Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának felajánlott honlap.
Miért nem való a könnyűzene a templomba?
|
Szent Cecília, a zene és a zenészek védőszentje |
Kismillió érv van a könnyűzene liturgikus alkalmazása ellen. Olvasóink leveleiből válogattunk.
"Nem
a gitárral mint hangszerrel van baj, azzal is lehet bármilyen zenét
játszani. Azzal van a baj, hogy kétféle zene létezik: az egyik a
lélekhez szól, a másik a testhez. A gitáros énekek manapság úgy néznek
ki (bár biztos van kivétel), hogy rockos vagy popos dallamokhoz (ami zenéknek olyan a dallama, hogy a testhez szólnak) kapcsolnak keresztény szöveget. Hiába
keresztény a szöveg (bár az is gyakran igencsak nyálas és bárgyú,
mintha egy olcsó szerelmes popszámnál a bébit kicserélnéd Jézusra), a
zene alatta olyan hatással van az emberre, hogy szexuális ingereket kelt
fel és táncra ingerel. A testet pezsdíti fel, nem pedig a lelket emeli
magasba. A popzenének és a rockzenének is megvan a helye, de nem a misén. Ezekre egy jót kell táncolni és bulizni, arra jók. De a misén nem ez a cél. Nem az a cél, hogy feldobódjak, felpörögjek. Az a pogány szertartások célja volt."
1. IGÉNYTELEN.
Hogy ez mi jelent? Mennyit kell tanulni, hogy az ember közepes kántor
szintjén játsszon orgonán? Minimum 3-4 év, de általában ezt zeneiskolai
komolyzenei alapok rövidítik ennyire, inkább 5-6 év, persze
adottságoktól is függ.
Gitározni
egy közepes hallású ember fél év alatt megtanul beatmise szinten.
Gitározni ugyanúgy 5-6 év minimum olyan szinten megtanulni, hogy mondjuk
preludiumot vagy egy népének klasszikus gítárra átiratát lejátssza,
nem akkordozva, hanem azokkal a összhangzattani megoldásokkal. Mennyi
idő megtanulnia és begyakorolnia egy kántornak egy kíséretet kottából?
Hát biztosan nem 10 perc, ami egy beat-dal 4 akkordja,
(Ami egyébként vagy sablonos, vagy az ötleteik ad-hoc akkordok egymásutánjáig jutnak... Összhangzattan minek?)
Az
igényesség mögött munka van, sok munka. Egy szép freskóhoz sem csupán
tehetség kell, meg kell tervezni, előrajzolni, felfesteni sok-sok
munkával Persze lehet vacakul kántorálni és festeni is, de legalább a
szándék megvan - a beatmise pont olyan, mint a graffiti, már várom mikor oszt valaki graffitivel díszített templomot...
2. PARTTALAN ÉS MEGOSZTÓ.
Én pl. a beatet nagyon nem szeretem, és nem akarok Koncz
Zsuzsa-számokat hallgatni sehol. Inkább a keményebb könnyűzenét
hallgatok ha "buli van", más a rapet, megint más a jazzt vagy a nótát
stb. És akkor mindenki ízlése szerint válogat, az Egyház alig győzi a
sok stílust, mert hát van keményrock meg dallamos meg nemzeti meg
folkrock, akkor ezeknek is mind csináljunk alkalmat...
A Szentmise egyik lényege az Egység megjelenítése, nem is csak a népek között, még az ég és föld között is! Hiszen az angyali karok folyamatos liturgiájában veszünk részt a Szentliturgiában: bárhol a világon és bármikor! Ennek kéne a formában is megjelennie, nem a széttagoltságnak.
Nem az eretnekekkel kéne egységre törekedni, hanem belül az Anyaszentegyházban generációk és közösségek és népek között.
Ennek fő ellensége a zene elprostitualizálódása. Persze a gyerekmise,
ovismise, stb. műfaja a gond másik oldala, de a kettő összefügg.
3. GYEREKES.
Én kizárólag infantllis dalt hallottam, a Sárga Könyv dedó. A Halász
Judit-albumok felnőttesebbek (bár nagy a hasonlóság minden szempontból),
tapsikolás is van néha, ilyenkor várom a misimanós versszakot.
Kicsit
ez is a célja, hogy a fiatalokhoz szóljon: csakhogy úgy nem lehet
felemelni valakit, ha lefekszem a hátamra és ő a hasamra áll. Le kell
hajolni a gyermekekért és a nem-hívőkért és úgy lehet őket felemelni.
4. "SZOLGÁLTATÓ EGYHÁZ"-KÉPET SUGALL. A mise élvezeti cikké válik, amire szórakozni jár a nép. Ha nem tetszik nem megyünk. Nem élünk meg semmit minek odamenni.
Nem az élményért kéne oda-vágyni.
Sőt: ritka adomány az igazi lelki élmény, az ember évekig évtizedekig
képes belőle táplálkozni akkor is, ha nem tud "jó" misére járni, mert a
pap nem jól prédikál a kántor téveszt és az orgona is hamis. Ilyenkor
nem a formára koncentrál az ember, próbatétel az ilyen mise, de a
résztvevők ennyi tálentumot kaptak, nem direkt rossz...
5. EGO-fejlesztő.
A zenészek szeretik "szolgálatnak" nevezni, de valójában fellépésként
élik meg. Igen sok együttes izeg-mozog, tesz-vesz amikor nem ő van épp
porondon, hanem a pap hadovázik valami érthetetlen régies halandzsát. Az
ilyen zenét szeretők számára az alázat egy virtuális fogalom. Gőgjük
egyenlővé teszi az igényes egyházzenével, sőt amikor a misekánont
zenésítik meg, nem átallják átírni azt. No ez leplezi le az igazi
gőgjüket.
6. PROFÁN és PROTESTÁNS. MIvel a
neoprotesánsoknál nincs szentség, ők nagy sikerrel vették be a
sámánisztikus hatású zenéket, a cél hasonló révületek kiporovákálása a
résztvevőkből. De minek adja át magát az, aki úgy adja át magát egy
ritmusnak, mint egy néger varázsló vagy manysi sámán? Jézus ezt kérte?
Essetek révületbe bódító ritmusok hatására? Ezzel lenne összefüggésben a
karizmák adománya?
7. Tökéletesen működnek azok az
egyházközségek, ahol nincs ilyen, sőt virágoznak, és tud sok lenni a
fiatal e nélkül is. Tehát a mellette szóló érveket a gyakorlat cáfolja.