A zsoltárválasz: „Íme, eljövök, Uram, hogy megtegyem a te akaratodat.”
A szentleckében ezt olvassuk: „Testvéreim!
Lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért
nyilatkozik így Krisztus, amikor a világba lép: Áldozatot és ajándékot
nem kívántál, hanem emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az
engesztelő és égőáldozat. Ezért így szóltam: Íme, elmegyek, hogy
teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.”
Felismerték az emberek az ószövetségben fokozatosan, hogy az Isten
szavának, akaratának való engedelmesség az igazi áldozat, a valódi
istentisztelet.
· XVII. Benedek pápa rámutat arra, hogy ez a folyamat, az emberiség
gondolkodásának az átalakulása, nemcsak a választott nép életében, a
Bibliában követhető nyomon, hanem „a görög világban is egyre sürgetőbben
átérezték az állatáldozatok elégtelenségét, amelyre Istennek nincs
szüksége...”
Így megfogalmazták a „szóbeli áldozat” gondolatát”, amely szerint „a
valódi kultusz (vagyis az igazi istentisztelet) az imádság, az emberi
szellem megnyílása Isten előtt, az Istennek való engedelmesség.
A Názáreti Jézus személyében eljött, az évezredekkel korábban megígért
Megváltó, aki maga Isten. Ő megmutatta, elénk élte, meg is valósította
az igazi engedelmességet, és ezáltal a kiengesztelődést, Isten és az
emberiség összebékítését, kapcsolatának az elrendezését. Ő, az „Isten
Báránya” magára vette, ezáltal elvette a világ bűneit.
A mai napon Jézus világba lépésének a kezdetét ünnepeljük, az Ő Szentlélektől való fogantatását.
Isten rábízta a saját egyszülött Fiát a Szűzanyára.
· És a Szűzanya méhében kibontakozott, kifejlődött Jézus. Majd
világra szülte őt, bemutatta a Templomban a Mennyei Atyának és vele volt
a megváltás művének minden állomásán. Neki ajánlotta őt akkor is,
amikor szent testét levették a keresztről és Pietaként utoljára ölében
tartotta.
A Mennyei Atya rábízta egyszülött Fiát a Szűzanyára. És Jézus a keresztről rábízta Jánost és benne minden embert a Szűzanyára.
Most, amikor mi is rábízzuk magunkat a Szűzanyára, neki szenteljük
magunkat, akkor a Mennyei Atya és Jézus mozdulatát ismételjük meg.
· Miután Jézus beteljesítette földi küldetését, és miután az éppen
megszületett egyházát is Édesanyjára bízta, felvette őt
testestül-lelkestül a mennybe és ott az egész mennyország királynőjévé
koronázta.
· Nemcsak a szentek és angyalok királynőjévé, hanem - gondoljunk
bele ebbe a szinte felfoghatatlanba - egy földi embert a Szentháromság
királynőjévé is koronázták.
· Mária a Mennyei Atya legkedvesebb leánya. Egy igazi atyának az ő saját lánya királynő számára.
· Jézus a királyok királya, édesanyja az anyakirályné
· És Mária a Szentlélek mátkája - ma ünnepeljük ezt - ketten adnak életet a királyok királyának.
Amikor mi most önmagunkat Szűzanyának szenteljük, akkor egyúttal a
Szentháromságnak is szenteljük, és azoknak is, akik velük együtt a
mennyben vannak, a szenteknek és az angyaloknak.
Úgy is fogalmazhatjuk, hogy ez a Szűzanyának való odaszentelődésünk
nemcsak a Neki való odaszentelődés, hanem a Szentháromságnak, a szent
angyaloknak, és a mennyország szentjeinek való odaszentelődés is.
Az előző kiengesztelődési találkozón októberben a szent angyaloknak
szenteltük magunkat, majd azt követően a Szent Anna réten az összes
szenteknek. A szűzanyának való odaszentelődés szövege mellett
megismételjük ezt az angyaloknak való odaszentelődést is: annak a
szövegét is elmondjuk.
· A szentelésben képszerűen kifejezve olyasmi történik, mint ezen a
képen. A piarista kispapok kezükben tartják lángoló szívüket, és a
Szűzanyának nyújtják. Ő pedig tovább nyújtja a Szentháromságnak és a
mennyei szenteknek és angyaloknak.
Így ők tudnak a szívünkkel mit kezdeni. Bele tudják tenni mindazokat a
kegyelmeket, erényeket, amelyeket ők a Szentháromság kegyelméből
különösen kidolgoztak magunkban, ami az ő sajátjuk.
Hadd hozzam erre példának Magyarország őrangyalát, akiről oly sok
helyen esik szó, a legismertebb módon talán Szent Pio atyánál. „Ha tudnák, hogy milyen hatalmas őrangyaluk van, többet imádkoznának hozzá!”
Magyarország őrangyala
· Az Istennek való önátadás angyala. Az az angyal, aki a Jelenések
könyvének 8. fejezetében és az I. un. Római Misekánonban is szerepel.
· A kánon szerint ő az, aki felviszi imádságainkat Isten oltárára. „Könyörögve
kérünk, mindenható Istenünk, szent angyalod vigye áldozatunkat mennyei
oltárodra isteni Fölséged színe elé, hogy mi, akik erről az oltárról
Fiad szentséges testében és vérében részesülünk, minden mennyei áldással
és kegyelemmel elteljünk.”
Ugyanezt fejezi ki a Jelenések könyvének 8,3-5 verse. „Jött
egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok
tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra,
amely az Isten trónusa előtt állt. Az angyal kezéből a tömjén füstje a
szentek imádásával felszállt az Isten elé.”
Ugyanakkor apokaliptikus szerepe is van ennek az angyalnak. Az 5. vers így folytatódik: „Most
az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és
leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés
támadt.” Utána következnek a harsonákat megfúvó angyalok a Jelenések könyvében.
Egy papi angyal, az Istennek való önátadás angyala. Egy égő, lángoló
angyal, hiszen csak égő, lángoló szeretettel lehet az Istennek való
önátadást akár az életünkkel is megpecsételni.
Mária, ha királynő, akkor birodalma, sőt birodalmai is vannak. Ez az
angyal Mária lelki birodalmának az angyala, a legvégsőkig elmenő isteni
szeretet angyala. Azt a szeretetet hordozza, amely Jézusban volt, és
amire minket is biztatott. „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!”
Az ő általa izzóvá, lángolóvá vált emberek szeretik a kereszt
szépségét, az áldozathozatal békéjét. Ők szeretetük parazsával magukhoz
vonzzák a többieket, és a vértanúságban is helytállnak. Nem hiába van a
kezében jelképként az áldozat füstölője. Gondoskodik arról is, hogy
áldozati füstölője az égő lelkek által soha ki ne aludjon, hogy ezáltal
Isten szeretete és irgalma legyőzze a világot.
Magyarország őrangyala egy papi angyal. Isten általa papi áldozatot kíván Magyarországtól.
A Szűzanyának és ezáltal a Szentháromságnak, az angyaloknak és a
szenteknek való odaszentelődéssel mérhetetlen kegyelmeknek jutunk a
birtokába.
· Olyan mennyiségű kegyelem zúdult ránk, hogy fel se tudjuk fogni.
De nemcsak a magunk számára fogadjuk ezeket a kegyelmeket, hanem mások számára is.
Ha magunknak akarnánk megtartani ezeket a kegyelmeket, szétfeszítenének, szétrobbantanának minket, mint egy atombomba.
De ha tovább sugározzuk őket, akkor jut belőlük mindenkinek, még az
Istentől egészen távol lévőknek is, azáltal, hogy rendszeresen
imádkoznunk, engesztelünk értük.
http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/798-a-szuzanyan-keresztul-a-szentharomsagnak-es-a-szenteknek-es-angyaloknak-valo-odaszentelodes-2014-03-25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése