Az Autumn VR Inc. és VRWERX LLC által közzétett kép a filmből
Az
elmúlt néhány hétben több új filmről is beszélgettünk errefelé,
némelyikről reményteli várakozással, míg másokról fenntartásokkal, de
azért mindenképp kíváncsisággal telve.
A
legújabb ilyen jellegű hír azonban teljesen váratlan irányból érkezett
és megmondom őszintén, hogy első, nem túl pozitív reakcióm hosszas
töprengés után sem fordult másra, fenntartva persze a lehetőséget, hogy
Isten mindent a javunkra fordíthat. Ez a javunkra fordítás azonban nem
jelenti azt, hogy üdvözölnünk kell azt, amit rossznak tartunk, csupán
annyit tesz, hogy nincs az rossz, ami Isten kezeiben ne változna jóvá,
ha Rá bízzuk.
A Jézus VR – Krisztus története,
amit idén karácsonykor terveznek bemutatni, egy olyan nézőponton
keresztül szeretné megmutatni nekünk Jézus életét, amihez nem lelki,
hanem boltban vásárolt szemüvegre lesz szükségünk.
A nézőpont a virtuális valóság, közismert angol rövidítéssel VR, a szemüveg pedig 8-10 ezer forinttól kapható az Interneten.
A VRWERK és az Autumn Productions együttműködésével készülő
90 perces film az első teljes estés mozgófilm, amit a virtuális
valóságot megjelenítő technológiával készítenek. Már eleve
elgondolkodtató, hogy miért éppen Jézus életére esett a választás.
A Variety
szerint a 4K-s, 360 fokban filmezett alkotás több platformra is kapható
lesz, köztük a PlayStation VR-ral és a Google Cardboard-dal.
A készítők szerint a virtuális valóság tökéletes eszköz a bibliai történetek megjelenítésére.
„A nézők igazán ott érezhetik magukat Jézussal és tanítványaival,” nyilatkozta David Hansen, a film rendező producere.
„Ez minden idők legerőteljesebb története, a virtuális valóság pedig a tökéletes eszköz a történet elmesélésére.”
Az
Autumn hivatalos sajtóközleményéből megtudhatjuk, hogy a nézők „Jézus
egész életét és halálát végig követhetik, megkeresztelésétől, a Hegyi
beszéden át, egészen az utolsó vacsoráig és haláláig.”
Talán
néhányan olvastátok a hozzászólást néhány hete, amiben valaki
felvetette, hogy milyen jó lenne személyesen végignézni a történelem
fontos és számunkra érdekes mozzanatait, ami szerintem egy teljesen
őszinte, egyrészt az igazság megismerése utáni vágyból, másrészt az idő
leküzdhetetlennek tűnő problémájából és abból a tényből fakad, hogy
Isten, és így az Igazság, valahogy mégis az időn felül vagy kívül áll.
A
virtuális valóságnak azonban éppen annyi köze van az igazsághoz, mint
bármilyen más emberi közvetítésmódnak. Hiába repít minket egy
audiovizuális eszköz az ókorba, nem az elénk táruló táj és környezet,
még ha hűen tükrözi is az akkori körülményeket, tartalmazza a lényeget,
hanem az elhangzó üzenet. A látvány csupán a körítés és valahogy az az
érzésem, hogy ez a körítés inkább elvonja, mintsem a lényegre
összpontosítja a figyelmet.
„A beszédek”, nem pedig a látottak jelentik a megelevenítő lelket és az életet.
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.”
Vajon véletlen, hogy a különböző disztópikus jövőképeket
elénk vetítő alkotásokban, mint Ray Bradbury Farenheit 451 vagy Orwell
1984 című műveiben a képi megjelenítés mindig a diktatúra, az elnyomás
és agymosás eszköze, míg az írott szó az általa elpusztítani kívánt
ellenség. Mintha a diktatúra is sejtené, hogy a láthatók ideig valók, a
láthatatlanok , mint Istennek a szívünkbe rejtett beszédei, pedig örökkévalók, és paradox módon mégis úgy gondolja, hogy fizikai eszközökkel képes lehet legyőzni vagy elpusztítani azt.
Az
olvasott és látott üzenetek befogadása a gyerekeknél különösen éles
módon tér el egymástól. A kisgyerekek például nem tudnak különbséget
tenni belső és külső kép között, ráadásul ennek a képességnek a
kialakulása, az egyre nagyobb teret nyerő vizuális megjelenítések miatt
még kijjebb tolódik. A külső forrásokból érkező kép feldolgozhatatlan
információkkal árasztja el a gyerekeket és blokkolja a belső
képkészítést. A feszültségek, indulatok így felhalmozódnak,
feldolgozatlanul maradnak. A tévénézéssel a gyerekek elsősorban
befogadni képesek a hatásokat, újakat elképzelni viszont nem.
Márpedig
a PlayStation VR és hasonló eszközökre készített filmekkel nyilván nem
a nagymamákat, hanem a gyerekeket és fiatalokat célozzák meg.
Természetesen,
ahogy fentebb írtam, itt is igaz, hogy Isten bármit képes az Őt
szeretők javára fordítani és szerintem ebbe az Őt keresők is
beletartoznak, akik talán tudtukon kívül eredtek annak az Istennek a
nyomába, aki előbb szerette őket.
Más
szóval előfordulhat, hogy egyesek soha nem hallanák a Jóhírt, ha az nem
bukkanna fel a virtuális valóságban, de ettől még a virtuális valóság
által nyújtott vallásos élmény éppen annyira furcsa számomra, mint egy
virtuális szerelmi kapcsolat, bár az is igaz, hogy az előbbiben benne
van az Istennel való igazi kapcsolat megtalálásának lehetősége, míg az
utóbbi soha nem lesz képes kilépni a virtuálisból az Isten által
teremtett valóságba.
Mindenesetre
ezt a filmet is szívesen megnézném és értékelném, bár PlayStation VR
és egyéb virtuális közvetítésre alkalmas eszközök hiányában erre igen
kicsi az esély.
http://idokjelei.hu/2016/07/jezus-vr/