GONDOLATOK A PÉNZRŐL
A bankjegyhamisítást a törvény bünteti! Ez a felírat olvasható a még éppen hogy érvényben lévő magyarországi (de nem magyar!) fizető eszköz, a forint papírcímletein. …De vajon, tényleg bünteti? … Igen is, meg nem is! Bünteti, ha olyas valaki követi el, aki nem tartozik a pénzkibocsátók jól körülhatárolt kasztjába! Ebben az esetben, - és csakis ekkor - a jog lesújt! Ezzel szemben nem bünteti, hanem ellenkezőleg: védi azokat, akik a pénzkibocsátás jogát kizárólagos privilégiumukká tették.
Akinek van esze, az láthatja, hogy a legnagyobb hamísítók maguk a pénzkibocsátók, a bankok! A hamisítás technikája nem bonyolult, tekintsük át röviden!
A bankok részei annak a halmaznak, amely az eddigi (előző) rendszer elemeiből áll össze. Ez egy egységes rendszer, melynek MINDEN ELEME a létre hozók szándékát támogatja! Mi ebből most a pénzkibocsátásra koncentrálunk, de meg kell említsük a rendszer legfőbb alkotórészeit, így az államformát, a pártrendszert, a jogcsűrést, a „szentesítő” egyházakat, a rablógazdálkodást, környezetszennyezést, a háborúkat, az intézményesített emberirtást, és a „gömböc” végcélját: a globalizmusnak álcázott rabszolgatartó világrendszert.
Azt nem mondhatjuk, hogy ebben jó úton haladnak a megvalósítás felé, mert nyilvánvalóan ez az út ránk nézve meglehetősen végzetesnek ígérkezik! Meg kell állapítanunk, hogy mindeddig semmit sem tettünk a kényszerű menetelés (terelés) megszüntetésére, ezzel szemben a „tömeg - vesztőhely” már látótávolságban van.
A fentebb említett halmaz urai a farkasokra jellemző kitartással terelik az emberiséget kitűzött céljuk irányába. Nem mostanában kezdték áldásosnak nem nevezhető tevékenységüket. Az áttekintés miatt legalább az ókorba kell visszapillantanunk! Először háborúkat robbantottak ki a kamat bevezetésére, elfogadottá tételére. Ennek döntő ütközete a trójai háború volt. Trója ugyanis az ősi parancshoz ragaszkodott, és a beszivárgó „pénzváltók” sehogy se tudták elérni a kamat törvényesítését. Trója erős volt, ostrommal nem lehetett bevenni! Félő azonban hogy a „trójai faló” nem a görögök által került a kapukon belülre, hanem ott lapult az már jó ideje a befogadottak személyében!
Egy másik „Trója,” egy nagyobb, és erősebb még a középkorban is kézlevágással igyekezett elvenni a kamatszedők meg-megújuló kedvét egyetlen foglalatosságuktól, ismételt félrelépés esetén (ilyen lehet az olthatatlan vágy!) pedig a delikvens fejét! Ez a középkori nagyhatalom a Magyar Királyság volt! A kamatszedést még a II. András által kibocsátott Aranybulla is büntette, de a métely már „dolgozott” és ez a „Trója” is elesett hamar, s jöhetett a kamat!
Nem kis eredmény volt ez egy csoportnak, amely az Egyiptom körüli sivatagból elindulva eddig csak irigyelte az úrnépek gazdagságát.
A kamat ugyan gazdaggá tette kiagyalóit, de az úrnépek szorgalma ezt még ellensúlyozta. A kamatszedők nagyon lassan haladtak abbéli tervük realizálásában, melyet talmudjukban fogalmaztak meg, mi szerint mindennek (ők csak anyagiakban tudnak gondolkodni) az ő birtokukba kell kerülnie! (Aki nem hiszi, olvassa el!)
Egyikük, egy rothchild ki is mondta: „Adjátok a kezembe egy ország pénzkibocsátásának jogát, és engem nem érdekel, hogy kik hozzák a törvényeket!”
Vesztünkre a kezébe adták! Titkos hálózatok egyszerre gyilkoltak régi tipusú uralkodókat, ugrasztottak egymásnak népeket, aratták le a háborúkból (melyben okosan nem vettek részt) a hatalmas hasznokat. Átgázoltak rajtunk, mit sem törődve halottaink 100 milliós lélekszámával! Bezzeg az övék!
Az igazi áttörést 1913-ban érték el. Egy gyenge identitású mesterséges képződményben amely ennek ellenére, (éppen e célból) kontinensnyi méretű, tehát az USA-ban egy gyenge pillanatban megszületett az a pénztipus, amely sokkal hatékonyabban csoportosította át az úrnépek javait az ószövetségiekébe, mint korábban évszázadokon keresztül a kamat! A Közép-Európán végig söprő „rendszerváltások” célja is ide mutat: elfogadtatni és üzemeltetni a mit sem sejtő társadalmakkal a „világvalutává” váló dollárt. Megszületett a levegő-pénz fogalma!
(Valójában rossz a hasonlat, mert a levegő nagyon is jó valamire, ez a pénz azonban tényleg nem!)
A „levegő”- pénz mögött nincsen fedezet, sem anyagi, sem szellemi teljesítmény! A semmiből hozzák létre a bankok. Mégpedig 1913 Karácsonya óta magánbankok! Mára a világban az nemzetállamok irányítását pÁRTok végzik. E miatt lehetséges, hogy egységesen minden országban kizárólag a (magán)bankok és a mögöttük felsorakozó szélhámosok érdekei érvényesülnek. Az államok ennek értelmében saját kötelességüket tagadják meg, mivel kibocsáthatnának 100 % fedezettel rendelkező közpénzt mindenféle teher nélkül. Márpedig az ábra az, hogy ettől a kötelességüktől szabadultak meg elsőként! Emlékezzünk csak: a rádióban azzal a pofátlansággal hülyítettek, hogy „függetlenítik” a Nemzeti Bankot! Kitől? A magyar néptől!!
Ettől kezdve ez a CSAK NEVÉBEN (!) Nemzeti Bank nem számol be a Parlamentnek, és a Számvevőszék sem jut messzebb a titkárnőnél. Tévedünk azonban ha azt gondoljuk, hogy ez az intézmény teljesen önállósodott! Azt azért nem! Csak tőlünk! Van olyan irány, amely felé önzetlenül feltárulkozik, és ezt az irányt a Közel-Kelet tájékán kell keresnünk. Egy magánbank formájában. Más szóval: a magyar nép nem rendelkezik saját fizető eszközzel, (csak látszólag!) amellett teljesen elveszítette ellenőrzését és még inkább szuverenitását a pénzpolitikában. Hiszen miért ne nevezhetnénk politikának azt, hogy egy országban mire jusson pénz, mire ne, hogyan adósodjon el mesterségesen (mondhatjuk virtuálisnak is!), stb. Ennél azonban többet is meg kell állapítanunk! Történetesen azt, hogy a magyar(országi) pénzkibocsátás a rothhcildi deklarációnak megfelelően éppen azok kezébe került –köszönjük meg pÁRTjainknak! Mindnek!- akik ellenállás nélkül olyan messzire hatoltak a monetáris gyarmatosítás eszközével előre hazánkban, hogy örömmámorukban már titkolni sem tudják felvásárlási céljaik sikereit! Márpedig ez leplezetlen ellenséges szándék! Felér egy hadüzenettel!
A fedezettel rendelkező „kemény” pénz tehát a kibocsátott pénzmennyiségnek 1/20-a körül mozog. A bankoknak ugyan előírják, hogy ebből a pénztipusból tartalékoljanak, de ennek aránya az előbb említett 5-7 %. A többi pénz a bank hitelnyújtása során képződik a hitelfelvevő tartozás-elismerő nyilatkozatával egy időben! Tévednénk azonban, ha azt gondolnánk, hogy visszafelé is a semmit fizetjük!
Egyáltalán nem! A kibocsátó bank ugyanis viszonzásul nem fogadja el a semmit, hanem nagyon is anyagi biztosítékhoz ragaszkodik, és azok közül is a nehezen elidegeníthető ingatlanhoz! A legtöbb esetben ugyanis a hitelfelvevő saját hajlékát teszi zálogba, amelyben benne lakik.
Ez az a folyamat, amelynek során az úrnépek által megteremtett anyagi javak a pénzkibocsátókhoz csoportosulnak át anélkül, hogy azok akár csak a kezüket bepiszkítanák! Nem is a munkától piszkosak azok!
Nem véletlen tehát a pénzhatalom azon törekvése, hogy a pénzkibocsátás forrásait a lehető legmesszebbre vigye a nemzetektől. Nemzetállamok a pénzhatalomhoz való teljes igazodásuk miatt ugyanis már NEM LÉTEZNEK! ELLENZÉK SEM!
A mi környezetünkben a tervezett világhatalom kontinensnyi tartománya, az eu. (Nem tudom nagybetűvel írni!) Szabadkőműves jelképekben bővelkedő valutája az euro. A helytartó hatalom arról hadovál, hogy ekkor és ekkor majd bevezetik hazánkban is. Nos, ez sem igaz! Már bevezették!
Alig van akadálya az euróval történő fizetésnek, tehát használatban van. Inkább a Forintról kellene elmondaniuk, hogy azt viszont „kivezetni”, megszüntetni készülnek!
Lehet, hogy a „magyar” valuta tartós zuhanásba kényszerítése ennek a merényletnek az előszele!? Merénylet ez, még akkor is, ha tudjuk, hogy a Forint már csak nevében magyar, és tulajdonképpen mindegy, hogy egy másik, nevében sem magyar fizető eszköz lép a helyébe! A lényeg, hogy egyik esetben sem érvényesülhet saját érdekű pénzpolitika! Csak a másét használhatjuk, arra, amire ő mondja, és annyit, amennyit engedélyez belőle! Miközben tudván tudjuk, hogy ez a más, vagy ahogy maga szokta mondani: „másság” tönkre akar tenni minket, hogy felvásárolhasson egy egész országot!
Most térjünk vissza a „rotchildi” aranyköpésre! Fordítsuk meg! Így hangzik: „Azonnal vegyük vissza nemzeti, (ha ez nem megy egyelőre) akkor kisebb magyar közösségeink kezébe a pénzkibocsátás gyakorlását, és ne érdekeljen bennünket az, hogyan szeretnék felvásárolni hazánkat a rothchildok magyarországi helytartóságuk asszisztálásával! (Itt sem tudok nagybetűt használni!)
Budapest 2009 február 12. D. J.
A forint 1990 februárja óta valutakosárhoz rögzítetten lebeg egy változó szélességű ingadozási sávban. (A forint ingadozási sávjának szélessége 2001 óta 30%.) A valutakosár 2000. január 1-je óta egyetlen valutát tartalmaz, az eurót, azaz a forint sávja az euróhoz van rögzítve. Az euróhoz rögzítés azzal a szándékkal történt, hogy a forint árfolyamrendszere közelítsen az euróhoz, amelyet az Európai Unió tagjaként Magyarországnak kötelezően be kell vezetnie a jövőben. A valutakosár összetétele bevezetése után hétszer változott, a folyamat végére jelentősen leegyszerűsödve. 1991. december 9-éig a kosár szerkezetét az export-import forgalom devizaösszetétele határozta meg. Ekkor változtattak a módszeren, hiszen a dollár relatív súlya túl nagy lett, holott a magyar gazdaságpolitika elsődleges célja a fejlett európai országokkal való teljes gazdasági összefonódás erősítése. Miért is? Mert a Magyarországon 1973-tól, vagyis az „olajválságtól” kezdve fokozatosan meghatározó politikai helyzetbe került a pénzügyi rendszert uraló réteg. Ennek a rétegnek az érdeke ugyan az, mint 160-évvel korábbi elődeinek érdeke: Magyarország nyersanyag-készleteinek, energiaforrásainak, adóbevételeinek, termelésének és kereskedelmének teljes ellenőrzése. 1973-1989 között egymilliárd dollár IMF hitel érkezett be Magyarországra, amelynek törlesztésére 1973-1989 között az akkori kormányok kifizetettek tizenegy milliárd dollár kamatot, de még így is maradt huszonkét milliárd dollár adóság! Ennek az összegnek nagysága jelentette közvetlenül azt a politikai változtatást, amelyet létrehozói „rendszerváltozásnak” neveztek. Az 1989-ben megalakuló Antall- kormány a IMF kölcsön kamatainak és törzstőkéjének visszafizetését becsületbeli ügyként kezelte. (…„Az adóságot vissza kell fizetni!”„Ez becsületbeli ügy!...”) és a törlesztés érdekében áron alul áruba bocsátotta a meglévő állami vagyont. Ezt nevezték „privatizációnak”. A „privatizáció” során az állam vagyonának 95%-a magánkézbe került, így a Magyar Állam elveszítette bevételeinek jelentős részét, ezért 1989-2010 között felvett újabb 50 milliárd dollárt. Ezzel szemben 1989-2010 között kifizetett 150 milliárd dollár kamatot, mégis 2010-ben Magyarország tartozása 132 milliárd dollár, és annak kamatai, miközben az állami költségvetés bevétele évente 13 ezer milliárd forint, azaz 52 milliárd dollár. Ehhez jön még a vállalkozások és magánszemélyek további 200 milliárd dollár adóssága, amelynek visszafizetése a jelenlegi gazdasági paraméterek alapján lehetetlen. Magyarország mind állami mind lakossági szinten a lehető legteljesebb mértékben el van adósodva, az állam működése csak külső pénzügyi segítséggel tartható fenn, vagyis államcsőd van. Az állam jelenleg olyan mértékben kiszolgáltatott a külső hatalmi rendszereknek, nem tudja képviselni a lakosság érdekeit, mert hatalmának fenntartását nem a nép, hanem a külső gazdasági környezet, és az ahhoz kötődő politikai csoportok biztosítsák. Robbanásveszélyes helyzet alakult ki, mert a felhalmozódó gazdasági és szociális feszültségeket az állam már nem képes saját erejéből kezelni, zsarolható, vagyis mesterségesen szított polgárháborús feszültséget alakíthatnak ki azok, akiknek politikai és gazdasági hatalmuk birtokában Magyarország teljes bekebelezése a célja. Az elsődleges cél tehát nem lehet más, mint Magyarország pénzügyi önrendelkezésének visszaállítása!
Tatár József
Rendszerváltó Fórum
