Amerika cionista protestánsai

A protestáns fundamentalisták többsége hagyományosan Izrael lelkes híve, de az amerikai zsidóság soraiban kevés barátjuk van. Pedig szükség lenne a barátságukra, mert újabban az evangéliumi keresztények soraiban terjed az Izrael-ellenesség.

„Ha zsidók és evangéliumi keresztények együtt akarnak működni, akkor nincs vesztegetni való idejük” – írja Robert W. Nicholson baptista hebraista a (mozaikot és mózesit egyaránt jelentő) Mosaic magazinban.

Ki gondolta volna a messzi századok során, hogy egyszer majd akad sok tízmillió keresztény, aki szenvedélyesen kiáll a zsidóság mellett? – kérdi Nicholson, és megállapítja, hogy ez a lelkesedés nemhogy üdvözlésre nem talál az amerikai zsidóság körében, de viszolygást kelt, mivel – kivált liberális körökben – az evangéliumi keresztények primitív bugrisoknak számítanak. Külön is veszedelmesnek látszik az a vonásuk, hogy vallási alapon beleszólnak a politika dolgaiba, például ott látni őket az abortusz-ellenes tüntetők között, ellenzik a melegházasságot, és különben is a Republikánus Párt hívei. A hagyományőrző, vallásos zsidóságot ezek a vonások persze nem taszítanák, őbennük viszont a sok évszázados kölcsönös bizalmatlanság munkálkodik tovább, amire – mint Nicholson elismeri – a keresztes háborúktól a huszadik századig a keresztény világ bőven adott alapot.

Igen ám, de ha az evangéliumi keresztényeket nem a médiából ismert sztereotípiák alapján ítéljük meg, akkor egészen más kép bontakozik ki róluk. Például, hogy nagyon sokfélék, még kifejezetten vallási nézeteik alapján is. Egyes felmérések szerint az amerikai lakosság 41 százaléka, vagyis 130 millió ember sorolható ide, mások szerint viszont csak 20 millió, attól függően, hogyan határozzuk meg, kit nevezünk evangéliumi kereszténynek. Nicholson végül is azt tekinti közös jellemzőjüknek, hogy szó szerint isteni kinyilatkoztatásnak tartják a Szentírást, továbbá azt hirdetik, hogy a történelem során Isten akarata nyilvánul meg. A Szentírás szó szerinti olvasatából ered, hogy az evangéliumi keresztények kitüntetett szerepet tulajdonítanak a zsidó népnek, és elismerik jogát a szentföldi államra. Harry Truman egykori elnök maga is baptista lévén, ezen az alapon támogatta Izrael állam létrejöttét.

Ma világszerte a kétezer evangéliumi keresztény vezető 48 százaléka véli úgy, hogy Izrael állam létrejöttével a bibliai prófécia vált valóra. Amerikában ezt a nézetet az evangéliumi keresztények hatvan százaléka teszi magáévá. Még ennél is többen gondolják úgy, hogy Isten és a zsidó nép szövetsége a mai napig érvényben van. A tipikus evangéliumi keresztény, ha alkalom adódik rá, fontosnak tarja kimutatni, hogy mennyire más ember, mint azok a keresztények, akik a múltban üldözték a zsidóságot, és úgy gondolja, hogy aki Isten választott népét bántja, az meglakol ezért. Amerika sikereit részben éppen annak tulajdonítja, hogy méltányos volt a zsidósággal.

Csakhogy az evangéliumi mozgalomban erősödik az Izrael-ellenesség. A vezetők között csak 13 százalék pártolja Izraellel szemben a palesztinokat, de 49 százalék egyenlő mértékben érez együtt mindkét féllel. Ezt a változást Nicholson két tényezőre vezeti vissza. A Közel-Keleten arab tömegek csatlakoztak az evangéliumi gyülekezetekhez, és körükben erős az Izrael-elleneség. Betlehemi központtal tevékeny szervezetük működik, külön egyetemekkel és rendszeres nemzetközi konferenciákkal, amelyek Izrael-ellenes propagandát folytatnak. Ugyanakkor az Egyesült Államokban a felekezetek egy részében, különösen a fiatalabb hívek között hódítanak a liberális nézetek: ezek szerint nem kell szó szerint venni a Szentírást, hanem úgy kell felfogni, hogy a korabeli zsidóság értelmezését tükrözi. Ha a liberális és a közel-keleti arab felfogás találkozik, akkor Izrael barátai kisebbségbe szorulhatnak az evangéliumi keresztények között. Ez persze elsősorban a keresztények ügye, de Nicholson szerint a zsidóság is sokat tehetne, csak meg kellene próbálnia támogatni az Izrael-barát keresztényeket. Például együttműködhetnének Izrael és a zsidó élet megismertetésében. Mert az evangéliumi keresztények az Ószövetségi szentírást betéve tudják, de Izrael történetéről és mai életéről annál kevesebbet, s már csak ezért is könnyen átállíthatók az Izrael-ellenes táborba.

(metazin)