Világunkban teljesen elfogadott normának számít
bizonyos ősi, pogány eredetű (értsd nem biblikus, Isten által nem
jóváhagyott) ünnepek megtartása, és inkább az számít kirívóan
szokatlannak az emberek szemében, ha valaki nem kíván részt venni
ezekben. A legtöbb ilyen korai pogány ünnepnek aztán a katolikus egyház
közreműködése által lett egy "keresztényesített" változata is. A
legismertebb és messze legnépszerűbb ilyen őspogány ünnep a
Szaturnáliából keresztényesített Karácsony ünnepe, aminek semmilyen
formában nincs köze Jézus Krisztus születéséhez. Hasonlóképpen a kelta
eredetű, de ma már világszerte népszerű Samhain/Halloween szintén egy
ilyen, némileg modernizált, de ősi pogány kultuszokhoz kötődő ünnep,
aminek nem mellékesen szintén van egy keresztény változata, mégpedig a
"Mindenszentek ünnepe". Ebben az írásban a manapság már Magyarországon
is egyre elfogadottabbá váló Halloween-hez kötődő tradíciók eredetét és
jelentőségét vesszük elemzés alá, szokásunkhoz híven, a bibliai
kereszténység szemszögéből.
Church of God
Copyright © 2013, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei
Minden jog fenntartva.
A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek,
amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül
másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot
fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz
és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási
jog megsértése nélkül.
Előszó - Azt ünnepled, akit éltetsz
A
Biblia Istene gyűlöli a pogány ünnepeket és szigorúan eltiltja a
híveitől azok megtartását, az azokban való részvételt. Ennek nyomós oka
van: ugyanis annak a hatalmát fogadjuk el, azt éltetjük, akinek az
ünnepeit megüljük. Vagy Istent az általa meghatározott módon és
ünnepeken keresztül, vagy pedig Sátánt az ő általa létrehozott pogány
gyakorlatok és kultusznapok megtartásával. Amíg a Bibliában felvázolt és
Isten által megadott ünnepek az emberiségnek a bűnből és halálból az
örök és tökéletes életre való megmentésének tervét tükrözik, addig a
pogány ünnepek a lázadó Sátán halált hozó vágyait és terveit jelenítik
meg. Sátán és a démonok ünnepei a szó szoros értelemben a halál
kultuszának ünnepei:
Példabeszédek 8:36 “De aki vétkezik ellenem az saját lelkének árt, az engem gyűlölők a halált szeretik.”
A Sátán dicsőíti a halált, mert ő a halál ura (Héb. 2:14), így érthető, hogy ünnepelteti is azt az áldozataival!
Az
ünnepek - a fentebbiekben vázoltak mellett - egyben jelként, pecsétként
szolgálnak, vagyis beazonosítják és összekapcsolják az imádót
imádatának tárgyával. Isten ünnepeinek egy határozott célja az, hogy
pecsétként szolgáljanak:
2Mózes 13:9 Olyan legyen ez számodra [az Isten ünnepeinek megtartása], mint egy jel a tenyereden, vagy mint egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr törvénye mindig ajkadon legyen. (v.ö. 5Móz. 6:8)
Csak
két út van: Az egyik az Istené, a másik a Sátáné. Ha valaki nem Istent
követi, az értelemszerűen Sátán követője, aki - az igazakat kivéve -
elhiteti az egész világot (Jel. 12:9). Ez okból maradtak
gyakorlatban az ősi pogány kultusznapok évezredeken át szinte
érintetlenül! A pogány ünnepek által e világ gonosz szellemi vezetőjének
(2Kor. 4:4; Eféz.2:2), Sátánnak a bélyegeit viselik mindazok,
akik megtartják azokat. Még akkor is, ha csupán ősi, kulturális vagy
nemzeti hagyományokra hivatkozva teszik ezt. Tudva, vagy tudatlanul,
elkötelezett meggyőződésből, vagy a hagyományok vak foglyaiként, a Sátán
fennhatósága alatt lévő tisztátalan szellemek (a démonok bálványai,
istenei és azok ünnepei) által a Sátánt éltetik. Isten ettől megóvja,
távol tartja a Maga híveit:
Jeremiás 10:2 2.
Ezt mondja az Úr: A pogányok szokásait el ne tanuljátok, és ne féljetek
az égi jelektől, mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük.
1Korintus 10:20-22 20.
Amit a pogányok áldoznak, azt démonoknak és nem Istennek áldozzák.
Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek a gonosz szellemekkel. 21.
Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a démonok kelyhét is. Nem
részesedhettek az Úr asztaláról, meg a gonosz szellemek asztaláról. 22. Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? (lásd még Eféz. 5:11)
1Korintus 12:2 2. Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, mint vitettetek a néma bálványokhoz.
Sátán gyűlöli az emberiséget és "embergyilkos volt a kezdettől fogva" (Jn. 8:44).
Ennek megfelelően az általa megalkotott kultusznapok vagy önmaga
istenesítését, vagy pedig az emberiség feláldozását, elpusztítását
szimbolizálják. Akik neki áldoznak, közösségre lépnek vele! Akinek
engedelmeskedünk, szolgálunk, az az Istenünk.
Az
Ellenség persze - az Istentől ajándékként kapott bölcsességét használva
- olyan külsőségekkel, gyakran érzelmekre ható tartalmakkal töltötte
meg az ünnepeit, amelyekkel az emberek könnyen azonosulnak, így az
ünnepek megragadják őket, és olyan odaadással tartják meg azokat
nemzedékeken keresztül, hogy az adott kultúra szerves részévé válnak.
Gondoljunk csak bele a karácsonyhoz kötődő tradíciók megkapó erejébe.
Pedig ezek a napok egykor, az ősi múltban, emberáldozati napok voltak és Isten óvva intette fizikai népét, Izraelt attól, hogy ilyenekben részt vegyenek:
5Mózes 18:9-12 9. Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. 10. Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! 11. Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. 12. Mert
utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az
utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az ÚR.
Az
ősi pogány emberáldozat, a gyermekek tűzben való kegyetlen feláldozása
annyira elterjedt gyakorlat volt, hogy ennek elkerülésére Isten külön
felhívta népének figyelmét. Ezek a pogány napok a beavatottak számára a
mai napig nem vesztették el eredeti jelentéseiket, így tulajdonképpen ma
is emberáldozati napok, csak éppen más formában (finomítva)
nyilvánulnak meg. Ennyi előzetes után térjünk is rá a Halloween ünnep
eredetére, ami konkrétan egy ilyen ősi, emberáldozatokat követelő
ünnephez vezethető vissza!
A Halloween története
Mi
jut eszünkbe a Halloween hallatára? Nos, nekünk, magyaroknak elsősorban
a hollywoodi filmekből is jól ismert jelenetek: a félelmetes maskarákat
viselő, házról-házra bekopogó, édességet követelő gyerekek,
csontvázakkal, kivájt tökből készült rémisztő fejekkel, szellemekkel,
gnómokkal és mindenféle borzalommal feldíszített házak és kertek. Mindez
talán elmenne a móka, a morbid szórakozás szintjén, ha nem lenne a
halál és erőszak "élesben" is jelen ezen az éjszakán. Mert az ünnep
velejárójának mondhatjuk az olyan tragikus eseteket, hogy ilyenkor
gyermekek tűnnek el, majd aztán holttestüket később valami erdőszélen
megtalálják. (Ez az Egyesült Államokban gyakori „mellékterméke” ennek az
ünnepnek.) Ezt az estét a „poénból” elkövetett garázdaságok és a
céltalan vandalizmus kíséri. Az ilyen események arról árulkodnak, hogy
Halloween bizony messze több, mint egy ártatlan, szórakoztató vidám
ünnep.
Az
angol Halloween megnevezés korábbi formája a középkori „all Hallow’s
eve" volt, az eredeti ó-angolban pedig „Eallra Hālgena ǣfen”. Jelentése:
„minden szentek estéje”. Magyarországon inkább a „Mindenszentek
ünnepe”-ként ismert ez, a katolicizmus részévé tett, ünnepnap. A
Halloween és a Mindenszentek ünnepe tehát ugyanazt jelentik. Hogy miért
tartják a Halloween-t olyan furcsa szokásokkal kísérve, ami szokatlan
egy átlag katolikus számára? Azért, mert a Halloween-hez kötődő
szokások, hagyományok az ünnep eredeti pogány formájának a
hagyományaiban gyökereznek, amelyeken a katolikus egyház, nyilvánvaló
okoknál fogva, módosított némileg.
A ma
Halloween-ként
és Mindenszentek-ként megtartott ünnep elődje a Samhain volt, ami jóval
megelőzi a kereszténységet, hiszen több mint 2000 évvel ezelőtt vált
hagyománnyá a Brit szigeteken és a nyugat-európai kelta druidák között. A
druidáknak évente két különleges áldozati ünnepnapjuk volt, a
Beltane, amit
Május 1. napján tartottak meg, s ami egyebek mellett a nyár születését szimbolizálta; és a
Samhain október 31-én, ami pedig a nyár halálát jelentette. Mindkét alkalmat a
„bone fires”, azaz, máglyák meggyújtása kísérte.
Tudnunk
kell azt, hogy mindkét ünnep gyökere ahhoz a pogány Baál-imádathoz és
az azzal kapcsolatos emberáldozati napokhoz nyúlik vissza, amitől a
Biblia Istene szigorúan eltiltotta a népét. A
Samhain jelentése
„nyárvég”,
amit október 31-én és november 1-én tartottak meg ünnepként. Ekkorra
már véget ért a kései aratási idény, a terméseket betárolták, a levelek
lehullottak, a napok pedig hidegre fordultak és korán sötétedett. Az
állatokat bekarámolták, és mindenki készült a fagyos téli napokra.
Ugyanakkor a druidák hite szerint október 31-e estéjén elmosódik a határ
a holtak és az élők világa között. A halottak szellemei visszatérnek, a
tündérek és egyéb szellemi lények beléphetnek a fizikai világban
élők
birodalmába, hogy megszállják és zaklassák az embereket. Ezen az
éjjelen a kelták részben azért öltöztek be különböző ijesztő szellemeket
és démonokat utánzó maskarákba, hogy a gonosz lelkek a magukénak nézzék
és békén hagyják őket. Ezt önmagában még be is lehetne tudni úgy, mint
egy babonákkal átitatott pogány hiedelmet, ám ennél messze többről van
szó. Ugyanis a druidák, vallási meggyőződésből fakadóan, elképesztően
kegyetlen áldozatokat végeztek ezen az éjszakán. Ezen az estén aratott a
halál, mert ez egy rituális áldozati nap volt, amikor a különböző
állatok mellett embereket is feláldoztak, gyakran elevenen égetve meg
azokat! És pontosan ez a velejéig sátáni spirituális elem az, ami igazán
meghatározza ennek az ünnepnek a tartalmát és arculatát:
"Amikor
október 31-én beesteledett, a druida klánok felöltötték fehér csuklyás
kámzsájukat, s kezeikben sarlókat, valamint a kelta keresztet tartva
megkezdték fáklyás felvonulásukat. A felvonulás kezdetekor megöltek egy
rabszolgát, majd a holttest bal bokájára kötelet kötve vonszolták azt
maguk után. A druidák addig mentek, amíg egy házhoz, vagy faluhoz értek,
s ekkor a ‘trick or treat’-nek megfelelő követelésüket kezdték
kiáltozni. Mindig egy rabszolgalányt, vagy egyéb női személyt követeltek
maguknak. Amennyiben a lakosok nem adtak ki egyetlen leányt sem, úgy a druidák a halott rabszolga vérével nagy hexagramokat, vagyis hatágú csillagokat festettek a falu házainak ajtóira és falaira. Ezután
a megidézték „az éj szarvakat viselő vadászát”, hogy valakit rémítsen
halálra abból a házból, vagy faluból az éjszaka folyamán. Amennyiben a
ház, vagy falu lakosai megadták a „treat”-et, a druidák egy emberarc
formájára kivájt tököt helyeztek a ház, vagy kapu elé. A kivájt tökbe
egy emberi faggyúból készült gyertyát gyújtottak, hogy az tartsa távol a
gonosz szellemeket. Így a „Jack O’ Lantern” a Sátánnal való
együttműködést szimbolizálja. (David J. Meyer: "Halloween and the Forces of Darkness")
Talán
sokak számára szinte hihetetlen, de ehhez a kíméletlen rítushoz
vezethető vissza a népszerű „trick or treat” hagyománya. A házról-házra
járó druidák, amennyiben nem kaptak feláldozandó embert, "hexelték" a
házat, illetve halált hozó átkot szórtak a ház lakosaira. „A [falra
festett] hexagram magához vonzotta a démoni seregeket, akik aztán
megszállták a házat azzal a céllal, hogy annak lakóit vagy az őrületbe
kergessék, vagy halálra rémítsék.” ("America’s Occult Holidays", 20. o.).
Ha
pedig a ház ura kiadta a háztartásának valamely tagját, akkor kapott
egy kivilágított tökből készült fejet, annak jeléül, hogy együttműködött
és ezáltal (sátáni) oltalom alá került. Ez a halál angyalától megóvó
Peszah bárány ajtófélfára kent vérének a szánalmas, morbid és cinikus
sátáni utánzata. (Az Ellenség módszeresen használja az Isten által
megadott igazságokat eltorzított változatban, hogy az ember spirituális
felét könnyebben a hálójába kerítse.) A druidák ezen emberáldozati
rítusa elevenedik fel akkor, amikor a szülők engedik gyermekeiket, hogy
vidáman, csapatokba állva bejárják a környék házait „trick or treat”-elni.
A cukorkák helyettesítik az emberáldozatokat, de ugyanazt a célt
szolgálják: behódolni a halál urának. Senkinek ne legyen kétsége afelől,
hogy úgy a szülők, mint gyermekeik, ha szimbolikusan is, de Sátánt, a
halál urát (Héb. 2:14), és a halál kultuszát éltetik! És
ismételt figyelmeztetésként: ezen a napon a sátáni titkokba mélyebben
beavatottak továbbra is véghezvisznek valós emberáldozatokat.
Tudni
kell, hogy a druidák az egykori Baál-imádat utódlói voltak és innen
erednek az emberáldozati rítusaik is. Ezt a kapcsolatot egy alábbi
fejezetben még boncolgatni fogjuk.
A
druidák szokásait még Julius Cézár is megemlítette az i.e. I. század
közepe táján. Amikor Julius Cézár egy rövid időt a Brit szigeteken
töltött, megdöbbenve látta, hogy ott a színtiszta Káld misztériumvallást
gyakorolják.
"A
Gall [kelta] nemzetek rendkívül babonásak ... Vagy embereket áldoznak
az isteneiknek, vagy pedig ígéretet tesznek önmaguk feláldozására. A
szertartásaik levezetői a Druidák, akik azt tartják, hogy a halhatatlan
isteneket csak azzal lehet kielégíteni, és az emberi életet megváltani,
ha emberáldozatokat adnak nekik, és nemzeti szokásuk az, hogy ezeket
meghatározott rítusok alkalmával [ünnepeken] végzik el."
Feleleveníti,
hogy az emberáldozatokat [ekkoriban] úgy végeztek el, hogy vékony
gallyakból egy emberformát fontak (angolul wicker man) és miután
áldozatukat abba behelyezték, felgyújtották azt (Julius Cézár, Commentarii De bello Gallico VI.13–18.)
A Samhain katolikus ünnepnappá válik
A
modern Halloween kellékei és tradíciói tehát ezeket az ősi időket
tükrözik, és mindez érthetőbbé teszi azt, hogy a Halloween-t miért is
ünneplik meg oly módon, ahogy azt gyakorlói teszik. De hogyan válhatott
egy ennyire nyilvánvalóan okkult töltetű ünnep keresztény ünnepnappá?
Azoknak a nem kelta-angolszász területeken élő katolikus embereknek,
akik először találkoznak a Halloween-nel kapcsolatos szokásokkal és
elrémüldözgetnek rajta, fel kellene fogniuk, hogy maguk is ezt az
ünnepet ülik meg Mindenszentek estéjén. Még ha némileg finomított
kivitelben is:
Ahelyett, hogy a [katolikus] egyház kioltotta volna az ősi hagyományok gyakorlatait, az egyházfők létrehozták azok keresztény változatait:
a középkortól kezdve a Mindenszentek ünnepe, illetve a Halottak napja
felváltották az olyan ősi kelta ünnepeket, amelyekkel a halált
ünnepelték. - Bannatyne, Lesley Pratt, Halloween: An American Holiday, an American History, Facts on File, Inc., New York, 1990, 10. o.
Más
szóval, a pogány hagyományok különböző elemeinek mesterséges módon
álkeresztény töltetet adtak. Habár a kivájt töklámpást felváltotta a
mécses, de lényegében mindkettő ugyanazt szimbolizálja. A világi
kereszténység által ünnepelt Mindenszentek napja tehát a Samhain némileg
finomított változata, amit eredetileg a katolikus vallást felvevő kelta
tömegek pogány igényeinek kielégítésére tettek egyházi ünneppé. A
katolicizmusban az ünnep állítólagos célja az elhunyt keresztény
„szentekről” való megemlékezés. Ennek a megünneplését gyakorolják a
katolikusok, az anglikánok, valamint a protestáns felekezetek némelyike
is. A bibliai kereszténység álláspontja szerint minden egyes hívő ember
szent, azaz Isten által elválasztott egyén. A szentek nem a keresztények
egy külön kategóriáját képzik, hanem a szentek maguk a keresztények!
Ha
felfogjuk a Halloween démoni eredetét, akkor igen nehéz megérteni azt,
hogy miért tette magáévá oly sok jóravaló keresztény ember ezt az
ünnepet a Mindenszentek ünnepének formájában. Senkinek ne legyen kételye
afelől, hogy ez a druidák Samhain-jának megünneplése:
A Mindenszentek ünnepe nem más, mint a novembert elhozó éjszakának, a pogány Samhain-nak a folytatása - Bonwieck, James, Irish Druids and Old Irish Religions, Dorset Press, 1984, 87. o.
Számos
hagyományos hittétel és szokás asszociálható a Samhain-nal … ennek
gyakorlata folytatódott október 31-én azzal, amit a Mindenszentek
ünnepeként ismerünk. A Hallow Even-ből kaptuk a Halloween megnevezést. – Halloween, and Other Festivals of Death and Life, The University of Tennessee Press, Knoxbille, TN 1994, 16. o.
Kevés
olyan ünnep létezik, ami furcsább és paradoxabb történetet mondhat
magáénak, mint a Halloween. A meghatározás szerint ez egy római
katolikusok által gyakorolt virrasztóünnep, a Mindenszentek ünnepe …
[ugyanakkor] Halloween egyértelműen a druida papok által végzett
rítusokhoz köthető … - Douglas, George William The American Book of
Days, The H.W. Wilson Co., New York, 1948, 741. o.
A
szó szoros értelmében több száz további ilyen idézettel szolgálhatnánk,
de maradjunk meg e néhánynál és lépjünk tovább. Vizsgáljuk meg inkább
azt, hogy milyen körülmények között lett keresztényesít
ve
a Samhain? Nos, I. Gergely pápa i.sz. 601-ben idejét látta annak, hogy
szélesebb területekre terjessze ki a katolikus egyház hatáskörét. Ennek
megfelelően az i.sz. 7. században a katolikus hittérítők elárasztották a
Brit szigeteket és Írországot, hogy további tömegeket nyerjenek meg a
katolicizmusnak. Ezeken a területeken ezidáig nagyrészt a druidizmust,
kisebb részt pedig az igaz bibliai kereszténységet gyakorolták. A
célkeresztben elsősorban a hatalmas kelta népesség állt, az igazi nagy
akadályt csupán a mélyen gyökerező babonás hiedelmük jelentette. I.
Gergely pápa volt annyira dörzsölt, hogy ne próbálja kitörölni a
keltákból azt, amihez oly szorosan kötődtek. Ennek megfelelően
utasította fő angliai misszionáriusát, Millitust, lényegében meghagyva
neki, hogy ne állítsa le az ilyen ősi pogány ünnepek megtartását, hanem
inkább alakítsa azokat az egyházi szertartásokhoz, méghozzá az indítékok
pogányról keresztényire való megváltoztatásával. Utasította őt arra is,
hogy a pogány kelták templomait hagyják meg, csak helyezzenek azokba
keresztény oltárokat, így nyerve meg őket a „hitnek”.
"És
mivel szokásuk az, hogy [ünnepeiken] számos ökröt feláldoznak a
démonoknak, azok helyébe legyenek más ünnepélyek téve, amivel felváltjuk
[az eredetit], mint egy nap azoknak a szent mártíroknak dedikálva,
akiknek a földi maradványai ott [azokban a templomokban] vannak
elhelyezve. Az ilyen alkalmakon aztán az egykori pogány templomból
keresztény szentéllyé alakult épület köré gyűlve faágakból hajlékot
készíthetnek maguknak és tartsák meg az ünnepélyt nagy vigadalommal. …
Ha az embereket hagyjuk, hogy élvezzék a világi örömöket, készebbé
válnak arra, hogy kívánják a szellem örömeit is."
Ez
remek példája annak a bevetté vált katolikus stratégiának, miszerint ha
meghagyják a pogányok szokásait, hiedelmeit és gyakorlatait némileg
keresztényesített formában, akkor megnyerik őket az egyház számára. A
különböző pogány kultúrák sajátos ünnepeit hagyták az adott terület
hívőinek megtartani, a szélesebb körben gyakorolt ünnepeket pedig a
későbbiek folyamán az egyetemes katolicizmus részévé tették. A
Halloween-nek ez az utóbbi, méltányosabb sors jutott, amikor i.sz.
835-ben IV. Gergely pápa elrendelte, a Halloween/Mindenszentek ünnepének
hivatalos katolikus ünnepé való tételét.
Enélkül
a fordulat nélkül a Samhain minden bizonnyal megmaradt volna a kelták
bizonyos elemei által gyakorolt helyi, sajátos tradíciónak. A babiloni
misztériumokat öröklő, és azokat tovább éltető katolikus felekezetnek
köszönhetően azonban az emberiség jelentős hányada által elfogadott
ünneppé vált. Sátánnak gondja van arra, hogy megőrizzék hagyományait (ha
rak is valami külső látszatot, fátylat a mélyebb tartalom leplezésére).
Az némileg érthető, hogy a Sátán uralma és megtévesztése alá rekesztett
pogányok urukat éltetik ünnepeik által. Az is érthető, hogy Sátán
sikeresen visszaterelte a kereszténység nagy részét a maga ideáihoz. Egy
dolog azonban érthetetlen és elfogadhatatlan, mégpedig az, ha Isten
igaz népe közül bárki is visszatér ehhez az okádáshoz (2Pét. 2:22; Gal.4:9) azáltal, hogy valami módon részt vesz a Halloween megünneplésében. Emlékezzünk Illés próféta szavaira:
1Királyok 18:22 „Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek; ha meg Baal, akkor kövessétek azt!”
A Halloween babiloni eredete és a Baál imádathoz való kapcsolata
... A befejező rész elkészítése folyamatban ...