteit. Azonban Ferenc pápa a II. Vatikáni Zsinatot nem a „disszidensek kartájának” tekinti, mint ahogyan Boldog II. János Pál pápa vagy Benedek pápa sem. II. János Pál pápához és Benedek pápához hasonlóan Ferenc is erősen hangsúlyozza, hogy Jézus ismerete feltételezi az Egyházzal és a Tanítóhivatallal való teljes egységet. Nem lehet senki úgy hithű katolikus, hogy függetlenül, sajátos szabadsággal választott spiritualitást gyakorol. Ennek következménye, hogy Ferenc pápa első tevékenysége Péter székéből az volt, hogy megerősítette Benedek kritikáját az egyházi disszidensek, így az USA Szerzetesnői Elöljárói Konferenciájának engedetlensége miatt.   S a Lumen Fidei-ben Ferenc kifejti az ortodoxia jelentését, hogy ez nem azt jelenti, hogy a katolikus tanításból kiválogatja valaki a számára tetszetőset, hanem azt, hogy teljesen elfogadja:

“Mivel egy a hit, ezért a hitet a maga tisztaságában és integritásában kell megvallani. Éppen mert a hit tételek egymással összefüggnek, az egyik tagadása, még ha az önmagában nem is tűnik a fontosak közül valónak, az egész torzításához vezet. A történelem során hol ezt, hol azt a hitigazságot volt könnyebb vagy nehezebb elfogadni, ezért igen fontos éberen őrizni a hit letéteményt a maga egészében. ”

5. “Ferenc szereti a világot”

Hát ez a legnagyobb félremagyarázás. Ez azt sugallja, hogy Ferenc   könnyedséggel bánik a világgal, melyből hiányzik az a félelem a modernségtől, ami más vallási vezetőket jellemez. De ez nem azért van, mintha Ferenc per se (önnön magában) szeretné a világot. Ferenc az embereket szereti, s szeretné őket Krisztushoz vezetni, s ezért beszél gyakran az ördögről, óva int a világ kísértéseitől, sürget, hogy meneküljünk a kísértések elől. Szereti Isten teremtményét, tudja, hogy mennyire romboló az áteredő bűn, s hogy milyen könnyen vissza lehet élni a szabad akarattal. A Pápa kedvességét és barátságosságát a világ iránt, félreérteni, Ferenc pápaságának egészét félreértelmezi. Ferenc sokkal inkább, mint mások tudja, hogy a világ bűnbe süllyed, és szenvedélyesen próbálja az új evangelizációval gyógyítani a világot.

Abban sokaknak igaza van, hogy Ferenc pápa emlékeztet XXIII János pápára, akkor is, ha ez a hasonlítgatás is könnyen tévútra szaladhat, különösen, ha politikai szóhasználatot használnak. Boldog János pápa sohasem volt a szó modern értelmében liberális, éppen úgy az ortodoxia harcosa volt, mint Ferenc. S amennyiben Ferenc pápát támogatják és megértik a hívek, és sikeres lesz a vágyott reformokban, akkor a szenvedő Egyház és a megzavarodott világ hasznot fognak húzni bátorságából, erejéből, hitéből.

(William Doino Jr.)

William Doino Jr. is a contributor to Inside the Vatican magazine, among many other publications, and writes often about religion, history and politics. He contributed an extensive bibliography of works on Pius XII to The Pius War: Responses to the Critics of Pius XII.