Bergoglio
uralkodásán vörös fonalként húzódik végig egy téma: a tömeges
bevándorlás támogatása, melynek első állomása az Olaszországhoz tartozó
Földközi tengeri szigetre, Lampedusára 2013. júliusában tett látogatása
volt. – Néhány napja hunyt el az az ember, aki Bergoglio
legbefolyásosabb tanácsadója volt a migráció kérdéseiben.
Bergoglio köztudottan azt követeli, hogy
minden embernek joga legyen a migrációra, és minden államnak
kötelessége legyen mindazokat befogadni, akik náluk akarnak élni. Ezen
kívül azt is követeli, hogy a bevándorlóknak a befogadó országok
azonnal adják meg az állampolgárságot, hogy a befogadásuk
visszafordíthatatlan legyen.
Hogy Bergoglionak ezt a tervét,
„Lampedusa-narratív” követelését – ahogy a kritikusok nevezik – teljes
konzekvenciájában végre lehessen hajtani, szükség van a világ-polgárság
bevezetésére, ami egyúttal az eddigi állampolgárságokat és ezzel a szuverén államok eltörlését előfeltételezi.
Mert a „migrációhoz való jogot” Bergoglio nem egy másik országba való
egyszeri bevándorlásra érti, hanem a minden értelemben vett korlátlan
mozgáshoz, ami alatt nem az egyes személyek szabad mozgását érti. 2015.
szeptemberében a migráns-válság európai tetőpontján erre szólította fel
az Európai Uniót: „Mindenkit vegyetek fel, jókat és rosszakat.”
Január 14-t a bevándorlók és menekültek
világnapjává tette. És mostani, Dél-Amerikába vezető útja előtt, ezt
mondta Rómában: „Befogadni, védelmezni, támogatni, integrálni.”
Felmerül a kérdés, hogy honnan veszi
Bergoglio ezen ideáit, melyek a realitásoktól óriási távolságban
állnak, vagy még pontosabban fogalmazva, miként ezt Marcello Pera
filozófus és az olasz szenátus egykori elnöke tette tavaly júliusban,
mi vezeti őt ebben a ténykedésében: „Gyűlöli a nyugati világot és el akarja pusztítani.”
Nem kétséges, hogy Bergoglio migrációs politikája egy nagyon fontos politikai alapszándéknak felel meg.
Hogy mely személyek vagy csoportok szándékának, arra azon egyének
átvilágítása adhat feleletet, akiket Bergoglio eddig e témában
tanácsadóinak választott.
A 2014/2015-ös évek fordulóján kapott lábra az a hír, hogy Peter
Sutherland (lásd baloldali fotón) Bergoglio tanácsadói közé tartozik. A
híresztelés alig pár hét múlva vált bizonyossá, amikor Sutherland-t
Bergoglio 2015. februárjában az International Catholic Migration
elnökévé nevezte ki. Sutherland ekkor már – 2006 óta – az Apostoli Szék
vagyonát kezelő igazgatóság tanácsadója volt, mely tény bár azóta
számtalan publikációban felbukkant, de melyre magától a Vatikántól nem
érkezett megerősítés (cáfolat sem).
Ami biztos, hogy az ír Peter
Sutherland, Írország egykori főügyésze, 1985-1989-ig a pályáztatások
európai biztosa, 1989-1993-ig az Allied Irish Bank főnöke, 1993-1995-ig
a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) vezérigazgatója volt.
A
multimilliomos Sutherland 1995. júliusától kezdődően 20 évig a Goldman
Sachs International elnöke volt, és egyúttal a BP olajtröszt elnöke,
valamint a Royal Bank of Scotland igazgatója. Összes vezető hivatalát a
földgolyó különböző pontjain székelő bank- és ipari-szektorokban,
kereskedelmi-energetikai- és technológiai-tervező intézetekben
lehetetlen mind felsorolni. Ezen kívül számos kormánynak volt e
területeken tanácsadója, köztük Németországnak, Nagy-Britanniának,
Írországnak és Törökországnak.
Olyan befolyásos köröknek volt
tagja, mint a Bildenberg-csoport, a Trilaterális Bizottság és az
European Round Table, melyek a nyilvánosság kizárása mellett és szigorú
titoktartási kötelezettséggel működnek. Nyugodtan nevezhetők ők a
globális elitnek, akik a kormányokat hátulról igazgatják.
Mindezek
közben még az ENSZ-nél is különböző funkciókat töltött be. Kofi Annan
ENSZ-főtitkár 2006-ban megtette az UN Special Representative for
International Migration, azaz az ENSZ különmegbízottjának a migrációs
kérdésekben. Ezt a hivatalát 2017-ig töltötte be, amikor már három éve
ugyanebben a funkcióban Bergoglionak dolgozott.
Hivatalainak ezen felsorolása
betekintést enged arra, micsoda globális befolyást gyakorolt
évtizedeken át a közéletre. Sutherland a fináncoligarchia és az
árnyékkormányok vezető képviselője volt. Mint ilyen a mai államoknak a
bevándorlás és a multi-kultúra elfogadása általi feloszlatását
követelte és támogatta. Ezt a folyamatot „elengedhetetlennek és
kívánatosnak” nevezte. Célját így definiálta: Az ENSZ, tehát az európai
államoknak és európai népeknek minden elképzelést fel kell adniuk a
„homogenitásra” és „mások megkülönböztetésre”. A „multikulturális
államok kialakulását” kell elősegíteni. Ilyen értelemben arra
szólította fel Európát, hogy a bevándorlásban „esélyt” lássanak. Európa
politikusainak el kell fogadniuk, hogy az államokban a jövőben
„különböző szociális közösségek” lesznek, mondta.
Peter Sutherland, aki 2018. január 7-én
halt meg, az ENSZ különmegbízottként meghatározó támogatója volt az
Afrikából és Ázsiából Európába tartó nagy bevándorló hullámoknak. Nem
volt tehát véletlen, hogy Bergoglio politikai tanácsadói közé került.
Tanácsai visszhangoznak Bergoglio különböző beszédeiben. Rómában
gúnyból a „globalizálódás pápájának” nevezték, és Soros Györggyel, David Rockefeller-rel és Henry Kissinger-rel állítják egy sorba.
ENSZ, WTO, Goldman Sachs vagy EU – Sutherland szürke eminenciásként
mindenütt a globalizáció érdekében tevékenykedett. És eközben Rómára is
egyre jobban kiterjesztette befolyását.
Az a híresztelés nem fedi a valóságot,
hogy tagja lett volna a Máltai Rendnek és az Opus Dei-nek. Ugyanakkor
az utóbbihoz biztosan voltak kapcsolatai, mert Sutherland a Navarrai
Opus Dei-Egyetem közgazdasági fakultásának Instituto de Estudios
Superiores de le Empresa nevű intézményének nemzetközi tanácsadói
grémiumához tartozott.
Sutherland leghírhedtebb kijelentése
bizonyára az volt, amit 2012. júniusában, mint az ENSZ-Global Forum on
Migration elnöke a brit felsőház azon bizottsága előtt, mely a hirtelen
megjelenő bevándorló-hullámok okait volt hivatott kivizsgálni, tett. Sutherland
ekkor ezt mondta az angol lordoknak: „Az Európai Uniónak minden tőle
telhetőt meg kell tennie, hogy a tagországok homogenitását aláássa.” Ennek okát Sutherland röviden így adta meg: Az embereknek végülis joguk kell legyen arra, hogy oda mehessenek, ahova akarnak. – Ugyanakkor e vélekedés titkos okait és rejtett érdekeit nem nevezte meg.
Róma most feszülten vár arra, hogy
Bergoglio kit fog Sutherland utódának kinevezni az International
Catholic Migration bizottság élére.
(forrás:
www.katholisches.info – 2018. január 17.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1701/sutherland.htm