– https://www.bitchute.com/video/W2rOro7PmreY/
Ebben a videóban olvashatóak ezek a kérdések is: Vajon miért szorgalmazza a Vatikán az ilyesfajta bálványok bemutatását a szent helyeken; És egyáltalán, miért engedte meg a Vatikán ezen a helyen a bálvány-szobor felállítását?
Az interneten számos angol nyelvű – és felháborodott – beszámoló található a szobor felállításáról. Éppen ezért több mint feltűnő, hogy más nyelven és katolikus oldalról szinte semmi sem olvasható Isten eme rendkívül súlyos provokálásáról.
A Kolosszeum előtti téren a képeslap- és frissítő-árusok, idegenvezetők csoportjához évtizedek óta a gladiátoroknak öltözött férfiak is hozzátartoznak, akik azzal jutnak bevételhez, hogy a turisták fotózzák őket (és akik jelmezüket és engedélyüket feltehetően a Kolosszeum irodájától kapják).
Most utólag visszagondolva 2019. november eleji római zarándokutamra, végre rájöttem, hogy mi volt az, ami miatt a Kolosszeum előtti teret leszegett fejjel, rohamléptekben szeltem át (a Tre Fontana apátságból (Szent Pál apostol kivégzésének helyéről) és a Szent János és Pál vértanúk bazilikájából a Szent Kozma és Damján bazilikába menet). Akkor csak annyit láttam, hogy a bejárat előtt tanácstalan tömeg ácsorog, és attól döbbentem meg, hogy a gladiátorok helyett ördögnek öltözött alakok kínálják szolgálataikat a bámészkodóknak. Akkor nem sejtettem, hogy mi történhetett; fogalmam sem volt, hogy Moloch szobra ekkor már másfél hónapja ott áll a bejáratnál – szinte szembe nézve Titus diadalívével – egy Karthágóról készített "művészeti" kiállítás egyik darabjaként, de gondosan úgy elhelyezve, hogy magába a Kolosszeumba se mehessen be senki anélkül, hogy nem megy el előtte.
Részlet egy 2019. november 15-én megjelent német nyelvű cikkből:
Rómában a Kolosszeum előtt egy hatalmas Moloch-szobrot állították fel
»A Biblia számos helyen számol be azokról a népekről, akik Molochot istenként imádták, és arról, hogy ezek a népek mi módon áldoztak istenüknek. És arról is, hogy Isten mit parancsolt a zsidóknak, hogy hogyan viselkedjenek ezekkel a népekkel, majd arról is, hogy Isten hogyan büntette meg mind a pogányokat, mind választott népéből azokat, akik e bálványnak áldoztak.
– Lev 20,1-5: „Az Úr így szólt Mózeshez: Mondd meg Izrael fiainak: Aki Izrael fiai közül, vagy az Izraelben tartózkodó idegenek közül fiait Molochnak áldozza, az haljon meg. Az ország népe kövezze meg, s én is ellene fordulok, és kiirtom népéből, mivel azzal, hogy fiát feláldozta Molochnak, beszennyezte szentélyemet és megszentségtelenítette nevemet. Ha az ország népe olyan ember fölött, aki egyik fiát Molochnak áldozza, szemet huny, és nem adja halálra, akkor magam fordulok az illető ellen és nemzetsége ellen. Kiirtom őket a népből, és azokat is mind, akik egyetértettek velük abban, hogy Molochnak hódoljanak.”
– Zsolt 106(105),34-38: „Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett. Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket. Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük. Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul.”
– Ez 16,20-21: „Vetted fiaidat és lányaidat, akiket nekem szültél, és feláldoztad őket nekik eledelül. Nem volt elég a paráznaságból? Még a fiaimat is megölted és tűzbe küldted a tiszteletükre.”
És ezek csak töredékei azon bibliai verseknek, melyek Molochról és a neki feláldozott gyermekekről szólnak.
A régészek is egyetértenek abban, hogy a Moloch (Baal) kultusz során az emberek saját gyermekeiket ölték meg e démoni isteneknek bemutatott áldozatul. A karthágóiaknak Molochon kívül még olyan istenük is volt, akinek jóakaratát úgy akarták elnyerni, hogy megölték gyermekeiket (vagy élve temették el őket?), akiket aztán áldozati állatokkal és rituális feliratokkal együtt speciális temetőkben földeltek el. „Ez olyan valami, amit korunk fekete propagandaként letagad, mert a mai jóemberek egyszerűen nem hajlandók semmi rosszat elhinni a pogány népekről”, mondta Josephine Quinn, az ókori történelem oxfordi tanára, aki kollégáival azon a véleményen van, hogy e téma ma jelenleg a klasszikus régészet egyik legtöbbet vitatott kérdése.
A római szervezők szerint a Kolosszeum bejáratánál felállított szobor a karthágói kultúra és művészet ünneplésére szolgál. Csak azért, hogy mindenki tudja, hogy mit is ünnepelnek, megjegyezzük, hogy a régi pogány népeknél a Moloch-nál tett látogatás egyet jelentett egy saját gyermek megölésével. A régészek egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy a régi kultúrák többségében gyakorlat volt a gyermekek feláldozása a bálványoknak. [Kérdés: És most mit áldoznak a "modern" népek "modern" bálványaiknak? Nem kisgyermekeket? Csak most nem várják meg mindig, hogy ezek megszülessenek, hanem már az anya méhében ölik meg őket].
A kereszténység elleni állandó támadás egyre nyilvánvalóbbá válik, sőt, ez a támadás már magából az egyházból indul ki.«
A LifeSiteNews oldalon 2019. november 6-án megjelent cikk Rómába érkezett amerikai turistákat idéz:
»Izgatottan vártuk azt a napot, amelyen a Kolosszeumot, mint a keresztény vértanúk szent emlékhelyét akartuk meglátogatni. De ami érkezésünkkor ott fogadott, az iszonyatos volt! A bejáratnál a pogány bálvány, Moloch hatalmas szobra állt, amit úgy helyeztek el, hogy a Kolosszeumba látogatóknak mind el kelljen haladniuk előtte. Úgy tűnt, hogy Molochot azért tették ide, hogy gúnyt űzzenek abból a szent helyből, ahol a keresztény vértanúk életüket adták az igaz hitért. Sokak véleménye szerint összefüggés áll fenn a Moloch és a Pachamama bálványok Rómában szinte egyidőben történő felállítása között. Mindkét pogány istenségnek gyermekeket áldoztak fel, és mindkettőt a Vatikánban zajló Amazonas szinódus ideje alatt állították fel Rómában.«
További részletek a LifeSiteNews cikkéből:
»Az 1914-ben bemutatott olasz Cabiria című némafilmben a Moloch-szobor egy pun templomban áll. A bálványszobornak hatalmas bronzkemence van a gyomrában, aminek ajtaja újra és újra kinyílik, hogy a rá helyezett kisgyermekeket egyenként elnyelje. A filmben több száz gyermeket dobnak be a bálvány gyomrába.
A film bálványábrázolásának történelmi alapja van. Az ókori görög történelmet kutató három történész kutatása szerint a karthágóiak gyermekáldozatokat mutattak be: vagy élve eltemették, vagy elégették a gyermekeket. A karthágóiak bálványai Baal (= Moloch) és Kronos (akit a rómaiak Szaturnusznak hívtak) voltak: ez utóbbi a mítosz szerint megszületésük után lenyelte gyermekeit, nehogy azok megdöntsék hatalmát.
Karthágót a Római Köztársaság Kr.e. 146-ban, a harmadik pun háború alatt elpusztította, miután id. Cato szenátor ismételten követelte a római szenátustól Karthágó végleges megsemmisítését. Állítólag Cato minden beszédét azzal a kijelentéssel fejezte be, hogy „Carthago delenda est”, vagyis Karthágót meg kell semmisíteni. Karthágó később római kolóniaként született újjá, és Róma-Afrika egyik fontos városa lett. Hippói Szent Ágoston itt tanított retorikát a negyedik században.«
A kiállításról megjelent szak-cikkek, köztük a szervezők hivatalos oldaláról, egészen sajátságos bölcsességeket osztanak meg a történelem iránt érdeklődő olvasókkal és kiállítás-látogatókkal
Karthágó-kiállítás a római Kolosszeumban
(forrás: https://www.wantedinrome.com/whatson/carthage-exhibition-at-the-colosseum-in-rome.html – valamint a Parco del Colosseo, a kiállítás szervezőjének hivatalos honlapja)
»A Parco archeologico del Colosseo új nagyszabású rendezvénye, az „Il mito immortale – Carthago. A halhatatlan mítosz” címet viselő kiállítás, ami az ókori Földközi-tenger egyik legerősebb és legizgalmasabb városának történetét és kultúráját mutatja be, és ami 2019. szeptember 27. és 2020. március 29. [= Szenvedés vasárnapja] között lesz látható a Kolosszeumban és a római Fórumon.
A Colosseum, a Romulus-templom és a Római Fórum intézményei rendkívüli anyagokat fognak kikölcsönözni az olasz és külföldi nemzeti régészeti múzeumoktól, beleértve a Karthágói Nemzeti Múzeumot és a tunéziai Bardót is. A nagyszabású kiállítást Alfonsina Russo, a Parco archeologico del Colosseo igazgatója rendezi, aki a nemzetközi koordinációért is felelős.
A Parco archeologico del Colosseo által az Electa szervezésében népszerűsített kiállítás értékes rekonstrukciókat és multimédiás installációkat mutat be egymás mellett, a nyilvánosság előtt eddig még soha nem látott műtárgyakkal. Célunk, hogy megismertessük a nyilvánosságot a történelmi események sorozatával, melyek az ókori világ két nagyhatalmát, Karthágót és Rómát egyesítik. [!]
A kiállítás látogatói útnak indulnak a föníciai Kelet megalapításától az új Colonia Iulia Concordia Carthago felépítéséig, érintve a kereszténység felemelkedésének fontos eseményeit. A kiállítás az ősi város újrafelfedezéséről szóló epilógussal zárul a modern és a mai képzelet tükrében.
A kiállítás időtartama alatt a Colosseum bejáratánál a föníciai és a karthágói vallásokhoz kötődő, és az 1914-es Cabiria című filmben (Giovanni Pastore rendezésében és Gabriele D’Annunzio írásában) szereplő Moloch-szobor rekonstrukciója áll, hogy üdvözölje a kiállítás látogatóit.«
A Moloch-szobor előtti rácson található tájékoztató (eredetileg olasz és angol) szövege ugyanis így hangzik:
»Moloch isten nem ősi istenség, és a karthágóiak soha nem imádták. Ez egy modern koholmány, amit a Biblia több szakaszának helytelen értelmezéséből raktak össze.
A népi kultúrába mindenekelőtt a regényírók és filmkészítők (később a rajzfilmesek) fantáziáján keresztül jutott el, mint egy titokzatos és kegyetlen isten, aki gyermekek tűzhalálban történő feláldozását követelte.«
Magáról a szoborról a következőket lehetett az internetről megtudni:
A Colosseum bejáratánál felállított bálványszobor a másolata annak a szobornak, mely az 1913-ben készült és 1914. április 18-án Torinóban bemutatott Cabiria című némafilmben szerepelt. A történelmi film rendezője Giovanni Pastrone volt. Az olaszok az 1911 és 1912-ben lezajlott líbiai háború megnyerése után több történelmi témájú filmet is forgattak. Ezek közül a Cabiria volt a legismertebb és a legsikeresebb, aminek hatása több későbbi filmen is megfigyelhető. A maga idejében ez a film sok tekintetben, például a kamera-mozgatásban forradalmi újdonságnak számított.
A filmet 2006-ban felújították, és bemutatták a Cannes-i filmfesztiválon.
A film egésze itt látható:
– https://youtu.be/iJcb-bMgoCg –
a Moloch-jelenet a 26. perc körül található
A film Moloch-jeleneteiről készült részlet itt külön is megnézhető:
– https://www.bitchute.com/video/W2rOro7PmreY/
1. Hogy könnyebb legyen eme borzalom, Isten e brutális megsértésének jelentőségét felfogni, elsőnek következzen a legfontosabb adatok tisztázása:
»A Kolosszeum, eredeti nevén Amphitheatrum Flavium, a római Néró-palota mellett Vespanianus és Titus császárok uralkodása idején fogoly (Jeruzsálem lerombolásakor foglyul ejtett) zsidókkal emelt hatalmas körépület. Kr. u. 80-ban már készen állott a 87 ezer embert befogadó óriási épülettömb, melyet az előtte álló kolosszális Néró-szobor miatt neveztek el utólag Kolosszeumnak. … Az V. századi kettős földrengés sem tudta megrongálni az épületet, ami a VIII. században még ép volt. … A reneszánsz alatt a rómaiak kőbányának használták, s ily módon a legnagyobb pusztítást ők maguk okozták a hatalmas épülettömbön. … A Kolosszeum közepén ősi kápolna állott a Fájdalmas Szűz tiszteletére, azonfelül Krisztus szenvedésének drámáját is itt adták elő évente. XIV. Benedek pápa 1740-ben keresztutat állított fel benne, és 1749-ben az itt kivégzett keresztény mártírok iránti tisztelet jeléül a Kolosszeumot hivatalosan szent helynek nyilvánította. 1874-ben a szabadkőműves olasz kormány eltávolíttatta a keresztutat, de 1925-ben az új kormány megbízására felállítottak benne egy keresztet.« (Katolikus Lexikon 1932.)
»Baal (a. m. úr) sémi istenség. A zsidókat kivéve minden sémi nép ezen a néven nevezte a maga isteneit. Baal tulajdonképpen "az úr", akinek minden országban más volt a mellékneve (pl. Melkart, Bél, Moloch, Kamós). Tisztelete a legkülönbözőbb módon nyilvánult meg. Emberáldozatokat is mutattak be neki, egyes helyeken pedig ünnepi lakomáinak elmaradhatatlan vallási kiegészítése volt az áldozók, a papok és papnők egymás közötti, szintúgy az ott tisztelt istent vagy istennőt szimbolizáló oszloppal való fajtalankodása. Kultuszhelye különféle magaslatokon állt, míg Astartének különféle ligetekben és a házak tetején ültetett kertekben hódoltak. A Baal-kultusz Izraelben [a zsidók országának kettészakadása után ez az északi területet jelenti] is nagyon elterjedt különösen a bírák és királyok korában. Kr. e. IX. századtól kezdve Illés és Elizeus próféták erős küzdelme folytán már gyérebben mutatkozik, de még mindig túl gyakran. A próféták izzó szenvedéllyel lépnek fel ellene, de később Judában [a déli rész neve, az egyetlen törzs, ami megmaradt] is elterjed, és csak a zsidóknak Babilóniából való visszatérése után szűnik meg (Kr. e. VI. században). A Bibliában említett Baalok közül a legnevezetesebbek Baal Peor, Baal Zebub = Beelzebul (vagy Belzebub) és Moloch.« (Révai Lexikon)
»Moloch (a. m. király), kanáanita istenség, amelynek tiszteletére emberáldozatokat hoztak. A régi zsidók, különösen az első templom utolsó századában, szintén isteni tiszteletben részesítették, ami ellen a próféták, különösen Jeremiás, heves küzdelmet folytattak. A rabbinikus források szerint belül üres vasszobrának ökörfeje volt, egyéb részei pedig az emberéhez hasonlítottak. Némely régi írók a görög Kronos-szal (a római Saturnus-szal) azonosították.« (Révai Lexikon)
»Moloch egy ős-szemita bálványistenség. … Tulajdonképpen azonos az őskanaáni népek Baal nevű istenségével. A választott nép körében tiszteletét Salamon honosította meg pogány származású asszonyai kedvéért (v. ö. 1 Kir 11,7). Kultuszában ördögi vonás volt: a szülők tűzhalállal apró gyermekeiket áldozták fel a tiszteletére (v. ö. 2 Kir 23,10). Jeruzsálemben a Ben-Hinnom völgyében állott Moloch bálványszobra. A későbbi jámbor zsidók éppen ezért nevezték el ezt a helyet a „gyalázat helyének”, és a zsidó népképzelet ide tette a pokol bejáratát (innen a gehenna (vagy gyehenna) = Gé-Hinnom = Hinnom völgye elnevezés).« (Katolikus Lexikon 1932.)
2. Annak bemutatására, hogy Baal (Moloch) bálványok tisztelete mennyire súlyos bűnnek számított Isten szemében, és hogy a Biblia milyen kiemelt szerepet szentelt e bűn ostorozásának, a megszámlálhatatlanul sok bibliai vers közül álljon itt néhány:
– 1 Kir 1-13: „Salamon király számtalan idegenből való asszonyt szeretett, mégpedig a fáraó lányán kívül moábita, ammonita, edomita, szidoni és hetita asszonyokat, tehát pogány népből valókat is, akikről az Úr azt mondta Izrael fiainak: "Ne adjátok össze velük magatokat, s ők se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s isteneikhez pártoltok." Ám Salamon csüggött rajtuk. Hétszáz fejedelmi asszonya volt és háromszáz ágyasa. Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve. Így Salamon a szidoniak istennőjéhez, Astartéhez szegődött, majd Milkomhoz, az ammoniták szörnyéhez. Salamon tehát olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és nem követte hűségesen az Urat, mint atyja, Dávid. Akkoriban épített Salamon Kamosnak, a moábiták istenének egy szentélyt arra a hegyre, amely Jeruzsálemmel szemközt emelkedik, aztán ugyanígy Milkomnak is, az ammoniták istenének. S ezt minden idegenből való asszonyának megtette, aki tömjént és véres áldozatot mutatott be isteneinek. Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétől, jóllehet kétszer is megjelent neki, és épp azt a parancsot adta neki, hogy ne szegődjön más istenekhez. De ő nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki. Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: "Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tőled a királyságot és szolgádnak adom. De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezéből ragadom ki. S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam."”
– 2 Kir 23,10: „Ben-Hinnom völgyében tisztátalanná tette a tűzrakó helyeket, hogy többé senki ne küldje fiát vagy lányát Moloch tiszteletére tűzbe.”
– 2 Krón 28,1-3: „Acház húszéves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami az Úr szemében helyes, miként atyja, Dávid. Inkább Izrael királyainak útjain járt, sőt szobrokat is öntetett a Baaloknak. Hinnom fiának völgyében tömjént gyújtott, sőt saját fiait is megégette a tűzben, azoknak a nemzeteknek iszonyú szokása szerint, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől.”
Összefoglalás
A római Kolosszeumban bemutatnak egy kiállítást Karthágóról, az ókori Róma egyik legnagyobb ellenségéről, egy olyan népről, melynek országát Róma a földdel tette egyenlővé. Ez alkalomból a Kolosszeum, a világ egyik legjelentősebb és leglátogatottabb műemlékének bejáratában felállítanak egy undorító bálvány szobrot, aminek a kiállítás rendezői szerint semmilyen köze nem volt a karthágói néphez. A Kolosszeumnak 2019-ben olyan igazgatója van, aki nem ismeri se a Bibliát, se az ókori történelmet, benne a zsidóság és a kereszténység történetét. Ilyen elképesztő tudatlanság még a mai modern világban is feltűnik.
Kérdések: Ha a kiállítás rendezőinek az a véleményük, hogy ennek a bálványnak semmi köze a karthágóiakhoz, akkor miért készíttették el, és miért tették oda ezt a ocsmányságot? Kit akartak a rendezők e szobor felállításával provokálni? Mi volt az elképzelésük, tervük ezzel a provokációval?
Van egy régi szólás, miszerint a világ addig áll fenn, amíg Róma fennáll, Róma pedig addig áll fenn, amíg a Kolosszeum fennáll. (PONTOSÍTÁS: Szent Beda Venerabilis (674-735) egyháztanító, kora legkiválóbb tudósa mmondása: „Ameddig a Colosseum fennáll, fennáll Róma is; ha a Colosseum összeomlik, vége Rómának; ha pedig Róma elpusztul, vége a világnak." V. ö. ezt a mondást Jel 18.fej.)
A Kolosszeum olyan épület, ami mind a zsidók, mind a keresztények életében különös jelentőséggel bír. Bejárata a Fórum felé néz, egyenesen Titusz diadalíve felé. Ezen a diadalíven keresztül vezet a Via Sacra a Capitoliumra, és ezen vezették át „zsákmányként” a Jeruzsálem elpusztításakor élve maradt zsidókat. A diadalív reliefjei ezt a jelenetet ábrázolják, az egyiken a menóra, a nyolcágú gyertyatartó is látható, ami bizonyítja, hogy a később nyomtalanul eltűnt zsidó szakrális tárgy ekkor még megvolt. A leírás szerint hívő zsidó soha nem ment át ezen az átjárón, hanem megkerülte. (Idővel elzárták a diadalíven keresztül vezető utat, úgy hogy ma már senki nem mehet át rajta.) A Kolosszeumot többek között az a tízezer zsidó építette fel, akiket Titus hozott fogolyként Rómába, és az építkezés során közülük nyilván sokan vesztették itt életüket.
Bár a régészek állítják, hogy a legtöbb keresztényt nem a Kolosszeumban, hanem más amfiteátrumokban végezték ki, azért éppen elegen voltak olyan keresztények, akiket itt dobtak az oroszlánok közé – köztük Antiochiai Szent Ignácot –, vagy más módon haltak itt meg keresztény hitükhöz való hűségükért. Tény, hogy az itt vértanúságot szenvedő keresztények miatt ez a hely hivatalosan is a kereszténység egyik szentnek nyilvánított kegyhelye. (XIV. Benedek pápa 1749-ben nyilvánította azzá). Ezen kívül a Kolosszeumban korábban is és a közelmúltban is rendszeresen tartottak nagypénteki keresztutat, ami önmagában is elegendő arra, hogy kellő tisztelettel bánjanak vele.
Ha röviden össze akarjuk foglalni az Ószövetséget, akkor azt mondhatjuk, hogy a világ megteremtéséről, a Messiásra való előkészületről és a választott nép sorsáról szól. Ez utóbbi nagy vonalakban lefestve több évszázadon keresztül legfőképpen abból állt, hogyan igyekeztek a zsidó próféták népüket a bálványimádástól megvédeni, és ezzel az egy igaz Isten melletti hűségben megtartani. Az Ószövetségnek jóformán nincs olyan könyve, amelyikben ne lenne szó arról, hogy a zsidóknak el kell különülniük a környező népektől, mert mindenfajta érintkezés, pláne keveredés velük azt a veszélyt rejti magában, hogy elfogadják azok életmódját és bálványait. Isten ma szörnyűnek tűnő parancsai egy-egy környező nép teljes kiirtására (amit ha megszegtek a zsidók, súlyosan megbüntette őket, lásd pl. Saul: 1 Sám 15,2-3/22-33 vagy Salamon történetét: 1 Kir 1-13) mind azt a célt szolgálták, hogy a zsidók ne váljanak bálványimádókká, hanem tartsanak ki Mellette, azaz az egy igaz Isten mellett.
Mint fentebb a lexikális adatokból látható, a sémi népeknek, azaz a zsidókkal szoros közelségben élő népeknek Baal, azaz Moloch volt a fő istene. Ezért volt Moloch a hívő zsidók szemében az „utálat, a gyalázat tárgya”. És ezért volt a Molochnak való áldozás a legsúlyosabb bűn, amit Isten ellen elkövethettek. A bálványimádás egyet jelent az Isten elleni hűtlenséggel, szentségtöréssel, hitehagyással, azaz főbenjáró bűn.
És akkor, 2019. szeptemberében a római Kolosszeumban felállítanak egy Moloch szobrot, melynek eredetije egy olyan filmben szerepelt, amiben percekig gyermekeket dobnak Moloch gyomrába!
És senki, de abszolút senki nem tiltakozik ez ellen, sőt, a világ szinte egésze, egy egészen pirinyó százaléktól eltekintve, tudomást sem vesz róla!!!! Ez az igazán megdöbbentő és sátáni ebben az egész történetben. És ez idézi fel a legjobban a végidőkről szóló jövendöléseket, melyeket nem csak számos látnok, például a bajor Alois Irlmaier, hanem maga Urunk, Jézus Krisztus is megmondott: nevezetesen, hogy a vég úgy jön el, hogy az emberek észre sem veszik: „Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.” (Mt 24,37-39)
Az internet világában, amikor perceken belül tele lesznek az oldalak mindazzal, ami a világ másik végén történik, és számtalan katolikus oldal számol be percenként mindarról, ami Rómában és a Vatikánban zajlik, erről a világrengető, mocskos eseményről egy szó sem hangzik el! Kérdés: Vajon mivel lehet ezt megmagyarázni?
Különösen, ha meggondoljuk, hogy mi zajlott ugyanebben az időben a Temze másik oldalán a vatikáni kertekben, majd a Szent Péter bazilikában, és jó egy évvel később a Szent Péter téren, amikor a betlehemi jászlat a Moloch-hoz hasonló figurákkal rakták körbe.
A Cabiria című filmet, benne a percekig tartó Moloch-bálványnak bemutatott véres áldozattal 1914. április 18-án mutatták be Olaszországban. Három és fél hónappal később kitört az I. világháború, amivel elvileg „véget ért az emberiség történelme” (idézet S. Maessen atyától: „A társadalmak összeomlása – ha nem akarunk még messzebbre, a reneszánszig, az ú. n. reformációig visszamenni – kultúrtörténeti szempontból a monarchiák szétverésével, azaz az I. világháborúval történt meg, mégha két világháborúra volt is szükség, hogy az isteni rendet végérvényesen szétverjék.”).
A Moloch-bálvány felállítása 2019. szeptember 27-én volt Rómában, annak az országnak a fővárosában, melyben alig három hónappal később – Kínán kívül – a koronaőrület kezdetét vette. Olyan őrület, ami azóta is tart, és az egész világot mindenestül a karmában tartja, és amit a harmadik világháborúnak is szokás nevezni. És ami nem más, mint az új világrend, a teljesen Isten-nélküli világ megvalósulásának, az ember robottá tevésének kezdete.
Mindez nem meglepő, ha meggondoljuk, hogy az újkori Moloch évtizedek óta szedi áldozatait, és alig pár napja, Keresztelő Szent János ünnepén, 2021. június 24-én érte el eddigi tetőpontját: Az EU-parlament ezen a napon emberi jognak jelentette ki a magzatgyilkosságot, és az orvosoknak azon jogát, hogy ebben a kérdésben lelkiismeretük szerint döntsenek, büntetendő cselekménynek minősítette. Ezzel a véres gyermekáldozást emberi joggá tették, amivel egy fikarcnyit sem követnek el kisebb bűnt, mint az ókori pogány bálványimádók. Amivel ugyanakkora gyalázatosságot követnek el a legkiszolgáltatottabbakon, leggyengébbeken, mint Moloch ókori pogány tisztelői.
Bezárult a kör: Moloch a római Kolosszeumban, Pachamama a Vatikánban, koronaőrület, a napi mise, a latin nyelv használatának megtiltása a katolikusság fő templomában, és az EU-határozat.
Ami még e világból hátra van, az már csak a szellemek szétválásának, a legutolsó vizsgának az ideje. Azután jön az az idő, amit Isten Zakariás prófétának előre megmondott: „Ezen az egész földön – mondja az Úr – két rész elpusztul [és elvész], a harmadik rész megmarad. Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: "Ez az én népem!" Ő meg azt mondja: "Az Úr az én Istenem!"” (Zak 13,8-9)
Kérdés: Vajon mikor, melyik eseménnyel kezdődött el az a három és fél év, amiről Dániel próféta beszél, és amit Urunk Jézus Krisztus is idézett:
„Meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot” ... „Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.” (Dán 11,31/12,11-12)
Utóirat: Dániel szavai: „Meggyalázzák a szentséges várat … és felállítják a vészt hozó undokságot”, kiválóan illik a Kolosszeumra (amit a középkorban egy ideig valóságosan is várnak használtak), és a közelmúltban benne történtekre.
http://katolikus-honlap.hu/2101/kolos.htm
