A szülőtisztelet Kínában az ókor óta az egyik legfőbb erkölcsi érték, a helyes magatartás alapvető kritériuma az eszményi ember elengedhetetlen jellemvonása. Mondok egy-két példát: először is a gyermeknek tisztelettudóan kellett viselkednie a szüleivel szemben. Például még felnőttként is tudatnia kellett velük, hogy elmegy hazulról, és jelentkeznie kellett náluk, amikor hazament. A felnőtt korú gyermeknek kötelessége volt minél odaadóbban gondoskodni a szüleiről. Ez egyebek mellett jelentette az étel és az ital biztosítását, a minél kedvezőbb életkörülmények megteremtését. A szülőtisztelő gyermek gondoskodásának a lehető legtöbb dologra kellett kiterjednie. Az említett példázatok egyikében például egy gyermek igen önfeláldozó módon biztosítja a szülei zavartalan éjszakai pihenését. A történet arról szól, hogy a család igen nagy szegénységben élt, és nem volt pénzük arra, hogy az ágyuk fölé szúnyoghálót terítsenek, éppen ezért a szúnyogok éjszakánként zavarták pihenésüket. Ezért aztán a gyerek szülei ágya elé feküdt és hagyta, hogy a szúnyogok szabadon lakmározzanak az ő véréből. Akárhány szúnyog telepedett a testére, egyet sem hajtott el közülük, arra gondolván, hogy amennyiben a szúnyogokat elzavarja, ezek szülei álmát fogják zavarni. Egy másik rendkívül szülőtisztelő gyermek arról lett híres, hogy olyannyira szülőtisztelő volt, hogy a hideg téli estéken saját testével előmelegítette édesapja fekhelyét, míg a forró nyárestéken pedig hűssé legyezte édesapja gyékényét és vánkosát annak érdekében, hogy ezzel is biztosítsa édesapja kényelmét. A gyermeknek engedelmességet illett tanúsítania a szüleivel szemben. Ez azonban korántsem jelentette a feltétlen és vak engedelmességet, a gyermek tisztelettudó módon kifejezhette egyet nem értését is. Sőt, kötelessége volt figyelmeztetni a szüleit, amennyiben azok helytelen cselekedetet, erkölcstelenséget vagy bűnt készültek elkövetni, hiszen ezzel őket óvta tettük következményeitől. Ha azonban a szülő bűnbe esett és bírósági eljárásra került a sor, a gyermek nem csak hogy megtagadhatta a szülő elleni tanúskodást, hanem a társadalom el is várta tőle, hogy tagadja meg. A gyermeknek nem volt szabad szégyent hoznia szüleire, sőt, öregbítenie kellett az ő hírnevüket. Ezért a társadalomban való kiváló helytállást is a szülőtisztelet megnyilvánulásának tekintették. A szülőtisztelő gyermeknek ugyanakkor kötelessége volt vigyáznia saját testi épségére. Például nem mehetett szakadék közelébe, vagy nem kapaszkodhatott fel magas hegyoromra. Ennek többek között az volt az oka, hogyha a gyermek veszélynek tette ki magát, azzal szülei öregkori létbiztonságát is kockáztatta, hiszen annak megteremtése az ő feladata volt. Azt is mondhatnánk, hogy a régi Kínában a szülőtisztelő gyermek jelentette a szülők társadalombiztosítását.
Ennek és számos más tényezőnek is. Fontos tényező volt például az is, hogy a régi kínaiak a családot a társadalom kicsinyített változatának tekintették. Ugyanakkor azt gondolták, hogy a társadalom pedig egy óriási család. Ebből fakadóan úgy gondolták, hogy aki a családban megfelelően viselkedik a szüleivel szemben, az a társadalomban is megfelelően viselkedik a feletteseivel szemben, az uralkodóval szemben. Tehát a császárkori Kínában a szülőtiszteletet az alattvalói hűség gyökerének tekintették. Nem véletlen tehát, hogy a szülőtisztelettel kapcsolatos erkölcsi normák Kínában az évezredek folyamán a törvényekben is erőteljes módon megnyilvánultak. Egy nemrégiben megtalált ókori kínai törvénykönyvből például kitűnik, hogy a szüleivel szemben súlyosan tiszteletlen gyermek kivégzését kérelmezni lehetett az illetékes hatóságnál. Tehát a szülők iránti súlyos tiszteletlenséget főbenjáró bűnnek tekintették, amelyet halállal lehetett büntetni. Ezen kívül a törvények azt is kimondták, hogy amíg a szülők élnek, a gyermek nem rendelkezhet saját vagyonnal. Még szerzett vagyonát is szülei vagyonának kellett tekintenie.
Kínában a szülők iránti tisztelet ma is az egyik legalapvetőbb erkölcsi elvárás. A szülők tiszteletével kapcsolatos tanítások ma is rendkívüli mértékben meghatározzák egy kínai ember gondolkodását. És a gyermek szüleivel szembeni kötelességeit még a jelenleg hatályos alkotmány is szabályozza Kínában. Az állampolgárok alapvető jogairól és kötelességeiről szóló részben ez áll, idézem:
'A felnőtt korú gyermeknek kötelessége szüleit eltartani és segíteni.'

Hírfigyelő Szolgálat