Az ausztrál püspökök támogatnák a pénteki hústilalom újbóli bevezetését

Az ausztrál püspökök közül többen támogatnák azt az angol és wales-i kezdeményezést, mely újra bevezetné az egész éves pénteki böjtöt – tájékoztat a Catholic Herald.

Többek között Peter Elliott, melbourne-i segédpüspök, Geoffrey Jarrett, lismore-i püspök, és Michael Kennedy armidale-i püspök nyilatkozott úgy, hogy helyeselnék a pénteki böjtöt, amelynek elmulasztása viszont nem számítana bűnnek – harminc évvel azután, hogy eltörölték a kötelező érvényű évközi pénteki böjtöt Ausztráliában.

Az angol és a wales-i püspökök 2011-ben vezették be újra a pénteki önmegtartóztatást, azután, hogy 1985-ben – csakúgy, mint Ausztráliában – lazítottak az addigi szabályokon, és lehetővé tették, hogy a hívek a bűnbánat más formáit válasszák a böjt helyett. Az amerikai főpásztorok már 1966-ban eltörölték a pénteki böjt kötelező jellegét.

Peter Elliott püspök úgy látja, nagy pasztorális és spirituális hiba volt megszüntetni a kötelező pénteki önmegtartóztatást: „Értem, hogy miért született ez a döntés, annak a kornak a szellemében érthető, de azt gondolom, a döntésnél nem vették figyelembe az emberi psziché működését.”

A pénteki hústilalom általános gyakorlat volt a katolikus egyházban, amíg napvilágot nem látott VI. Pál Poenitemini című apostoli konstitúciója 1966-ban. A dokumentum lehetővé tette, hogy a püspöki konferenciák maguk döntsenek a böjt és önmegtartóztatás kérdéseiben.

Az 1983-as kánonjogi törvény ezt megerősítette, s kimondta: az egyetemes egyházban böjti nap minden péntek, illetve a nagyböjt ideje – de a püspöki konferenciák helyettesíthetik az étkezésben gyakorolt önmegtartóztatást a bűnbánat más formáival. A hústilalom és böjt a 14 év feletti és 60 év alatti hívekre vonatkozik, pénteki napokra, kivéve, ha főünnep esik péntekre.

Az ausztrál püspöki konferencia 1985-ben úgy döntött: a pénteki bűnbánatot ki lehet fejezni imával, önmegtagadással, vagy jócselekedetekkel is – azonban a püspökök közül néhányan úgy látják, hogy kudarcot vallott ez a hozzáállás.

„Idealista és irreális volt az az elképzelés, hogy az emberek kitalálnak majd maguknak bűnbánati formákat” – fogalmazott Peter Elliott, majd hozzátette: azóta a katolikusok többsége vagy nincs tisztában a pénteki böjt kötelezettségével, vagy megfeledkezik róla. Ha az egyház írná elő a bűnbánati formát, azt mindenki könnyebben emlékezetében tartaná, és a katolikus identitást is erősítené. „A tágabb értelemben vett, inkluzív egyházban, melyről Ferenc pápa beszélt, szükség van olyan egyszerű jelekre, amelyek kifejezik az egyházhoz tartozást, és amelyeket az alkalmi templomba járók is magukénak érezhetnek, és a pénteki hústilalom is ezek közé tartozott” – magyarázta Peter Elliott.

Lismore püspöke hasonlóan látja a helyzetet: csekély számú katolikus tartja az egész éves pénteki böjtöt. Geoffrey Jarrett püspök szerint a pénteki böjt „réges-régi, általános katolikus gyakorlat, amely mélyen beleivódott katolikus identitásunkba”. Julian Porteous érsek úgy látja, „a pénteki böjt eltörlésével a katolikus identitás egy megkülönböztető jegyét” vesztettük el, amelyet visszahozni azonban csak úgy lehetséges, ha a hívek megértik és elfogadják az indítékokat.

Terence Drainey, brit püspök így fogalmazott: az a tudat, hogy péntekenként az összes katolikus a világon egyesül a böjtben, lelki ajándékot jelentene a hívek számára.

Magyarországon 1966. december 13-án adott ki az MKPK rendelkezést a Poenitemini helyi bevezetéséről. Ebben a nagyböjtön kívüli péntekekről a következőket írja: „vagy a hústól való tartózkodással, vagy ehelyett az irgalmas szeretet vagy jámbor áhítat valamely gyakorlatával tehetünk eleget a bűnbánat isteni parancsának. ”

 
Magyar Kurír