Medjugorjei Üzenetek , 2009. május

2009. május 2.
A Szűzanya nagyon szomorú volt. Csak elmondta az üzenetet és megáldott bennünket.

„Drága Gyermekek! Már régóta anyai szívemet és Fiamat adom nektek. Ti elutasíttok engem. Megengeditek, hogy a bűn egyre jobban hatalmába kerítsen benneteket. Megengeditek, hogy uralkodjon rajtatok és megfosszon ítélőképességetektől. Szegény gyermekeim, tekintsetek körül és nézzétek az idők jeleit. Azt gondoljátok, hogy tudtok Isten áldása nélkül élni? Ne engedjétek meg, hogy a sötétség elborítson benneteket. Szívetek mélyéből kiáltsatok Fiamhoz. Az Ő Neve szétoszlatja a legnagyobb sötétséget is. Veletek leszek, csak hívjatok engem és mondjátok: ‘Itt vagyunk édesanyánk, vezess bennünket!’ Köszönöm nektek.”

2009. május 25.
Drága gyermekek! Ebben az időben arra hívlak mindnyájatokat imádkozzatok, hogy a Szentlélek leszálljon minden megkeresztelt teremtményre, hogy a Szentlélek megújítson benneteket és elvezessen hitetek tanúságtételének útjára, titeket és mindazokat, akik távol vannak Istentől és az Ő szeretetétől. Veletek vagyok és közbenjárok értetek a Magasságbeli előtt. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.

Danko atya elmélkedése a május 25-i üzenethez

Imádkozzatok a Szentlélek eljöveteléért

“Drága gyermekek! Ebben az időben arra hívlak mindnyájatokat: imádkozzatok, hogy a Szentlélek leszálljon minden megkeresztelt teremtményre, hogy a Szentlélek megújítson benneteket és elvezessen hitetek tanúságtételének útjára, titeket és mindazokat, akik távol vannak Istentől és az Ő szeretetétől.

Veletek vagyok és közbenjárok értetek a Magasságbeli előtt.

Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Jézus Mennybemenetele előtt azt mondta tanítványainak, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére; tanúi lesznek nemcsak Jeruzsálemben, hanem egészen a föld végső határáig. Azután a szemük láttára fölemelkedett az Atyához (vö. ApCsel 1,4–9). A tanítványok és az apostolok imádsággal készültek a Szentlélek eljövetelére. Nem voltak egyedül, velük volt Mária, Jézus édesanyja is. A jelenlévők közül egyedül Ő volt telve Szentlélekkel, aki Jézus fogantatásakor egészen betöltötte. Ő bátorította a tanítványokat, hogy ne féljenek, és a kitartó imára buzdította őket. A Szentlélek eljövetele előtt az apostolok bátortalanok voltak – tele félelemmel. Amikor azonban leszállt rájuk a Szentlélek, megváltoztak, és a félénk tanítványok Krisztus bátor tanúivá lettek. Tanúságot tettek arról, amit láttak és hallottak, amíg együtt voltak Jézussal. A szeretet és az igazság tüze lángra lobbant bennük és arra ösztönözte őket, hogy azonnal kezdjék hirdetni az Örömhírt.

A 2009. május 25-i üzenetében a Szűzanya bennünket is arra hív: imádkozzunk, hogy a Szentlélek betöltsön minden megkeresztelt teremtményt. A keresztség által Isten gyermekeivé lettünk, és beléptünk a szentek közösségébe Jézus megváltói műve által. A Szűzanya imádságra hív bennünket, mert az ima eszköz, mely által megnyílik a szívünk, és Isten Lelke elkezd működni benne. Minden Szentléleknek való megnyílás a lelki élet megújulásához vezet, és arra ösztönöz bennünket, hogy tanúságot tegyünk hitünkről. Mi keresztények arra vagyunk hívatva, hogy ebben a világban Isten üzenetének, Isten Igéjének hordozói legyünk és hirdessük Isten szeretetét. Ebben segítségünkre van Mária, édesanyánk és közbenjárónk. Máriával együtt kérjük, hogy az Igazság és a Szeretet Lelke működjön bennünk és közöttünk, tanítson és erősítsen bennünket, hogy az Isten akarata szerinti új életünket éljük.

Fra Danko Perutina

A lelkivezető személyes szavai

Dícsérjük az Urat!
Szeptember 25-én Gábriel arkangyal Angelicus testvérnek szóló egyik üzenetével úgy lépett be az életembe, ahogyan soha nem gondoltam, ám az életemet teljesen megváltoztatta. Akkor még „Tamást” sem ismertem, aki ugyanabban az üzenetben kapta az Angelicus de Angelis nevet – és akinek a lelkivezetőjévé kellett válnom. Ami az arkangyal szeptember 25-i üzenetében a „lelkivezetőről” szól, az rám vonatkozik – én azt magamra vállaltam, „Igen”-t mondtam rá.
Ez Gábriel arkangyal megbízása volt. Kezdettől fogva tudtam, hogy ez a feladat csak az arkangyal megjelenéseinek idejéig tart. És ez az időszak – és vele együtt az én feladatom –
2009. április 25-én véget ért.
Nagyon szép idő volt számomra, és hálás vagyok érte az Égnek! Ettől azonban semmi sem változott meg a köztem és Angelicus testvér között kialakult viszonyban – sőt, épp ellenkezőleg, és ettől függetlenül tovább folytatódik: további feladatokkal vagy azok nélkül.
A lelkivezetőként megkezdett munkát következetesen tovább folytatom a csendben. Mert ez az év mindannyiunk számára, akik olvashattuk és követhettük az üzeneteket, kegyelmekkel teli év volt. Teljes szívemből köszönöm ezt az Úrnak.
Köszönetem azoknak is szól, akiknek tanácsaimmal és tetteimmel, de látogatásaimmal és a Jézus Szíve péntekenkénti közös imáinkkal is szolgálhattam.
Ebben a pillanatban, amikor e sorokat írom (és amelyek egyedül csak rám vonatkoznak), még semmiféle utalásom nincs Angelicus testvértől arra vonatkozóan, hogy hogyan lesz a folytatás május 25-e után. Bár nem az én feladatom, mégis mindig (különösen az imalátogatásaimnál) hangsúlyoztam: nem muszáj mindent tudnom, amit ő tud!
Tegyünk le mindent bizalommal Isten kezébe. Ha május 25-e után folytatni kell, és egy újabb hívás érkezik hozzám, a következő időszakra is „Igen”-t mondok.
Búcsúzom,
Imádkozok Önökért, szívből és megáldom Önöket!
Angelicus testvér lelkivezetője
Gábriel arkangyal idejére

Angelicus testvér személyes szavai

Krisztusban kedves testvéreim!

2009. április 25-én kaptam az utolsó üzenetet Gábriel arkangyaltól, minek során sok mindent megmutatott nekem, melyekből néhányat meg is érthettem. Sokan léptek rá velem együtt az útra, hogy elvigyék az üzenetek szellemét a világba, hogy megéljék azt, és hogy az égi feladatnak szentelt sok éjszakán virrasszanak és imádkozzanak. Vannak néhányan, akik a csend szellemét életük részévé teszik, és az üzeneteket az égi felhívásnak megfelelően átültetik mindennapjaikba. A csendben imádkozók alkotják az Úr hírnöke művének magját, és ők azok, akik belülről támogatják azt.
Sajnos azonban mégis meg kellett tapasztalnom – a Gábriel arkangyallal folytatott utolsó

beszélgetésem révén is –, hogy az utóbbi időben sokaknál elsikkad ezeknek a kinyilatkoztatásoknak a valódi célja. Túl sokan tekintik a kinyilatkoztatásokat szenzációnak, és nem jutnak el ennek a hatalmas égi ajándéknak igazi tartalmához, lényegéhez. Mindazt, amit az arkangyal és szent Benedek mondott, pár szóban össze lehet foglalni:
· csend és hallgatás
· teljes önátadás Isten akaratának
· ima
Nem a „hatalom” ezeknek az üzeneteknek az értelme, hanem az odaadó hallgatás, figyelem és e világi időtöltéseinkről való lemondás. Az elmúlt évben leírtak világítótoronyként szolgálnak a mai céltalan emberiség számára. Mégis túl sok időt pazarolunk beszédre és magyarázatokra, túl sok időt semmitmondó tevékenységekre.
Nagyon fontos, hogy felhagyjunk túlfeszített életformánkkal, és azt tegyük, amit az üzenetekben kívánnak tőlünk: hallgatni, és végre időt adni Istennek, hogy tudjon szólni hozzánk. Időt adni Neki, hogy mindegyikünknek megnyilatkozzon. Hagyni Őt, hogy életünk minden apró részletét áthathassa. Ez azonban csak a csendben történhet meg. Az Úr enyhe szellő, nem tűzvihar. A Szentlélek szava suttogás a lélekben, finom kopogtatás, nem pedig buzogánnyal mért hatalmas ütés. Hallgatnunk kell, hogy meghallhassuk Őt, és el kell csendesednünk, hogy válaszolhassunk.
A szent Benedekkel és a Boldogságos Szűz Máriával folytatott beszélgetéseken kívül az arkangyalnak összesen 11 üzenetét írtam le, melyek mindegyike megtekinthető itt az internetes oldalon ( http://www.botedesherrn.kathwahrheit.de). Ezekben a kinyilatkoztatásokban egyértelmű feladatokat kapott Isten minden gyermeke, aki ezen az úton akar járni. Ezek a kinyilatkoztatások alapot nyújtanak életünk megváltoztatásához, hogy olyan életet élhessünk, mely a világ túlfeszített pörgésével szemben, Isten országának megvalósulását jelenti a földön. Semmi újat nem mondtak, csak a régi, mindig érvényes igazságokat küldték el ismét a szívekbe. Csak rajtatok múlik, hogy ezeket az üzeneteket gyümölcsözően és tevékenyen mindennapi életetekbe beépítitek-e.
Az említett jelentőségteljes, sok felismerést eredményező hétvége hatására, ismét a csend útjára lépek, melyet, elismerem, elhagytam. Úgy döntöttem, hogy több üzenetet nem publikálok az interneten. Minden elmondatott, amit el kellett mondani – és csupán rajtunk múlik, hogy hatókörünkben Isten e felhívását valóra váltjuk-e. Kérlek, értsétek meg, hogy
nem az a fontos, hogy minden hónapban egy új üzenetet kapjatok, hanem, hogy azt, ami kinyilatkoztatott tettekre váltjátok-e. Az utóbbi évben elmondottakhoz és leírtakhoz nincs már semmi hozzáfűznivaló, minden a kezünkben van, ami ahhoz szükséges, hogy Isten országát újra felfedezzük és fellendítsük a földön.
A mindannyiunknak szóló égi ajánlat itt van, Isten kinyújtotta kezeit. Ragadjátok meg, és hagyjátok magatokat a kiüresedés útján vezetni, hogy Isten újjáalkothasson titeket. Tegyetek le mindent az Ő kezébe, és hagyjátok, hogy Ő munkálkodhasson általatok. Járjátok az alázatosság, könyörületesség, szeretet és szelídség útját – hagyjátok magatokat beágyazódni az Ő szent hallgatásába! Engedjétek, hogy kiessen a kezetekből minden kard, amit felemeltetek, még az egészen kicsi is, és imádkozzatok!
Én továbbra is az üzenetekben foglalt feladatok megvalósításának szentelem magam, és a Mindenhatóba vetett mélységes bizalommal megyek tovább az úton; ez azonban a csend útja lesz, ahogy azt kezdettől fogva kívánták tőlem. Az üzeneteket továbbra is visszük a világba, de a szenzációt hajszoló Internet mellőzésével, mely névtelenségével gyűlöletet és rosszindulatot kelt.
Kérem, segítsétek munkánkat! Váljatok sötét világunkban a hit égő fáklyáivá, a csend és az ima menedékhelyeivé, és életetekkel terjesszétek az üzeneteknek ezt az egyszerű lényegét az egész világban.

Szeretetben,
a ti Angelicusotok