1.
Szent X. Pius katekizmusában a Nagyhétről szóló fejezet [IV. szakasz,
1. rész: Az Úr ünnepei, 7. fejezet: A Nagyhét, 1. §] ezzel a kérdéssel
kezdődik [45. kérdés:] „Miért nevezik nagyböjt utolsó hetét Szent Hétnek
is?” A válasz így hangzik: „Szent Hétnek is nevezzük, mert alatta azon
legnagyobb titkok emlékezetét ünnepeljük, melyeket Jézus Krisztus
megváltásunkért véghezvitt.” – Hiszen Jézus üdvöthozó szenvedése és
keresztje által váltott meg bennünket, és pont ezeket a titkokat
ünnepeljük a Szent Hét alatt.
2. A
Nagyhét Virágvasárnappal kezdődik, és mely titkokra emlékezünk ezen a
napon? „Virágvasárnap arra gondolunk, hogy Jézus Krisztus hat nappal
szenvedése előtt dicsőségesen vonult be Jeruzsálembe.” Erről Szent János
számol be nekünk Evangéliumának 12. fejezetében: „Hat nappal húsvét
előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a
halálból. … Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette,
hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje
és így köszöntötték: »Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael
királya!« Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás
mondja: »Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár
hátán.«” (Jn 12,1/12-15)
[47.
kérdés:] De miért akart Jézus Krisztus szenvedése előtt dicsőségesen
bevonulni Jeruzsálembe? „Jézus Krisztus szenvedése előtt, ahogy ez meg
volt jövendölve, dicsőségesen akart bevonulni Jeruzsálembe, mert: 1.)
hogy bátorítsa tanítványait, miközben ily módon világosan bizonyítékát
adta annak, hogy szenvedését önként vállalta magára; 2.) hogy tanítson
bennünket, hogy halálával az ördög, a világ és a test felett
győzedelmeskedni fog, és hogy meg fogja nyitni nekünk a mennyet.” –
„Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra
visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá
hatalmam, hogy odaadjam és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a
parancsot kaptam az Atyától.” (Jn 10,17-18)
Jézus nem egy szegény, elnyomott ember, akinek akaratlanul, sőt
kelletlenül kell valamit elszenvednie, hanem Ő a glória királya, aki
teljes, szabad akaratából lép rá királyi keresztútjára, ahogy az Atya a
mennyben ezt a számára kijelölte, hogy a keresztről győzedelmeskedjen
és a mennybe vezető utat megint megnyissa. „Bizony mondom neked, még ma
velem leszel a paradicsomban!” (Lk 23,43) Ezért van a pálmaszentelés
ünnepélyes szertartása, a körmenet és a templomba való bevonulás.
3. A
Nagyhét következő fontos napjai a Nagycsütörtök, a Nagypéntek és a
Nagyszombat. [48-51. kérdés:] „Nagycsütörtökön az Eucharisztia
legszentebb szentségének a megalapítását ünnepeljük”, „Nagypénteken a
Megváltó szenvedésére és halálára emlékezünk”, „Nagyszombaton Jézus
Krisztus sírbatételét tiszteljük és a pokol tornácára való leszállását; a
Glória után kezdjük a dicsőséges feltámadása előtti tiszteletet.” –
„Szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszíttetett, meghalt és
eltemettetett, … harmadnapon halottaiból feltámadott…” Hitünk ezen
központi igazságai, melyekre e napokban gondolunk, mind előrevetítődnek
és benne foglaltaknak az Oltáriszentség és a szentmiseáldozat titkában,
melynek megalapítását Nagycsütörtökön ünnepeljük.
[51. kérdés:] „Mit kell tennünk, hogy a Nagyhetet az Egyház
lelkületében töltsük el?” „Három dolgot kell tennünk: 1.) a böjtöléssel
nagyobb belső összeszedettséget és buzgóbb imádságot kell
összekapcsolnunk; 2.) töredelmes lélekkel folytonosan Jézus Krisztus
szenvedésére kell tekintenünk; 3.) ugyanilyen lélekkel, ha erre
lehetőségünk van, kell részt vegyünk a szentmisén.”
Az első két pontra akkor is és különösen akkor kell figyelmeznünk, ha
valamilyen okból gátolva vagyunk abban, hogy a Szent Hét liturgiáin
részt vegyünk.
4. Szent
X. Pius katekizmusában 2. §. a Nagyhét néhány szertartását tárgyalja,
elsőnek a Virágvasárnapét: „Virágvasárnap a nevét az ezen a napon
tartott körmenet után kapta, melyen a hívek olaj- és pálmaágakat
tartanak a kezükben.” Ez azért történik, „hogy Jézus Krisztus diadalmas
jeruzsálemi bevonulására emlékezzünk, amikor a tömeg kezében
pálmaágakkal ment az Úr elébe”. Ez Krisztus-Király diadala, ami nem ér
véget Jeruzsálemben, hanem felvezet a mennyei paradicsomig. A körmenet
visszatértekor ezért üt a keresztvivő háromszor a templom kapujára, hogy
az megnyíljon. Ez azért történik, hogy „szimbolizálja, hogy a
mennyország Ádám bűne miatt zárva volt, és hogy Jézus Krisztus halálával
kiérdemelte számunkra a mennyországba való bejutást”.
„Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd
vonuljon be a dicsőség királya! Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas
és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen, Emeljétek föl fejeteket, kapuk,
ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki
ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.” (Zsolt
23,7-10)
Ezt hirdeti a
váltakozó ének, amit a bezárt templom kapujában énekelnek: „Gloria,
laus et honor tibi sit, Rex Christe, Redemptor. – Dicséret és tisztelet
és öröm neked, Krisztus, Király, Megváltó.”
[55.
kérdés] „Kik voltak azok, akik Jézus Krisztus elé mentek, amikor
diadalmenetben bevonult Jeruzsálembe?” „Amikor Jézus Krisztus
diadalmenetben bevonult Jeruzsálembe, az egyszerű nép és a gyermekek
mentek eléje, nem pedig a város nagyjai; így rendelte ezt Isten, hogy
megmutassa nekünk, hogy a gőg méltatlanná tette ezeket arra, hogy Urunk
diadalában részt vegyenek, mert Ő a szív együgyűségét, az alázatot és
az ártatlanságot szereti.” – Urunk élete végén nem volt másképp, mint
élete kezdetén, amikor Jeruzsálem város nagyjai szintén nem találták meg
az utat Betlehembe.
5.
Nagycsütörtökön utoljára kondulnak meg a harangok, és hangjuk
Nagyszombatig nem szólal meg. „Nagycsütörtöktől Nagyszombatig elnémulnak
a harangok [az orgonával és az oltárcsengőkkel együtt] Megváltónk
szenvedése és halála felett érzett nagy gyászunk jeléül.” Ezen idő alatt
fakereplők lépnek a helyükbe.
A Nagycsütörtök további szokásai: egy nagy konszekrált ostya [a római
rítusban két, a miénkében három nagy ostyát konszekrálnak ezen a napon]
megőrzése [egyet a miséhez, a másodikat a nagypénteki liturgiához, a
harmadikat szentsír számára, e két utóbbit a pap az áldozás után egy
üres kehelybe teszi el, pallával és paténával befedi és fehér
selyemlepellel leköti], valamint az oltárfosztás és a lábmosás.
[57.
kérdés]: „Miért tesznek el megőrzésre Nagycsütörtökön egy nagy
konszekrált ostyát?” Ez azért történik: „1.) hogy az Eucharisztia
szentségét megalapításának napján különös hódolat illethesse; 2.) hogy a
Nagypéntek liturgiáját meg lehessen ünnepelni, mely napon a pap nem
végzi el az átváltoztatást.”
Az
1955-ös Bugnini-reformig Nagypénteken nem csak „Urunk szenvedésének és
halálának liturgiáját” ünnepelték egy istentiszteleti ünnep és
áldoztatás formájában, hanem igazi misét, jóllehet egy előre
konszekrált ostyával, egy „missa praesanctificatorum”, melyen egyedül a
celebráló pap áldozott. Ezzel a Nagycsütörtök és Nagypéntek, a
szentmiseáldozat és a keresztáldozat közötti bensőséges kapcsolat
világosan kifejezésre jutott. Ez a nagy ostya, amivel Nagypénteken a
celebráló pap megáldozott, ugyanaz volt, mint amit Nagycsütörtökön
tiszteltek és imádtak.
[Lásd ezzel kapcsolatban a tavaly feltett cikkeket a nagyheti változtatásokról:
1955 előtti és 1962-os rítus, IV.: Nagypénteki változtatások]
[59.
kérdés]: „Miért végeznek Nagycsütörtökön lábmosást?” Erre azért kerül
sor, „hogy 1.) a megalázkodás azon aktusára emlékezzenek, amivel Jézus
Krisztus leereszkedett, hogy apostolainak a lábát megmossa; 2.) mert Ő
maga figyelmeztette apostolait és bennük a híveket, hogy kövessék
példáját; 3.) hogy megtanítson bennünket arra, hogy szívünket minden
szeplőtől tisztítsuk meg, és másokkal szemben a szeretet és a keresztény
alázat kötelességeit gyakoroljuk.”
Ha csak a Megváltó ezen példaadásában rejlő tant hűségesebben követték
volna, nem kellene ma azon keserű állapotok miatt szomorkodnunk,
melyektől a katolikusok a „zsinati egyház” miatt szenvednek, ami a gőg, a
hatalommal való visszaélés, a kihűlt szeretet következménye.
A
korábbi, katolikus időkben, még az ú. n. Bugnini-reform előtt, a
Nagyhét liturgiái, köztük a Nagycsütörtöki is, reggel zajlottak. Ez
alkalmat adott a híveknek, hogy Nagycsütörtök délutánján és estéjén
meglátogathassák és imádhassák a Legméltóságosabb Oltáriszentséget.
Ehhez a hívek „nyilvános körmenetekben vagy egyenként több templomba
mentek el a Legméltóságosabb Oltáriszentség meglátogatására”. Ez „azon
fájdalmakra való emlékezés miatt történt, amiket Jézus Krisztusnak több
helyen, az Olajfák hegyén, Kaifás, Pilátus és Heródes házaiban és a
Kálváriahegyen kellett elszenvednie”.
[61. kérdés:] A katekizmus kioktat bennünket arról, hogy milyen
lélekkel kell ezeket a látogatásokat elvégeznünk: „Nagycsütörtökön nem
szabad kíváncsiságból, megszokásból vagy szórakozásból látogatni ezeket
a helyeket, hanem bűneink feletti őszinte töredelemmel, mert ezek
okozták Megváltónk szenvedéseit és halálát, és az Ő szenvedéseivel való
együttérzés igaz lelkületével, mialatt a különböző szenvedésein
elmélkedünk, például az első látogatásnál az Olajfák hegyén való
szenvedéseire, a másodiknál a Pilátus törvényházánál átélt szenvedéseire
és így tovább a többinél.”
Sajnos ezt a szép és üdvös szokást ma már aligha lehet betartani, nem
csak a Bugnini-reformok miatt, hanem azért sem, mert már alig lehet
olyan templomot találni, melyben Nagycsütörtökön a valódi Üdvözítőt
lehetne imádni.
6. A
Nagypéntek különleges szertartásai a nagy könyörgések és a kereszt
előtti hódolat. [62. kérdés:] „Miért könyörög az Egyház Nagypénteken az
Úrhoz különös módon minden emberért, a pogányokért és a zsidókért is?”
„Az Egyház Nagypénteken azért könyörög különös módon minden emberért,
hogy megmutassa, hogy Krisztus minden emberért meghalt, és szenvedésének
gyümölcseit mindenkinek az üdvéért kikönyörögte.”
Olyan végtelenül kár minden csepp vérért, amit az Üdvözítő hiába öntött
ki. Minden emberért elégtételt adott a keresztfán, de sajnos nem
mindenki akarja megváltását elfogadni. Ezért az Egyháznak pont
Nagypénteken az a vágya, hogy lehetőleg sok lélek kapja meg a megváltás
gyümölcseit.
[63.
kérdés:] „Miért tiszteljük Nagypénteken ünnepélyesen a keresztet?” Ez
azért történik, „mert ezen a napon lett szegezték Jézus Krisztust a
keresztre, és ott halt meg, és ezáltal vérével megszentelte”. [64.
kérdés:] „De hiszen az imádat egyedül Istent illeti; miért imádjuk akkor
a keresztet?” Nem istenkáromlás egy ilyen kínzóeszközt még imádni is?
„Az imádat egyedül Istent illeti; ha azonban a keresztet imádjuk, akkor
ez az imádat Jézus Krisztusra vonatkozik, aki a kereszten meghalt.”
Montfort Grignion Szent Lajos „Az örök bölcsesség szeretete” című
könyvecskéjében a keresztet mint Isten bölcsességének megtestesülését
magasztalja. Utal arra, hogy Jézus Krisztus bizonyos értelemben a
keresztet jegyeséül választotta: „Krisztus és a kereszt között
feloldhatatlan, örök kapcsolat van. Soha sincs kereszt Jézus nélkül, és
Jézus kereszt nélkül. Halála által a kereszt gyalázatát olyan
dicsőségessé, szegénységét és csupaszságot olyan gazdaggá, fájdalmát
olyan kellemessé és keménységét olyan vonzóvá tette, hogy az az angyalok
és emberek számára imádni valóvá lett. És Jézus Krisztus úgy rendelte,
hogy összes alattvalója imádja Őt és keresztjét. Ő [az emberré lett
bölcsesség] nem akarja, hogy az imádat tisztessége, legyen bár relatív,
egy másik teremtmény felé irányuló is, legyen az bármilyen magasztos,
mint például legszentebb Anyja, mást illesse; Ez a nagy tisztelet csak
az Ő szeretett keresztjének van fenntartva és egyedül annak jár ki. Az
Utolsó Ítélet nagy napján minden, a szentek legdrágább relikviái előtti
tisztelet megszűnik. Mindazonáltal a szeráfoknak és a keruboknak meg
fogja parancsolni, hogy a valódi kereszt minden darabkáját gyűjtsék
össze a világ minden tájáról, és a szeretetreméltó Megváltó
mindenhatósága mind ezen a kis darabkákat úgy fogja összeilleszteni,
hogy csak egy keresztet tegyenek ki, mégpedig ugyanazt a keresztet, amin
az emberré lett Bölcsesség meghalt. Az angyalok ünnepi énekei mellett
ezt a keresztet fogják dicsőségben körülhordozni. Ugyanez a kereszt fog
a legragyogóbb felhőn, mely megjelenik, a világ Bírája előtt haladni,
és a kereszt által fogja Ő a világot megítélni.”
Milyen jól fogjuk magunkat akkor érezni, ha földi életünkben a kereszt
imádóihoz és barátaihoz tartoztunk! „Mily nagy lesz akkor a kereszt
barátainak öröme, ha ezt meglátják!” „Szent Kereszt, légy üdvözölve!”
„És milyen borzalmas lesz ezzel szemben ellenségeinek a kétségbeesése,
akik a villámokat szóró kereszt látványát nem bírják majd elviselni, és
ezért a hegyekhez kiáltanak: Szakadjatok ránk! És a pokolhoz: Nyeljetek
el bennünket!”
7. [65.
kérdés:] „Nagyszombat szertartásai közül a húsvéti gyertya és a
keresztvíz megszentelése az, amit különös áhítattal kell szemlélnünk.”
[66, kérdés:] Mit szimbolizál a húsvéti gyertya? „A húsvéti gyertya azt a
ragyogást és gyönyörűséget szimbolizálja, amit a feltámadt Krisztus a
világnak hozott.”
Nagyszombaton Jeruzsálemben minden évben csoda történik a Szent Sírnál: A
sír padjából, melyen Jézus legszentebb holtteste feküdt és ahonnan Ő
feltámadt, egy szent fény száll fel, melyen Jeruzsálem pátriárkája
meggyújt egy gyertyát, hogy kivigye. Ez a fény villámgyorsan szétterjed
az egész sírtemplomban és még azon is túl.
[67.
kérdés:] „Miért szentelik meg a keresztvizet Nagyszombaton?” A
keresztvizet azért szentelik meg Nagyszombaton, „mert a régi időkben
ezen a napon, ugyanúgy, ahogy Pünkösd vigíliáján is, ünnepélyesen
osztották ki a keresztség szentségét.”
Hiszen a keresztség teszi valósággá bennünk a húsvéti titkot. Meghaltunk a bűnnek, hogy ezentúl Krisztussal éljünk.
[68. kérdés:] Mit kell tehát tennünk, miközben a keresztvizet szenteli a
pap? „Miközben a keresztvíz megszentelése zajlik, hálát kell adnunk az
Úrnak, hogy hagyott bennünket megkeresztelni, és meg kell újítanunk azt az ígéretet,
amit akkor tettünk” [vagyis keresztszülőink tettek nevünkben]. Akkor
ellene mondtunk a Sátánnak és minden csatlósának, és az Üdvözítőnek
hűséget fogadtunk a hitben való engedelmes élettel.
„Ezért
tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az
Istennek Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a
bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne adjátok át tagjaitokat a
bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek
adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság
eszközéül szenteljétek az Istennek!” (Róm 6,11-13)
„Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol
Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne
a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve
az Istenben.” (Kol 3,1-3)www.antimodernist.org/amhttp://katolikus-honlap.hu/1501/szenthet.htm
