VII. Kelemen pápa a házasság felbonthatatlanságának védelmében
közösítette ki VIII. Henriket, aminek az ára az volt, hogy a Katolikus
Egyház elvesztette Angliát. Elgondolkodhatunk, vajon Ferenc pápa mit
gondol Kelemen „hajthatatlanságáról”.
„A
szinódust lezáró beszédében Ferenc pápa az »úgynevezett
tradicionalistákon« csúfolódott »barátságtalan hajthatatlanságuk« miatt.
Végülis
így is lehet magyarázni a dolgokat. Egy másik magyarázat az, hogy a
tradicionalisták azt gondolják, hogy az erkölcsi igazság sosem változik,
és a katolikus tanokat sem lehet megváltoztatni.
Még a pápa sem teheti ezt meg.
Ha
ilyen szándékai lennének, a pápa eretnekséget tanítana. És mivelhogy a
katolikus tanítás szerint a pápa csalhatatlan, azaz nem tévedhet, amikor
ex cathedra kijelent valamit a hittel és morállal kapcsolatban, ez azt
jelentené, hogy Ferenc pápasága érvénytelen, és hogy Szent Péter széke
üres.
S aztán sokat olvashatnánk skizmatikusokról és sedevacantistákról.
A
Katolikus Egyház nem Obama, Hillary és Joe Demokrata Pártja, ahol az
abortuszról, homoszexualitásról és a melegházasságról való alapvető
álláspont úgymond „kibontakozik”. S vajon mikor vált az erkölcsi
ügyekben a »rugalmasság« erénnyé a katolikusok számára?
Egyébként
VII. Kelemen pápa a házasság felbonthatatlanságának védelmében
közösítette ki VIII. Henriket, aki »A hit védelmezője« titulust tudhatta
magáénak Luther eretnekségeinek megcáfolásáért.
Amikor
Henrik el akart válni Aragóniai Katalintól, és el akarta venni Boleyn
Annát, Kelemen pápa közölte, hogy ez nem lehetséges. A házasság mellett
való kiállásának ára az volt, hogy a Katolikus Egyház elvesztette
Angliát.
Elgondolkodhatunk, vajon a mostani pápa mit gondol Kelemen pápa »hajthatatlanságáról«.
Míg
I. Ferenc tagadja, hogy bármit is meg akarna változtatni a katolikus
tanításban, Burke bíboros jól látja a dolgokat. A pápa »sok kárt
okozott«. Zavart keltett a hívek között, és világosan kellene beszélnie a
katolicizmus változatlan igazságairól.
VI.
Pál boldoggá avatásán, vasárnap, Ferenc pápa a változást éltette.
»Isten nem tart az új dolgoktól – mondta –, mindent megteszünk, hogy
megtaláljuk az utat és az eszközöket a társadalom változó
körülményeihez.«
De
a II. Vatikáni Zsinat és VI. Pál óta a társadalmi változások közt volt,
hogy a nyugat elfogadta az indoklás nélküli válást, a határtalan
promiszkuitást, az abortuszt és a melegházasságot.
Biztos,
hogy az egyháznak alkalmazkodnia kellene ezekhez a társadalmi
változásokhoz? Biztos, hogy az egyháznak hozzá kell magát igazítania egy
olyan dekadens kultúrához, mint a mienk? Vagy inkább fel kellene lépnie
ellene és a morális igazságról kellene beszélnie a kulturális és
politikai hatalom birtoklóinak, mint az első mártírok Rómában?
Ferenc
pápa roppant népszerű. De világias népszerűségéért úgy tűnik, némi árat
kell fizetnie az egyháznak, amit vezet és az igazságnak, amit meg
kellene védenie.
»Ki
vagyok én, hogy megítéljem?« – kérdezi a pápa. De nem volt része mindig
is része a munkaköri leírásának? És ha nem Te, Szentséged, akkor ki?”
http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20141022_patrick_j_buchanan_a_papai_nepszeruseg_ara
http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20141022_patrick_j_buchanan_a_papai_nepszeruseg_ara
http://www.vdare.com/articles/the-price-of-papal-popularity?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201410
http://www.vdare.com/articles/the-price-of-papal-popularity