Bármennyire is ellenkezik az emberek gondolkodása azzal, hogy boszorkányok pedig léteznek, ezt el kell fogadni. A jelen világ lezüllött társadalmában ugyanis emberek százai, ezrei jelentik ki magukról, hogy boszorkányok. Akkor kérdés: vannak, vagy nincsenek.
A boszorkányság azonban egy igen összetett kérdés lett. A falusi gyógyfüves, vagy a táltos semmiképpen sem boszorkány. Kik hát akkor a boszorkányok? A boszorkány minden esetben az ördöggel cimboráló, az embereknek szerekkel, vagy átkokkal bajokat előidéző emberek voltak. Az úgynevezett fehér boszorkány egy viszonylag mai találmány, az eredeti boszorkány hiedelemben sosem létezett. A boszorkányok az ördöggel különböző formákban tartották a kapcsolatot. Szeánszokat, ördögidézéseket tartottak, olyan tárgyakat helyeztek el hajlékukban, ami az ördög által megszentségtelenített tárgyak voltak.
A boszorkányság attól kezdve, hogy hazánkban is felütötte a fejét, szorosan összefüggött a sátánimádással és a keresztény ellenességgel. Így a boszorkányság ahol elérte a felső politikai gazdasági köröket, nagyon szorosan összekötődött a szabadkőműves működésekkel is. Mivel mindkettő alapjaiban keresztény ellenes, és tanaikban rengeteg hasonlóság fedezhető fel (önimádat, egoizmus dicsérete, Krisztus ellenesség) egyértelmű, hogy előbb utóbb összetalálkoztak. Innentől kezdve a boszorkányság már belépett a felső tízezer szintjére is. Nem kell több példát említeni, mint azt, hogy hány politikus és hány rock zenész kötött ördögi szerződést (amivel maguk dicsekedtek), ahol a háttérben minden esetben megtalálható a szabadkőműves háttér (PL Beatles, Rolling Stones,).
A szabadkőművesség egyik fő támadási irányvonala a mai társadalmak felé a kulturális irányvonal. A társadalmakat a kultúra rombolásán keresztül kell elszakítani ilyen gyökereiktől.
A boszorkányság egyik legfőbb kapcsolattartási formája a boszorkányszombat. A szabadkőműves szertartások és a boszorkányszombat szertartásai között semmi különbség nincsen. Ha megvizsgáljuk a két szertartás leírását, szinte ugyan azt találjuk. A boszorkány szertartáson összejöttek a boszorkányok, elkezdték a szertartást gyertyák és tűz gyújtásával. Ivászat és gajdolás, ördögimádó mondókák sorolása. A szertartás közepén aztán megjelenik maga az ördög (vagy aki annak öltözött fő boszorka) és megkezdődik az áldozatok bemutatása. Általában állatokat, csirkét áldoztak, de több eset volt, mikor gyereket is megöltek. Ennek vérét felfogva, borba keverték, és ezzel folytatták a részegeskedést, amíg le nem itta magát az egész gyülekezet. Ekkor már elkezdődtek a nemi aktusok, fajtalankodások. Az új tagot, vagy a legfiatalabbat az ördögnek hagyták.
Ha megnézünk egy szabadkőműves szertartást szinte szóról szóra ezt találjuk, annyi különbséggel, hogy ott az ördög helyett a szekta főnöke állt ki. A perverz nemi aktusok, áldozatok és azok kínzása éppúgy a porondon volt, mint a boszorkányságban. Nemegy esetben az új tagokat azzal hitegetik, hogy a megvilágosodást "isteni lényekkel" (valójában démonokkal) és a "szellemileg fejlett emberekkel" (tudniillik, az a szekta vezetője) való közösülés útján tudják csak elérni.
Minden gondolkodásnak szükséges, hogy gondolatait megismertesse a nagyvilággal, követőket, híveket találjon magának. Propagálja saját magát. HA megfelelő anyagi bázissal rendelkezik, akkor minden rendelkezésére álló eszközzel népszerűsíti magát. A szabadkőművesség a boszorkánysággal összefonódott világát szeretné az egész világban viszontlátni, a fény pedig a fény társadalmát szeretné látni. Sátáni a világ? Nagyon is. A leginkább sátáni világnak pedig pont azok vannak kitéve, akiket mindenképpen szeretnénk ettől megóvni. A fiatalság.
Nézzünk csak meg egy átlagos szombati diszkó éjszakát. Már eleve az is elegendő, hogy szombatra esik, mondván az a nap szabad. Igen ám, de azok, akik a diszkóban hajnalig ordítanak, nemigen fognak vasárnap reggel misére menni, az biztos. Viszont érdemes maga a diszkó éjszaka lefolyását is végig figyelemmel kísérni. Szombat este, úgy 10 óra felé kezd nekimelegedni a hangulat. Először csak halkabb zene, visszafogottabb ivászat. Ahogy fogy az alkohol, emelkedik a hangerő, vele együtt a zene hangereje is. Éjfélre fülsajdító ricsajjá válik az egész. Egy-két óra alatt magából kivetkőzött, alkoholos állapotban ordító, táncot imitáló rángatózó csődületté válik az egész társaság. A különböző szerektől bódulttá vált fiatalok sokszor vissza sem emlékeznek a történtekre.
Pár vallomás: "Fogalmam sincs mi volt este / nem is emlékszem hogy került az ágyamba...és mit csináltunk / az a két hülye a szomszéd asztalon kef...tek a többi hülye meg körbeállva tapsolt nekik / bevettem pár tablettát, utána semmire sem emlékszem" és folytathatnánk a különböző fórumokon, facebookon található visszaemlékezéseket.
A szombat esti diszkó teljes egészében a boszorkányszombat modern leképezése. Zaj, sötét, sátáni rángatózó táncok, bódulat, szerek, animális viselkedés, perverz szexuális szabadosság. Azonban azt is tudni kell, hogy amíg a mise a Jézusi életút lerövidített átfogó szertartása, addig a szombat esti diszkó ezeknek a sátáni szertartásoknak a leképezése, mint negatív mise. Ebből pedig a legritkább esetben születhet a fényt megjelenítő, életre szóló kapcsolat. A legtöbb a műtőasztalon végződik, mint magzatgyilkosság. Az igazi sátáni sötétség virágzik a diszkókban.
Hogy lehet mindebből kitörni? Ez már a szülő felelőssége. Gyermekeinket egyszerűen nem szabad elengedni, mint ahogy a szülőnk minket is óvott olyan helyre menni, ami veszélyes. Ugyanis ez az igazi veszély, mert a lelki tisztaság veszik el itt, és a jutalom a kárhozat, melybe saját gyermekét taszítja az, aki mindezt megengedi. Ilyen a mai világ? Annak, aki ezt elfogadja. Ez a lemondás, a megalkuvás, a saját tehetetlenség beismerése. Egy semmirevaló szülő ezzel ismeri el, hogy igenis rossz szülő, mert nem tudja elmondani a gyereknek, miért is rossz ez, miért is félti őt. És adni kell helyette valamit. Olyat, amit a gyerek, a fiatal szeret, amire megérni elcserélni ezt a felületes lélekveszejtő pillanatnyi örömöt.
Mi a különbség a fény erejét hordozó szórakozásban és ebben a sátáni utálatban? Míg az első után valódi katarzis élmény, igazi sikerélmény vár, ami után az ember szíve vágyik rá, hogy ezt csinálja, addig a sötétség után nincs más, mint a belső döbbenet, a fejfájás, az utálat, és semmi egyéb nem vágyakozik vissza, mint az ember animális ösztönei.
Óvjuk és vigyázzuk a reánk bízott gyermekek lelkét. Nem csak a testére kell vigyázni, ne fogyjon, vagy ne hízzon el, hanem a lelke éppoly fontos. Vigyázzátok egymásra, hogy a fény gyermekei maradhassanak ők is.
Kemény Gábor
