Feltámadás és remény

Jézus Krisztus feltámadása a halálból megváltoztatta az emberiség történelmét és számtalan életet. Jézus feltámadásnak köszönhetően van reménységünk. Nem a technológiában, nem is az emberi megoldásokban és egyértelműen nem a politikusokban, de még csak nem is a prédikátorokban. A reménységünk Istenben van.

Azt mondják, hogy egy ember 40 napig képes élelem, három napig víz és nyolc percig levegő nélkül élni, de egy pillanatig sem élhet reménység nélkül. Van reménységed? Esetleg úgy érzed, hogy az életed egy kormány nélküli hajóhoz hasonlóan céltalanul hánykolódik a vizeken?

Jézus tanítványai is így éreztek. Jézus kereszthalála után elvesztették a reményt. Azt gondolták, hogy Jézus küldetése valahogy, valamiért elbukott. Úgy hitték, hogy a Messiás a királyok királyaként fog uralkodni a földön, ami számukra az Izrael feletti római hatalom megdöntését jelentette.

A Bibliából tudjuk, hogy a Messiás visszatér majd és tényleg átveszi a hatalmat, de ők akkor még nem értették, hogy ehhez először meg kellett halnia. Így amikor a legjobb barátjukat, a hősüket és Megváltójukat hirtelen hamis vádak alapján letartóztatták, megverték és saját szemük előtt hidegvérrel kivégezték, úgy tűnt számukra, hogy valami borzasztó és nem várt eseményt történt. A tanítványok össze voltak zavarodva, elcsüggedtek és elvesztették a reményt. Úgy döntöttek elmennek Jeruzsálemből. Emmaus felé menet egy idegen csapódott hozzájuk. Hamarosan kiderült, hogy az idegen maga Jézus volt.

Érdekes megnézni, hogy kiknek jelent meg Jézus feltámadása után. Megjelenhetett volna Pilátus előtt. „Emlékszel rám, helytartó?” Megjelenhetett volna Cézár előtt. „Istennek képzeled magad? Évek múlva már csak egy saláta nevéről ismernek majd, én azonban megváltoztatom az emberiség történelmét.”

Nem. Jézus például Mária Magdaléna előtt jelent meg. Talán azért, mert az utolsók között volt, akik elhagyták a keresztet és az elsők között, akik felkeresték a sírt. Úgy tűnik Jézus a hétköznapi embereket kereste fel. Azokat, akikről mások elfeledkeztek.

Az Emmausba tartó tanítványokról ezt olvashatjuk:

„Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.” (Lukács 24:15-16)

Jézus inkognitóban volt. Márk a következő részletet is hozzáteszi a történtekhez:

„Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek.” (Márk 16:12)

Ezek ketten rossz irányba tartottak. Vagy Jeruzsálemben kellett volna maradniuk a többi tanítvánnyal, vagy Galileába menniük, ahogy Jézus mondta nekik. Ehelyett a lehető legtávolabb akartak kerülni a kereszttől.

Jézus azonban nem mondott le róluk. Csatalakozott a beszélgetéshez:

„Ő pedig így szólt hozzájuk: “Miről beszélgettek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak.
Majd megszólalt az egyik: “Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?” (Lukács 24:17-18)

Könnyű ítéletet mondani a reakciójuk felett. De vajon mi nem ugyanezt tettük volna? Jézus azonban megértette őket és helyreállította a reménységüket. Megmutatta nekik a Szentírásból, hogy mit jelentettek a történtek.

„Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.” (Lukács 24:26-27)

Vajon melyik részeket idézte nekik? A 22-es Zsoltárt, ami azt mondja, hogy „átlyukasztották kezemet, lábamat” és „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?” Vagy Ézsaiást, ahol azt olvassuk, hogy „Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját”? (Ézsaiás 53:7)

Még mindig nem tudták, hogy Jézussal beszélnek, de azt látták, hogy jól ismeri a Szentírást. Szimpatikus volt nekik. Azt vették észre, hogy miközben hallgatták őt, a szívük ismét megtelt reménységgel. Még aznap este útra keltek, hogy visszatérjenek a többiekhez Jeruzsálembe.

Mi is pontosan itt találjuk a reménységet. „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.” (Róma 15:4)

Éppen ezért, amikor elcsüggedsz, nem elfutni kell Istentől, hanem Hozzá futni. Vidd Hozzá a kérdéseidet, a panaszaidat, a gondjaidat. A lényeg, hogy ne el, hanem Hozzá fuss.

Mint a két tanítvány az Emmausba vezető úton, sokszor nem vesszük észre, hogy Isten végig velünk tart. Velünk van a napos és a felhős napokon egyaránt. Velünk van a hegycsúcson és a völgyben. Akárhol járunk az életben, velünk van.

Forrás: WND.com

Mindenkinek Áldott Ünnepeket kívánok.
Testvéreknek: áldott életet,
Hitetleneknek:, hogy megtalálják életük legnagyobb áldását Jézus Krisztust, és meg is ragadják a megváltásuk, szabadításuk zálogát.

Szeretettel: Kormos Erika

Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

Az irgalmasság kilencede és az engesztelők

Nagypénteken miközben az irgalmasság kilencedét imádkoztuk, Jézus ezt üzente: „E kilenced alatt irgalmas szívembe emellek titeket és ott hordozlak benneteket az Isteni Irgalmasság vasárnapjáig, addig, amíg lelketek makulátlan hófehér tiszta nem lesz. Szent Véremben fogtok megfürdeni és új életet kezdeni. Az örök üdvösség felé vezető utatokon ez egy fontos lépés lesz.”

Később láttam, hogy az engesztelők közössége ott volt abban a sírboltban, ahova Jézus Szent Testét elhelyezték és egy lepellel letakarták. De nemcsak mi voltunk ott, hanem velünk együtt az angyalok is, akik szüntelenül dicsőítették és magasztalták a Szentháromságot. A szeráf angyalok az Úr mellett őrködtek, majd az egyik közülük így szólt hozzánk: „Jöjjetek közelebb testvéreim! Adjatok hálát Istennek, mert ígéretét beteljesítve megváltotta az emberiséget! Ti azok közé tartoztok, akik hűséggel és teljes odaadással tudnak Neki szolgálni. Nagy kiváltságban van részetek, hiszen a kegyelmek folyamatos áradatát élvezhetitek nap, mint nap, amíg csak éltek. Kevés olyan közösség van a világban, ahol ennyi kegyelem árad! Mennyei Édesanyátok oly szorosan mellettetek van, hogy azt el sem tudjátok képzelni. Ő arra hívott titeket, hogy vele együtt beteljesítsétek Isten tervét, amelyet az engesztelőkre bízott. Ahogyan mi most virrasztunk Krisztus halott Szent Teste fölött, úgy kell nektek is őrködnötök az Eucharisztia fölött még az életetek árán is. Nekünk, angyaloknak szükségünk van olyan emberekre, akik készek ezt az áldozatot meghozni. Egyedül csak ti vigasztalhatjátok a Mennyei Atyát mindazért a sok fájdalomért, amelyet Szent Fiának okoztak.

A Menny összes lakójának tudomása van arról, hogy hamarosan minden engesztelő össze fog gyűlni Isten nevében Vácon, a kegyelmek forrásának egyik helyén azért, hogy egységetek újból helyre álljon, mert a gonosz mindenkit komolyan megpróbált az utóbbi időkben. Mindazok, akik megnyílnak a kiengesztelődés kegyelme előtt, egy maradandó pecsétet kapnak a szívükre, mint az engesztelő hivatás jelképét. Imádkozunk azért a szándékért, hogy minden országban legyen egy olyan nap – legalább az év egy napján ‒, amikor az emberek kiengesztelődnek Istennel és egymással is. E kegyelemmel teljes napok előkészítik Krisztus dicsőséges második eljövetelét. Amikor megtörténik a kiengesztelődés köztetek, ti mindnyájan lélekben a Sínai hegyen lesztek és visszatértek a kezdetekhez, életfelajánlásotokkal pedig elkötelezitek magatokat a Szent Törvények iránt. A ti feladatotok az, hogy az embereket elvezessétek ahhoz a szövetséghez, amely Krisztusban újjáéledt.”

E szavak után lélekben egészen megerősödtünk és megújultunk. A harmadik napon egy vakító fény áradt a sírboltba, és a nagy kő elgördült a sírhely bejárata elől. A Szentháromság három személye állt meg nagy dicsőségben a mennyei seregek kíséretében, és láthattuk az Üdvözítőt az Atya jobbján. Jézus a Mennyei Atya és a Szentlélek áldásával belépett a sírboltba és mielőtt egyesült Lelke Szent Testével, felénk fordult és a következőt mondta: „Feltámadásom napján ti is lélekben fel fogtok támadni az örök életre. A halál fölötti győzelmem legyen mindnyájatoknak erősítés és példa a bűn feletti győzelemre! Különleges áldásomat adom az engesztelők közösségére! Azt akarom, hogy Velem legyetek, és mindig az Én oldalamon harcoljatok a lelkekért! Irgalmam kapuja most oly szélesre tárult, mint eddig soha. E napok félelmetesek a gonosz számára, mert sok vereséget kell elszenvednie. A kitartás és buzgóság lelkületével áldalak most meg mindnyájatokat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2014.04.18. Nagypéntek Mária Magdolna
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/819-az-irgalmassag-kilencede-es-az-engesztelok

Pontosan, ahogy meg lett jövendölve, Keresztre-feszítésének jelentését kiforgatták

Nagypénteken, 2014. április 18-án keresztutat jártak a római Colosseumban. Az „elmélkedések” a keresztút során kizárólag a szegényekről, a peremre szorultakról, a betegekről, a munkanélküliekről és a bevándorlókról szóltak. Ez a felszabadítás teológiájának /a katolikus szocializmus/ öröksége, amelyet a katolikus Egyház elítélt.

Egyszer sem történt határozott utalás arról, hogy Jézus azért ontotta vérét és halt meg a kereszten, hogy megszabadítson bennünket bűneinktől és megváltson bennünket a pokol örök kárhozatától.

Bemutatunk néhányat ezekből az „elmélkedések”-ből. Valamennyit elolvashatják a Vatikán weboldalán. /Lásd az alábbi linkeket: http://www.vatican.va/news_services/liturgy/2014/documents/ns_lit_doc_20140418_via-crucis_en.html /

II. ÁLLOMÁS: Jézus felveszi keresztjét

Ez mindazoknak a hibáknak a terhe is, amelyek a gazdasági kríziseket és azoknak súlyos társadalmi következményeit okozták: mint a munka bizonytalansága, a munkanélküliség, elbocsátások, egy gazdaságé, amely inkább uralkodik, mintsem szolgálna, pénzügyi spekulációk, öngyilkosságok, korrupció és kizsákmányolás, a helyi ipar veszteségei.

Ez az a kereszt, amely a munka világát nyomja, az igazságtalanságét, amely a dolgozók vállára nehezedik.

Jézus vállalja ezt és arra tanít, hogy utasítsuk vissza az igazságtalanságot és az Ő segítségével tanuljuk meg, hogy a szolidaritás és a remény hídjait építsük fel, különben olyanok leszünk mint a juhok, melyek elveszítették az utat ezen krízisek során.

III. ÁLLOMÁS: Jézus először esik el

A belső erővel, amelyet az Atyától kap, Jézus segít nekünk abban, hogy elfogadjuk mások gyengeségét, hogy irgalmasságot mutassunk az elesettek iránt, és törődjünk azokkal, akik ingadoznak. És erőt ad ahhoz, hogy ne csukjuk rá az ajtót azokra, akik kopogtatnak és menedéket kérnek tőlünk, méltóságot és hazát. Saját gyengeségünk tudatában átöleljük a bevándorlókat sebzettségükben és segíteni fogjuk őket abban, hogy biztonságot és reményt nyerjenek.

V. ÁLLOMÁS: Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban

Csak, ha megnyitom szívemet az isteni szeretetnek, tudok közeledni ahhoz, hogy mások boldogságát keressem a tevékeny szeretet által: egy kórházban töltött éjszaka, egy érdek nélküli bér, egy könnycsepp, melyet letörlök a családban, szívből jövő nagylelkűség, széleskörű elkötelezettség a köz javára, kenyerünk és munkánk másokkal való megosztása, minden féltékenység és irigység elutasítása.

VII. ÁLLOMÁS: Jézus másodszor esik el

Benne megpillantjuk mindazoknak a keserű tapasztalatát, akik különféle börtönökben ülnek, mindezek embertelen ellentmondásaival együtt. Körülfogva és bezárva, gyötörve és elesetten. A börtönök manapság is elkülönítettek, mellőzöttek, a társadalom által visszautasítottak. Jellemzik ezeket a bürokratikus rémképek és a késleltetett igazságszolgáltatás. A büntetést fokozza a túlzsúfoltság: egy szigorított büntetés, igazságtalan szenvedés, valami, ami felemészti a testet és a vért. Néhányan – túl sokan! – nem élik túl… És amikor egyik fivérünket vagy nővérünket szabadon engedik, azontúl is úgy tekintünk rájuk, mint „büntetett előéletűekre”, és elzárjuk előlük a szociális és gazdasági felszabadítás ajtóit.

IX. ÁLLOMÁS: Jézus harmadszor esik el

Jézusról való elmélkedésünk, aki elesik, de újból feláll, segítsen bennünket túljutnunk azon a szűklátókörűségen, amely félelmet vált ki szívünkből a jövőt illetően, különösen ezekben a kritikus időkben. Hagyjuk magunk mögött a múltról való egészségtelen nosztalgiát, önelégültségünket és a változás visszautasítását, és azt a magatartást, amely azt sugallja: „De mi ezt mindig ilyen módon tettük!”

[Úgy tűnik, hogy ezzel a hagyományőrző katolikusokat támadják, akik nem kívánnak változtatni.]

Jézus, aki botladozik és elesik, de azután felkel, egy biztos reményre mutat, amely bensőséges imádság által táplálva, éppen a megpróbáltatás idején születik, nem utána vagy attól különválva!

XI. ÁLLOMÁS: Jézust keresztre feszítik

Manapság, Jézushoz hasonlóan, sokan fivéreink és nővéreink közül a fájdalom ágyára vannak szegezve, kórházakban, öregotthonokban, családjainkban. Ez egy kemény időszak, a magány keserű napjaiban és kétségbeesésben. „Istenem, Istenem, miért hagytál el Engem?”

XII. ÁLLOMÁS: Jézus meghal a kereszten

„Emlékezzél meg rólam…” (Lk 23:42) A tolvaj testvéri kérése, aki társa lett a szenvedésben, átszúrja Jézus szívét, ez visszhangja saját fájdalmának. És Jézus meghallgatja ezt a kérést: „Még ma Velem leszel a paradicsomban”. Mások szenvedése mindig megvált bennünket, mert kihúz bennünket önmagunkból. [!!]

„Asszony, íme, a Te Fiad”… (Jn 19:26). De az Ő Anyja, Mária az, aki Jánossal együtt a kereszt lábánál állva elűz minden félelmet. Ő megtölti ezt a jelenetet gyengédséggel és reménnyel. Jézus nem érzi többé egyedül magát. Így van velünk is, ha betegágyunknál ott van valaki, aki szeret bennünket! Hittel, a végsőkig.

„Szomjazom” (Jn 19:28). Mint a gyermek, aki inni kér édesanyjától, mint a beteg, aki lázban ég… Jézus szomjúsága mindazok szomjúsága, akik életre, szabadságra és igazságra vágynak. És a szomjúsága annak, aki a legszomjasabb, Istennek, aki végtelenül jobban, mint mi magunk, vágyik a megváltásunkra”.

„Beteljesedett!” (Jn 19:30). Minden: minden szó, minden cselekedet, minden prófécia, Jézus életének minden pillanata. A kép teljes. A szeretet ezernyi színe most teljes szépségében ragyog. Semmi sem ment veszendőbe. Semmi sem lett eldobva. Minden szeretetté változott.

Minden teljessé vált, nekem és neked! És ezáltal, még a halál is jelentőséget nyer!

Az Úr 2014. április 8-i próféciája:

"Ez év Nagyhetétől kezdve, meg fognak jelenni a repedések, és a Keresztre feszítésem jelentését el fogják ferdíteni. Új értelmezéseket fognak bemutatni a hívők előtt, és ellenségeim szájából a hazugságok fognak ömleni. Passiómat ravasz módon ki fogják gúnyolni, de ez nem lesz azonnal nyilvánvaló. De amikor már többé nem a Kereszthalálomra fognak összpontosítani, és amikor furcsa gesztusok történnek Egyházamban, tudni fogjátok, hogy ez a kezdete földi Egyházam lerombolásának." /A teljes üzenet/

A cikket fordította: Z. Katalin

Forrás: Just as foretold: the meaning of His Crucifixion was twisted

www.masodikeljovetel.hu

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Csak egyetlen út vezet Istenhez, és ez Rajtam, Jézus Krisztuson keresztül. Nincs más út.

2014. április 18. péntek, 23:24

Drága szeretett leányom, a világ újra fel fog támadni a hamuból, a vérontásból. Én megígérem, hogy az antikrisztus okozta gyötrelmet el fogom törölni a Föld színéről. El fogom pusztítani Isten ellenségeit és azokat, akik felelősek a nyomorért, az igazságtalanságért és szenvedésért, amelyet Isten gyermekeire hoztak.

A gonosz, amely a világ minden táján markában tartja a mai ember szívét, különböző formákat ölt. A legbrutálisabb formája, amikor embereket kínoznak, megölnek, vagy kíméletlenül megbüntetnek. Másrészt az embereknek nagy nehézségeket kell elviselniük, beleértve az élelem és az otthon hiányát, és a rettenetes szegénységet, miközben vezetőik felfalnak minden őket megillető jogot. Aztán ott vannak az igazságtalan törvények, amelyek a hatalommal rendelkezőknek kedveznek, mert a gazdag embert még gazdagabbá teszik és a szegényeket még szegényebbé; ahol kevés könyörületet, vagy szeretetet mutatnak a nagy szükségben lévők iránt. Végül pedig ott van világszerte a Keresztények, az Én Követőim üldözése. Őket sokkal jobban megvetik, mint bárki mást és rettenetesen szenvednek az Én Nevemért. A gonosz követői gyűlölik a Keresztényeket, aki (a gonosz) arra használja fel ügynökeit, hogy különböző módon elhallgattassa őket. Terveik nagy részében szerepel a cenzúra és a Keresztények azon jogának megvonása, hogy nyilvánosan hirdethessék Irántam való hűségüket. És miközben napjaink kormányai minden más vallás jogait és az emberi jogokat rendíthetetlenül védelmezik, a Keresztények jogai előtt nem fognak meghajolni.

A Keresztényeknek hamarosan meg fogják tiltani, hogy a hitüket nyilvános helyeken, iskolákban, főiskolákon gyakorolják, míg végül annak gyakorlását Isten Templomaiban is be fogják tiltani. Talán azt mondjátok lehetetlen megakadályozni a Keresztényeket hitük gyakorlásában, főleg a saját templomaikban. Ez a legravaszabb módon fog megtörténni, amikor milliókat fognak megtéveszteni, és azt csak kevesen fogják észrevenni, amint Szavam jelenlegi formájának minden egyes részét meg fogják változtatni, de mindez csendben fog megtörténni. Csak azok fogják látni a változásokat, akik gondosan odafigyelnek, és egy idő után szabályszerű lesz az, hogy minden Keresztény vallásnak meg kell nyílnia, hogy minden hitfelekezetet tárt karokkal fogadjanak, beleértve azokat is, akik nem hisznek Bennem.

Azonban azok közül, akik más hitfelekezetet követnek, és nem ismerik el a Szentháromságos Istent, nem mindenkit fognak az új világegyházba kényszeríteni. Nem. A Keresztények lesznek azok, akiket odatesznek, hogy bálványozzák a pogányságot, amelyet gondosan fognak bemutatni, mint egy új egyházat, amely a „közösség” egy új formáját fogja felkarolni – mindenki egyházát – amelyben Én, Jézus Krisztus nem fogok több szerepet betölteni.

Ettől az évtől kezdve a Keresztem kezd eltűnni, és miközben Egyházaim és azok, akik azt mondják, hogy Engem szolgálnak, a humanizmus fontosságáról beszélnek, nem fogjátok hallani őket, hogy arról beszélnének, milyen fontos átadnotok magatokat Nekem, Jézus Krisztusnak. Éppen ezért ti nem lesztek felkészítve az Örök Életre. Annak fontosságáról, hogy az Én Utamat kövessétek Atyámhoz, nem fognak említést tenni, és a Szentségek sem fogják a vitat tárgyát képezni. Ehelyett nektek arról fognak beszélni, hogy gondoskodni kell mások szükségleteiről és jólétéről, amelyet mint helyettesítőt fognak felhasználni az Engem való imádás helyett. Én vagyok az Egyház. Az Én Testem maga az Én Egyházam, de idővel teljesen félre fognak söpörni Engem. A fejeteket hazugságokkal fogják tele tömni. Mindenféle útról fognak beszélni nektek, amelyekre szükségetek van, hogy közelebb kerüljetek Istenhez. De minden út, amelyről azt fogják mondani nektek, hogy azon kell haladnotok, az ellenkező irányba fog vezetni.

Most már tudjátok, hogy csak egy Igazság létezik. Csak egyetlen út vezet Istenhez, és ez Rajtam, Jézus Krisztuson keresztül. Nincs más út.

Jézusotok