Ha szerettek engem, ez szüntelen imára indít benneteket
2016. augusztus 3.
Én
vagyok. Kedves lélek, nagyon kevesen imádkoznak a ti nemzedéketekben,
és azok is kevesebben vannak, akik megbánják bűneiket. Néhány barátod
azt kérdezgeti tőled, hogy „mégsem enyhül meg Jahve, a mi Atyánk? Mégis
ránk fogja hozni a tűz általi büntetést?”
Én
szüntelenül tevékenykedem köztetek itt és most! Oly mértékben árasztom
ki erre a nemzedékre Szentlelkemet, a Kegyelem Szentlelkét, mint még
soha eddig a történelem folyamán, felszólításaim által meg akarlak
újítani titeket, és a ti igazi gyökereitekre akarlak emlékeztetni
benneteket. Világszerte látomásokban mutatom meg dicsőségemet,
megmutatom Magamat, aki vagyok. Mindenkitől mindig engesztelő
cselekedeteket és áldozatos életet kérek, de nagyon kevesen válaszolnak
nekem. Nagyon kevesen.
Letekintek
a magasból, és látom, milyen sokan úgy száradnak el mint egy fa, amit
nem öntöznek rendesen. Látom, amint pusztasággá válik, kiszárad ez a
föld, és gondozatlanokká váltak azok a gyönyörű zöld lombkoronájú,
bőséges gyümölcsöt termő és mindenkit tápláló fák, melyeket én ültettem
valaha. Most durva hangokat hallok, melyek dühösen kiáltják: „Istennek
nincs hatalma fölöttünk!”, de sohasem ismernék el, hogy nyomorultak,
sohasem látnák be, hogy ágaik ki vannak száradva, és a pergamennél is
jobban össze vannak töredezve. Azt gondolná az ember, hogy már eleve ez
arra készteti őket, hogy elismerjék és megértsék, hogy önteltségükben
saját magukat pusztítják el, és végre elhatározzák, hogy leszállnak a
magasból, ahová saját magukat ültették, és elismerjék, hogy nélkülem
nincs élet. De nem, az ördög megfertőzi és rábírja őket, hogy még
hevesebben lázadjanak ellenem, mint valaha.
Itt
vagyok, jeleket adok nektek, Vassula, hogy mindnyájatokat
meggyógyítsam. Elküldöm hozzátok Szent Édesanyámat, hogy átképezzen, és
megtanítson törvényem alapvető dolgaira benneteket, továbbá, hogy
eszetekbe juttassa, hogy nem vagytok egyedül, és hogy földi életetek
mindössze csak árnyék, mely nem tart örökké: egyszer meg fogtok halni,
ami után ítélet következik. Vágjam ki azokat a kiszáradt fákat? Nyessem
le az ágaikat? Vagy égessem el őket? Vagy tépjem ki őket Kezemmel
gyökerestől a földből?
Vágd ki őket, vagy nyesd meg az ágaikat, így megmarad az esélyük arra, hogy újra növekedjenek, de Veled, ha Te öntözöd őket…
Kedves
lélek, akit annyira szeretek, azok kedvéért, akik szeretnek engem, és
azon lelkek kedvéért, akik mindig szomjaznak utánam, kivágom őket, és
megnyesem az ágaikat, utána megöntözöm őket égi harmattal, és Jelenlétem
meg fogja menteni azokat, akik egykor kegyvesztetten a saját maguk
által készített sírjukban hevertek.
Hallgassatok
meg! Engem úgy ismernek, mint aki irgalmas, aki figyelemmel kíséri
szenvedéseteket és nyomorúságotokat. De azt akarom, hogy e nemzedék
bizonyítsa be nekem a hajlandóságát, és én meg fogok nekik bocsátani,
tele rakom asztalukat, és Mindenük leszek!
Nem
olvastad? „Azokon van az Úrnak szeme, akik őt szeretik, erős pajzsuk
nekik, s hatalmas támaszuk. Hajlék a puszta szele, árnyék a dél hősége
ellen, megóv a botlástól, s fölsegíti azt, aki elesett. Öröm a szívnek,
fényesség a szemnek, egészséget, életet és áldást ad.”[1]
Őrizkedjetek hát a kísértéstől! Erre ti azt kérdezitek: „Hogy tudjam
megőrizni magamat a kísértésektől? Mint mindenki, én is csak egy halandó
ember vagyok, gyarló lélek.„ Válaszom erre az, hogy állhatatosan és
szüntelenül imádkozzatok, akarjatok engem, szomjazzatok rám és
vágyakozzatok utánam. Ez az én válaszom nektek:
Tanuljatok meg szeretni,
a szeretet a kulcs a mennyországba.
Aki szeret engem, az szüntelenül imádkozik.
A viszonzott szeretet lehozza Királyságomat a földre,
csodákat művel, és békét áraszt minden lakójára.
A kölcsönös szeretet legyőzi a halált.
A szeretet sohasem hal meg,
a szeretet rávezet benneteket arra,
hogy megismerjetek engem, a ti Isteneteket,
és elismerjetek, mint Mindenhatót.
Mivel
annyira szeretem mindnyájatokat, és mivel annyira értékesek vagytok a
szememben, nektek is szeretnetek kell egymást, mert mindenkiben benne
lakik az én Lelkem. Néhányan félelemben éltek. Miért? Ha teljessé válik
szeretetetek, nem lehet bennetek félelem, mert ha féltek, az azt
jelenti, bűnösnek érzitek magatokat kétségeitek miatt, ezért féltek a
haragomtól, a tüzemtől és az ítéletemtől. Tisztítsátok meg magatokat a
bűntől, és engedjétek meg Lelkemnek, hogy a ti örömötök, Szent Társatok,
lábatok előtt Lámpás legyen, mert egyedül Ő az, aki által elnyeritek
barátságomat. Szavaim neked szólnak, kedves lélek, hogy tanulj, és ne
vétkezzen lelked. Mindenki megkapta a Szentlelket, hogy célba tudjon
érni. Ő az, aki igaz tudást ad nektek, Ő, aki mindent áthat, és mindent
betölt.
Te
esendő nemzedék, akit tönkretett a bűn, és aki káoszba vezeted a
világot, gyere, és határozd el magad, hogy megváltoztatod az életedet!
Ne mondd azt, hogy az Igazság Világossága sohasem közeledett hozzád,
vagy elkerült, vagy figyelmen kívül hagyott téged! Vajon azt akarod,
hogy azt higgyem, csak annyit ér a reményed, mint a pelyva, amit a szél
tovahord? Vagy mint a tajték, amit a viharos szél a nyílt tengerre
sodor? Hallgass meg, nemzedék! Még van idő, még teljesen meg tudok
engesztelődni, ha elismeritek, és megbánjátok bűneiteket! Ne mondja
senki, hogy én, az Isten, nem tudok megengesztelődni! De ki ismerheti
egyáltalán az én szándékaimat, Istent játszva?
Bizony
ma mondom nektek, hogy mindazok, akik menedéket találtak bennem,
ellenálltak a félelmetes gonoszságoknak és hűek maradtak hozzám, ragyogó
fényként fognak világítani ebben a sötét világban, és sokakat fognak
elvezetni hozzám egyik kezükben a kereszttel, másikban a rózsafüzérrel.
Fényoszlopok lesznek majd ők, a sötétség kontrasztja. Ezért gyermekem,
amikor az összejöveteleiken tanúságot teszel, mondd meg nekik, hogy én,
az Isten, a ti Atyátok, aki a ti Teremtőtök vagyok, félretettem a
koronámat, és angyalaim szeme láttára leszálltam a Mennyből, a Királyi
Trónomról e szerencsétlen, Szavamtól elidegenedett nemzedéknek a
szívébe, hogy emlékeztessem őket, hogy én nemzettem őket, csontjuk az én
csontom, húsuk az én húsom, és ha hiábavaló a reményük, nincs eredménye
a tetteiknek, ha kedvetlen és gondterhelt az életük, ez mind azért van,
mert elhagytak engem.
Vassula,
nézd népemet, és érezz sajnálatot a sorsa miatt. Sokan közülük nem
fogják fel, el sem jut a tudatukig, hogy ez a végidő a kegyelem és az
irgalom különleges ideje, mely a föld minden egyes lakójára várakozik.
Imádkozz a bűnösökért, imádkozz azokért, akik nyilvánvalóan
eltévelyegtek az Igazságtól. Mondd meg nekik, emlékeztesd őket, hogy
mindenki úgy távozik el a földről, akárcsak egy árnyék. Alighogy
megszülettetek, már nem is lesztek, de a lelketek sohasem fog
megsemmisülni. Mindnyájatokat szeretlek.
