A Szűzanyán keresztül a Szentháromságnak és a szenteknek és angyaloknak való odaszentelődés 2014.március 25-én

A zsoltárválasz: „Íme, eljövök, Uram, hogy megtegyem a te akaratodat.”

A szentleckében ezt olvassuk: „Testvéreim! Lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért nyilatkozik így Krisztus, amikor a világba lép: Áldozatot és ajándékot nem kívántál, hanem emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. Ezért így szóltam: Íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.”

Felismerték az emberek az ószövetségben fokozatosan, hogy az Isten szavának, akaratának való engedelmesség az igazi áldozat, a valódi istentisztelet.

· XVII. Benedek pápa rámutat arra, hogy ez a folyamat, az emberiség gondolkodásának az átalakulása, nemcsak a választott nép életében, a Bibliában követhető nyomon, hanem „a görög világban is egyre sürgetőbben átérezték az állatáldozatok elégtelenségét, amelyre Istennek nincs szüksége...”

Így megfogalmazták a „szóbeli áldozat” gondolatát”, amely szerint „a valódi kultusz (vagyis az igazi istentisztelet) az imádság, az emberi szellem megnyílása Isten előtt, az Istennek való engedelmesség.

A Názáreti Jézus személyében eljött, az évezredekkel korábban megígért Megváltó, aki maga Isten. Ő megmutatta, elénk élte, meg is valósította az igazi engedelmességet, és ezáltal a kiengesztelődést, Isten és az emberiség összebékítését, kapcsolatának az elrendezését. Ő, az „Isten Báránya” magára vette, ezáltal elvette a világ bűneit.

A mai napon Jézus világba lépésének a kezdetét ünnepeljük, az Ő Szentlélektől való fogantatását.

Isten rábízta a saját egyszülött Fiát a Szűzanyára.

· És a Szűzanya méhében kibontakozott, kifejlődött Jézus. Majd világra szülte őt, bemutatta a Templomban a Mennyei Atyának és vele volt a megváltás művének minden állomásán. Neki ajánlotta őt akkor is, amikor szent testét levették a keresztről és Pietaként utoljára ölében tartotta.

A Mennyei Atya rábízta egyszülött Fiát a Szűzanyára. És Jézus a keresztről rábízta Jánost és benne minden embert a Szűzanyára.

Most, amikor mi is rábízzuk magunkat a Szűzanyára, neki szenteljük magunkat, akkor a Mennyei Atya és Jézus mozdulatát ismételjük meg.

· Miután Jézus beteljesítette földi küldetését, és miután az éppen megszületett egyházát is Édesanyjára bízta, felvette őt testestül-lelkestül a mennybe és ott az egész mennyország királynőjévé koronázta.

· Nemcsak a szentek és angyalok királynőjévé, hanem - gondoljunk bele ebbe a szinte felfoghatatlanba - egy földi embert a Szentháromság királynőjévé is koronázták.

· Mária a Mennyei Atya legkedvesebb leánya. Egy igazi atyának az ő saját lánya királynő számára.

· Jézus a királyok királya, édesanyja az anyakirályné

· És Mária a Szentlélek mátkája - ma ünnepeljük ezt - ketten adnak életet a királyok királyának.

Amikor mi most önmagunkat Szűzanyának szenteljük, akkor egyúttal a Szentháromságnak is szenteljük, és azoknak is, akik velük együtt a mennyben vannak, a szenteknek és az angyaloknak.

Úgy is fogalmazhatjuk, hogy ez a Szűzanyának való odaszentelődésünk nemcsak a Neki való odaszentelődés, hanem a Szentháromságnak, a szent angyaloknak, és a mennyország szentjeinek való odaszentelődés is.

Az előző kiengesztelődési találkozón októberben a szent angyaloknak szenteltük magunkat, majd azt követően a Szent Anna réten az összes szenteknek. A szűzanyának való odaszentelődés szövege mellett megismételjük ezt az angyaloknak való odaszentelődést is: annak a szövegét is elmondjuk.

· A szentelésben képszerűen kifejezve olyasmi történik, mint ezen a képen. A piarista kispapok kezükben tartják lángoló szívüket, és a Szűzanyának nyújtják. Ő pedig tovább nyújtja a Szentháromságnak és a mennyei szenteknek és angyaloknak.

Így ők tudnak a szívünkkel mit kezdeni. Bele tudják tenni mindazokat a kegyelmeket, erényeket, amelyeket ők a Szentháromság kegyelméből különösen kidolgoztak magunkban, ami az ő sajátjuk.

Hadd hozzam erre példának Magyarország őrangyalát, akiről oly sok helyen esik szó, a legismertebb módon talán Szent Pio atyánál. „Ha tudnák, hogy milyen hatalmas őrangyaluk van, többet imádkoznának hozzá!”

Magyarország őrangyala

· Az Istennek való önátadás angyala. Az az angyal, aki a Jelenések könyvének 8. fejezetében és az I. un. Római Misekánonban is szerepel.

· A kánon szerint ő az, aki felviszi imádságainkat Isten oltárára. „Könyörögve kérünk, mindenható Istenünk, szent angyalod vigye áldozatunkat mennyei oltárodra isteni Fölséged színe elé, hogy mi, akik erről az oltárról Fiad szentséges testében és vérében részesülünk, minden mennyei áldással és kegyelemmel elteljünk.”

Ugyanezt fejezi ki a Jelenések könyvének 8,3-5 verse. „Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt. Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé.”

Ugyanakkor apokaliptikus szerepe is van ennek az angyalnak. Az 5. vers így folytatódik: „Most az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt.” Utána következnek a harsonákat megfúvó angyalok a Jelenések könyvében.

Egy papi angyal, az Istennek való önátadás angyala. Egy égő, lángoló angyal, hiszen csak égő, lángoló szeretettel lehet az Istennek való önátadást akár az életünkkel is megpecsételni.

Mária, ha királynő, akkor birodalma, sőt birodalmai is vannak. Ez az angyal Mária lelki birodalmának az angyala, a legvégsőkig elmenő isteni szeretet angyala. Azt a szeretetet hordozza, amely Jézusban volt, és amire minket is biztatott. „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!” Az ő általa izzóvá, lángolóvá vált emberek szeretik a kereszt szépségét, az áldozathozatal békéjét. Ők szeretetük parazsával magukhoz vonzzák a többieket, és a vértanúságban is helytállnak. Nem hiába van a kezében jelképként az áldozat füstölője. Gondoskodik arról is, hogy áldozati füstölője az égő lelkek által soha ki ne aludjon, hogy ezáltal Isten szeretete és irgalma legyőzze a világot.

Magyarország őrangyala egy papi angyal. Isten általa papi áldozatot kíván Magyarországtól.

A Szűzanyának és ezáltal a Szentháromságnak, az angyaloknak és a szenteknek való odaszentelődéssel mérhetetlen kegyelmeknek jutunk a birtokába.

· Olyan mennyiségű kegyelem zúdult ránk, hogy fel se tudjuk fogni.

De nemcsak a magunk számára fogadjuk ezeket a kegyelmeket, hanem mások számára is.

Ha magunknak akarnánk megtartani ezeket a kegyelmeket, szétfeszítenének, szétrobbantanának minket, mint egy atombomba.

De ha tovább sugározzuk őket, akkor jut belőlük mindenkinek, még az Istentől egészen távol lévőknek is, azáltal, hogy rendszeresen imádkoznunk, engesztelünk értük.

http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/798-a-szuzanyan-keresztul-a-szentharomsagnak-es-a-szenteknek-es-angyaloknak-valo-odaszentelodes-2014-03-25

Égi Édesanyánk 2014. március 25-ei üzenete Medjugorje-ből

MENJETEK EL GYÓNNI!
"Drága gyermekek! 
Újra hívlak benneteket: úgy kezdjetek el harcolni a bűn ellen, ahogyan ezt az első napokban 
Isten szeretete általatok fog kiáradni a világra, béke uralkodik majd szívetekben és Isten áldása tölt 
be benneteket. Veletek vagyok és fiam, Jézus előtt közbenjárok mindnyájatokért. 
tettétek, menjetek el gyónni és döntsetek a szentség mellett. 
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra." (2014. március 25.)
A Szűzanya egyik első međugorjei üzenetében így szól: „Béke, békének kell uralkodnia az ember és Isten között és az emberek körében.” A békéhez szükséges megteremteni bizonyos feltételeket. A béke Isten ajándéka. Ahhoz, hogy be tudjuk fogadni ezt az ajándékot, elő kell készíteni szívünket. A bennünk, közöttünk és Istennel való békénk első feltétele a szentgyónás.
Idézzük emlékezetünkbe a Szűzanya szentgyónásra hívó üzeneteit: „Ma gyónásra hívlak mindnyájatokat, akkor is, ha néhány nappal ezelőtt gyóntatok… Az Istennel való kiengesztelődésre hívlak benneteket! Arra hívlak titeket, hogy úgy nyissátok ki szívetek ajtaját Jézusnak, ahogyan a virág kinyílik a napfény hatására. Gyermekeim, nem tudjátok megvalósítani
a békét, ha nem vagytok békességben Jézussal… A szentgyónás legyen megtérésetek első cselekedete, és azután, drága gyermekeim döntsetek a szentség mellett. Megtérésetek és a szentség melletti döntésetek még ma és ne holnap kezdődjön el… Gyermekeim, a szentgyónás által nyissátok meg szíveteket Istennek… Ebben a nagyböjti időben nyissátok meg szíveteket Isten irgalmára. A Mennyei Atya mindnyájatokat ki szeretne szabadítani a bűn rabságából. Ezért, gyermekeim használjátok ki ezt az időt és a gyónásban, az Istennel való találkozás által hagyjátok el a bűnt és döntsetek a szentség mellett… Drága gyermekek! A lemondás, az ima és a bűnbánat ezen idejében újra hívlak benneteket: Menjetek, gyónjátok meg bűneiteket, hogy a kegyelem megnyissa szíveteket és engedjétek, hogy megváltoztasson benneteket.”
Ezek a hívások édesanyai szívből szólnak hozzánk. Egyszerűek, de követelményeket állítanak elénk. Ezekben a hívásokban azt a mély édesanyai vágyat fedezzük fel, hogy életünk teljes és igazán boldog legyen. A Szűzanya üzeneteiben imára is hív, abban a reményben, hogy meghalljuk szavait és életre váltjuk azokat.
Az embernek a legnehezebb elismernie azt, hogy bűnös. Az ember Istenhez való visszatérésének feltétele annak felismerése és beismerése, hogy bűnös. Az ember képességeivel és erejével nem tudja megérteni és elviselni a bűnösség érzését. Bűnösségünk megértése és elfogadása a Kegyelem ajándéka. Ha őszintén tekintek Isten fényébe, mindig fogok találni olyan „dolgokat” önmagamban, amelyek nem Istenben és Istenért vannak, nem a szeretet szolgálatában állnak. Nehéz meggyónni bűneinket, különösen gőgünk miatt. Nem elég egyes bűnöket meggyónni. Ez kevés. Fontos elhagyni a bűnt. És ez a probléma. Ha valaki megállna a bűnök meggyónásánál, akkor az nem lenne szentség. A gyónás szentségének lényege a bűnbánat, a megújulás, a megtérés, az új élet kezdete. A szentgyónás szentsége egyenesen gőgünk gyökereibe talál. Minden bűn gyökere a büszkeség és a gőg: elég vagyok önmagamnak, jogom van önmagamhoz, van jogom gyűlölni és van jogom a vágyaimhoz, az életemhez és a halálomhoz. És az ember lelke és teste beteg a büszkeségtől. Az ember éppen gonoszságában akar olyan lenni, mint az Isten. A paptestvér előtt való gyónás mélyen megalázó. Fáj, lealacsonyít, erősen bántja,
mélyen eltalálja az ember büszkeségét. Bűnösként állni a testvér előtt olyan szégyen, amely szinte elviselhetetlen. A gyónásban szégyenteljesen meghal a régi ember, hogy megszülethessen az új ember. Jézus felvitte a keresztre a bűnös szégyenteljes halálát és így váltott meg bennünket.
A testvér előtti konkrét bűn meggyónásában nagy fájdalommal, szégyenteljes módon meghal a régi ember. Mivel ez a megalázás annyira fájdalmas, hogy újból és újból azt gondoljuk, hogy kikerülhetjük a testvér előtti gyónást. Szemünk annyira megvakult, hogy többé már nem látja az ígéretet és ennek a megalázottságnak a gyönyörűségét. Senki más, csakis Jézus Krisztus az, aki nyilvánosan elszenvedte helyettünk a bűnös szégyenteljes halálát. Így egyedül a Jézus Krisztussal való közösségünk vezet a gyónáson keresztül a szégyenteljes halálba, hogy valóban részesüljünk keresztjében. Krisztus keresztje megsemmisít minden gőgöt. Nem találhatjuk meg Jézus Krisztus keresztjét, ha félünk elmenni arra a helyre, ahol azt megtalálhatjuk, vagyis oda, ahol nyilvánosan meghal a bűnös. Elutasítjuk keresztünk hordozását, ha a szentgyónásban szégyelljük
magunkra venni a bűnös szégyenteljes halálát. A gyónásban elfogadjuk a keresztünket. A testvér előtti mély testi-lelki fájdalmas megalázottságunkban, amely Isten előtti megalázottságot is jelent, úgy tapasztaljuk meg Jézus Krisztus keresztjét, mint üdvösségünket és boldogságunkat. Meghal a régi ember, de Isten aratott győzelmet fölötte. Így már részünk van Krisztus feltámadásában és az örök életben.
A szentgyónásban átlépünk az új életbe. Ott, ahol gyűlölik, beismerik és megbocsájtják a bűnt, ott megszakad a múlttal való minden kapcsolat. „A régi elmúlt.” És ott ahol szakítanak a bűnnel, megtérés történik. A gyónás megtérés és újjászületés. Krisztus valami újat kezdett el velünk.
A szentgyónásban átlépünk a biztonságba. Hogyan lehetséges az, hogy a bűnök megvallása könnyebb Isten előtt, mint a pap előtt? Isten szent és bűn nélkül való. Ő igazságos, a rossz ítélőbírója és minden engedetlenség ellensége. A pap viszont bűnös, ahogyan mi is. Ő saját életéből ismeri a titkos bűn éjszakáját. Nem könnyebb-e utat találnunk a paphoz, mint a szent Istenhez? Ha nálunk fordított a helyzet, meg kell kérdeznünk, nem csaptuk-e be gyakran magunkat bűneink Isten előtti meggyónásával? Nem gyóntunk-e meg bűneinket sokszor magunknak és nem bocsátottunk-e meg önmagunknak? Nincs-e számos vereség és erőhiány keresztény engedelmességünkben és ennek vajon nem az, az oka, hogy önmegbocsátásban élünk és nem bűneink valódi megbocsátásában? Az önmegbocsátás soha sem tud elvezetni bennünket a bűnnel való szakításhoz. Csak Isten Igéje tudja ezt megtenni, amely megítél és kegyelmet oszt. Ki biztosít bennünket arról, hogy a bűn beismerésével és a megbocsátással nem vagyunk magunkra hagyatva, hisz, itt az élő Isten? Ezt a biztonságot Isten a testvér által ajándékozza nekünk. A testvér leleplezi az önámítást. Aki meggyónja bűneit a testvér előtt, az tudja, hogy nincs egyedül, a testvér valóságán keresztül Isten jelenlétét éli meg. Ha gyónáskor egyedül vagyok, minden sötétségben van, de a testvér előtt a bűnnek ki kell lépnie a fényre. Mivel a bűnnek láthatóvá kell lennie, jobb, ha ez ma, a testvér és közöttem történik, mint a fényben az ítélet napján. Kegyelem, hogy be merjük ismerni bűneinket testvérünknek.
A feltámadáshoz a kereszten át vezet az út, a régi ember szégyenteljes halálán át a gyónás szentségében. Nem tudunk feltámadni, ha nem vagyunk készek meghalni. Az ilyen haláltól való félelem miatt az ember abba a veszélybe kerülhet, hogy a szentgyónásban is megpróbálja igazolni, felmenteni önmagát. A szentgyónásban fontos megengedni Istennek, hogy Ő igazoljon, mentsen fel bennünket. A szentgyónás lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk a Mennyei Atya szeretetét. A gyónásban újra megtapasztalhatjuk a bűneinkből való feltámadást. Mert a bűn zsoldja a halál, a szentgyónás pedig új élet, amelyet Isten ad. Ez azt jelenti, hogy megtapasztaljuk és halljuk az Atya szavait: „Ez az én fiam, leányom halott volt, most pedig él.”
A bűn olyan lelki valóság, amely szembe állít bennünket Istennel. Ha az ember eltávolodott Istentől és az Ő világosságától, akkor a bűne is láthatatlan valósággá válik, amely mérgez és öl. Isten nélkül lelki sötétségben élünk. A bűn pedig fél a világosságtól, így mérgezi ateljes emberi életet. A gyónás által a szív sötétségébe árad az evangélium világossága. Amikor a bűn a gyónás által kilép a fényre, világosságra kerül, hatástalanná válik. A kimondott és beismert bűn elveszíti erejét a szentgyónás által.
Merjünk meghalni önmagunknak, hogy Krisztus feltámadása által az élet teljessége lehessen osztályrészünk. VI. Pál pápa az alázat és öröm szentségének nevezte a szentgyónást.
Fontos, hogy alázattal elismerjük nyomorúságunkat, hogy megtapasztalhassuk a megbocsátás örömét. A megbocsátás azonban nemcsak a mi örömünk, hanem mindenekelőtt Isten öröme  afelett, hogy visszatértünk hozzá.
Mária, az Úr alázatos szolgálóleánya vezessen el bennünket Krisztus életének teljességére.

Imádság

Szűz Mária neked szentelem mindazt, amit még nem ajánlottam fel, amit nem adtam 

neked, vedd el, kérlek, édesanyám. Érintsd meg, tisztítsd meg és győzd le bennem azt a félelmet, 

amelynek nem is vagyok tudatában. Magamhoz szeretnélek venni, lényem legmélyébe, úgy, 

ahogyan János apostol, amikor hallotta a keresztre feszített Jézus rendelkezését: Fiú, íme a te 

édesanyád! Úgy öltöztess önmagadba, ahogyan a Szentlélek árnyéka borított be Téged. Ámen.

fra Ljubo Kurtović

fordította: Sarnyai Andrea

Putyin esküszik, hogy megvédi a kereszténységet a világon

Az Orosz Ortodox Egyház egyik vezetője tájékoztatta Vagyimir Putyin orosz elnököt a keresztényeket veszélyeztető súlyos helyzetekről és üldöztetésről a világ különböző pontjain és arra kérte, hogy hatalmát kihasználva segítsen nekik.

Az RT.com arról számolt be, hogy Hilarion metropolita, az Orosz Ortodox Egyház külkapcsolatokért felelős vezetője bemutatta az elnöknek a problémával kapcsolatos bizonyítékokat és statisztikákat, kijelentve, hogy „a világ valamely pontján ötpercenként meghal egy keresztény a hitéért.”

A keresztények számos országban szenvednek üldöztetést. Az afganisztáni templomrombolásoktól, az iraki templomok lebombázásán át egészen a szíriai keresztények elleni erőszakos üldöztetésen át a világ sok országában rendszeresek az ilyen cselekmények.

A tények ismertetését követően a metropolita arra kérte Putyin elnököt, hogy tegye a keresztények globális védelmét külpolitikája fontos részévé. Az Interfax hírügynökség információi szerint Putyin a következőképpen válaszolt:

„Ne legyenek kétségei, hogy pontosan ez fog történni.”

Az elnök biztosította az egyházvezetőt, hogy a keresztények oltalma és az üldöztetések elleni védelem az orosz külpolitika része lesz.

Putyin legutóbbi intézkedései megerősíteni látszanak ezt az ígéretet. A múlt hét során Putyin megvétózta azt az ENSZ javaslatot, ami lemondásra szólította fel Bashar al-Assad szír elnököt. A Szíriában élő keresztények ezt jó hírként fogadták. Assad elnök az Iszlám alawi ágához tartozik, ami a kereszténységhez hasonlóan kisebbségnek számít Szíriában. A szíriai keresztények úgy érzik, hogy a közös kisebbségi státusznak köszönhetően Assad őket is megvédi.

Egy szíriai keresztény asszony egyenesen azt mondta a Global Postnak, hogy „Hála Istennek Oroszországért. Oroszország nélkül végünk lenne.”

Forrás: christianpost.com

Időkjelei : Azt hiszem elmondhatjuk, hogy a világ vezetői közül jelenleg Vlagyimir Putyin személyének megítélése a legellentmondásosabb keresztény és nem keresztény körökben egyaránt.

Vlagyimir Putyin 2013 szeptember 19-én tartott Valdai Fórumon egy figyelemre méltó

előadást tartott az alábbi címmel:

Oroszország meg fog térni, Európa a pokol felé tart.

Az európai kultúra bukása - Európa számára Isten és a sátán egyenlők:

Mint pl. család és homoszexualitás, gyermek és abortusz, politika és pedofília, béke és háború, demokrácia és bankfeudalizmus, a keresztény gyökerek tagadása stb.

Részletek Putyin beszédéből:

Látjuk, hogy hány euro-atlanti állam = a Nyugat azon az úton jár, hogy megtagadja, sőt elutasítja saját gyökereit, így a keresztény gyökereket is, mely a nyugati civilizáció alapja.

Ezekben az országokban megtagadják nemzeti, kulturális, vallási, sőt nemi azonosságukat is. Ezekben az országokban olyan politikát folytatnak, mely egyenlőként kezeli a gyermekeket nevelő családot az egyneműek partneri kapcsolatával. Ez a politika egyenlőségjelet tesz az Isten-hit és a sátánban való hit között.

Sok európai országban az emberek szégyellik megvallani a hitüket, eltörlik a vallási ünnepeket.

Ezek az európai államok megpróbálják ezt rákényszeríteni más országokra is. (Lásd az EU hazánkkal szemben! Én megjegyzésem) Ez az út a pusztulásba és a kultúra primitívvé válásához vezet.

Az is ezt bizonyítja, hogy a Nyugat már nem képes reprodukálni magát, még a migránsok segítségével sem.

A kereszténységben megtalálható erkölcsi értékek nélkül, melyek évezredeken keresztül formálták az embert, az ember elveszti méltóságát és embertelenné válik.

Mi fontosnak tartjuk e keresztény értékek megőrzését.

Nemzetközi szinten látjuk azokat a próbálkozásokat, hogy megszüntessék az egyes államok szuverenitását, és egy egypólusú világot hozzanak létre. Abban a világban már nem lenne szükség szuverén államokra, csak vazallusokra.

Ez az egypólusú világ ( az USA imperializmusa) történelmi szemszögből az Isten által teremtett sokszínűség és a saját identitás feladását jelentené.

Oroszország ezért mindig azok mellet fog állni, akik a kollektív akarat szerint hozzák meg a fontos döntéseket és nem egy állam (USA vagy Izrael), vagy egy államszövetség (NATO - "Nord Atlantische Terror Organisation) akarata szerint.

Eddig a cikk kivonata,

végül az eredeti link: érdemes végigolvasni;

http://www.kreuz-net.at/index.php?id=289
http://www.youtube.com/watch?v=YZEjOkiRhv0

Isten áldjon meg Benneteket!

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Isten, az Atya: Az éhínség, amely markában fogja tartani a világot, amint a harmadik Pecsét felnyitásra kerül, nem csak az élelem hiányára fog korlátozódni

2014. március 24. hétfő, 15:33

Az éhínség, amely markában fogja tartani a világot, amint a harmadik Pecsét felnyitásra kerül, nem csak a test számára szükséges élelem hiányára fog korlátozódni. Az éhínség, amelyről beszélek, a lélek éhínsége lesz, mivel az ellenség, akik beszivárogtak az Egyházba - amelyet Fiam, Jézus Krisztus, Testével egyesítve hozott létre a Földön -, el fogja törölni az Igazság minden nyomát.

Hamarosan zavaró lesz az Igazság, és a Szentlélek helyébe a gonosz szelleme fog lépni. Azok lesznek a felelősek, mert elvonják gyermekeimtől az Élet Táplálékát, akik a hamis evangelizáció új formáját fogják terjeszteni. Amikor az Igazság hiánya miatt éheztek, akkor aligha fogjátok tudni táplálni a lelketeket, s aztán idővel pedig a pogányságba fogtok esni. Én a folyamat minden lépésénél beavatkozom, amellyel a megtévesztésbe fognak vezetni benneteket. Minden erőfeszítést meg fogok tenni, és Fiam Irgalma által sok szolgájának el fogom hozni azokat a Kegyelmeket, amelyekre szükségük van, hogy meg tudják különböztetni az Igazságot a koholmánytól.

Amint elhúzlak benneteket az ellenségtől, közületek sokaknak nehezére fog esni, hogy hűségesek maradjanak Isten Igéjéhez. Kétségek fognak gyötörni benneteket, és a bátorság hiánya, mellyel a Szent Igéhez kellene ragaszkodnotok és az attól való rettegés, hogy az Egyház árulójának fognak nyilvánítani titeket. A lelkekért vívott csata olyan erős lesz, amint az Fiam földi Ideje alatt volt. A legnagyobb nehézséget az fogja okozni, hogy Fiam felszentelt szolgái nem fogják felismerni a csalást saját soraikban. És így, a langyos hitüknek és a megkülönböztetés hiányának köszönhetően, sok paptársukat súlyos tévedésbe fogják vezetni, amint az meg volt jövendölve.

Kijelentem nektek, hogy az idő rövid. Nem lesz kellő idő adva számotokra, hogy minden gyermekemet Fiam Irgalmas Karjába vonzzatok. Azoknak mondom, akik kiváltságosak, mert megkapták azt a kegyelmet, hogy fel tudják ismerni az Igazság Könyvének Ajándékát: nagy lesz az elvárás veletek szemben. A hitetek és a Belém, szeretett Atyátokba vetett bizalmatok által segíteni fogtok visszahozni gyermekeimet, hogy így könnyen elfogadják a Nagyfigyelmeztetés Beavatkozását, amikor Fiam Nagy Irgalmasságának Sugaraival átöleli majd a világot.

Ezek az idők szinte már elérkeztek hozzátok, és itt az ideje annak, hogy fegyvert öltsetek és harcoljatok az Igaz Ige – az Igazság – megőrzéséért. Igazság nélkül nincs élet.

Atyátok,

A Legmagasságosabb Isten

A nagyböjt: Áldozathozatal az igazi szabadság!

Nagyböjt ideje van.

- "Rabok legyünk, vagy szabadok?" -

Személyes tapasztalatom, hogy emberek sokasága él abban a hitben, miszerint a böjt a húsevés tilalmáról szól csupán. Sokak, érthető módon vallási hagyományokat rendelnek hozzá. Vannak, akik ismerik ezen időszaknak a kultúránkból fakadó szokásrendszerét, melyből a népi vallásosság és a természettel való együttélés sajátos keveredése olvasható ki. Valójában velősen összefoglalva erről szól a mi Hungarizmusunk is. Ez a sajátos magyar javak élettér-elmélete. Igen, írásainkból megismerhetitek ezeket, de lenne itt valami, ami sokkal izgalmasabb, sokkal aktuálisabb, szinte húsbavágó szükséglet lenne minden ember számára, életeket menthetne és mégsem, mégsem beszélünk róla! - Áldozathozatal. - Gyermekként hittem, ahogy a boszorkányok a patakban járnak, hogy lábuknak nyoma ne maradjon a porban. Hittem, hogy jó az, amivel örömet szerzek másoknak, s rossz az, amivel bánatot. Hittem, hogy az igazság az, amit belül érzek. Majd tanultam. Megtanultam, hogy nincsenek boszorkányok. Megtanultam, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy mások elfogadjanak, befogadjanak, szeressenek. Megtanultam, hogy az igazságért ki kell állni! És most itt állok előttetek és azt mondom, hogy egész eddigi életemben egy téves valóságban kellett élnem és kell sokatoknak úgyszintén. Mindenről, mindenről, amit készen kaptam, mára bebizonyosodott, hogy épp az ellenkezője az igaz. Sötétségben éltem és így élünk szinte mindannyian, ártatlan bűnösökként, akik bűnüket még csak nem is sejtik… mégis a Megváltást várják. Szavak, megint csak ezek a fránya szavak, mellyel benneteket gyötörlek.

Áldozathozatal, igen erre van szükség!!!

Mi az áldozat? Felajánlani valamit, odaadni valamit, lemondani valamiről, elengedni valamit… aminek hiánya fáj, nagyon fáj. Mit ajánlanátok fel azért, hogy újjászülethessetek, hogy képesek legyetek ártatlan gyermekként újjászületni és emberré, ezúttal minden képességgel bíró Emberré nemesedni? Nézzetek önmagatokba - ezt teszem én is -, jó ez így? Merjétek megkérdezni: jó ez így? Nézzetek körül… jó ez így? A Megváltó… te vagy és én vagyok, és mindazok, akik meghozzák önnön áldozatukat. Mi hát az én áldozatom, mi az, amivel megválthatok mindent, mindent ezen a Földön? Mit kell föláldoznom, mit kell fölajánlanom? Rossz hírem van, ezen áldozat nagyon fog fájni… a megszokást kell elengednünk. Tudom, most talán mosolyogtok, vagy legyintetek csupán… mi az nekünk, a megszokás. Hagyok még időt, legyenek könnyedek e percek, várok még, elgondolom következő soraimat és beleborzongok. A megszokás nem több és nem kevesebb, mint MINDEN, ami szerint élünk. Minden benne foglaltatik, mit gyermekként hittünk és mit tanultunk, amit tapasztaltunk, amit átéltünk… a megszokás az, ahogyan a világot látjuk és ahogyan benne létezünk. A ma emberét két dolog irányítja: A VÁGYAK ÉS A FÉLELMEK! Kényelmetlen beismerni, de bizony így van… és mi ezt is megszoktuk. Vagy talán nem féltjük jelen életünket? Nem féltjük mindazt, amit idáig megszereztünk, s nem vágyunk többre, csak egy kicsivel többre? Vagy talán elmernétek engedni mindent? Bizony az ember nehezen mond le mindarról, amit szeret. Még arról sem képes lemondani, amit nem szeretet, de körülményes volna másként tennie. Pedig csupán ennyi kellene. Mik azok a dolgok, amikről le kell mondanunk? Inkább azzal kezdem, miről nem kell. Nem kell lemondanunk másokért semmiről. Semmiről, amit belsőnk súg, de félünk megtenni, félünk attól, hogy mit gondol majd rólunk környezetünk, mit gondolnak szeretteink és mit a társadalom. Nem kell lemondanunk önmagunkról másokért. Sem gyermekeinkért, sem szüleinkért, sem másért. Talán azt hisszük ez a legnagyobb áldozat, ám ez bizony aligha az. Pont róluk kell leginkább lemondanunk. Vágyak és félelmek irányítanak bennünket, melyek annál erősebbek, minél jobban szeretünk valakit. Annál jobban féltjük és annál jobban vágyunk az ő boldogságára… és miközben az Ő életével foglalkozunk, nem tesszük meg azt a dolgot, amiért e Földre születtünk, nem éljük a mi életünket. A mi szemünkkel – azzal a szemmel, amivel csak mi láthatjuk a világot – akarjuk valaki más világát látni és főleg irányítani. Csupán szeretetből. Csakhogy ez a világ nem önmagában létező. Ez a világ csak neked mutatta magát olyannak, amilyen, pont azért, hogy rátalálj feladatodra és elláthasd azt. Száz szónak is egy a vége, le kell mondanunk szeretteink és mások életén való aggódásról. Ez pedig igen nagy feladat. Hiába hisszük szívünkből, hogy csupán a szeretet vezet bennünket, szeretetből ölni is lehet. Jelen pillanatban itt a Földön a legnagyobb áldozatot a ma gyermekei hozták. Ők azok, akik feláldozzák magukat szüleik mondvacsinált elvárásainak, akik félnek attól, hogy mit fog mondani róluk egy beteg világ. Bizony, egy beteg világ. Talán ti is ilyen gyermekek vagytok, akik maguk is beteggé válnának, csak hogy megfeleljenek… nem, ekkora áldozatra nincs szükség. A megfelelés és a megszokás mintáját kell elengedni csupán és végre Önmagunk útját járni. „Gyermekként hittem, hogy jó az, amivel örömet szerzek másoknak, s rossz az, amivel bánatot.” Mára bizonyosságot nyertem, hogy jó és rossz csak belül létezik. Jó az, ami segít Emberré válnunk, ami épít, ami táplál, s rossz az, ami pusztít, ami betegít. Jó és rossz csak általunk létezik, irányítani is csak mi lehetünk képesek.

S az igazság… hm.. az a fránya igazság. Áldozathozatal. El mernétek engedni az igazságotokat, csak hogy megváltást nyerjetek? Minden nap, minden pillanatban a saját igazságainkba kapaszkoduk, okokat, indokokat keresünk, amivel megmagyarázhatjuk vágyaink, félelmeink jogosultságát… űzzük, hajtjuk az igazságunkat. Emberek milliárdjai haltak már meg az igazságukért… Pedig az igazság épp olyan, mint a jó és a rossz. Bennünk és általunk él. Egy olyan világ igazsága, amit mi teremtettünk magunknak. Persze vannak eszmék, vannak ideák, vannak örök törvények, de ezek akkor is lesznek, ha mi meghaltunk értük… mi viszont nem leszünk általuk azok, akikké a természet rendje szerint válnunk kellene. Ha egyszer megtaláljátok a lemondás útját, szinte azonnal elkezd megváltozni a világ. A ti világotok. Az az űr, amit létezésetek formál. Milyen lesz? Boldog. A szabadság érzése árasztja el lelketeket, lehullanak a láncok, elszakadnak a kötelékek. Elkezdhettek élni. Nem a formális terhektől váltok meg, nem, az adók, a munkahelyek problémái maradnak… de ti már nem féltek és nem vágyakoztok ez irányba… mosolyogtok, mindig, mindenen. Nem aggódtok. Nem kapaszkodtok. A nagyböjt erről szól. Az áldozathozatal ideje ez. Szabaddá válni. Vajon miért épp ekkor akart szabaddá lenni a nemzet '48-ban? Elgondolkodtatok már ezen? Elmerjük engedni meg szokott rabláncainkat, vagy utolsó erőnkig húzzuk azokat…

„Ez a kérdés, válasszatok.”

Dr. Madarasi Pál

Az áldott állapotot tehernek érző szülők termékenységének megkárosítása elpusztítja a nemzetet

2014. március 25-én negyvenegyre emelkedett azoknak a magyarországi kórházi és klinikai szülészeteknek a száma, amelyek munkatársai felajánlották: legalább az év három napján tartózkodnak a művi terhesség-megszakítástól. Jelképes, hogy az abortuszmentes napok mozgalmát elindító Alfa Szövetség kérése nyomán éppen március 25-én, a Magzatgyermek Nemzetközi Napján ajánlották fel a budapesti Szent János Kórház vezetői és szülészei, hogy az életvédő ünnepnapok jegyében a jövőben ebben a gyógyításra fölesküdt intézményben sem végeznek művi terhesség-megszakítást.