Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

Imádkozzatok, hogy a szentségimádás újra előtérbe kerüljön és minél több helyen megvalósuljon az örökimádás

2017. 02. 14, Kedd

Jézus véres könnyek között így imádkozott az Atyához: „Atyám, mindent vállalok a lelkekért. Önként adom neked önmagamat, hogy megmenthessem őket. Harcba szállok az egész alvilággal, mert minden lélek értékes számomra legyen bármekkora vétkük is. Atyám, őrizd meg nekem választottaimat!” A tizenkét apostol ott állt az Úr oldalán és Szent Péter, aki a Menny kulcsait őrzi felém fordult és azt mondta: „Hallottad-e az Üdvözítő imáját? Íme, az Egyház minden gyermekét komoly próbatételek fogják érni. A szent maradék kiválogatása és egybegyűjtése elkezdődött. Sokaknak kell még a hűségükről tanúskodni. Vigyázzatok, mert az ördög sejti, hogy kik vannak beleírva az Élet könyvébe és mindent elkövet, hogy ezek a lelkek kitörlődjenek onnan. Ne sirassátok önmagatokat és körülményeiteket! Itt az ideje annak, hogy gyengeségeiteken úrrá legyetek és új életet kezdjetek Krisztusban. Tegyetek meg minden erőfeszítést, hogy akaratotok erős legyen és állhatatosak maradjatok a hitben! Szomorú vagyok, mert látom a Mennyből, hogy a kereszténység hogyan olvad bele a romlott világ téveszméibe. Kevesekről mondható el, hogy ismerik a jót és a hozzá vezető utat, amely csakis Jézus Krisztuson keresztül érhető el. Az emberiségnek vezekelnie kell. A vezeklést tekintsétek önként vállalt tisztulásnak, amellyel törleszthetitek bűneitek után járó adósságaitokat. Mindenki köteles leróni adósságát a másvilágon, de már a Földön is lehetőség van a törlesztésére.”

Szent Péter elvezetett Rómába, és beléptünk a neki szentelt bazilikába. Az oltárt körülvette az egész mennyei sereg és a vértanúk sokasága, akiknek száma folyamatosan növekszik a napjainkban. Mózes és Noé, akik a mi ősatykhoz tartoznak két törött kőtábla (tíz parancs) előtt imádkoztak, amely az oltár előtt volt elhelyezve. Hallottam, hogy közbenjárnak a kereszténységért. Váratlanul megjelent fölöttük a Mennyei Atya, aki így szólt hozzám: „Egyházam hamarosan romokban hever, de Én szeretett Fiam által újjáépítem. Mindazok, akik szeretnek Engem és élő hittel szolgálják törvényeimet anélkül, hogy súlyosan megsértenék, szívemben fönntartom számukra a helyet és nem fogja őket utolérni Szent Haragom. Fiamba vetem minden bizalmamat, rajta keresztül árasztom ki minden kegyelmemet az emberiség felé. Ő tökéletes áldozat és velem kötött szövetsége örök, megingathatatlan. Aki Őt követi hittel, reménnyel és szeretettel, annak nem lesz mitől félnie. Szent törvényeim örök érvényűek, aki nem akar Engem egyetlen Urának és Istenének elfogadni, az elvész. Ti fiaim /Mózes, Noé/ az Én kiválasztottaim vagytok. Rátok bíztam annak idején népem vezetését és a Kánaánt. A büntetés immár küszöbön áll. A bűnök következményeivel való elszámolás elkerülhetetlen. Amint Fiam áldozatát felülírják emberi rendelkezésekkel, onnantól kezdve nem lesz irgalom csak igazságosság. Az Eucharisztia minden kegyelem forrása, általa él az Egyház. Azt akarom, hogy minél többen engeszteljék az Eucharisztia ellen elkövetett bűnöket, amelyek folyamatosan növekszenek a világban. Aki Fiamat megsérti, az Engem sért meg, mivel mi ketten egy vagyunk. Atyai szívemnek a legnagyobb bántás az Eucharisztia ellen elkövetett bűnök jelentik. Ám nagy örömöt jelent Nekem, amikor látom az embereket szentségimádáson részt venni vagy ilyeneket szervezni, hogy minél nagyobb számban összegyűlhessenek az én gyermekeim. Bizony mondom minden gyermekemnek, hogy a szentmise után a szentségimádás számít a legnagyobb kegyelemnek. Menjetek Fiam színe elé, és imádjátok Őt mindenekfölött. E szent imádattal megkapjátok a kegyelmet, hogy nagyobb önátadással szolgáljátok a Szentháromságot és mindenekelőtt leküzdjétek a sátán kísértéseit. A földi világ telve van sátán imádattal. Amikor Fiamat imádják, akkor csökken a sátán hatalma és az iránta való imádat megcsorbul. Leborulásotokkal pedig kifejezitek Előttem, hogy készek vagytok Rám hagyatkozni. A szentek boldogok voltak, amikor Fiammal kettesben lehettek órákon keresztül. Az idő múlása föl sem tűnt nekik, mert a Fiammal töltött idő szent és mindenkinek a lelke javára válik. Imádkozzatok, hogy a szentségimádás újra előtérbe kerüljön és minél több helyen megvalósuljon az örökimádás!”

Mária Magdolna.
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1196-imadkozzatok-hogy-a-szentsegimadas-ujra-eloterbe-keruljon-es-minel-tobb-helyen-megvalosuljon-az-orok-imadas

Legyetek hűek Istenhez és az Ő törvényeihez, akkor látni fogjátok hazátok felvirágzását!

2017. 02. 18, Szombat

A Szűzanya megmutatta nekem hazánkat felülnézetből. Láttam, hogy az ország több területén fénypontok találhatóak. Olyanok, mint a világító tornyok, mert fényük a sötétben sem rejtőzik el. Hallottam az emberek imáit, amelyek a közösségekben vagy egyénileg hangoztak el. Az imádságok fénysugarai különböző módon járták végig a nemzetünket, majd a külföldi országokat. Az angyalok folyamatosan munkálkodnak azon, hogy a kegyelmek eljussanak a legrászorultabb lelkeknek. Később a Mennyei Atya hatalmas alakban deréktól fölfelé megjelent Magyarország fölött és kezében kelyhet tartott, melyben Jézus fényben ragyogó Megváltó vére volt. Láttam, hogy az Atya megbillentette a kelyhet és hazánk elmerült az Üdvözítő vérében. A Mennyei Atya így szólt: „Tisztulás, tisztulás, tisztulás!” Országunk fölött megjelent egy fénylő csillag, amely a betlehemi csillaghoz hasonlított. A Szűzanya azt mondta: „Sok kegyelem fog még kiáradni Magyarországról, amelyet a Két Szent Szív közbenjárásának köszönhettek. Hazátok olyan, mint a betlehemi csillag, amely mutatja az utat Fiamhoz az engesztelés által. Az emberek tömegei fognak özönleni hozzátok, akik édesanyai szívemben akarnak szabadulást, tisztulást, békét és menedéket találni. Betlehemből indult Fiam örömhíre, az én örömhírem általatok fog kiáradni a világra. Kiválasztott nép vagytok a földön és az égben. Legyetek hűek Istenhez és az Ő törvényeihez, akkor látni fogjátok hazátok felvirágzását!”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1197-legyetek-huek-istenhez-es-az-o-torvenyeihez-akkor-latni-fogjatok-hazatok-felviragzasat

Eleve elrendelve vagy szabadon?

Isten mindentudó. Ez egy olyan tulajdonság, amit csak azok vitatnak el Tőle, akik szerint nem létezik, vagy, ha mégis, akkor csak abban az esetben lehet mindentudó, ha a mindentudás nem jár mindenhatósággal, különben megállítaná az emberi szenvedést a földön, és ha mindezt eleve el is rendelte, akkor még gonosz is.

Sokszor hívők között is lőporos hordóként működik a téma, pedig ha belegondolunk, nem kellene, hogy így legyen. Ha ugyanis azt gondoljuk, hogy Isten mindent eleve elrendezett, akkor a más véleményen lévők nem is tehetnek mást, minthogy más véleményen legyenek, ha pedig a szabad akaratban hiszünk, akkor abban is hinnünk kell, hogy senkit sem kényszeríthetünk erőszakkal arra, hogy véleményét megváltoztassa. Megteszi ezt helyettünk az a bizonyos Lélek, Aki minden igazságra elvezet.

Éppen ezért inkább csak beszélgetni szeretnék a kérdésről és megosztani egy érdekes példát, ami néhány napja foglalkoztat.

Sámuel első könyvének 23. fejezetében egy olyan esetről olvashatunk, amiben Dávid Isten tanácsát kérte, pontosabban megkérdezte Istent a jövőt illetően. A történetben vastaggal emeltem ki azokat a részeket, amik érdekesek a téma szempontjából:

1 Jelentették egyszer Dávidnak, hogy a filiszteusok megtámadták Keílát, és fosztogatják a szérűket.
2 Ekkor megkérdezte Dávid az URat: Elmenjek, és megverjem-e a filiszteusokat? Az ÚR ezt felelte Dávidnak: Menj el, verd meg a filiszteusokat, és szabadítsd föl Keílát.
3 De ezt mondták Dávidnak az emberei: Még itt, Júdában is félünk! Hát még, ha el kell mennünk Keílába a filiszteusok csapatai ellen!
4 Dávid ismét megkérdezte az URat. Az ÚR pedig így válaszolt neki: Indulj és menj Keílába, mert kezedbe adom a filiszteusokat.
5 Elment tehát Dávid az embereivel Keílába, harcolt a filiszteusok ellen, elhajtotta jószágaikat, és nagy vereséget mért rájuk. És felszabadította Dávid Keíla lakóit.
6 Amikor Ebjátár, Ahimelek fia Dávidhoz menekült Keílába, az éfódot is magával vitte.
7 Ezután hírül vitték Saulnak, hogy Dávid Keílába ment. Akkor ezt mondta Saul: Kezembe adta őt az Isten, hiszen saját magát zárta be azzal, hogy kulcsos városba ment.
8 Ezért mozgósította Saul az egész hadinépet, hogy Keíla ellen vonuljon, és körülzárja Dávidot embereivel együtt.
9 De megtudta Dávid, hogy Saul rosszat forral ellene. Ezt mondta Ebjátár papnak: Hozd ide az éfódot!
10 És ezt mondta Dávid: URam, Izráel Istene! Azt a hírt hallotta szolgád, hogy Saul ide akar jönni Keílába, hogy elpusztítsa miattam a várost.
11 Kiszolgáltatnak-e neki Keíla polgárai? Idejön-e Saul, ahogyan szolgád hallotta? URam, Izráel Istene, jelentsd ki szolgádnak! Az ÚR így felelt: Idejön.
12 Akkor ezt kérdezte Dávid: Kiszolgáltatnak-e engem és embereimet Saulnak Keíla polgárai? Az ÚR így felelt: Kiszolgáltatnak.
13 Elindult tehát Dávid mintegy hatszáz emberével, kivonult Keílából, és mentek, amerre mehettek. Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid elmenekült Keílából, lemondott arról, hogy ellene vonuljon.

Dávid tehát Isten mindentudásának ismeretében fordult Hozzá, és kérdezte meg, hogy mit tegyen. Isten mindkét kérdésére igennel válaszolt, így a támadás mellett döntött, ami Isten szavához híven sikerrel is járt.

Másodszor is két kérdést tett fel: Vajon jelenlétével támadásra készteti-e Sault, ezzel veszélybe sodorva Keíla lakóit, illetve, hogy ezek kiszolgáltatják-e őt Saulnak?

Isten megint igennel válaszolt mindkét kérdésre, ugyanakkor az Isten által kijelentett két esemény egyike sem következett be. Mivel Dávid nem ment Keílába, Saul is letett tervéről és így Keíla lakói sem szolgáltatták ki Dávidot Saulnak, hiszen ott se voltak.

Szerintem ez a történet nagyon jól szemlélteti, hogy Isten előre látja a jövőt, de nem határozza meg annak minden részletét. Isten tudta, hogy mit tett volna Saul, illetve mit tettek volna Keíla lakói egy adott helyzetben.

Megszámolni sem tudom, milyen sokszor hallottam vagy mondtam én magam is, hogy nincs értelme arról beszélni, hogy mi történt volna egy adott helyzetben, ha más döntéseket hozunk. Persze olyan esetekre gondolok, amikor az eredmény nem volt túl pozitív és a szavak vigaszként szolgáltak. Itt azonban Isten tudta, hogy mi lett volna ha, illetve Dávid szemszögéből nézve inkább „mi lenne ha”, hiszen az események számára még a jövőben voltak és egyáltalán nem tartotta feleslegesnek beszélni róla.  Érdemes azt is megfigyelni, hogy Dávidnak semmi gondja nem volt a történtekkel. Nem ment reklamálni, hogy a dolgok nem Isten előző helyzetismertetése szerint történtek, hiszen tudta, hogy Isten szabadságot adott neki a helyzet alakítására saját döntése alapján.

Az eleve elrendelés és Isten mindentudása tehát két külön dolog. Isten azt is látja, ami nem történik meg, csupán lehetőségként létezik.

Tudjuk, hogy Istennek létezik egy terve az emberiség sorsát illetően, de ez nem jelenti azt, hogy eleve elrendelt minden apró eseményt és emberi döntést, ami ehhez elvezet.

Szerintem ebből az következik, hogy Isten mindentudása, szuverenitása, az eleve elrendelés és a szabad akarat tökéletes összhangban képes működni.

Istennek nincs szüksége a gonoszra ahhoz, hogy a tervét beteljesítse. Istennek nincs szüksége gyerekgyilkosokra vagy betegségekre ahhoz, hogy a gonoszságot később jóra fordítsa. Isten nem rendelte el az ember bukását, de látta annak lehetőségét és már akkor készen állt a garantált megoldással, mielőtt az bekövetkezett volna.

A gonoszság is a szabad akarat eredménye, vagyis nincs eleve elrendelve, de fennáll lehetőségként. A szabad akarattal, Isten képére teremtett ember alternatívája kizárólag jóra képes robotok megteremtése lett volna vagy egy emberek nélküli világ. Mivel azonban itt vagyunk, tudjuk, hogy a szabad akarattal rendelkező, és így gonoszságra is képes, de megváltható emberekkel teli világ volt a legjobb alternatíva.

http://idokjelei.hu/2017/02/eleve-elrendelve-vagy-szabadon/