Tolerancia vagy szeretet?

Pár napja az egyet nem értésről írtam. Mi mást jelenthet még az egyet nem értés? Milyen az az egyet nem értés, ami nem elítél, hanem éppen felemel? Az egyet nem értést gyakran mossák össze az intoleranciával, vagyis a manapság oly kívánatosnak feltüntetett toleranciával állítják szembe. Ez lenne a legtöbb, amit a társadalom fel tud ajánlani? Toleranciát?

Vince Vitale jóvoltából egy olyan történetet ismerhettem meg, ami kézzelfoghatóan szemlélteti a különbséget a tolerancia és szeretet között.

Hassan John Nigériának egy olyan régiójából érkezett Oxfordba, ahol a Boko Haram tetteit mindenki első kézből ismeri. Hassan is. A szervezet 500 fontos vérdíjat tűzött ki a fejére, amit már több alkalommal megkíséreltek begyűjteni. Keresztény apológia kurzusának első napján diáktársai megkérték, mondja el, hogyan lehet másokat elérni Jézus üzenetével egy olyan helyen, ahol a hírhozót ellenségként kezelik.

Hassan megpróbálta átadni a közvetíthetetlent. Megosztotta társaival, hogy miután annyi testvérét látta meghalni, az elkeseredés olyan fokára jutott, ami már csak a mindent átható erőszakban látja az átmeneti kiutat. Eldöntötte, hogy beszerez egy Kalasnyikovot és tárgyalásokba kezdett egy helyi fegyverkereskedővel.

Miközben azon tanakodott, hogy honnan szerezhetne pénzt a fegyverre, meglátott egy kislányt, aki őrölt magvakat árult iskolaidőben. Megkérdezte, hogy miért nincs az iskolában, mire a kislány elmondta, hogy a családjának nincs rá pénze. Valami megmozdult Hassan szívében és eldöntötte, hogy cselekednie kell. Rávette gyülekezetét, hogy fizessék ki a lány tandíját, a családtól pedig a kislány közvetítésével személyes találkozót kért.

A gyomra görcsberándult, amikor útjuk a város muszlim kerületébe vitte őket. Hassan végig azt gondolta, hogy egy keresztény gyerekkel van dolga. Nem volt mit tenni. Már ígéretet tett, hogy segíteni fog. Végül több látogatás után, illetve az imám és a muszlim közösség felügyelőjének közbenjárásával megegyeztek, hogy mostantól Hassan gyülekezete fizeti a kislány minden iskolai költségét. A kislánynak azonban bátyjai is voltak, akik szintén nem jártak iskolába. A gyülekezet a fiúkat is támogatni kezdte. Majd egy másik muszlim család gyerekeit is, majd megint egy másikét, míg végül már összesen 200 muszlim gyerek iskoláztatásáról gondoskodtak.

Közben Hassan azon is elgondolkozott, hogy miért csak a gyerekeknek segítenek? A keresztény asszonyok annyi mindent taníthatnának muszlim társaiknak, és persze fordítva. Ma 160 keresztény és muszlim nő találkozik rendszeresen, hogy főzni és varrni tanítsák egymást és megosszák, amijük van.

Röviddel Oxfordba utazása előtt néhány militáns fiatal jelent meg Hassan otthonában. Hassan attól tartott, hogy ismét a vérdíjnak köszönheti a találkozót, vagy ami még rosszabb, talán a családját akarják bántani. A fiúk azonban másért jöttek. Azt akarták tudni, hogy Hassan nekik miért nem segít. „Segítesz a gyerekeknek. Segítesz az asszonyoknak. Nekünk miért nem segítesz?”

Vagyis nigériai militáns muszlim fiatalok azt kérték egy keresztény lelkipásztortól, hogy vonja be őket missziója evangelizációs stratégiájába!

Miért? Hiszen a fiatalok nagyon is tisztában voltak azzal, hogy a mindannyiuk számára legfontosabb kérdésekben Hassan egy kicsit sem ért velük egyet.

Hassan a tetteivel azt üzente, hogy szereti az ellenségeit és imádkozik az üldözőiért, az iszlám pedig ennek nagyjából az ellenkezőjét. Az ellenségei felé nyújtott segítő kéz egyúttal azt is üzente, hogy tanulmányaik középpontjában Jézust szeretné látni. Csakhogy Hassan nem ellenük, hanem értük használta az igazságot, aminek egykor birtokába jutott. Azután Hassan a segítést nem holmi ideológiai csata enyhítésére használta. A segítés az egyet nem értés előtt járt, pedig éppen a segítség adta az egyet nem értés tárgyát. Ráadásul a segítségért semmit sem kértek cserébe. A fiatalok ebből tudhatták, hogy egyet nem értésük ellenére bízhattak a másikban.

Hasonlítsuk ezt össze a toleranciával.

Amit Hassan tett, az inkább nevezhető intoleranciának. Nem volt hajlandó ugyanis tolerálni, hogy egy gyerek ne járhasson iskolába. Nem tolerálhatta, hogy az iszlám tanítása megakadályozza abban, hogy segítsen egy muszlimnak, de még azt a véleményt sem tolerálta, hogy egy muszlim semmit sem taníthat egy kereszténynek.

A tolerancia nem egy keresztény erény. Senkit se szeretnék tolerálni. Szeretni annál inkább. Jézus nem arra hívott el, hogy toleráljak, hanem hogy szeressek másokat, és ha kell, az életemet adjam azokért, akikkel nem értek egyet.

Hassan éppen a kizárólagos igazság melletti kiállásával vont kört muszlim társai köré. Ez az igazság kizárja a vallásukat, de bevonja a személyüket.

Persze gyakran hivatkoznak arra, hogy ez vagy az a nézeteltérés nem a személyt, hanem az illető nézeteit érinti, csakhogy ezt nehéz komolyan venni, ha a nézeteltérés arroganciával, lenézéssel vagy az őszinte tettek hiányával párosul. Hassan esetében viszont éppen az egyet nem értés kontextusából adódott a másik személyének elfogadása, miközben ideológiailag mindvégig fenntartotta a kizárólagosságot.

Hassan tette nem toleranciából mutatott példát, hanem abból, hogy miként követhetjük az „igazságot szeretetben”¹. Nem szerető szavakban, hanem a szeretetet közvetítő tettekben mutatta meg az igazságot.

Mi kell ahhoz, hogy hozzánk is bekopogtassanak, és arra kérjenek, hogy tettekben fejezzük ki egyet nem értésünket?

Hassan azóta visszatért Nigériába. Egy olyan gyülekezet pásztoraként hívták vissza, amelyik a muszlim kerület határán működik. Templomukat muszlim fiatalok egyszer már porig égették, majd másodszor is felgyújtották a helyreállítási munkálatok közben. Angliai testvérei egy tűzbiztos sátorral és egy ígérettel indították útnak, hogy amennyiben a sátor tönkremegy, újat küldenek helyette. Utolsó összejövetelükön megkérdezték, hogy mit üzen nyugati testvéreinek, mire Hassan ennyit mondott:

„Ne kössetek kompromisszumot abban, amiért mi Afrikában az életünket adjuk!”

http://idokjelei.hu/2017/06/tolerancia-vagy-szeretet/

Tizenegyezren írták alá a homoszexuális propaganda elleni petíciót

Mostanra 11 ezren írtak alá egy online petíciót, ami arra kéri a kormányfőt és a belügyminisztert, hogy tiltsák be a Budapest Pride néven meghirdetett provokatív rendezvényt és a homoszexuális propaganda egyéb formáit.

A Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom által indított petíció arra kéri a kormányfőt és a belügyminisztert, hogy ne engedélyezzék az idén július 8-ra meghirdetett homoszexuális felvonulást, melynek résztvevői évről évre közszemérem-sértő módon, a többségi társadalommal szemben szándékosan provokatív cselekményeket hajtanak végre. A petíció emellett általános jelleggel a homoszexuális propaganda betiltására kéri a kormányt.

„Kérjük Orbán Viktor Miniszterelnök Urat és Pintér Sándor Belügyminiszter Urat, hogy ne engedélyezzék a “Budapest Pride” nevű LMBTQ felvonulást és semmilyen egyéb homoszexuális propagandát Magyarországon.”

A petíció szerint a „Budapest Pride” nevű rendezvény résztvevői által szándékosan elkövetett provokációk az arra járó emberek, családok méltóságát, vallását, és erkölcseit súlyosan sértik, nem beszélve az esetleges szemtanú gyermekek személyiségfejlődésében okozott károkról.

Vallásellenes provokáció a Budapest Pride-on.

Emellett arra hívja fel a figyelmet, hogy a homoszexuális propagandarendezvényen résztvevő személyek már a jelenlegi törvények szerint is szabálysértést követnek el.

„A felvonulók jelentős része a rendezők asszisztálásával évről-évre kimeríti a garázdaság tényállását (Szabs. tv. 170. §): Aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, szabálysértést követ el.”

A kezdeményezés szerint Magyarországon törvény által tiltani kellene a homoszexuális propagandát, amit az ország katasztrofális demográfiai helyzete is indokol.

Az idei Budapest Pride nevű rendezvényt július 8-án tervezik megtartani, és számos külföldi érdeket képviselő sajtóorgánum propagálja a rendezvényt, emellett a külföldről nemrég Magyarországra küldött Fekete-Győr András új pártja is arra szólította fel szavazóit, hogy vegyenek részt a rendezvényen.

Kiderült, mit akar a Momentum Mozgalom

http://www.hidfo.ru/2017/06/tizenegyezren-irtak-ala-a-homoszexualis-propaganda-elleni-peticiot/

Jézus arca az Oltáriszentségben

Michael Hesemann: Sátán harci szövetsége

Pár nappal ezelőtt az egész világon szabadkőműves páholyok százai hangos ünnepélyekkel, koncertekkel, előadásokkal és kiállításokkal ünnepelték mozgalmuk 300. születésnapját. [Ezzel a 2017-es év legfontosabb kerek évfordulói közül az első már a hátunk mögött van…]

1717. június 24-én találkozott négy régi szabadkőműves páholy képviselője egy londoni kocsma hátsó szobájában, ahol megalakították az angol egyesült nagypáholyt, mely a világ első nagypáholya lett. Németországban 1737-ben alakult meg az első nagypáholy, Itáliában pedig 1733-tól terjedt el a szabadkőművesség és vált minden egyházellenes erő gyűjtőmedencéjévé. [lásd a következő cikket: Megalakulásuk 300. évfordulóját Canterbury katedrálisában ünnepelték a szabadkőművesek]

XII. Kelemen 1738-ban „In eminenti apostolatus specula” kezdetű bullájában kiközösítette a szabadkőműveseket. Ez a rendelkezés a mai napig érvényben van, azaz a katolikusoknak kiközösítés terhe alatt tilos belépni a szabadkőművesek közé [mint tudjuk, ez nem akadályozza meg, hogy még nagyon magas rangú klerikusok is ne legyenek szabadkőművesek]. …

A vatikáni titkos irattárban a müncheni nunciatúra aktái között található egy dokumentum, Felix von Hartmann bíboros, kölni érsek 1918. november 8-án kézzel írott levele a Münchenben székelő apostoli nunciusnak, Eugenio Pacelli érseknek. Hartmann bíboros személyes barátja volt II. Vilmos császárnak.
Hartmann e levelében arról számolt be a nunciusnak, hogy a császár nagy gondban van, mert a berlini nagypáholy egyik császárhű tagja értesítette a szabadkőművesek terveiről, melyek e célokat tartalmazzák: „Elsőnek minden uralkodót, mindenekelőtt a német császárt, detronizálni, azután a katolikus Egyházat megsemmisíteni, végül az eddigi polgári társadalmak romjain, az amerikai nagytőke vezetése alatt egy világköztársaságot létrehozni. … E terv végrehajtásához a kívánt körülményeket, mint külső eszköz, a bolsevizmusnak kell megteremteni.” – (Felix Card. de Hartmann levele itt található: A.S.V., Arch. Nunz. Monaco d.B. 342, fasc. 13, p. 95-96)

Maximilian Kolbe (1894-1941) lengyel ferences szerzetespap egyike volt azoknak, akik az Európára leselkedő veszélyt a legjobban átlátták. 1917-ben, amikor Rómában tanult, szemtanúja volt a megalakulásuk 200. évfordulóját ünneplő szabadkőművesek felvonulásának, ami a Szent Péter téren egy sátánista körmenetben érte el csúcspontját. A páholytagok egy olyan transzparenst emeltek a magasba, melyen a démon Szent Mihály arkangyalt a karmaiban tartotta fogva, és amire ezt volt írva: „Sátánnak kell a Vatikánban uralkodnia és a pápa az ő rabszolgája kell legyen”. Eközben az olasz költő, szabadkőműves és irodalmi-Nobel-díjas Giosué Carducci (1835-1907) sátán-himnuszát énekelték: [németből magyarra fordítva: A szél hordja egyre hangosabbá váló kiáltásodat: az új kor hajnalodik, eljött a te időd. És máris reszketnek a mitrák és koronák, a kolostorokban kitör a lázadás.]
[Giosué Carducci „hírnevét az 1865-ben írt Inno a Satana című ódájával szerezte meg, melyben a sátánt, mint minden haladás mozgató elemét, dicsőíti merészröptű strófákban”. (forrás: Révai Lexikon)]

Maximilian Kolbe atya e megrázkódtató élmény hatására döntötte el, hogy hat rendtársával együtt megalapítja „Sátán harci szövetsége”, a szabadkőművesek ellen máriás lovagrendjét, ami az „Immaculata Lovagi Rend” nevet vette fel. [Arról nem tudni, hogy a Vatikán falai között élő klerikusok közül másra is tett-e ugyanilyen megrázó hatást a sátánisták felvonulása és követelése, és az sem, hogy bárki közülük akkor vagy az azóta eltelt 100 évben tett volna valamilyen lépest a sátánista szabadkőművesek ellen. Az viszont tény, hogy például az akkori pápa, XV. Benedek hivatalba lépésének „első, Ad beatissimmi Apostolorum kezdetű enciklikájában megtiltotta, hogy katolikus berkeken belül” nevükön nevezzék a modernistákat, a fenti terv helyeslőit, ezenkívül „feloszlatta a Sodalitium Pianumot, a X. Pius alatt a modernisták semlegesítésére létrehozott titkosszolgálatot Msgr. Umberto Benigni fennhatósága alatt”.]

Hogy mi ma, mennyire vagyunk távol az „amerikai nagytőke vezetése alatt álló világköztársaságtól”, ezt ítélje meg ki-ki maga. Mindenesetre a fent idézett 1918-as levél komoly próféciának tekinthető, bár nem egy látnok víziójáról van benne szó, hanem egy tervről, ami nem fantazmagória, vagy értelmetlen összeesküvés-elmélet, hanem nagyonis megvalósult realitás.

---

Lásd e tervvel kapcsolatban Graber püspök írását: „A pápaság megszűnik; megszentelt kés alatt hal meg, amit az utolsó zsinat atyái fognak megfenni”.
Akármit is gondol valaki e terv autentikusságáról, az vitathatatlan tény, hogy az, amit a szabadkőművesek 100 évvel ezelőtt már megterveztek, ma szóról szóra, szinte kísérteties módon valósul meg.

Hartmann bíboros levele végén arra hívja fel a nuncius figyelmét, hogy véleménye szerint szükséges lenne e tervről a német püspököket és a pápát (ez időben: XV. Benedek) értesíteni, de ennek eldöntését a nunciusra bízza. Nos, ha végignézzük az e levél megírása óta eltelt egy híján 100 évet, nem túlzás megállapítanunk, hogy se a pápák [a levél címzettjéből, Pacelli nunciusból lett XII. Pius sem], se a püspökök nem tettek semmi kézzelfoghatót e terv végrehajtásának meghiúsítására, sőt. Egyre jobban kiszolgálták a világot, egyre jobban a világ kedvében akartak járni, és egyre jobban üldöztek, de legalábbis ignoráltak minden olyan katolikus törekvést, ami a világot a katolikusságban megtartani, vagy afelé irányítani akarta.

(forrás: www.kath.net – 2017. június 27.
http://katolikus-honlap.hu/1701/hartmann.htm

Szent László király és a Segítő Szűzanya ünnepe június 27.

Imádság szent László királlyal a Mindenkor Segítő Szűzanyához

Hazánk, népünk s családjaink jövőjéért esedezzünk együtt!

Hős lovagkirály, szent László imádkozz az Árpádházi szentekkel, boldogokkal és a szent angyalok kilenc karával velünk, s megmenekülünk!

JÉZUS KRISZTUS Édesanyja, Mindenkor Segítő Szűzanya inségünkben Hozzád folyamodunk!

Te vezetőnk vagy az ellenség által szorongattatott földi zarándokutunkon.

Kérjük, hogy „egyengesd utunkat! ”

Szűzanyánk, Fiad drága szent Vérével  -  egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, szent Fiad Töviskoronájával  -  egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, szent Fiad átszúrt Szívével  -   egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, a szent Szívedet átjárt hét fájdalom kardjával  -   egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, gyermekeidért ontott könnyeiddel  -   egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, a Naim-i ifjú édesanyjával  -   egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, a szellemi/lelki zavarodottság ködében  -   egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, a pusztába vezető úton  -   egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, ajánld fel szemeidet, hogy ezáltal mások újra megtanuljanak látni   -   egyengesd utunkat!

Szűzanyánk,  ajánld fel kezeidet, hogy ezáltal mások ismét Feléd nyúljanak  -   egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, Te könnyekben bővelkedő Anya -  egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, Te Fájdalommal teljes Anya -   egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, Te Győzelmes Anya -   egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, Te kapcsolsz össze minket Istennel és embertársainkkal -   egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, Rajtad keresztül áramlanak a kegyelem folyamai  -   egyengesd utunkat!

Szűzanyánk, Szent angyalaiddal egyengeted utunkat!

Mindenkor Segítő Szűzanya, bízunk Benned! Ments meg minket a Mennyei Atya erejében, szent Fiad Vérével és a Szentlélekhez való folyamodásod által, hogy Isten ne hagyjon el minket Ámen.