2023. október 4., szerda

Gisella Cardia által kapott üzenet

HOGY KÖNNYEBBEN LEGYEN A JÖVŐ. Mária üzenete. Gisella Cardia (Trevignano Romano) 2023. október 3.

Drága gyermekeim, köszönöm, hogy itt vagytok, és szívetekben válaszoltatok hívásomra. Gyerekek, imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok minden nap, hogy minden eljövendő enyhüljön, imádkozzatok Jézusomhoz és imádjátok Őt. Gyerekek, Szívemet annyi tövis veszi körül, a bűn pohara túlcsordul, imádkozzatok az Egyházért és a papokért, hogy mindig az igazat mondják. Ne feledje, hogy Isten Igéje egy és örökkévaló, és soha nem változtatható meg. Gyerekek, kérem azokat, akikben a megosztottság és a zűrzavar lelkülete van, hogy sürgősen térjenek meg, különben nagy lesz a megpróbáltatásuk. Sok kegyelem érkezik ma hozzád, tégy tanúságot. Most megáldalak benneteket: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Péter sziklája: A világszinódus csalárdsága

 

A szinodális egyházért szinódus római megnyitásának napján, 2023 októbe 4-én került publikálásra az itt közölt írás.

Németül itt olvasható: https://communioveritatis.de/der-betrug-der-weltsynode/

LifeSiteNews portál is átvette, angolra fordította

https://www.lifesitenews.com/opinion/german-priest-compares-synod-to-communist-revolution-links-it-to-fatima-message-of-great-apostasy

A magyar fordítás a német eredeti alapján történt

Az igen komoly jegyzetapparátust nem fordítottuk magyarra, meghagytuk az eredeti nyelven.

A Life Site cikke ezzel a címmel jelent meg

A német pap a kommunista forradalomhoz hasonlítja a zsinatot, és összekapcsolja a “nagy hitehagyás” fatimai üzenetével.

A másik figyelemfelhívása, hogy az elejére teszi a német cikk utolsó mondatát

„Ennek az egyházi októberi forradalomnak a láttán hogyan is lehetne elfelejteni, hogy Mario Luigi Ciappi bíboros vallotta: “A Harmadik Titokban többek között annak a megjövendölése történt, hogy a nagy hitehagyás az Egyházban a csúcson fog kezdődni”.

“Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak egy végső próbatételen kell átmennie, amely sokak hitét megrendíti. A földi zarándoklatát kísérő üldöztetés feltárja majd a ‘gonoszság titkát’: A hazugságok vallási téveszméje látszatmegoldást hoz az embereknek a problémáikra, aminek az ára az igazságtól való elszakadásuk. A legrosszabb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, vagyis a hamis messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az ő testben eljött Messiása helyett.”[1]
Ezekkel a szavakkal a Katolikus Egyház Katekizmusa a nagy hitehagyásra utal, amelyet a Szentírás világosan megjövendöl, különösen Szent Pálnak a Thesszalonikaiakhoz írt második levelében (vö. 2 Thess 2,3-12).

A II. János Pál Pápai Házasságért és a Családért Intézet alapító elnöke, Carlo Caffarra bíboros, nem sokkal 2017-ben bekövetkezett halála előtt utalt Lucia fatimai nővér egyik levelére, amelyben a következőket írta: “Atyám, eljön az idő, amikor Krisztus országa és a Sátán között a döntő harc a házasság és a család körül fog eldőlni. És azok, akik a család javáért fognak dolgozni, üldöztetést és nyomorúságot fognak átélni. De ne féljetek, mert a Szűzanya már szétzúzta a fejét.”[2].
Carlo Caffarra bíboros gyakorolta felelősségét Isten előtt és a lelkek üdvösségéért, amikor 2016-ban kiállt a Dubia mellett az Amoris laetitia című brosúra eretnekségével szemben, 2016-ban. gegen die Häresie der Broschüre Amoris laetitia

Jelenleg azonban a vitának/konfliktusnak egy még sokkal nagyobb dimenziója nyílik meg.
Ugyanazon a helyen, ahol a pogány “istennőt”, Pachamamát szentségtörő és istenkáromló cselekedetekkel imádták Bergoglio jelenlétében, ahogyan a Vatikáni Évkönyvben[3] nevezi magát, pontosan négy évvel később, ma, 2023. október 4-én kezdődik a Világszinódus első ülése. A Szentírás ítélete a bálványimádásról 2019-ben így hangzik: “Omnes dii gentium dæmonia”[5].
Assisi Szent Ferenc, akinek nevét és emléknapját már akkor is neopogány tevékenységre éltek vissza vele, hősies életével arra hívja az Úr igaz szolgáit, hogy tanúságot tegyenek arról, hogy “szilárdan megállnak a katolikus hitben, […] betartva a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, amelyet szilárdan megígértünk.”[6] Ebben az értelemben öt bíboros a közelmúltban új dubiákat tett közzé a jelenlegi súlyos eseményekre való tekintettel.

Az implicit irányvonal ebben a kirívó ekkleziológiai torzításban fejeződik ki. Alapvető alkotmánymódosításról és teljes paradigmaváltásról folyik a tárgyalás. Az Egyház struktúrája és egész lénye a tét. A szinódusi vademecum célként fogalmazza meg: “A szinodalitás útja arra irányul, hogy Isten népének élő hangja alapján olyan lelkipásztori döntéseket hozzon, amelyek a legjobban megfelelnek Isten akaratának.”[11] Eme eufemizmus mögött nem kevesebb áll, mint az egyházi alkotmány és vele együtt a hit átfogó felforgatásának szándéka. “Grech bíboros azt mondja, hogy a püspök megkülönböztetése nem abból áll, hogy ellenőrzi, hogy amit Isten népe mond, megfelel-e annak, amit az isteni kinyilatkoztatás tanít, hanem éppen ellenkezőleg: abból áll, hogy befogadja, amit a nép mond, és meglátja benne a Szentlélek szavát.”[12]

Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció korábbi prefektusa nyomatékosan leleplezte az ezzel járó árulást: “Vissza akarnak élni ezzel a folyamattal, hogy eltolják a katolikus egyházat – nemcsak más irányba, hanem a katolikus egyház megsemmisítéséig.“[13]
Egy ilyen eljárás során a kinyilatkoztatott hitet végső soron egy álvallásos ideológia váltja fel, amely elszakadt az igazságtól, hogy elkötelezze magát a végtelen horizontális “meghallgatás” új hitvallása mellett, és megalkossa saját tanítását.

Raymond Leo Burke bíboros, a Dubia mindkét aláírója találóan minősítette ezt a folyamatot: “Azt mondják nekünk, hogy az Egyházat, amelyet az apostolok óta hitbeli elődeinkkel közösségben egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak vallunk, most a szinodalitással kell meghatározni, egy olyan kifejezéssel, amelynek nincs története az egyház tanításában, és amelyre nincs értelmes, indokolt definíció. A szinodalitás és a hozzá kapcsolódó szinodális jelző szlogenekké váltak, amelyek mögött forradalom zajlik, hogy radikálisan megváltoztassák az Egyház önértelmezését egy olyan kortárs ideológiának megfelelően, amely sok mindent tagad abból, amit az Egyház mindig is tanított és gyakorolt.“[14]

Természetesen a szinódusi folyamat nem igazán a közvéleményről szól. Ezt már a számadatokra vetett pillantás is bizonyítja. A nép szavazata de facto nem képviselteti magát a ” Reflexió a 2023-as szinodalitás szinódusáról című felmérésben. Csak rendkívül kis kisebbségek vettek részt, amelyeknek az egyes országokban az ottani katolikusok mindenkori összlétszámához viszonyított aránya a végtelenül kicsi tartományban mozog. Olaszországban például ez az arány kevesebb, mint egy százalék – a világ más régióiban az arányok hasonlóak voltak[15] -, a Vademecum erre külön kitér.
A Vademecum a zsinati folyamatnak különös hangsúlyt ad azzal, hogy kifejezetten meg akarja hallgatni a más vallású, sőt vallástalan embereket[16].

George Pell bíboros, aki – ártatlanul megvádolva – bátran tűrte az ellene indított üldözést és börtönbüntetést, annak idején határozottan elutasította a szinódus főtitkársága által 2022 októberében közzétett kontinentális szakaszra vonatkozó munkadokumentumot: az “jelentősen elutasító az apostoli hagyománnyal szemben, és sehol sem ismeri el az Újszövetséget Isten Igéjének, a hitről és erkölcsről szóló minden tanítás normatívájának”. George Pell bíboros “mérgező rémálomként”[17] ítélte el a szinodalitáshoz vezető szinódust.

Valójában a szinódus előkészítő dokumentum a “meghallgatás” infláló említésével egy “folyamatot” céloz meg, amíg “egyhangú konszenzus”[18] nem születik. Hegel dialektikáját alkalmazva “úgy tűnik, azt javasolják, hogy a hierarchia ne használja fel tanítóhivatali tekintélyét arra, hogy egy vitában döntsön, hanem hagyja, hogy a tézis és antitézis közötti feszültség addig nőjön, amíg végül egy egyhangúan eldöntött szintézisre nem jut.“[19] Ráadásul ezt a megközelítést befolyásolja az a tény, hogy a zsinat résztvevőinek mintegy 25%-a nem püspök – a papok, diakónusok és szerzetesek mellett a nők és férfiak, a laikusok is azonos szavazati joggal rendelkeznek[20].

Ideológiai üres képletként a szinodális agitátorok a “befogadás” kifejezést használják káprázatos munkájukra, amelyet nem határoznak meg részletesebben. Krisztus missziós megbízatásának teljes eltorzításával azt a követelést erőltetik, hogy az egyháznak minden embert feltétel nélkül be kell fogadnia, anélkül, hogy az igaz hitre vinné őket, vagy akár csak megtérésre hívná őket. A kontinentális szakasz munkadokumentuma az egyháznak mint a közösség, a részvétel és a misszió nyitott terének vízióját idézte. A “meghallgatást” – mondta – úgy kell érteni, mint “nyitottságot a befogadásra, a radikális befogadás vágyából kiindulva – Senki sincs kizárva!”[21].

Ennek a víziónak katasztrofális példáját adta 2023 júliusában az Ifjúsági Világnap koordinátora, az akkori lisszaboni segédpüspök, Aguiar. Azt szónokolta, hogy a szándék “nem az, hogy a fiatalokat Krisztushoz vagy a katolikus egyházhoz vagy bármi hasonlóhoz megtérítsék”[22].
Ezzel nyilvánvalóan teljesítette az új zsinati egyház egyik fő követelményét, hiszen három nappal e kijelentése után bíborossá nevezték ki. Nyilatkozata teljesen összhangban van az Abu Dhabi-i dokumentummal, amelyet Bergoglio a kairói nagy imámmal való intenzív ölelkezés után aláírásával pecsételt meg. Ez a dokumentum az eretnekségek summáját tartalmazza azzal az alattomos állítással, hogy a vallások pluralista sokszínűsége összhangban van Isten akaratával[23].

A Világszinódust illetően most az egyház minden területén “radikális befogadást” tételeznek fel. A sérült és magukat kirekesztettnek érző csoportokat be kell vonni. Az Instrumentum laboris szuggesztív és tendenciózus “kérdéseivel” a zsinati folyamatot a kívánt irányba terelik. Amint az várható volt, fontos téma itt is minden szexuális erkölcs de facto eltörlése. “Az újraházasodott elváltaknak, a poligám házasságban élőknek, az LMBTQ+”[24] – mondja a szöveg – érezzék magukat elfogadottnak és szabadnak. A megfelelő “kérdés” az, hogy az Amoris laetitia horizontjában milyen konkrét lépéseket kell tenni feléjük.

A kontinentális közgyűlések kérésére hivatkozva az egyik kiemeli a felhívást, hogy “megfelelő struktúrák támogatásával foglalkozzanak a nők vezetői, döntéshozói, missziós és szolgálati szerepvállalásának kérdésével az egyház minden szintjén”. A hangsúly határozottan arra irányul, hogy “hogyan lehetne a nőket nagyobb számban és új módon bevonni az egyes területeken”. Aligha felülmúlható csúsztatás az az ígért eredmény, hogy a nők felhasználásával “nagyobb felelősségtudatot és átláthatóságot lehet előmozdítani, és meg lehet szilárdítani az egyházba vetett bizalmat”[25].

Az adott tanítás során a szinodális egyház a laikusok gyülekezetvezetői beiktatásával és a cölibátus eltörlésével foglalkozik majd. Az állítólagos “klerikalizmus” gonoszságát le kell győzni. Ismét az állítólagos egyedi esetek modelljét használják a megfelelő folyamat elfedésére, amely aztán természetesen megnyitja az ajtót a de facto általános helyzet előtt: “Lehetséges-e, ahogyan azt néhány kontinens javasolta, reflexiót nyitni arról, hogy a házas férfiak papsághoz való hozzáférésének szabályai felülvizsgálhatók-e, legalábbis bizonyos területeken?”[26].

A neves amerikai kánonjogász, Fr. Gerald E. Murray egyértelmű elemzéssel rántotta le a leplet a leírt “radikális befogadásról”. “Komoly vita lesz a következő személyek hitével és vágyaival ellentétes tanok eltörléséről: azok, akik házasságtörő második “házasságban” élnek; férfiak, akiknek két vagy három vagy több feleségük van; homoszexuálisok és biszexuálisok; emberek, akik úgy gondolják, hogy nem az a nemük, amivel születtek; nők, akik diakónussá és pappá akarnak szentelni; laikusok, akik az Istentől a püspököknek és papoknak adott tekintélyt akarják. […] Egyértelműen nyílt forradalom zajlik ma az Egyházban, egy kísérlet arra, hogy meggyőzzön minket arról, hogy az eretnekség és az erkölcstelenség elfogadása nem bűn, hanem a Szentlélek szavára adott válasz”[27].

Természetesen Bergoglio már rég megmutatta, hogy milyen válaszokat akar érvényesíteni az Instrumentum laboris “kérdéseire”. Ő maga már korábban is kiállt a homoszexuális élettársak polgári házasságának előmozdítása mellett. [28] A világszinódus felületein a rendszerkonform funkcionáriusok jelölései egyértelműek, kijelölik a napirendet és gyakorlatilag előrevetítik a végeredményt. Így a főtitkárként beiktatott Grech bíboros azt sugallta, “hogy a szinódus radikális változásokat kezdeményezhet a házasságról és a szexualitásról szóló katolikus tanításban, mondván, hogy az olyan “bonyolult kérdéseket”, mint az elváltak és újraházasodottak áldozása és a homoszexuális kapcsolatok “megáldása”, “nem lehet egyszerűen a tanítás szempontjából értelmezni”[29]”.

Egy interjúban Hollerich bíboros, akit általános relatornak neveztek ki, így válaszolt arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az egyház tanításáról a homoszexualitás bűnösségéről: “Úgy gondolom, hogy ez helytelen. De azt is hiszem, hogy itt a tanításban előre gondolkodunk.”[30] A nők felszentelésével kapcsolatban tőle akarták megtudni, hogy Bergoglio dönthet-e olyasmiről, ami ellentmond Szent János Pál pápa tévedhetetlen tanításának, II. János Pál pápa Ordinatio Sacerdotalis című művének. A válasz ismét szemtelen volt: “Idővel igen”[31].
P. James Martin, homoszexuális aktivista és vatikáni tanácsadó “azt mondta, hogy a közelgő római szinodalitásról szóló szinódusra való képviselői kinevezését arra kívánja felhasználni, hogy nagyobb figyelmet fordítson az LMBTQ-tapasztalatokra.”[32] Szintén árulkodó a kijelentése, miszerint Bergoglio “mindent megtett azért, hogy ‘melegbarát’ püspököket és bíborosokat nevezzen ki a katolikus egyházban”[33].

Különös figyelmet keltett Fernández La Plata-i érsek kinevezése a Hittani Dikasztérium új prefektusává. A most bíborossá emelt argentin papként már az 1990-es évek közepén feltűnést keltett a “Gyógyíts meg a száddal” című könyvével. A csók művészete” című könyvével, amelyet elmondása szerint “ifjúsági katekézisként”[34] írt. Az írást gusztustalan perverzitás jellemzi, és számos helyen alig lehet idézni. Például így szól: “Szóval ne kérdezd, mi történik a számmal. Ölj meg a következő csókkal helyben, hadd vérezzem el mindenem, nőstényfarkas, add vissza a békét, kegyelem nélkül (tucho).”[35].

Fernández hosszú évek óta Bergoglio szellemírója, mindig a “nevelt fiát” népszerűsítve. Már 2016-ban a Vatikáni Nevelési Kongregáció tanácsadójává tette[36].

Mélységesen leleplező az a nyílt titok, hogy a csókos szakértő és a zsinati egyház új hitvédője egyben az Amoris laetitia című brosúra árnyékszerzője is[37] Leleplező volt annak idején az a beismerése, hogy Bergoglio ezzel “megváltoztatta az egyház fegyelmét, mégpedig visszafordíthatatlanul”[38]. Ennek következtében Fernández nemrég így jellemezte jelenlegi küldetésének célját: “Van egy küldetés, és ez az, hogy biztosítsuk (!), hogy a kimondott dolgok összhangban legyenek azzal, amit Ferenc tanított nekünk. Ő adott nekünk egy betekintést, egy átfogóbb megértést.”[39] Aligha lehetne drasztikusabban kifejezni a kemény törést. Eszerint a szinódusi rendszer mércéje többé nem a Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott és a katolikus egyház állandó tanítóhivatalára bízott igazság, hanem Bergoglio tanítása.
Az elmúlt évtized színpadán zajló manipulált színjáték egész dimenziója bőségesen kirajzolódik.

A bitorló évtized drámájának epilógusában a vatikáni struktúra csúcsán most a kiterjesztett világszinódus megrendezésével a pusztítás napirendjét hivalkodóan kinyilvánítják. Egy saját álegyházi struktúrát állítanak fel, amely Isten igaz Egyháza helyébe lép, és “új evangéliumként” mutatja be a hazugság vallási téveszméjét, azt a káros megtévesztést, amelytől a Katekizmus az elején idézett szakaszban sürgősen óvott.
Ennek az egyházi októberi forradalomnak a láttán hogyan is lehetne elfelejteni azt a híres szót, amelyet 1995-ben Mario Luigi Ciappi bíboros, a pápai ház évtizedek óta szolgáló teológusa és a fatimai üzenet bizonyított szakértője hagyott hátra? Egy levelében így vallott: “A Harmadik Titokban többek között annak a megjövendölése történik, hogy a nagy hitehagyás az Egyházban a csúcson fog kezdődni.”[40].

2023 Oktober 4.

Assisi Szent Ferenc ünnepén

Pastor Frank Unterhalt

https://www.facebook.com/100064290535567/posts/pfbid0xJjzVbRkJSTecxAEFMMT8y9P4gHn2WXxra9w2d6popmZpYUiv1CaedpP89fb5c4Gl/?sfnsn=mo