"Teljes alázattal szeretném megosztani egy különleges átélésemet, amely
nemrég történt. Azzal, amit leírok, nem magamat szeretném kiemelni.
Megkérek minden kedves olvasót, hogy ne a személyes vonatkozású dolgokra
figyeljen és fektessen hangsúlyt, hanem arra az üzenetre, amelyet az Úr
akar üzenni ez által.
2014 Július 5-én kezdődött a történet.
Szombat este volt és a vasárnapi Igehirdetésre készültem. Közel éjfél
volt, amikor lefeküdtem. Elalvásig imádkoztam, magasztaltam az Urat.
Elalvásom után rövid időn belül egy álom kezdődött, mely egyben egy
átélés is volt.
Családommal egy városban voltunk, és egy épület
előtt haladtunk el. Betekintve az ablakain láttuk, hogy bent egy
gyülekezet van. Bementünk és nagy meglepetésünkre két ismerős
szolgálattevő testvér szolgált. Míg hallgattuk az Igehirdetést,
megjelentek a gyülekezetben némi fekete ruhás, emberhez hasonló lények,
akikről tudtuk, hogy nem emberek, hanem démonok. Megfogtak mindünket és
elrepítettek, vagy elvittek egy nagyon sötét helyre, mely egy hatalmas
pincéhez volt hasonló. Ott leültettek padokra. Olyan sötét volt, hogy
nem láttad csak a közvetlen szomszédságodban ülőt. A helységnek csak egy
pontjában volt halvány fény.
Tudatában annak, hogy megbékéltem az
Úrral és úgy feküdtem le, egyáltalán nem volt félelem bennem, sem
családomban. Ebből kifolyólag bátorságom volt megkérdezni a minket
elraboló és őrző démont, hogy:
Miért hoztatok ide?
Azt felelte:
Azért, hogy lássátok, hogyan örülnek és ünnepelnek a sátán és az ő angyalai!
Tovább kérdeztem:
Ha már ünneplésről van szó, akkor mi az ünneplés tárgya, témája?
Válaszára nem emlékszem teljesen, olyasmit említett, hogy valaminek
980. évfordulója van… de mindjárt meg fog jelenni maga a sátán és meg
fogjátok tudni pontosabban.
Vártunk csendben. A jelenlévőkben igen
nagy félelem és rettegés volt. Nemsokára meg is jelent a sátán,
karjaiban egy csecsemővel. Ez megdöbbentő volt.
Azt kérdeztem a démontól:
Mi ez, ki ez a csecsemő és miért van nála?
Erre azt felelte:
Ez a sátán egyszülött fia. Egyébként ez az ünneplés egyik tárgya, s most akarja bemutatni.
Ezt a választ hallva, mindannyian értettük, hogy az Antikrisztusról van szó. A démon felé fordulva mondom neki:
Ezek szerint akkor még van 20-30 év, amíg ez a gyerek felnő és a világ urává válik?
Ááá… dehogy, - és nevetett a démon. Emberek, azt gondoljátok, hogy ez a
gyermek úgy fog felnőni és fejlődni, mint ti, vagy, ahogy ti
elképzelitek? Olyan lassan? A sátán minden erejét és hatalmát neki fogja
adni, és az a gyerek, akit ti ma csecsemőként láttok, holnap vagy
holnapután már Világ uraként fogják tisztelni az emberek. Olyan
rohamosan fog felnőni, ahogyan ti el sem tudjátok képzelni. Az ember el
sem tudja gondolni, hogyan lehetséges ez. Természetfeletti módon fog
felnőni.
(Míg a démon beszélt, magamban végig tudtam, hogy az Úr
ott van velem, csak nem láttam, ezért nem árthattak nekem és nekünk a
démonok. Magamban kérdeztem az Úrtól:
Uram, miért engedted meg, hogy elraboljanak a démonok, hiszen a Tiéd vagyok és Veled megbékélten feküdtem le?
Azt felelte az Úr:
Azért, hogy meglásd, hogy sokan testvéreid közül, milyen apró dolgok miatt válhatnak a sátán prédájává.
Az Úr felelete nem volt mindenki számára hallható, akárcsak a Hozzá
intézett kérdésem sem. A démonhoz intézett kérdéseim és az azokra kapott
válaszok mindenki számára hallhatóak voltak.)
A démon felelete
után odafordultam a mellettem és mögöttem ülő emberek felé, bár nem
láttam őket a sötétség miatt és azt mondtam nekik:
Emberek! Térjetek meg! Van fogalmatok róla, hogy mit jelent ez?
Síri csend volt, egy válasz sem érkezett. Erre én feleltem helyettük és nekik.
Ez azt jelenti, hogy ELKEZDŐDÖTT A VISSZASZÁMLÁLÁS! TÉRJETEK MEG!
Amely pillanatban ezt mondtam, nagy hirtelenséggel megfordult a sátán, egyenesen rám nézett és odaszólt a démonjainak:
Miért hoztatok ide olyan embert, embereket, akikben nincs semmim? Nem
megmondtam nektek, hogy csak olyanokat hozzatok, akikben van valamim?!
Nyilván ez a „VALAMI” bűnre vonatkozik. Ezt mindnyájan értettük,
anélkül, hogy valaki magyarázta volna. Egyébként a jelenlévők mind, és
kizárólagosan csak „hívők” voltak. Úgymond hitetlen nem volt egy sem
közöttünk.
Amikor a sátán reám nézett, tekintetéből egy hatalmas erő
kiáradását éreztem, amely le akart nyomni a padról. Megpróbáltam
ellenállni, de erősebbnek tűnt nálamnál. Egyedüli védekezési
lehetőségnek csak az imát láttam, és hatalmas erőfeszítéssel és hangosan
elkezdtem magasztalni az Úr Jézust. Miközben magasztaltam az Urat,
kezdtem megerősödni, de nem eléggé, hogy legyőzzem. Odafordultam
kislányom és feleségem felé és arra kértem, segítsenek imában:
Gyertek és Imádkozzatok velem együtt, mert ezt a harcot csak együtt tudjuk megnyerni.
Erre azt kérdezte a feleségem:
Jó, de miért imádkozzunk?
Semmi különösért – feleltem, csak magasztaljátok az Úr Jézust, azért
amit tett, dicsőítsétek Őt, s meglátjátok, elgyengül az ellenség!
Elkezdtünk együtt imádkozni, és ahogy imádkoztunk, úgy gyengült az
ellenség ereje. Míg imádkoztunk, lelki szemeimmel láttam a hátunk mögött
az Úr Jézust, lehajtott fejjel szomorúan. Magamban kérdeztem tőle (nem
hangosan):
Miért vagy szomorú és miért vagy lehajtott fejjel, és
miért nem tudsz segíteni a többieknek is, ill. a többiek miért nem
imádkoznak, hogy minél hamarabb szabaduljunk meg innen?
Azt felelte:
Azért, mert mindegyikben van valami, ami a sátáné. Én adtam
mindegyiknek erőt, hogy szembeszálljanak az ellenséggel és legyőzzék
azt, de nem tudják használni a kapott erőt, mert a sátán záloga (a bűn)
bennük van, bármilyen kicsi is legyen az. Még nincs késő, hogy azokat a
kicsi dolgokat kivessék, de ha nem teszik meg, akkor véglegesen a
sátánéi lesznek. Azért nem imádkoznak, mert nincs erejük imádkozni, mert
van bennük valami, ami a sátáné. Ahhoz, hogy az erő, amelyet nekik
adtam, működjön, meg kell szabadulniuk a kicsi zálogoktól.
Tovább kérdeztem az Urat magamban (nem hangosan):
Uram, miért csak velem van baja a sátánnak, miért csak engem akar bántani, és a többieket békén hagyja?
Azért, mert van bennük valami, ami a sátáné – mondta az Úr.
Továbbá egyre hangosabban magasztaltuk az Urat. Arra ébredtem fel, hogy
hallottam magamat, ahogyan hangosan magasztalom az Urat. Mikor
felnyitottam szemem, ránéztem az órára és: 01:17 volt az idő.
Felébredésem után szörnyű fájdalmat éreztem az egész testemben, lábamtól
a vállamig, minden részem fájt. Nagyon fáradtnak éreztem magam,
egyszerre fagytam meg és égtem el. Olyan érzés volt mintha -20 C fokos
hidegben lettem volna és +40 fok melegben egyszerre. Hatalmas nyomást
éreztem, mintha egész testemmel s minden erőmmel taszítottam volna
valamit. Kb. negyed órát még imádkoztam és magasztaltam az Urat, miután
arra kértem az Urat, hogy vegye el rólam ezt a fájdalomérzetet és
segítsen elaludni és hadd aludjak reggelig békességben. Kérésem utáni
pillanatban megszűnt minden fájdalom és 2 percen belül el is aludtam.
Reggel, egy Igével és egy üzenettel ébredtem fel:
Jel. 22,11-12: „A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a
ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz
ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar
eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a
mint az ő cselekedete lesz.”
Az üzenet a következő volt:
Olyan rövid az Úr visszajöveteléig az idő, hogy már nincs idő arra, hogy
játszadozzunk a kegyelemmel. Aki nem veszi komolyan a
figyelmeztetéseket, és hátat fordít az Úrnak, már nem lesz ideje
visszatérni. Szenteljük meg magunkat, és legyünk készen a Vele való
találkozásra. Térjetek meg! Elkezdődött a visszaszámlálás!
Mikor
reggel elmeséltem a feleségemnek az átélésemet, azt mondta, hogy
hallotta, ahogyan éjszaka hangosan imádkoztam álmomban, de nem tudta mi
is történt valójában.
Bizonyságom befejezéséül az üzenetet szeretném kihangsúlyozni:
Térjetek meg! Elkezdődött a visszaszámlálás! Az Úr közel!"
