Dr. Alexandra Kehl: Honnan származik a karácsonyfa-állítás szokása?

Az idei karácsonyi ünnepek alatt, mint minden évben, a családok ismét egy karácsonyfa alatt gyűlnek össze. És a karácsonyi ünnepkör egész ideje alatt a templomokban is általában egy-egy fenyőfa áll a főoltár két oldalán. Korunkra teljesen feledésbe merült, hogy ez a szokás – legalábbis a katolikusoknál – viszonylag új. A katolikus családokban még a 19. században a betlehemi jászol dominált; sőt, a templomokban egészen a 20. század közepéig tilos volt a karácsonyfa-állítás. A karácsonyfa a katolikusok széles köreiben tipikus protestáns szokásnak számított, olyannyira, hogy a 19. században a protestantizmust sok helyen csak „karácsony[fenyő]fa-vallásnak” nevezték.

Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a karácsonyfa állítása Luther Mártonra vezethető vissza. Tény, hogy a protestantizmus, egyéb rombolásai közepette, a karácsonyi szokásokat is alaposan deformálta. A reformátorok hevesen támadták az addigi karácsonyesti szokásokat: a betlehem-állítást és a pásztorjátékokat. Az ő újításaik eredményeképpen lépett az egyházi liturgia és a liturgikus szokások helyére a családi körben, a karácsonyi történet felolvasásával, karácsonyi dalok eléneklésével és ajándékok kiosztásával megtartott privát ünnep. Míg ez utóbbit addig Szent Miklós hozta december 6-án, illetve a katolikus Spanyolországban – mint még most is – a Háromkirályok január 6-án, úgy a protestánsoknál ezt a feladatot a „Jézuska” vette át. Szintén a protestánsok hozták be a 17. században a karácsonyi vásár szokását is a német evangélikus hercegségekben. Ezzel kezdődött az a lényeges változás, ami a karácsonyi ünnep mai kommersszé válásához, eltorzulásához vezetett.

Ugyanakkor mind Angliában, mind az Egyesült Államokban katolikus körökben egy olyan legenda terjedt el, mely a karácsonyfa-állítás tipikusan német szokását Szent Bonifáccal (kb.680-754(5)), a németek apostolával hozza összefüggésbe. Amikor a szent Fritzlar [a magyar lexikon szerint: Geismer] mellett kivágta a Donar germán istennek szentelt és sérthetetlennek tartott tölgyfát, annak helyén egy kis fenyőfát talált. A legenda szerint ez lett volna az első karácsonyfa. Önmagában ez szép gondolat, főképp, hogy a legendában a karácsonyfának teológiai jelentést adnak: „A fa az örökélet szimbóluma, mert ágai mindig zöldek.”

Csakhogy ez a legenda történetileg ugyanannyira nem korrekt, mint az a vélemény, hogy a karácsonyfát Luther találta ki. Dietz-Rüdiger Moser néprajzkutató „Bräuche und Feste im christlichen Jahreslauf” [A keresztény év szokásai és ünnepei] című művéhez megírásához a karácsonyfa történetének is alaposan utánajárt, és kutatásainak eredményeképpen megállapította, hogy a karácsonyfa legrégibb bizonyítékai a 16. századból származnak. Akkoriban azonban a fát még nem gyertyákkal, hanem süteménnyel és almával díszítették, amiket december 25-én leráztak. Az emberek ily módon jelenítették meg képileg a bűnbeesést és a megváltást. December 24-e ugyanis Ádám és Éva emléknapja, akiket a fa gyümölcse ejtett bűnbe, december 25-e pedig a Megváltó megtestesülésének ünnepe. Eszerint a karácsonyfa eredetileg nem karácsonyfa volt, hanem a paradicsomi fát, a bűnbeesés fáját ábrázolta.
Csak a 18. századtól találhatók bizonyítékok arra, hogy a karácsonyfára gyertyákat akasztottak. Vélhetőleg János evangéliumának prológusából vették ehhez az ötletet: „Az Igazi világosság volt, mely megvilágosít minden e világra jövő embert.” (Jn 1,9)

Karácsony ünnepének mai elpogányosodása, és a „szeretet” és a család ünnepévé való átértelmezése láttán arra szeretném az olvasókat biztatni, hogy a feldíszített fenyőfa helyett inkább betlehemi jászolt állítsanak fel az Ige megtestesülésének ünnepére.

[Fordító megjegyzése: Csak e cikk elolvasása után lettem figyelmes a Szunyogh-Xavér misszálé „A megtestesülés ünnepköre: KARÁCSONY ÜNNEPE” magyarázatának első mondatára, amit évekkel ezelőtt valószínűleg még nem abszolút tudatosan, inkább csak érzésből kihagytam a honlap ünnepeket bemutató oldaláról, és ami így szól: „Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony, még pedig azért, mert a Karácsony a gyermek és a család ünnepe.” Ez az 1930-ban készült mű – ahogy erről már több ízben szó volt a honlapon – és benne ez a mondat kiválóan mutatja ama szellemi, lelki elfajulásnak a folyamatát, aminek napjainkban éljük eddigi utolsó mélypontját.]

(forrás: Kirchliche Umschau – 2017. december)

http://www.katolikus-honlap.hu/1701/karacsonyfa.htm

Égi Édesanyánk üzenete 2017. december 25-én Medjugorjéból

Jézus a békéjét adja nektek

A Szűzanya 2017. december 25-i üzenete

"Drága gyermekek! Ma Fiamat, Jézust hozom, hogy békéjét és áldását adja nektek. Gyermekeim, arra hívlak mindnyájatokat, hogy éljétek meg és tegyetek tanúságot, azokról a kegyelmekről és ajándékokról, amelyeket kaptatok. Ne féljetek! Imádkozzatok, hogy a Szentlélek erőt adjon nektek, hogy örömteli tanúk, a béke és remény emberei legyetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

Az első karácsonyi ének, amellyel Jézus születését várták, nem emberektől, hanem angyaloktól származik: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek.”

Ez az ének arról szól, hogy mit jelent a karácsony. Ebben az énekben benne van a Béke szó, amely megindítja az embereket. A bibliai Salom szó, amelyet mi Békének fordítunk, az ember eredeti állapotát, valóságát, üdvösségét jelenti abban a világban, ahol bizalom uralkodik, ahol nincs félelem, sem hiány, sem hazugság, sem csalás. A Karácsony célja a Béke.

A Karácsony a Fenséges békéjének és Isten minden jóakaratú emberrel való kiengesztelődésének ünnepe, és nem azé a békéé, amelyet az emberek elképzelnek. A Karácsony az égi vigasztalás harmata a kimerült lelkeknek, a megsebzett családoknak, az egyháznak, amely utána sóhajtozik. A Karácsony Isten Egyszülöttjének születésnapja. Ennek a születésnapnak az ünneplése egyben az Ő újraszületése bennünk. A Karácsony a béke és mindenekelőtt az Istennel való kiengesztelődés ünnepe. Milyen béke az, amelyet a Karácsony hoz el? Az igazak békéje, béke, amelyet a Megfeszített hoz a világba. Béke, amely az emberi természetben született meg. Ez nem az a béke, amelyet magunknak akarunk, hanem olyan béke, amely másoknak adunk. Ez a szelíd és alázatos szívek békéje.

Krisztus békéjével ajándékoz meg. Ő a világ minden fájdalmát magára vette, és így a jóakaratú embereknek átadta békéjét. Ez a béke az Ő élete.

Ha Krisztus az örök béke ajándékozója, akkor az igazi keresztényeket békeszerzésük által, Karácsonyukat pedig a jóság által ismerik meg. A harcias, irgalmatlan keresztények nem Krisztusiak. „Menjetek az örök tűzre ti átkozottak, amely az ördögnek és angyalainak készült” – mondja majd nekik az Úr Jézus második eljövetelekor, mert sohasem látott szeretet cselekedetet bűnös testvéreik irányába, sem a szenvedés, a megbocsátás és az irgalom cselekedetét, vagy önként vállalt áldozatot másokért.

Hogyan ünnepeljük akkor a Karácsonyt? Ahogyan eddig is, szabad akaratból. A keresztények Krisztusi módon, minden ellenségeskedés és nyomorúság ellenére is a felebarátukért élve. A hazug Antikrisztusok amíg tehetik Antikrisztusi módon mindent alárendelnek önmaguknak, felebarátaik életét úgy, mint Isten dicsőségét, amely meg fogja ítélni őket.

A Karácsony Békéje nem lehet tartós Isten dicsősége nélkül. Ott, ahol az emberek nem Istent ünneplik, ott az ember sem lehet ünnepelt. Ezért kapcsolódik össze a Karácsony az emberek békéjével.

Szűz Máriában megdicsőült az Isten. Benne felragyogott Isten dicsősége. Általa, aki kegyelemmel teljes, Isten ezen évek során ajándékozza és árasztja ki kegyelmét.

IMÁDSÁG

Szűz Mária, Jézus, a Béke Királyának édesanyja, aki nem szűnsz meg hívni gyermekeidet szerte a világból arra, hogy válaszoljanak hívásodra, és így a béke és a remény embereivé váljanak. Sohase uralkodjék szívünkben a kétségbeesés. Te, aki a kereszt alatt, a legnehezebb pillanatokban is a remény anyja vagy, könyörögd ki számunkra a remény erényét életünk legnehezebb pillanataira is. Szűzanyám, esd ki számunkra azt a békét, amelyet a szívedben hordozol és, amelyet Jézust hordozva nekünk ajándékozol, aki egyedül tudja megadni az oly szükséges békét. Sok a békétlenség és a félelem bennünk, körülöttünk és a nemzetek között. Imádkozz értünk és velünk, hogy szívünk megnyíljon Jézus, az igazi béke egyetlen ajándékozója számára. Ámen.

M. M

fordította: Sarnyai Andrea

Szűzanya éves jelenése Jakov Čolo látnoknak

A Szűzanya Jakov Čolonak 1998. szeptember 12-i utolsó minden napos jelenésekor azt mondta, ezentúl évente egyszer fog megjelenni neki, december 25-én, karácsonykor. Így történt ebben az évben is. A jelenés 14:07-kor kezdődött és 10 percig tartott. Ezután Jakov átadta az üzenetet:

Drága gyermekek! Ma, ezen a kegyelmi napon, arra hívlak benneteket, hogy a hit ajándékát kérjétek az Úrtól. Gyermekeim, döntsetek Isten mellett, és kezdjétek élni és hinni mindazt, amire Isten hív benneteket. Hinni, gyermekeim azt jelenti, hogy életeteket Isten kezébe adjátok, az Úr kezébe, aki teremtett és mérhetetlenül szeret benneteket. Ne csak szavakkal legyetek hívők, hanem hitetekről tetteitekkel és személyes példátokkal tegyetek tanúságot. Úgy beszélgessetek Istennel, mint atyátokkal. Nyissátok meg és adjátok neki szíveteket és meglátjátok, hogyan változik szívetek és hogyan csodáljátok majd Isten tetteit az életetekben. Gyermekeim, Isten nélkül nincs élet, ezért, mint édesanyátok közbenjárok és kérem Fiamat, hogy újítsa meg szíveteket, és életeteket töltse be mérhetetlen szeretetével. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.

Végre a muszlimokból kereszténnyé váltak is megszólaltak...

A katolikus hitre tért egykori muzulmánok és barátaik levele Őszentsége Ferenc pápához, az iszlámhoz való hozzáállásának ügyében

Íme egy nyílt levél Ferenc Pápának, amit Ön is aláírhat, ha szeretne.

Amint elég aláírás gyűlik össze, továbbítani fogjuk Őszentsége számára. Ezért köszönjük, ha Ön is terjeszti ezt a levelet. Mindenekelőtt szeretnénk emlékezetükbe idézni az Egyházi Törvénykönyv 212.-ik cikkelyének 3.-ik paragrafusát:

„–3. §. Tudásuk, szakértelmük és tekintélyük alapján joguk, sôt néha kötelességük, hogy az egyház javát érintô dolgokról véleményt nyilvánítsanak a szent pásztorok elôtt, és véleményüket a hit, az erkölcs és a pásztorok iránti tisztelet megtartásával, valamint a közjónak és a személyek méltóságának figyelembevételével, a többi krisztushívônek tudomására hozzák.”

A katolikus hitre tért egykori muzulmánok és barátaik levele

Őszentsége Ferenc pápához, az iszlámhoz való hozzáállásának ügyében.

Szentatya !

Többen közülünk, jó néhány alkalommal és jó néhány esztendő óta, próbálkoztunk kapcsolatba lépni Önnel, anélkül hogy leveleink kézbesítéséről visszajelzést, vagy találkozási szándékunkra választ kaptunk volna.

Ön nem kedveli a fellengzést, ahogyan mi sem, ezért engedje meg hogy őszintén közöljük Önnel, hogy nem értjük az Ön iszlámmal kapcsolatos tanítását, ahogyan például olvashatjuk azt az Evangelii gaudium 252. és 253. paragrafusaiban, mert nem veszi figyelembe hogy az iszlám Krisztus UTÁN érkezvén, nem lehet más, mint egy Antikrisztus (Vö.1Jn 2.22) és az egyik legveszélyesebb ami létezhet, mivel úgy lép fel, mint a kinyilatkoztatás beteljesülése (amelynek Jézus csupán egyik prófétája lehetett szerintük).

Ha az iszlám önmagában egy jó vallás, ahogy Ön azt állítani látszik, akkor miért váltunk mi katolikusokká?

Az Ön kijelentései kétségessé teszik azon választásunkat, amelyet életünk kockáztatásával vittünk végbe?

Az iszlám elrendeli a hitüket megtagadók elpusztítását (Korán 4.89  8,7-11).

Ön erről nem tud? Hogyan lehetséges összehasonlítani az iszlám erőszakot a feltételezett keresztény erőszakkal?

Mi a kapcsolat Krisztus és a Sátán között? Milyen egység létezik fény és sötétség között? Milyen társítás köthet össze hívőt és hitetlent?

(2 Co 6.14-17)

A Ő tanítása szerint (Lk 14.26), mi Őt választottuk, Krisztust, saját életünk helyett. És nekünk ne lehetne Önnek az iszlámról beszélni? Gyakorlatilag attól a perctől kezdve, hogy az iszlám ellenségnek tekint bennünket, azzá is válunk és ezen semmilyen baráti nyilatkozat nem változtat.

Igazi Antikrisztusként, az iszlám csak mindenki ellenségeként létezik: „Mi és ti közöttetek csak örök ellenségesség és gyűlölet létezhet,mindaddig amíg csak az egyedüli Allahban nem hisztek!(Koran 60.4)

” A Koran szerint, a keresztények „csupán tisztátalanság, semmi más(Koran 9.28)” , „a Teremtés legrosszabjai (Koran 98.6), mindannyian Pokolra ítéltettek (Koran 4.48)”, ezért Allah kénytelen őket kiírtani (Koran9.30).

Nem szabad, hogy megtévesszenek a toleránsnak mondott koráni verssorok, mert azokat eltörölte a „ Szablya versei”(Koran 9.5).

Miközben az Evangélium Jézus halálának és feltámadásának örömhírét hirdeti mindannyiunk üdvözülésére, ami a héber néppel megkötött Szövetségnek a beteljesülése, addig Allah egyedül a hitetlenek elleni háborút és gyilkolást hirdeti a mennyország fejében:„Harcolnak Allah ösvényén, ölnek és megöletnek, (Koran 9.111”)

Mi nem kívánjuk összetéveszteni az iszlámot és a muszlimokat, de hogyha Ön szerint a „párbeszéd” a békéhez vezető út, az az iszlám szerint a háború egy másik módja.

Mint ahogy az már a nácizmus és kommunizmus ellen is beigazolódott, az iszlám elleni angelizmus öngyilkos és veszélyes hozzáállás.

Hogyan lehet békéről beszélni és az iszlámot igazolni, ahogyan Ön látszik ezt tenni?: „Tépjük ki a szívünkből a betegséget, ami az életünket megmérgezi (…) akik keresztények a Biblia és akik muszlimok azok pedig a Korán segítségével.” (Róma, 2014 január 20).

Nem nyugtalanító, hogy a Pápa ajánlja a Koránt, mint az üdvösséghez vezető utat? Át  kellene térnünk az iszlám vallásra?

Könyörögve kérjük, hogy az iszlámban ne keressen szövetségest ahhoz a harchoz, amit Ön azon hatalmak ellen vív, akik megpróbálják uralni és szolgaságba dönteni a világot, hiszen gyakorlatilag mindnyájan ugyanazt a totalitárius logikát követik, aminek alapja Krisztus királyságának az elutasítása. (Lk. 4.7)

Jól tudjuk, hogy az apokalipszis Fenevadának, aki az Asszonyt és a Gyermeket akarja felfalni, több feje van…

Allah egyébként támogatja az ilyen szövetségeket. (Korán 5.51)!

És legfőképp, a próféták mindig is felrótták Izraelnek, hogy szövetséget akart kötni idegen hatalmakkal, ahelyett, hogy teljes bizalommal lennének Isten iránt.

Bizonyosan erős a késztetés azt gondolni, hogy az iszlámbarát beszédek megkímélhetik a muzulmán országokban élő keresztény testvéreinket az újabb szenvedéstől. Ugyanakkor Jézus sohasem mutatott számunkra más utat, mint a Keresztét, úgy, hogy ebben kell megtalálnunk az örömünket és nem menekülni előle, mint a kárhozottak. Így biztosak lehetünk benne, hogy egyedül az Igazság kinyilatkoztatása hozhat üdvösséget és szabadságot. (Jn 8.32)

Nekünk az a feladatunk, hogy tanúságot tegyünk az igazságról „kedvező vagy kedvezőtlen időkben egyaránt” (2Tim4.2) és dicsőségünk, hogy Szent Pállal mondhatjuk: „Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.”

Erdogan elnök, többek között, arra szólítja fel honfitársait, hogy ne integrálódjanak a fogadó országokban, Szaud-Arábia és az összes olaj nagyhatalom egyetlen menekültet sem fogad be, ami Európa meghódításának és iszlamizációs tervének az egyértelmű kifejezése. Ezt már évtizedek óta hivatalosan is kihirdette az Iszlám Együttműködés Szervezete (OCI) és más iszlamista szervezetek is.

Szentséges Atya, Ön a migránsok befogadását szorgalmazza anélkül, hogy figyelembe venné hogy ők muszlimok, amit az apostoli parancsolat tilt: „Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel.” (2Jn1.11);

„Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok: átkozott legyen!” (Gal.1.9).

Jézus sosem mondta „hódító voltam és befogadtatok”, sem azt „idegen voltam és befogadtatok”, hanem azt, hogy „hajlékot kerestem és meghívtatok”, bizonyítékul a görög Xenos szót az Újszövetségben nem lehet idegennek, csak vendégnek fordítani.

(1Kor.16.5-6. , Kol4.10, Róm16.23)

Amikor az Ószövetségben Yahve elrendeli, hogy jól bánjanak az idegenekkel, mert a zsidók is idegenek voltak Egyiptomban, azt a feltételt szabja, hogy az illető beilleszkedjen a választott népbe, felvegye és gyakorolja vallását… Soha nincs arról szó, hogy egy idegen megőrizze a vallását és a szokásait!

Így nem értjük miért szorgalmazza, hogy a muszlimok Európában a saját vallásukat gyakorolják. Az Írás értelmét nem a globalizáció urainak kell megszabni, annak hűnek kell maradnia a Hagyományhoz. A Jó Pásztor elűzi a farkast, nem pedig beengedi az akolba.

Őszentsége iszlámpárti nyilatkozataiban nagyon sérelmezzük, hogy a muszlimokat nem ösztönzi az iszlám hit elhagyására. Több volt muszlim hívő, mint például Magdi Allam elhagyják az Egyházat, megelégelve a gyávaságát, fájlalva a nem egyértelmű intézkedéseit, hiányolva az evangelizációt és felháborodva az iszlám dicsőítésén…

Így a tudatlan lelkek elvesznek és a keresztények pedig nem készülnek arra az iszlámmal való összecsapással, amire Szent II. János Pál Pápa szólította fel őket. (Ecclesia in Europa, 57. szám).

Az az érzésünk, hogy Nona Amel Atya, káld katolikus püspök, moszuli menekült süket fülekre talál, amikor így nyilatkozik:

„Jelenlegi szenvedésünk csak előjele annak, amit ti európaiak és nyugati keresztények fogtok a közeljövőben elszenvedni.

Elvesztettem a püspökségemet. A püspöki székhelyemet elfoglalták a radikális iszlamisták és azt követelik, hogy vagy áttérünk az ő vallásukra, vagy meghalunk. (…) Ti egyre több muszlimot fogadtok be az országaitokban, ezért ti is veszélyben vagytok. Erős és bátor döntéseket kell hoznotok. (…) Ti azt gondoljátok, hogy minden ember egyenlő, de az iszlám ezt nem mondja ki. (…) Ha ezt nem értitek meg nagyon gyorsan, áldozatul estek az ellenségnek, akiket ti magatok fogadtatok be.”(2014. augusztus 9).

Ez élet-halál kérdése és minden az iszlám felé tanúsított megértés, árulás.

Mi nem szeretnénk, hogy a nyugat továbbra is iszlamizálódjon, sem pedig azt, hogy az Ön cselekedetei ehhez hozzájáruljanak. Hiszen akkor hol találhatnánk újabb menedéket?

Azzal a kéréssel fordulunk tehát Önhöz Szentatya, hogy mihamarabb szinódust hívjon össze „az iszlám veszélyei” témában.

Hiszen mi maradt az Egyházból, ott ahol az iszlám megvetette a lábát?

Ahol még egyáltalán létezik, ott azzal a kikötéssel, hogy nem evangelizálhat, vagyis önmagát kell megtagadnia…

Az igazságosság és az igazság érdekében az Egyháznak meg kell mutatnia a nagyvilág előtt, hogy az iszlám által terjesztett érvek, amiben lejáratja a keresztény hitet, hamisak.

Hogyha az Egyház ezt meg meri tenni, biztosak vagyunk benne, hogy muzulmánok és sok férfi és nő, akik Istent keresik, millió számra fognak megtérni. Ahogyan Ön is idézte: „Aki nem Krisztushoz imádkozik, az a Sátánhoz imádkozik”(2014.03.13).

Ha az emberek tudnák, hogy Pokolba jutnak, Krisztusnak adnák az életüket. (Cf. Korán3.55).

Krisztus iránti legnagyobb szeretettel, ami Ön által vezérli az Egyházat, mi iszlámból jövő katolikusok, akiket sok hittestvérünk támogat, különösen a keleti keresztények.

Arra kérjük Őszentségét, hogy erősítse meg megtérésünket Jézus Krisztusban, aki igazi Isten és igazi ember, az egyetlen Megváltó, egy iszlámmal kapcsolatos őszinte és egyenes nyilatkozattal.

Hordozva Önt a Szeplőtelen Szívéhez intézett imáinkban, kérjük apostoli áldását.

A hamispróféta még a karácsonyt is a kereszténység elpusztítására törő muszlim seregek útjának egyengetésére használja fel.

A szent család menekülését a mai világban otthonukat és hazájukat elhagyni “kényszerülő” milliókéval hasonlította össze Ferenc pápa Szenteste mondott homíliájában a Szent Péter-bazilikában bemutatott szentmisén.

A katolikus egyházfő azt mondta, a népét, otthonát, földjét elhagyó Szent József és Szűz Mária nyomdokait követik azok a családok, az a több millió ember, aki “akaratán kívül hazája és szerettei elhagyására kényszerül”.

(Szent József a legalázatosabban követte az Isten által küldött angyali üzenetet, fogta Máriát és a Kisdedet és oda ment, ahová a Szentlélek vezette őket).

Ferenc pápa azt mondta, a gyermeküket váró Józsefnek és Máriának nem volt sem kényelmes, sem könnyű az útja: “szívük tele volt reménnyel a születendő gyermek miatt, lépéseikre viszont az otthonukat elhagyni kényszerülők bizonytalansága és veszélyérzete nehezedett”.

(Szerényen megjegyezném, Szent Józsefet álmában, az Úr angyala figyelmeztette. A Szent Család menekülése egy lapon nem említhető a sok ezer erőszakos muszlim bevándorlók Európába való beáramlásával. A párhuzam teológiailag és történelmileg, történetileg is teljes képtelenség.)

A mai világban a menekülésre kényszerülők is tele vannak reménnyel a jövőre nézve, de gyakran az egyszerű életben maradásért hagynak hátra mindent és kelnek útra, mivel “túl akarják élni korunk Heródeseit, akiknek hatalmuk és gazdagságuk növelésére nem jelent problémát, hogy ártatlanok vérét ontsák”.

(Korunk Heródesei pont azok a vezetők, akik a kereszténységet tűzzel, vassal akarják "kipusztítani, pont a "nagyszerű " menekülésre kényszerülők" befogadásával. Totális tévtanítás. Az ártatlanok vére pedig legtöbbször most már a keresztények vére.)

Az egyházfő kifejtette, a szent család csupán egy jászolban talált helyet, mivel máshol nem fogadták be őket: “Isten fia egy istállóban születik, sötét szegletében egy városnak, amelyben nincsen hely befogadni a messziről érkezettet”. Adjunk helyet társadalmunkban, ne féljünk az embertársainkkal való kapcsolattartástól, senki se érezze, hogy ezen a földön nincsen számára hely! – mondta Ferenc pápa.

(Ez pedig a humanizmus és a tolerancia átkos felmagasztalása. Egy szó sincs a megváltóról, a világ Világosságáról.)

Arra kérte a betlehemi gyermeket, hogy “sírásával ébressze fel korunk emberét a közönyből, nyissa fel szemét mások szenvedése előtt”.

( A betlehemi gyermek sírása,igen a sírása kevés a megváltáshoz. Itt az Atya akarata szerint Jézus Krisztus emberré lett, Mária IGEN-je után, az Ige Testté lett. Az Ő szenvedése és kereszthalála ez nyissa fel korunk emberének a szemét a közönyből!)

Ne féljetek! – idézte Ferenc pápa II. János Pál híres jelmondatát. Hozzátette, a karácsony annak ideje, hogy a másokkal szembeni félelem érzése szeretetté változzon. “Az igazi hatalom és szabadság a gyengébb támogatásában nyilvánul meg” – jelentette ki az egyházfő.

(Az igazi szabadság Jézus Krisztusban való hit által kapható meg.

A gyengét az erőset, a kicsit, a nagyot, a jót és a rosszat, a szépet és a csúnyát..., és még sorolhatnám. Tehát, az igazi szabadság és hatalom, nem csak a gyengébb támogatásában nyilvánul meg.)

:Gal 5,1

Éppen ezért abban a szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

A fényárban úszó Szent Péter-bazilikában az egyházfő szavait több ezer hívő hallgatta.

(Vajon felismerték-e a hamisságokat?)

Az izraeli miniszterelnök karácsonyi jeruzsálemi üzenetében megígérte, hogy jövőre személyesen vezet túrát keresztény zarándokok számára Jézus nyomdokain.