[A
következő cikknek vannak gondolatai, melyekkel nem értek egyet, de
mégis közlöm, mert ezek is hozzájárulnak mostani helyzetünk
züllöttségének és kilátástalanságának a bemutatására, és azon írások
sorába tartozik, melyekről korábban azt mondtam, hogy egyre több ilyen születik.]
A
történelemben soha nem volt Németország szellemi, kulturális, politikai
és katonai színvonala olyan alacsony, mint ma, és soha nem volt a
német nép spirituálisan és intellektuálisan annyira korcs és lezüllött,
mint amilyennek mi most megéljük. Miként Róma egykor a császárok
bordélya volt, és a barbárok által kellett megtisztulnia, úgy kell most
a dekadens Európát az oroszoknak, illetve a szlávoknak [valószínűbb,
hogy az iszlámnak, csakhogy azok nem nevelhetők, míg a barbárok, az
idézetben szereplő egykori oroszok és szlávok azok voltak]
megtisztítania. José Antonio Primo de Rivera (1903-1936), a spanyol
katolikus ellenállás alapítója szerint, akit a kommunisták kegyetlenül
meggyilkoltak, ez a valóság: „Alighanem csak kétféle módja van a komoly
életnek, a vallási és a katonai, vagy, ha úgy akarjátok, csak egy;
hiszen ha nincs vallás, akkor nincs katonai szolgálat sem.”
Ma egy istentelen társadalomban élünk egy mindent szabályozó közigazgatás járma alatt. A
modern ember eme valóban rémisztő lelki és szellemi kríziséből, mely
minden politikai válságot felülmúl, semmilyen kiutat nem látunk. A
modern világ a naivitás, a gonoszság és a görénység egyvelege, mely csak
egy kollektív öngyilkosság elmebajában végződhet. Az állam és a média
által elrendelt totalitárius liberalizmus már régen kiszolgáltatta
polgárait a lemészárlásnak, a megerőszakolásnak és a drog által való
megmérgezésnek. És ezt az elviselhetetlen állapotot a német
képviselőház elnöke „a globalizálással való randevúnak” nevezi (miközben
az amerikai titkosszolgálat egykori igazgatója ezen a véleményen van:
„Németország megsemmisíti magát”).
A liberálisok álma: „A földi paradicsom vér nélkül. Ha ezt az illúziót
elkezdik megvalósítani, még a kemény sziklákból is vér fog folyni.”
(Donoso Cortez) Arnold Gehlen (1904-1976) filozófus azt a politikai
helyzetet, melyben mi ma élünk, így írta le: „Ördögi, aki a
hazugság birodalmát létrehozza és a többi embert arra kényszeríti, hogy
ebben éljen. Az ördög nem a gyilkos, hanem ő a Sátán, a rágalmazó, a
hazugság atyja, ami egyúttal nem gyávaság, mint az emberben, hanem
tényleges uralom. Betemeti a kétségbeesés utolsó kiútját, a
felismerést, megalapítja a tébolyodottság birodalmát, hiszen a
hazugságban berendezkedni, nem más, mint őrület.”
Az
oktatás- és a művelődésügy kulturális mélypontot hozott/hoz létre, a
tudomány olyan infantilis, primitív változataival, mint a gender, olyan
zagyva fogalmakkal, mint a „színesség”, „sokféleség”, „nyitottság a
világra”, „homofóbia”, és a saját elhülyülést szolgáló programok
megszámlálhatatlanul sok egyéb formája. Képzetlenebb és szellemileg visszamaradottabb politikusi és újságírói kaszt, mint a mai, még soha egyetlen korban sem létezett.
A mindennapi gyűlölet- és uszító-adások a nyomaikban még konzervatívnak
tűnő közszereplőkkel szemben, az új klíma-vallás propagálói, az ú. n.
Fake-News, azaz hamis és szenzációs hírek, valamint a zöld és liberális
politikusok perfid előnyben részesítése a konzervatívok és ú. n.
jobboldali közszereplőkkel szemben, csak befejezi azt, amit elkezdtek, nevezetesen a nép teljes elbutítását és manipulálását.
Egyébként
az első „klíma-menekülőkről” már a Biblia, a Gilgames-eposz és az
indiánok és Aborigines [valamely vidék őslakói, nevüket Itália
ősnépeinek egyikéről kapták] többezer éves elbeszéléseiben szó van, a
Szahara egykor virágzó kert és egész Észak-Afrika gabona-paradicsom
volt. Extrém klímaváltozások, csikorgó fagyok és perzselő hőség minden
korban nagy éhínségek, természeti katasztrófák okozói voltak, amióta
csak ember él a földön. A történelem első időjárás-naplóját Ptolemaios
vezette, és a római légióknak Germánia és Britannia meghódítását az
alpesi gleccserek – melyek addig természetes határként védték az északi
területeket – éppen akkor zajló nagykiterjedésű olvadása tette
lehetővé. A klíma világtörténete egyértelműen bizonyítja, hogy a
klímaváltozásokat a nap aktivitásai, a monszunszelek, és mindenekelőtt a
vulkánok kitörései okozzák. Krisztus után 536-ban egy Hondurasban
található vulkán kitörésének Európában, sőt Kínában is észlelhető
kihatásai voltak. A sztratoszférába került vulkáni hamu a földön
hideghez és nedvességhez vezetett, és elhomályosította a nap fényét.
Ennek következtében a nedves-hideg Európában elterjedt a pestis, melyben
a lakosság egyharmada meghalt. A természet csak lassan regenerálódott.
Ugyanezen idő alatt a maják az elviselhetetlen hőségtől az Andok
felvidékeire menekültek. A 8. században a föld annyira felmelegedett,
hogy az Északi tenger egész évben hajózható lett és két évszázaddal
később Izlandot és Grönlandot, mely szigetek teljesen jégmentesek
lettek, a wikingek népesítették be. [Saját megélt tapasztalataim közül
néhány: Kb. 1960-ban két hét fűtési szünetet kaptunk az iskolában, mert
olyan hideg volt, hogy nem tudták az iskolákat fűteni. 1971-ben
februárban két hétig 20 fokos meleg volt Budapesten, az 1970-es évek
végén és 1980-as évek elején 7 teljes évig a hónak színét sem láttuk,
Ausztriában és Németországban az összes alacsonyan fekvő sípályát végleg
leszerelték. 1986-ban februárban Németországban két hétig folyamatosan
mínusz 26 fok volt. Nem sokkal később, az 1990-es években annyi hó
esett Magyarországon, hogy én személy szerint nem hittem, hogy ekkora
mennyiségű hó valaha is elolvadhat, stb. stb. Arról már nem is beszélve,
hogy a média és a politika egyáltalán nem mer a klímaberendezések és a
mobilhálózatok időjárásra gyakorolt hatásával foglalkozni.]
A klíma tehát kezdetektől fogva kiszámíthatatlan, de ellentétben a
múlttal, amikor a klímakatasztrófák az embereket bűnbánatra és Istenhez
fordulásra késztették, a mai világban a félelem nem vallási
spiritualitáshoz és tudományosan megalapozott intézkedésekhez vezet,
hanem gyermekes hisztériához, melyeknek katasztrofális következményük
lesz. A mesterségesen gerjesztett klímahisztéria csak a
gátlástalan kalandoroknak és üzletembereknek, az ú. n.
világ-klíma-tanács sámánjainak és a hazug zöld maffia tagjainak hajt
hasznot.
Úgy tűnik,
hogy a németek [és Európa más népei] saját országuk és népük
elpusztítását rendben találják, és ahelyett, hogy védekeznének, vagy
valamit tennének e folyamat ellen, olyan ostobaságokról tárgyalnak, mint
az önjáró autó bevezetése, a dieseljárművek betiltása, és hasonló
értelmetlenségek [miközben a média szünet nélkül modern
boszorkányperekkel szórakoztatja őket].
Történelmi agylágyulás uralkodik mindenütt.
Németországban [és egész Európában] népirtó rendszerek jutottak
hatalomra, melyek kirekesztik a közéletből a másképp gondolkodókat,
célzottan rágalmaznak, izolálják és megvetik mindazokat, akik nem
hajlandók a hazugságaikat elhinni. Miközben gyalázkodó szavakkal
illetik a még józan polgáraikat, a bal-terrorista bandákkal nyolc napon
túl gyógyuló nyomorékokká veretik őket össze. Ezalatt az államilag
finanszírozott baloldali „művészek” gátlástalanul halált követelnek a
„jobboldali” érzelmű polgárokra.
Teljesen értelmetlen akár csak egyetlen mondattal is komolyan elkezdeni
vitatkozni az uralkodó osztály képviselőivel Európa történelmi
örökségéről és az európai népek identitásáról. Valójában polgárháborúhoz
hasonló konfliktusban élünk, olyan háborúban, amelyben a szellem és a
tradíció fegyvereit kell a kezünkbe fogni, és azokkal kell harcba
vonulnunk, ha valamit eredményt akarunk elérni. Nekünk, keresztényeknek
harcosoknak kell lennünk, hiszen „ecclesia militans” nélkül nem létezik
„ecclesia triumphans”. Nem szabad visszarettennünk attól, hogy azt a
tévhitet, hogy a világot és az embereket a „jó akarat” által jobbá és
civilizáltabbá lehet nevelni, nevetséges és siralmas igyekezetként
leleplezzük, mert mi tudjuk, hogy a gonosz létezik, és az emberi
természet Isten hathatós segítsége és kegyelme nélkül mindig rosszra
hajlik. Ez válik láthatóvá, amikor a Notre Dame ég, amikor templomokat
gyaláznak meg, keresztényeket fejeznek le, köveznek meg vagy feszítenek
keresztre, vagy „csak” megaláznak, kigúnyolnak, rágalmaznak és
megtámadnak, ha ők a „német történelem” állítólag „legszabadabb
országában” a magzatok élethez való jogáért szállnak síkra. E magzatok
százezreinek a lemészárlását egyfajta „kannibál humanitásnak” lehet
nevezni, mely semmiben sem marad le az „értéktelen élet” náci időkben
dívott megsemmisítési intézkedései mögött.
„Megint
olyan korok jönnek, melyekben csak az lesz képes a túlélésre, ami
hason csúszik. – A baloldali gondolkodásmódhoz hozzáadott néhány csepp
kereszténység egy idiótát tökéletes idiótává alakít át”, írta Nicolás
Gómez Dávila (1913-1994) kolumbiai filozófus [a huszadik század egyik
utolsó ellenforradalmára, aki a felvilágosodás utáni korszak szinte
minden eredményét és értékét megkérdőjelezte]. Hogy Dávilának mennyire
igaza volt, azt a Németországi Protestáns Egyház tanácsának elnöke,
Heinrich Bedford-Strohm (1960) újfent bebizonyította, amikor az egyik
NGO-hajón tett látogatásakor nem átállotta a következő elmebajos
kijelentést tenni: „Arcukba néztem, és Isten tekintetét láttam bennük.”
[Ugyanezt a véleményt szimbolizálja Bergoglio új szobra is a Szent Péter téren.]
Eltekintve attól, hogy csaknem minden afrikai, akik a kalózhajókra
nyomulnak, fiatal, erős, egészséges férfiak, akik a szegényeket,
betegeket, öregeket magukra hagyják, Bedford-Strohm eme idióta mondata
(aki nyilvánosan is elárulta Krisztust, a zsinati szektából való
kollégájával, Marx „püspökkel”, amikor a mohamedánok előtt mindketten
levették mellkeresztjüket) nem más, mint teológiai gyengeelméjűség,
hiszen ki mondja neki, hogy nem éppen a Sátán arcába tekintett? Herbert
Marshall McLuhan (1911-1980) kanadai tudós, filozófus, irodalomtanár és
irodalomkritikus, rétor és kommunikáció-teoretikus találóan jellemezte
ezt a jelenséget: „A morális felháborodás arra szolgáló módszer, hogy az idiótáknak méltóságot kölcsönözzön.”
És Dávila ezzel kapcsolatban is pontosan fogalmazott: „Ha a kormányzók
az egész emberiség ügyintézőinek kezdik magukat tartani, akkor közel
van a terror.”
A népek
és nyelvek eltűnésének korában a konzervatívok és a jobboldali
nézetűek „a metropolisz lelkileg legkorruptabb osztályával, az
intellektuális alternatív-burzsoáziával állnak szemben, melynek egyetlen
érdeke saját életstílusok expandálása”. (Rudolp Bahro, a német
zöldpárt megalapítója) – Peter Helmes „Németország dögöljön meg – A
zöldek tíz halálos bűne a német nép ellen” című könyvecskéjében ezeknek
a véleményt-diktáló és -manipuláló embereknek, hazájukat gyűlölő és
intellektuálisan nulláknak, akiknek Brüsszel és nem saját országuk
fővárosa jelenti a központot, és az általuk minden elképzelhető
eszközzel létrehozandó bal-zöld „új társadalmat” nagyon jól leplezte le.
A zöldeknek már semmi közük a haza-, természet- és
környezetvédelemhez. Ezt bizonyítja az a számtalan, naponta növekvő
számú szélmalom-monstrum, amik alig produkálnak energiát, viszont a
legszebb és legjobb megművelt területeket teszik tönkre [mint például
nálunk a bábolnai zsíros földeket és a Dunántúl többi részét], súlyos
egészségi károkat okoznak, és védett denevérek, énekesmadarak százezres
elpusztulásáért és rovarok millióinak kiirtásáért felelősek. Hogy
napról napra egyre több mezőgazdasági területet vagy erdőt tarolnak le,
hogy egyre több ilyen monstrumot állíthassanak fel és a zöld klientúra
zsebét még jobban megtöltsék, az korunk egyik legundorítóbb
valóságához tartozik.
Hogy a
nemzeti és kulturális identitás mit jelent, azt a katolikus író,
Gilbert Keith Chesterton így fogalmazta meg: „A tradíció annyit jelent,
mint a társadalmi osztályok legmélyebb és leginkább félreismert
osztályának, elődeinknek a választójogát elismerni. Ez a halottak
számára jelent demokráciát; mert a tradíció megakadályozza, hogy a
véletlenül éppen ma ide-oda futkosók arcátlan oligarchája átvehesse a
terepet.” [A tradíció tisztelete és ismerete megakadályozhatná, hogy a
véletlenül éppen ma ide-oda futkosók arcátlan oligarchája magához
ragadhassa az uralmat.]
(forrás: www.einsicht-aktuell.de – 2019. december)
http://katolikus-honlap.hu/1901/konyvek.htm
