Bergoglio uralkodásán vörös fonalként húzódik végig egy téma: a tömeges bevándorlás támogatása, melynek első állomása az Olaszországhoz tartozó Földközi tengeri szigetre, Lampedusára 2013. júliusában tett látogatása volt. – Néhány napja hunyt el az az ember, aki Bergoglio legbefolyásosabb tanácsadója volt a migráció kérdéseiben.
Bergoglio köztudottan azt követeli, hogy minden embernek joga legyen a migrációra, és minden államnak kötelessége legyen mindazokat befogadni, akik náluk akarnak élni. Ezen kívül azt is követeli, hogy a bevándorlóknak a befogadó országok azonnal adják meg az állampolgárságot, hogy a befogadásuk visszafordíthatatlan legyen.
Hogy Bergoglionak ezt a tervét, „Lampedusa-narratív” követelését – ahogy a kritikusok nevezik – teljes konzekvenciájában végre lehessen hajtani, szükség van a világ-polgárság bevezetésére, ami egyúttal az eddigi állampolgárságokat és ezzel a szuverén államok eltörlését előfeltételezi. Mert a „migrációhoz való jogot” Bergoglio nem egy másik országba való egyszeri bevándorlásra érti, hanem a minden értelemben vett korlátlan mozgáshoz, ami alatt nem az egyes személyek szabad mozgását érti. 2015. szeptemberében a migráns-válság európai tetőpontján erre szólította fel az Európai Uniót: „Mindenkit vegyetek fel, jókat és rosszakat.”
Január 14-t a bevándorlók és menekültek világnapjává tette. És mostani, Dél-Amerikába vezető útja előtt, ezt mondta Rómában: „Befogadni, védelmezni, támogatni, integrálni.”
Felmerül a kérdés, hogy honnan veszi Bergoglio ezen ideáit, melyek a realitásoktól óriási távolságban állnak, vagy még pontosabban fogalmazva, miként ezt Marcello Pera filozófus és az olasz szenátus egykori elnöke tette tavaly júliusban, mi vezeti őt ebben a ténykedésében: „Gyűlöli a nyugati világot és el akarja pusztítani.”
Nem kétséges, hogy Bergoglio migrációs politikája egy nagyon fontos politikai alapszándéknak felel meg. Hogy mely személyek vagy csoportok szándékának, arra azon egyének átvilágítása adhat feleletet, akiket Bergoglio eddig e témában tanácsadóinak választott.
A 2014/2015-ös évek fordulóján kapott lábra az a hír, hogy Peter Sutherland (lásd baloldali fotón) Bergoglio tanácsadói közé tartozik. A híresztelés alig pár hét múlva vált bizonyossá, amikor Sutherland-t Bergoglio 2015. februárjában az International Catholic Migration elnökévé nevezte ki. Sutherland ekkor már – 2006 óta – az Apostoli Szék vagyonát kezelő igazgatóság tanácsadója volt, mely tény bár azóta számtalan publikációban felbukkant, de melyre magától a Vatikántól nem érkezett megerősítés (cáfolat sem).
Ami biztos, hogy az ír Peter Sutherland, Írország egykori főügyésze, 1985-1989-ig a pályáztatások európai biztosa, 1989-1993-ig az Allied Irish Bank főnöke, 1993-1995-ig a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) vezérigazgatója volt.
A multimilliomos Sutherland 1995. júliusától kezdődően 20 évig a Goldman Sachs International elnöke volt, és egyúttal a BP olajtröszt elnöke, valamint a Royal Bank of Scotland igazgatója. Összes vezető hivatalát a földgolyó különböző pontjain székelő bank- és ipari-szektorokban, kereskedelmi-energetikai- és technológiai-tervező intézetekben lehetetlen mind felsorolni. Ezen kívül számos kormánynak volt e területeken tanácsadója, köztük Németországnak, Nagy-Britanniának, Írországnak és Törökországnak.
Olyan befolyásos köröknek volt tagja, mint a Bildenberg-csoport, a Trilaterális Bizottság és az European Round Table, melyek a nyilvánosság kizárása mellett és szigorú titoktartási kötelezettséggel működnek. Nyugodtan nevezhetők ők a globális elitnek, akik a kormányokat hátulról igazgatják.
Mindezek közben még az ENSZ-nél is különböző funkciókat töltött be. Kofi Annan ENSZ-főtitkár 2006-ban megtette az UN Special Representative for International Migration, azaz az ENSZ különmegbízottjának a migrációs kérdésekben. Ezt a hivatalát 2017-ig töltötte be, amikor már három éve ugyanebben a funkcióban Bergoglionak dolgozott.
Hivatalainak ezen felsorolása betekintést enged arra, micsoda globális befolyást gyakorolt évtizedeken át a közéletre. Sutherland a fináncoligarchia és az árnyékkormányok vezető képviselője volt. Mint ilyen a mai államoknak a bevándorlás és a multi-kultúra elfogadása általi feloszlatását követelte és támogatta. Ezt a folyamatot „elengedhetetlennek és kívánatosnak” nevezte. Célját így definiálta: Az ENSZ, tehát az európai államoknak és európai népeknek minden elképzelést fel kell adniuk a „homogenitásra” és „mások megkülönböztetésre”. A „multikulturális államok kialakulását” kell elősegíteni. Ilyen értelemben arra szólította fel Európát, hogy a bevándorlásban „esélyt” lássanak. Európa politikusainak el kell fogadniuk, hogy az államokban a jövőben „különböző szociális közösségek” lesznek, mondta.
Peter Sutherland, aki 2018. január 7-én halt meg, az ENSZ különmegbízottként meghatározó támogatója volt az Afrikából és Ázsiából Európába tartó nagy bevándorló hullámoknak. Nem volt tehát véletlen, hogy Bergoglio politikai tanácsadói közé került. Tanácsai visszhangoznak Bergoglio különböző beszédeiben. Rómában gúnyból a „globalizálódás pápájának” nevezték, és Soros Györggyel, David Rockefeller-rel és Henry Kissinger-rel állítják egy sorba.
ENSZ, WTO, Goldman Sachs vagy EU – Sutherland szürke eminenciásként mindenütt a globalizáció érdekében tevékenykedett. És eközben Rómára is egyre jobban kiterjesztette befolyását.
Az a híresztelés nem fedi a valóságot, hogy tagja lett volna a Máltai Rendnek és az Opus Dei-nek. Ugyanakkor az utóbbihoz biztosan voltak kapcsolatai, mert Sutherland a Navarrai Opus Dei-Egyetem közgazdasági fakultásának Instituto de Estudios Superiores de le Empresa nevű intézményének nemzetközi tanácsadói grémiumához tartozott.
Sutherland leghírhedtebb kijelentése bizonyára az volt, amit 2012. júniusában, mint az ENSZ-Global Forum on Migration elnöke a brit felsőház azon bizottsága előtt, mely a hirtelen megjelenő bevándorló-hullámok okait volt hivatott kivizsgálni, tett. Sutherland ekkor ezt mondta az angol lordoknak: „Az Európai Uniónak minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy a tagországok homogenitását aláássa.” Ennek okát Sutherland röviden így adta meg: Az embereknek végülis joguk kell legyen arra, hogy oda mehessenek, ahova akarnak. – Ugyanakkor e vélekedés titkos okait és rejtett érdekeit nem nevezte meg.
Róma most feszülten vár arra, hogy Bergoglio kit fog Sutherland utódának kinevezni az International Catholic Migration bizottság élére.
(forrás: www.katholisches.info – 2018. január 17.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1701/sutherland.htm