Mostanában sokszor elhangzik a végidők kifejezés, mindenki érzi a borús fenyegetést, amelyet az egyháziak állapota jelent a katolikusokra és az egész világra nézve. Talán nem is komoly keresztény, akinek nincs saját tippje arról, hogy a Jelenések könyvének hányadik fejezeténél tartunk: keressük a kapaszkodót a Szentírás soraiban, és értelmezzük a jeleket, igyekszünk beazonosítani „A” hamis prófétát, aki előkészíti az antikrisztus működését. Ki csak érzésből, ki egyháztörténeti párhuzamokból, mert mindenki azzal főz, amije van.

De azt meg kell vallanom, hogy rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy egy szomorkás novemberi napon fogom látni annak az embernek bevonulását a Szent Péter térre, aki biztosan hazug próféta, sőt, a sok hamis próféta közül jó eséllyel ő az, aki „A” határozott névelővel illethető. És, hogy így látom mindezt megtörténni. Mert mindig van, ami a rémálmoknál is rosszabb, amit végképp nem várnánk, de mégis kérlelhetetlenül érkezik. Most is így történt: Franciscus ugyanis zenei aláfestéssel vonult be a térre, egy tangóra!

Én meg leesett állal csak azt mondogattam, hogy na, ezt nem láttam jönni! És hálát adtam a Jóistennek, hogy nem brazil, mert akkor biztosan a lambadára vonult volna be. A zenekar meg húzta a tangót (még parapappam is volt 2:44-nél), Franciscus hüvelykujjával jelezte tetszését nekik, integetett (egy áldást sem adott), fellibbent egy szivárványos zászló, utasítására pedig meg-megtorpant a fehér papamobil, visszaléptek az előrehaladottabb testőrök, mintha csak a tangó adta volna az apropót. Eff megsimogatta a felé nyújtott gyerekeket, miközben egy áldást sem adott nekik sem.

És aztán a beszéd! Mert következett a katekézise Az evangéliumhirdetés öröm címmel, benne roppant szép, sőt helyenként igaz mondatokkal. Mint például a következő gondolatai, amelyekkel nem tudtam nem egyetérteni: „Beszél majd Jézusról, de senki sem hisz neki! Egyszer azt mondta nekem valaki, amikor ilyen keresztényekről beszélt: „Ezek tőkehalarcú keresztények!”, vagyis fapofák, kifejezéstelen arcúak.”

És ezt ezzel az arccal mondta:

 

 

De itt sem hagyta abba, hanem önkritikusan így folytatta:

„De amikor ideológiák alapján akarunk evangelizálni, bármennyire is szeretnénk, az nem működik, az nem evangelizálás, nem az evangéliumot nyújtjuk. Az evangélium nem ideológia: az evangélium örömhír, az öröm hirdetése. Az ideológiák hidegek, mindegyik. Az evangéliumot az öröm melege járja át. Az ideológiák nem tudnak mosolyogni.”

Nos, ezt sem láttam jönni.

https://invocabo.wordpress.com/2023/11/19/ezt-nem-lattam-jonni/