Kommentár Caminante Wanderer Punto de no retorno – A pont, ahonnan nincs többé visszaút című bejegyzéséhez
1.
Caminante Wanderer (akinek a katholisches.info weboldalon az évek
során már számtalan írása megjelent) mostani cikkének legelképesztőbb
mondata ez: Bergoglio „Ratzinger halála után nyíltan megkezdte Krisztus menyasszonyát a világ hatalmasainak kiszolgáltatni, hogy azok vele fajtalankodhassanak.”
Mint már magában a cikkben is megjegyeztem, ennél nagyobb szentségtörést, mint ilyesmit mondani, még Bergoglio sem követ el! Aki
ilyesmit leír, az Urunknak, Jézus Krisztusnak pont azt a mondatát
tagadja, amire azok hivatkoznak csökönyösen, akik Bergogliot minden
eretneksége ellenére pápának és a zsinati szektát Krisztus Egyházának
tartják! Nevezetesen ezt: „Én is mondom tehát neked, hogy te Péter vagy, és erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” (Mt 16,18) – Ha az, amit Wanderer leír lehetséges lenne, akkor az pontosan azt jelentené, hogy a pokol kapui igenis erőt vettek Krisztus Egyházán, Krisztus menyasszonyán!!!!
Hiszen ennél nagyobb bűnt elkövetni Krisztus menyasszonyával, mint vele
fajtalankodni, elképzelni sem lehet! – És ezek az emberek mégis inkább
választják ezt a magyarázatot, mint hogy végre belássák, hogy a zsinati szekta évtizedek óta nem Krisztus Egyháza, nem Krisztus Menyasszonya!
Wanderernél még de Mattei professzor is tisztességesebb, hiszen ő legalább leírja, hogy Bergoglio nem maga találta ki azokat az eretnekségeket, melyeket elkövet, hanem csak azt folytatja, amit elődei elkezdtek. „Az elmúlt 60 évben sok pillanat volt, melyekben Róma eltávolodott a hagyománytól, de az első és legfontosabb perspektíva-változásnak Roncalli „Gaudet mater Ecclesia” nyilatkozata számít, amivel 1962. október 11-én a zsinatot megnyitotta. Bergoglio Fernandeznek írt levelének tónusa nyelvében és tartalmában figyelemreméltó egyezést mutat Roncalli 61 évvel ezelőtt elhangzott beszédével.” [Lásd "Furcsaságok" a zsinati egyház történelmében című cikket.]
2. S.
Maeßen mondta, hogy egy felbukkanó eretnekség esetén mindig meg kell
vizsgálni az okot, ami ezt kiváltotta. Mert többnyire valóban felmerült
valami probléma, és erre meg kell keresni a katolikus választ.
Magyarul: az eretnekek bűne nem az, hogy felfednek valami visszaélést, valami hiányt, hanem az, hogy ezekre rossz válaszokat adnak.
Az Egyház mindig eszerint járt el, ahogy erről egy korábbi cikk
függelékében a gnoszticizmus eretnekséggel kapcsolatban már szó volt:
„A gnoszticizmus a II. században az Egyház legfőbb veszedelme volt, mert
az egyház-teológia még csak kevéssé volt kifejlődve. De alkalmul szolgált a Szentírás kánonjának megállapítására s nagy teológiai irodalom megindulására.”
Nos, a
katolikus Egyház ellenségei, elsősorban a protestánsok, az Egyházat
leginkább mint intézményt támadják. Azt mondják, hogy Jézus nem
alapított Egyházat, nem alapított intézményt. Ez persze nem igaz,
hiszen Jézus pont a fent már idézett mondatában – Mt 16,18 – mondja meg,
hogy Pétert Egyházának tartósziklájává fogja tenni. És ha Péter az
Egyház kősziklája, akkor Egyháznak is kell lennie és Péternek is – ez
logikus, nem?
De Jézus mennybemenetele előtt azt is világosan megmondta Péternek, hogy mi lesz a feladata ebben az Ő Egyházában:
„Simon, Simon, íme a sátán kikért titeket magának, hogy megrostáljon,
mint a búzát; de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék hited,
és te egykoron megtérvén, megerősítsd testvéreidet.” (Lk 22,31) – „Legeltesd az én bárányaimat!” (Jn 21,15) „Legeltesd az én juhaimat!” (Jn 21,16 és 17) – Vagyis Jézus azzal bízta meg Pétert, hogy társait a hitben megerősítse, és hogy mind apostoltársait, mind a hívőket tanítsa, oktassa, vezesse, lelkileg gondozza.
Vagyis az Egyház, mint intézmény egyedül azért jött létre, hogy Péter
és utódai ezt a rájuk bízott feladatot el tudják végezni! Nem önmagáért
tehát, hanem e feladat elvégzéséért!
Ha viszont egy intézmény nem végzi el azt a feladatot, amelyért létrehozták, üres váz marad csupán, tartalom, feladat, értelem és cél nélkül. Nos, azt mindenki láthatja, akinek szeme van a látásra, hogy a zsinati szekta vezetői a Jézus által számukra kiosztott feladatukat egyáltalán nem teljesítik, sőt, a rájuk bízott lelkeket egyre inkább nem az örökéletre, hanem az örök kárhozatra készítik elő. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy a Rómában székelő intézmény, mivel nem teljesíti a rá bízott feladatot, megszűnt Krisztus Egyháza lenni!
3.
Wanderer és az összes többi hezitáló, köztük az ortodoxszá váló
"hívek", viselkedésükkel azt bizonyítják, hogy ők valójában elsősorban egy
intézményhez akarnak tartozni; azaz számukra az egyház sokkal inkább
egy intézményt, mint a Krisztushoz való tartozást jelenti. Ezt egyébként Wanderer burkoltan be is vallja, amikor azt írja legújabb cikke
elején, hogyha nem is a tan és a hit, de legalább az intézmény
megvédéséért kellett volna a hierarchia tagjainak tiltakozniuk Bergoglio
döntései ellen. „Azt nem vártam, hogy azért tennének ilyet, hogy a
hagyományt, a latin nyelvet vagy akár a dogmát megvédjék, de, gondoltam
én, legalább az intézményesség érdekében cselekvésre szánják el
magukat.”
Ilyen beállítottsággal, mondhatnánk ilyen
kevés hittel már nem is csoda, hogy magukat konzervatívnak tartó, és a
leginkább "merészen agitáló, hangosan tiltakozó" "katolikusok" inkább
az ortodox egyházba mennek, minthogy vállalnák a Krisztus-hívő
magányos, sőt kirekesztett nehéz útját.
Ha ezek után feltesszük azt a kérdést, hogy korunkban kik játsszák a kétezer évvel ezelőtti eseményekben résztvevők szerepeit, könnyen megtaláljuk a választ: a zsinati szekta tagjai, vezetői az akkori főpapok és a farizeusok, az ortodoxszá váltak pedig Júdás szerepét vették magukra. Júdás is azért árulta el Jézust, mert nem azt tette, amit ő elvárt, remélt tőle. A mostani árulók is azért fordítanak hátat a katolikus vallásnak, hitnek, mert Krisztus nem úgy vezeti Egyházát, ahogy ők azt elvárják tőle.
4. Ezek
után az is sokkal jobban érthető, hogy miért nem hajlandók de Mattei,
Wanderer, Nardi, Vigano és mind a többiek, akik látják a problémákat,
elfogadni, hogy a zsinati szekta nem Krisztus Egyháza, Bergoglio és
közvetlen elődei nem voltak pápák, és csak az maradhat katolikus, aki
nem tagja ennek az eretnek gyülekezetnek. Amit Wanderer 2022 őszén
mondott, az S. M. és több más ember szájából is ugyanígy hangzott: Ha
elhagyjuk Rómát, akkor „fennáll annak a veszélye, hogy valamiféle
peremcsoportban landolunk, melyeket valamilyen guru vezet”.
Aki így érvel, az csak azt bizonyítja, hogy számára is az
intézmény áll az első helyen, nem pedig a hit! Nem az
Isten-gyermekség, nem a Krisztushoz való tartozás, nem az apostolok, az
egyháztanítók, egyházatyák tanítása, hanem egy biztos csoport!
Ezért el sem tudják másként képzelni a zsinati szektának és
Bergoglio-nak való hátatfordítást, mint egy új intézmény, egy új
csoport tagjaként!
Valóban,
az ú. n. szedesvakantisták sokfelé szakadtak: de mint ahogy ezt annak
idején B. Zaby mondta, ez nem más, mint annak bizonyítéka, hogy pápa
nélkül nincs egység! De mostani helyzetünkben nem is kell keresni
ilyet. Sőt, csoportokat sem kell keresni! Egyedül érvényes szentségeket kell keresni, azaz érvényesen felszentelt papot, akitől ezt meg lehet kapni!
Aquinói Szent Tamás mondta, hogy a végső idők keresztényeire sokkal
nagyobb szenvedés vár, mint az első századok vértanú keresztényeire.
Tudjuk, hogy Tamásnak látomásai voltak, és azt is, hogy számára a
katolikus tan milyen fontos volt. Ezek után elképzelhető, hogy
megérezte, hogy a végső időkben a katolikusok pont a tan dolgában
maradnak teljesen magukra hagyatva. Ugyanakkor, mint ahogy ez korábban már elhangzott,
megmarad számunkra „a csaknem kétezer éves katolikus Egyház tanítása,
dogmái, parancsai, elvárásai, ünnepei, imái, szentjei és kiváltképp az
üdvözültjei! … A katolikus tudja, hogy egyedül az Krisztus bárkája, ami az igazságra, Urunk tanítására lett felépítve.”
Teljesen dőre dolog tehát csoportokat, közösségeket, pláne gurukat keresni ahhoz, hogy valaki Krisztus igaz Egyházához tartozzon, abban maradjon (miután elhagyja a zsinati szektát). A gyermekek, éretlen emberek, a tömeg-emberek azok, akiknek mindig valami közösség kell ahhoz, hogy létezzenek.
5. Wanderer egy évvel ezelőtti interjújának
végén mondja: „Lehetséges, hogy valamikor a közeljövőben az egyetlen
opció a hierarchiával való szakítás lesz, és akkor ennek megfelelően
kell cselekednünk.” – A tapasztalat azonban az, hogy aki jobb tudása
ellenére sokat vár a döntéssel, a hosszú hezitálás alatt elveszti a döntéshez szükséges lelkierőt.
A Kik ülnek ma az Igazi Bárkában?
című cikkben már szó volt erről a problémáról: »A legnagyobb tragédia
azonban abból származik, amit Urunk mond erről a helyzetről az
evangéliumokban, nevezetesen: hogy aki sokáig visszautasította a
kegyelmet, és sokáig járt a széles, kényelmes úton, az az idők végén már
nem kapja meg ezt a kegyelmet – és így beteljesedik rajta Izajás
próféta jövendölése: „Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg
behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s
szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam
őket.” (Mt 13,15 és Jn 12,40)«
https://katolikus-honlap.hu/2301/komment.htm
