MENJETEK EL GYÓNNI!
"Drága gyermekek!
Újra hívlak benneteket: úgy kezdjetek el harcolni a bűn ellen, ahogyan ezt az első napokban
Isten szeretete általatok fog kiáradni a világra, béke uralkodik majd szívetekben és Isten áldása tölt
be benneteket. Veletek vagyok és fiam, Jézus előtt közbenjárok mindnyájatokért.
tettétek, menjetek el gyónni és döntsetek a szentség mellett.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra." (2014. március 25.)
A Szűzanya egyik első međugorjei üzenetében így szól: „Béke, békének kell uralkodnia az ember és Isten között és az emberek körében.” A békéhez szükséges megteremteni bizonyos feltételeket. A béke Isten ajándéka. Ahhoz, hogy be tudjuk fogadni ezt az ajándékot, elő kell készíteni szívünket. A bennünk, közöttünk és Istennel való békénk első feltétele a szentgyónás.
Idézzük emlékezetünkbe a Szűzanya szentgyónásra hívó üzeneteit: „Ma gyónásra hívlak mindnyájatokat, akkor is, ha néhány nappal ezelőtt gyóntatok… Az Istennel való kiengesztelődésre hívlak benneteket! Arra hívlak titeket, hogy úgy nyissátok ki szívetek ajtaját Jézusnak, ahogyan a virág kinyílik a napfény hatására. Gyermekeim, nem tudjátok megvalósítani
a békét, ha nem vagytok békességben Jézussal… A szentgyónás legyen megtérésetek első cselekedete, és azután, drága gyermekeim döntsetek a szentség mellett. Megtérésetek és a szentség melletti döntésetek még ma és ne holnap kezdődjön el… Gyermekeim, a szentgyónás által nyissátok meg szíveteket Istennek… Ebben a nagyböjti időben nyissátok meg szíveteket Isten irgalmára. A Mennyei Atya mindnyájatokat ki szeretne szabadítani a bűn rabságából. Ezért, gyermekeim használjátok ki ezt az időt és a gyónásban, az Istennel való találkozás által hagyjátok el a bűnt és döntsetek a szentség mellett… Drága gyermekek! A lemondás, az ima és a bűnbánat ezen idejében újra hívlak benneteket: Menjetek, gyónjátok meg bűneiteket, hogy a kegyelem megnyissa szíveteket és engedjétek, hogy megváltoztasson benneteket.”
Ezek a hívások édesanyai szívből szólnak hozzánk. Egyszerűek, de követelményeket állítanak elénk. Ezekben a hívásokban azt a mély édesanyai vágyat fedezzük fel, hogy életünk teljes és igazán boldog legyen. A Szűzanya üzeneteiben imára is hív, abban a reményben, hogy meghalljuk szavait és életre váltjuk azokat.
Az embernek a legnehezebb elismernie azt, hogy bűnös. Az ember Istenhez való visszatérésének feltétele annak felismerése és beismerése, hogy bűnös. Az ember képességeivel és erejével nem tudja megérteni és elviselni a bűnösség érzését. Bűnösségünk megértése és elfogadása a Kegyelem ajándéka. Ha őszintén tekintek Isten fényébe, mindig fogok találni olyan „dolgokat” önmagamban, amelyek nem Istenben és Istenért vannak, nem a szeretet szolgálatában állnak. Nehéz meggyónni bűneinket, különösen gőgünk miatt. Nem elég egyes bűnöket meggyónni. Ez kevés. Fontos elhagyni a bűnt. És ez a probléma. Ha valaki megállna a bűnök meggyónásánál, akkor az nem lenne szentség. A gyónás szentségének lényege a bűnbánat, a megújulás, a megtérés, az új élet kezdete. A szentgyónás szentsége egyenesen gőgünk gyökereibe talál. Minden bűn gyökere a büszkeség és a gőg: elég vagyok önmagamnak, jogom van önmagamhoz, van jogom gyűlölni és van jogom a vágyaimhoz, az életemhez és a halálomhoz. És az ember lelke és teste beteg a büszkeségtől. Az ember éppen gonoszságában akar olyan lenni, mint az Isten. A paptestvér előtt való gyónás mélyen megalázó. Fáj, lealacsonyít, erősen bántja,
mélyen eltalálja az ember büszkeségét. Bűnösként állni a testvér előtt olyan szégyen, amely szinte elviselhetetlen. A gyónásban szégyenteljesen meghal a régi ember, hogy megszülethessen az új ember. Jézus felvitte a keresztre a bűnös szégyenteljes halálát és így váltott meg bennünket.
A testvér előtti konkrét bűn meggyónásában nagy fájdalommal, szégyenteljes módon meghal a régi ember. Mivel ez a megalázás annyira fájdalmas, hogy újból és újból azt gondoljuk, hogy kikerülhetjük a testvér előtti gyónást. Szemünk annyira megvakult, hogy többé már nem látja az ígéretet és ennek a megalázottságnak a gyönyörűségét. Senki más, csakis Jézus Krisztus az, aki nyilvánosan elszenvedte helyettünk a bűnös szégyenteljes halálát. Így egyedül a Jézus Krisztussal való közösségünk vezet a gyónáson keresztül a szégyenteljes halálba, hogy valóban részesüljünk keresztjében. Krisztus keresztje megsemmisít minden gőgöt. Nem találhatjuk meg Jézus Krisztus keresztjét, ha félünk elmenni arra a helyre, ahol azt megtalálhatjuk, vagyis oda, ahol nyilvánosan meghal a bűnös. Elutasítjuk keresztünk hordozását, ha a szentgyónásban szégyelljük
magunkra venni a bűnös szégyenteljes halálát. A gyónásban elfogadjuk a keresztünket. A testvér előtti mély testi-lelki fájdalmas megalázottságunkban, amely Isten előtti megalázottságot is jelent, úgy tapasztaljuk meg Jézus Krisztus keresztjét, mint üdvösségünket és boldogságunkat. Meghal a régi ember, de Isten aratott győzelmet fölötte. Így már részünk van Krisztus feltámadásában és az örök életben.
A szentgyónásban átlépünk az új életbe. Ott, ahol gyűlölik, beismerik és megbocsájtják a bűnt, ott megszakad a múlttal való minden kapcsolat. „A régi elmúlt.” És ott ahol szakítanak a bűnnel, megtérés történik. A gyónás megtérés és újjászületés. Krisztus valami újat kezdett el velünk.
A szentgyónásban átlépünk a biztonságba. Hogyan lehetséges az, hogy a bűnök megvallása könnyebb Isten előtt, mint a pap előtt? Isten szent és bűn nélkül való. Ő igazságos, a rossz ítélőbírója és minden engedetlenség ellensége. A pap viszont bűnös, ahogyan mi is. Ő saját életéből ismeri a titkos bűn éjszakáját. Nem könnyebb-e utat találnunk a paphoz, mint a szent Istenhez? Ha nálunk fordított a helyzet, meg kell kérdeznünk, nem csaptuk-e be gyakran magunkat bűneink Isten előtti meggyónásával? Nem gyóntunk-e meg bűneinket sokszor magunknak és nem bocsátottunk-e meg önmagunknak? Nincs-e számos vereség és erőhiány keresztény engedelmességünkben és ennek vajon nem az, az oka, hogy önmegbocsátásban élünk és nem bűneink valódi megbocsátásában? Az önmegbocsátás soha sem tud elvezetni bennünket a bűnnel való szakításhoz. Csak Isten Igéje tudja ezt megtenni, amely megítél és kegyelmet oszt. Ki biztosít bennünket arról, hogy a bűn beismerésével és a megbocsátással nem vagyunk magunkra hagyatva, hisz, itt az élő Isten? Ezt a biztonságot Isten a testvér által ajándékozza nekünk. A testvér leleplezi az önámítást. Aki meggyónja bűneit a testvér előtt, az tudja, hogy nincs egyedül, a testvér valóságán keresztül Isten jelenlétét éli meg. Ha gyónáskor egyedül vagyok, minden sötétségben van, de a testvér előtt a bűnnek ki kell lépnie a fényre. Mivel a bűnnek láthatóvá kell lennie, jobb, ha ez ma, a testvér és közöttem történik, mint a fényben az ítélet napján. Kegyelem, hogy be merjük ismerni bűneinket testvérünknek.
A feltámadáshoz a kereszten át vezet az út, a régi ember szégyenteljes halálán át a gyónás szentségében. Nem tudunk feltámadni, ha nem vagyunk készek meghalni. Az ilyen haláltól való félelem miatt az ember abba a veszélybe kerülhet, hogy a szentgyónásban is megpróbálja igazolni, felmenteni önmagát. A szentgyónásban fontos megengedni Istennek, hogy Ő igazoljon, mentsen fel bennünket. A szentgyónás lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk a Mennyei Atya szeretetét. A gyónásban újra megtapasztalhatjuk a bűneinkből való feltámadást. Mert a bűn zsoldja a halál, a szentgyónás pedig új élet, amelyet Isten ad. Ez azt jelenti, hogy megtapasztaljuk és halljuk az Atya szavait: „Ez az én fiam, leányom halott volt, most pedig él.”
A bűn olyan lelki valóság, amely szembe állít bennünket Istennel. Ha az ember eltávolodott Istentől és az Ő világosságától, akkor a bűne is láthatatlan valósággá válik, amely mérgez és öl. Isten nélkül lelki sötétségben élünk. A bűn pedig fél a világosságtól, így mérgezi ateljes emberi életet. A gyónás által a szív sötétségébe árad az evangélium világossága. Amikor a bűn a gyónás által kilép a fényre, világosságra kerül, hatástalanná válik. A kimondott és beismert bűn elveszíti erejét a szentgyónás által.
Merjünk meghalni önmagunknak, hogy Krisztus feltámadása által az élet teljessége lehessen osztályrészünk. VI. Pál pápa az alázat és öröm szentségének nevezte a szentgyónást.
Fontos, hogy alázattal elismerjük nyomorúságunkat, hogy megtapasztalhassuk a megbocsátás örömét. A megbocsátás azonban nemcsak a mi örömünk, hanem mindenekelőtt Isten öröme afelett, hogy visszatértünk hozzá.
Mária, az Úr alázatos szolgálóleánya vezessen el bennünket Krisztus életének teljességére.
"Drága gyermekek!
Újra hívlak benneteket: úgy kezdjetek el harcolni a bűn ellen, ahogyan ezt az első napokban
Isten szeretete általatok fog kiáradni a világra, béke uralkodik majd szívetekben és Isten áldása tölt
be benneteket. Veletek vagyok és fiam, Jézus előtt közbenjárok mindnyájatokért.
tettétek, menjetek el gyónni és döntsetek a szentség mellett.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra." (2014. március 25.)
A Szűzanya egyik első međugorjei üzenetében így szól: „Béke, békének kell uralkodnia az ember és Isten között és az emberek körében.” A békéhez szükséges megteremteni bizonyos feltételeket. A béke Isten ajándéka. Ahhoz, hogy be tudjuk fogadni ezt az ajándékot, elő kell készíteni szívünket. A bennünk, közöttünk és Istennel való békénk első feltétele a szentgyónás.
Idézzük emlékezetünkbe a Szűzanya szentgyónásra hívó üzeneteit: „Ma gyónásra hívlak mindnyájatokat, akkor is, ha néhány nappal ezelőtt gyóntatok… Az Istennel való kiengesztelődésre hívlak benneteket! Arra hívlak titeket, hogy úgy nyissátok ki szívetek ajtaját Jézusnak, ahogyan a virág kinyílik a napfény hatására. Gyermekeim, nem tudjátok megvalósítani
a békét, ha nem vagytok békességben Jézussal… A szentgyónás legyen megtérésetek első cselekedete, és azután, drága gyermekeim döntsetek a szentség mellett. Megtérésetek és a szentség melletti döntésetek még ma és ne holnap kezdődjön el… Gyermekeim, a szentgyónás által nyissátok meg szíveteket Istennek… Ebben a nagyböjti időben nyissátok meg szíveteket Isten irgalmára. A Mennyei Atya mindnyájatokat ki szeretne szabadítani a bűn rabságából. Ezért, gyermekeim használjátok ki ezt az időt és a gyónásban, az Istennel való találkozás által hagyjátok el a bűnt és döntsetek a szentség mellett… Drága gyermekek! A lemondás, az ima és a bűnbánat ezen idejében újra hívlak benneteket: Menjetek, gyónjátok meg bűneiteket, hogy a kegyelem megnyissa szíveteket és engedjétek, hogy megváltoztasson benneteket.”
Ezek a hívások édesanyai szívből szólnak hozzánk. Egyszerűek, de követelményeket állítanak elénk. Ezekben a hívásokban azt a mély édesanyai vágyat fedezzük fel, hogy életünk teljes és igazán boldog legyen. A Szűzanya üzeneteiben imára is hív, abban a reményben, hogy meghalljuk szavait és életre váltjuk azokat.
Az embernek a legnehezebb elismernie azt, hogy bűnös. Az ember Istenhez való visszatérésének feltétele annak felismerése és beismerése, hogy bűnös. Az ember képességeivel és erejével nem tudja megérteni és elviselni a bűnösség érzését. Bűnösségünk megértése és elfogadása a Kegyelem ajándéka. Ha őszintén tekintek Isten fényébe, mindig fogok találni olyan „dolgokat” önmagamban, amelyek nem Istenben és Istenért vannak, nem a szeretet szolgálatában állnak. Nehéz meggyónni bűneinket, különösen gőgünk miatt. Nem elég egyes bűnöket meggyónni. Ez kevés. Fontos elhagyni a bűnt. És ez a probléma. Ha valaki megállna a bűnök meggyónásánál, akkor az nem lenne szentség. A gyónás szentségének lényege a bűnbánat, a megújulás, a megtérés, az új élet kezdete. A szentgyónás szentsége egyenesen gőgünk gyökereibe talál. Minden bűn gyökere a büszkeség és a gőg: elég vagyok önmagamnak, jogom van önmagamhoz, van jogom gyűlölni és van jogom a vágyaimhoz, az életemhez és a halálomhoz. És az ember lelke és teste beteg a büszkeségtől. Az ember éppen gonoszságában akar olyan lenni, mint az Isten. A paptestvér előtt való gyónás mélyen megalázó. Fáj, lealacsonyít, erősen bántja,
mélyen eltalálja az ember büszkeségét. Bűnösként állni a testvér előtt olyan szégyen, amely szinte elviselhetetlen. A gyónásban szégyenteljesen meghal a régi ember, hogy megszülethessen az új ember. Jézus felvitte a keresztre a bűnös szégyenteljes halálát és így váltott meg bennünket.
A testvér előtti konkrét bűn meggyónásában nagy fájdalommal, szégyenteljes módon meghal a régi ember. Mivel ez a megalázás annyira fájdalmas, hogy újból és újból azt gondoljuk, hogy kikerülhetjük a testvér előtti gyónást. Szemünk annyira megvakult, hogy többé már nem látja az ígéretet és ennek a megalázottságnak a gyönyörűségét. Senki más, csakis Jézus Krisztus az, aki nyilvánosan elszenvedte helyettünk a bűnös szégyenteljes halálát. Így egyedül a Jézus Krisztussal való közösségünk vezet a gyónáson keresztül a szégyenteljes halálba, hogy valóban részesüljünk keresztjében. Krisztus keresztje megsemmisít minden gőgöt. Nem találhatjuk meg Jézus Krisztus keresztjét, ha félünk elmenni arra a helyre, ahol azt megtalálhatjuk, vagyis oda, ahol nyilvánosan meghal a bűnös. Elutasítjuk keresztünk hordozását, ha a szentgyónásban szégyelljük
magunkra venni a bűnös szégyenteljes halálát. A gyónásban elfogadjuk a keresztünket. A testvér előtti mély testi-lelki fájdalmas megalázottságunkban, amely Isten előtti megalázottságot is jelent, úgy tapasztaljuk meg Jézus Krisztus keresztjét, mint üdvösségünket és boldogságunkat. Meghal a régi ember, de Isten aratott győzelmet fölötte. Így már részünk van Krisztus feltámadásában és az örök életben.
A szentgyónásban átlépünk az új életbe. Ott, ahol gyűlölik, beismerik és megbocsájtják a bűnt, ott megszakad a múlttal való minden kapcsolat. „A régi elmúlt.” És ott ahol szakítanak a bűnnel, megtérés történik. A gyónás megtérés és újjászületés. Krisztus valami újat kezdett el velünk.
A szentgyónásban átlépünk a biztonságba. Hogyan lehetséges az, hogy a bűnök megvallása könnyebb Isten előtt, mint a pap előtt? Isten szent és bűn nélkül való. Ő igazságos, a rossz ítélőbírója és minden engedetlenség ellensége. A pap viszont bűnös, ahogyan mi is. Ő saját életéből ismeri a titkos bűn éjszakáját. Nem könnyebb-e utat találnunk a paphoz, mint a szent Istenhez? Ha nálunk fordított a helyzet, meg kell kérdeznünk, nem csaptuk-e be gyakran magunkat bűneink Isten előtti meggyónásával? Nem gyóntunk-e meg bűneinket sokszor magunknak és nem bocsátottunk-e meg önmagunknak? Nincs-e számos vereség és erőhiány keresztény engedelmességünkben és ennek vajon nem az, az oka, hogy önmegbocsátásban élünk és nem bűneink valódi megbocsátásában? Az önmegbocsátás soha sem tud elvezetni bennünket a bűnnel való szakításhoz. Csak Isten Igéje tudja ezt megtenni, amely megítél és kegyelmet oszt. Ki biztosít bennünket arról, hogy a bűn beismerésével és a megbocsátással nem vagyunk magunkra hagyatva, hisz, itt az élő Isten? Ezt a biztonságot Isten a testvér által ajándékozza nekünk. A testvér leleplezi az önámítást. Aki meggyónja bűneit a testvér előtt, az tudja, hogy nincs egyedül, a testvér valóságán keresztül Isten jelenlétét éli meg. Ha gyónáskor egyedül vagyok, minden sötétségben van, de a testvér előtt a bűnnek ki kell lépnie a fényre. Mivel a bűnnek láthatóvá kell lennie, jobb, ha ez ma, a testvér és közöttem történik, mint a fényben az ítélet napján. Kegyelem, hogy be merjük ismerni bűneinket testvérünknek.
A feltámadáshoz a kereszten át vezet az út, a régi ember szégyenteljes halálán át a gyónás szentségében. Nem tudunk feltámadni, ha nem vagyunk készek meghalni. Az ilyen haláltól való félelem miatt az ember abba a veszélybe kerülhet, hogy a szentgyónásban is megpróbálja igazolni, felmenteni önmagát. A szentgyónásban fontos megengedni Istennek, hogy Ő igazoljon, mentsen fel bennünket. A szentgyónás lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk a Mennyei Atya szeretetét. A gyónásban újra megtapasztalhatjuk a bűneinkből való feltámadást. Mert a bűn zsoldja a halál, a szentgyónás pedig új élet, amelyet Isten ad. Ez azt jelenti, hogy megtapasztaljuk és halljuk az Atya szavait: „Ez az én fiam, leányom halott volt, most pedig él.”
A bűn olyan lelki valóság, amely szembe állít bennünket Istennel. Ha az ember eltávolodott Istentől és az Ő világosságától, akkor a bűne is láthatatlan valósággá válik, amely mérgez és öl. Isten nélkül lelki sötétségben élünk. A bűn pedig fél a világosságtól, így mérgezi ateljes emberi életet. A gyónás által a szív sötétségébe árad az evangélium világossága. Amikor a bűn a gyónás által kilép a fényre, világosságra kerül, hatástalanná válik. A kimondott és beismert bűn elveszíti erejét a szentgyónás által.
Merjünk meghalni önmagunknak, hogy Krisztus feltámadása által az élet teljessége lehessen osztályrészünk. VI. Pál pápa az alázat és öröm szentségének nevezte a szentgyónást.
Fontos, hogy alázattal elismerjük nyomorúságunkat, hogy megtapasztalhassuk a megbocsátás örömét. A megbocsátás azonban nemcsak a mi örömünk, hanem mindenekelőtt Isten öröme afelett, hogy visszatértünk hozzá.
Mária, az Úr alázatos szolgálóleánya vezessen el bennünket Krisztus életének teljességére.
Imádság
Szűz Mária neked szentelem mindazt, amit még nem ajánlottam fel, amit nem adtam
neked, vedd el, kérlek, édesanyám. Érintsd meg, tisztítsd meg és győzd le bennem azt a félelmet,
amelynek nem is vagyok tudatában. Magamhoz szeretnélek venni, lényem legmélyébe, úgy,
ahogyan János apostol, amikor hallotta a keresztre feszített Jézus rendelkezését: Fiú, íme a te
édesanyád! Úgy öltöztess önmagadba, ahogyan a Szentlélek árnyéka borított be Téged. Ámen.
fra Ljubo Kurtović
fordította: Sarnyai Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése