„Isten háza … az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja” (1 Tim 3,15)
[Előzmény: Kb. egy évvel ezelőtt egy újabb Lefebvre-s „pap”, Martin Lenz
kilépett az FSSPX-ből, és csatlakozott a (szedesvakantista) Aquinói
Szent Tamás Egyesülethez. Pár héttel ezelőtt lett kész a kápolnája,
melynek címe: Németország, 71254 Ditzingen-Heimerdingen,
Wernher-von-Braun-Straße 1. – Decemberi újságjában jelentette meg
korábban megkezdett tanulmányának – melynek címe: Katolikus-e a II.
Vatikáni Zsinat vagy sem – befejező fejezeteit. Ezekből valók a
következő részletek]
8. ellenvetés: A szedesvakantizmus ellentmond az Egyház láthatóságáról szóló dogmának.
Válasz: Ez az ellenvetés arra a dogmára épül, mely kimondja, hogy a katolikus Egyház a világ végéig látható közösségként áll fenn, és egyúttal azt állítja, hogy ha az Egyház egész hierarchiája elveszti a hivatalát, akkor nem létezik többé látható egyház. Azt állítják, hogy ahhoz, hogy az Egyház láthatósága biztosított legyen, szükségszerűen fel kell tételezni, hogy a zsinati pápák és zsinati püspökök a katolikus Egyház valódi pápái és püspökei, vagyis, hivatalaikat a hit, az erkölcs és a fegyelem terén mutatott eltévelyedéseik ellenére továbbra is birtokolják.
Ez az érv azonban egyáltalán nem alkalmas a katolikus Egyház láthatóságának a megvédésére. Mert egy szemétdomb – a mostani római szemétdomb – ugyan valóban felettébb látható és az érzékszervekkel nagyonis érzékelhető, de attól még nem egyenlő a római katolikus Egyházzal. Ne felejtsük el, amit Szent Pál apostol tanított nekünk: „Isten háza … az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja.” (1 Tim 3,15)
Ugyanis, amit mi látunk, vagyis, ami látható a mostani Vatikánból a világ számára, az minden csak nem a katolikus igazság oszlopa, világító tornya, hanem egy szemétdomb, illetve egy doktrinális kloáka, ahogy a La Salette-i Miasszonyunk ezt a mostani majom-szektát nevezte.
A zsinati „egyházban” semmilyen igehirdetés, vallási tanítás nem folyik. Ott nincs semmilyen katolikus hitgyakorlat – a zsinati szekta egyszerre tanbeli és erkölcsi trágyadomb. De, valóban látható! Pont az a probléma, hogy sok másvallású ember úgy hiszi, hogy ez a szemétdomb a katolikus Egyház, és ezért köszönik, nem kérnek belőle [úgy gondolják, hogy jogosan fordulnak el tőle]. A zsinati szekta láthatósága biztosan nem használható érv a mostani szedesvakantizmus ténye ellen. Pont ellenkezőleg!
Pont azért látunk mindenütt bomlást és aposztáziát, mert régóta nincs pápa, aki mindenkor a katolikus Egyház egységét garantáló tényező. Az Egyháznak, vagyis az igazság oszlopának és alapjának láthatóságát nem lehet nyilvános eretnekek hierarchiájával fenntartani, olyan férfiakkal, akik az egyházat rombolják, és valami egészen mássá alakítják át.
Válasz: Ez az ellenvetés arra a dogmára épül, mely kimondja, hogy a katolikus Egyház a világ végéig látható közösségként áll fenn, és egyúttal azt állítja, hogy ha az Egyház egész hierarchiája elveszti a hivatalát, akkor nem létezik többé látható egyház. Azt állítják, hogy ahhoz, hogy az Egyház láthatósága biztosított legyen, szükségszerűen fel kell tételezni, hogy a zsinati pápák és zsinati püspökök a katolikus Egyház valódi pápái és püspökei, vagyis, hivatalaikat a hit, az erkölcs és a fegyelem terén mutatott eltévelyedéseik ellenére továbbra is birtokolják.
Ez az érv azonban egyáltalán nem alkalmas a katolikus Egyház láthatóságának a megvédésére. Mert egy szemétdomb – a mostani római szemétdomb – ugyan valóban felettébb látható és az érzékszervekkel nagyonis érzékelhető, de attól még nem egyenlő a római katolikus Egyházzal. Ne felejtsük el, amit Szent Pál apostol tanított nekünk: „Isten háza … az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja.” (1 Tim 3,15)
Ugyanis, amit mi látunk, vagyis, ami látható a mostani Vatikánból a világ számára, az minden csak nem a katolikus igazság oszlopa, világító tornya, hanem egy szemétdomb, illetve egy doktrinális kloáka, ahogy a La Salette-i Miasszonyunk ezt a mostani majom-szektát nevezte.
A zsinati „egyházban” semmilyen igehirdetés, vallási tanítás nem folyik. Ott nincs semmilyen katolikus hitgyakorlat – a zsinati szekta egyszerre tanbeli és erkölcsi trágyadomb. De, valóban látható! Pont az a probléma, hogy sok másvallású ember úgy hiszi, hogy ez a szemétdomb a katolikus Egyház, és ezért köszönik, nem kérnek belőle [úgy gondolják, hogy jogosan fordulnak el tőle]. A zsinati szekta láthatósága biztosan nem használható érv a mostani szedesvakantizmus ténye ellen. Pont ellenkezőleg!
Pont azért látunk mindenütt bomlást és aposztáziát, mert régóta nincs pápa, aki mindenkor a katolikus Egyház egységét garantáló tényező. Az Egyháznak, vagyis az igazság oszlopának és alapjának láthatóságát nem lehet nyilvános eretnekek hierarchiájával fenntartani, olyan férfiakkal, akik az egyházat rombolják, és valami egészen mássá alakítják át.
Ráadásul az Egyház továbbra is látható és látható marad, még akkor is,
ha ez a láthatóság jelenleg nem könnyen vehető észre. Ugyanis nem szabad
elfelejtenünk, hogy az Egyház láthatóságát valójában mi adja meg: a
katolikus hit tanai, az istentisztelet és a katolikus fegyelem. E tétel
szerint az Egyház láthatósága a hűségesnek maradt katolikusok
csoportjaiban, akik ellenállnak a zsinatnak és reformjainak, akik hitüket nyilvánosan megvallják és gyakorolják, továbbra is fennáll. Ezek a katolikusok ezáltal lesznek láthatóakká, az egész világ számára érzékelhetővé; semmivel
sem kevésbé, mint első Pünkösdkor Jeruzsálemben a tanítványok kis
csoportja, ami már szintén elégségesen látható volt. Az Egyház e kis
csoporttal már akkor láthatóvá vált az egész világ előtt, bár ez a
láthatóság még csak Jeruzsálemre korlátozódott. De ez elegendő volt a
láthatóság meglétének bizonyítására.
Mindenki tudja, hogy vannak katolikusok, akik hűek maradtak a katolikus tradícióhoz. Nem titkos társaságokról van tehát szó. Vannak helyek, ahol katolikus segédpüspökök és papok bemutatják a szentmiseáldozatot, és kiosztják a szentségeket. Vannak hívek, akik a katolikus fegyelem szerint élnek, és akik, ha lenne érvényes pápa vagy megyéspüspök, kötelességüknek tartanák ezeknek engedelmeskedni.
A fenti ellenvetés képviselői az Egyház láthatóságát elhamarkodottan azonosítják azzal a világméretű szervezeti struktúrával, ami Európában évszázadokig működött. Ez azonban, miként ezt számtalan teológus megerősíti, nem a tulajdonképpeni kritériuma a láthatóságnak. A katolikusság, és ezzel a katolikus Egyház láthatóságához ezek szükségeltetnek: a katolikus hit nyilvános megvallása, a katolikus liturgia közösségi megünneplése, valamint az uralkodó katolikus egyházfő iránti alávetettség igazi vágya. Minden olyan helyen, ahol emberek ezen elvek szerint élnek, a katolikus Egyház ténylegesen működik – és látható a régóta tartó pápanélküli idő ellenére is!
Mindenki tudja, hogy vannak katolikusok, akik hűek maradtak a katolikus tradícióhoz. Nem titkos társaságokról van tehát szó. Vannak helyek, ahol katolikus segédpüspökök és papok bemutatják a szentmiseáldozatot, és kiosztják a szentségeket. Vannak hívek, akik a katolikus fegyelem szerint élnek, és akik, ha lenne érvényes pápa vagy megyéspüspök, kötelességüknek tartanák ezeknek engedelmeskedni.
A fenti ellenvetés képviselői az Egyház láthatóságát elhamarkodottan azonosítják azzal a világméretű szervezeti struktúrával, ami Európában évszázadokig működött. Ez azonban, miként ezt számtalan teológus megerősíti, nem a tulajdonképpeni kritériuma a láthatóságnak. A katolikusság, és ezzel a katolikus Egyház láthatóságához ezek szükségeltetnek: a katolikus hit nyilvános megvallása, a katolikus liturgia közösségi megünneplése, valamint az uralkodó katolikus egyházfő iránti alávetettség igazi vágya. Minden olyan helyen, ahol emberek ezen elvek szerint élnek, a katolikus Egyház ténylegesen működik – és látható a régóta tartó pápanélküli idő ellenére is!
11. ellenvetés: Talán mind a zsinati „pápák”, mint a tradicionalisták önhibájukon kívül tévednek.
Válasz: A katolikus morál-teológusok használják az ú. n. „áthidalhatatlan (önhibán kívüli) tudatlanság” fogalmát. Ezalatt azt a tudatlanságot értik, mely normális eszközökkel nem küszöbölhető ki. Előfordulhat(ott), hogy egy ember, aki soha nem tanult meg olvasni, és soha nem volt lehetősége katekizmus-oktatáson részt venni, önhibáján kívül nem ismer(t) néhány dogmát. Soubirous Szent Bernadette például önhibáján kívül nem tudott a Szeplőtelen Fogantatás dogmájáról, ezért lepődött meg, amikor a Szűzanya e nevet adta meg neki, amikor ő, plébánosa utasítására, megkérdezte, hogyan hívják. Ehhez hasonló esetek a múltban többször előfordulhattak.
Ettől az önhibán kívüli tudatlanságtól azonban meg kell különböztetni a vétkes tudatlanságot! Ebben az állapotban azok vannak, akiknek meglenne a lehetőségük, hogy a szükséges tudást megszerezzék, de mégsem teszik [korunkban a világon csaknem mindenki]. Mind a modernisták, mind a tradicionalisták körében sokan élnek vétkes tudatlanságban, a legtöbben pont azok között, akik állapotbeli kötelességüknél fogva felelősséggel tartoznak a rájuk bízott emberek lelki üdvéért. Ezeknek már hivataluknál fogva is kötelességük lenne pontosan ismerni a katolikus tant, például a pápa tévedhetetlensége, az Egyház változhatatlansága stb. tárgyában, hogy a tájékozatlan híveknek a helyes felvilágosítást megadhassák. Sajnálatos módon pont ezeket a témákat hanyagolják el leginkább mind a modernista, mind a „tradicionalista” szemináriumokban. Hogy miért? Nyilván, mert félnek a következményektől…
12. ellenvetés: Nekünk, egyszerű híveknek elegendő, ha megőrizzük a hitünket. Hogy a zsinati „pápák” igazi pápák-e vagy sem, az számunkra nem játszik fontos szerepet.
Válasz: Erre két dolgot kell válaszolni: Először: Ha valaki biztos abban, hogy az ú. n. II. Vatikáni Zsinat meghamisította a katolikus tanítást, és a katolikus vallásgyakorlatban jelentős változásokat idézett elő, akkor eleget tud ahhoz, hogy ugyanezzel a bizonyossággal kijelenthesse, hogy a zsinati „pápák” nem lehetnek a katolikus Egyház pápái. Ugyanis, ha az első megállapítás igaz, akkor ebből a logika szabályai szerint a másodiknak is igaznak kell lennie. Aki e között a két megállapítás között meglévő logikus kapcsolatot felfogta, az valójában már nem mondhat ilyet: „Nem fogadom el a II. Vatikáni Zsinatot, és visszautasítom az új misét, de azt nem tudom biztonsággal megmondani, hogy ez a fehérruhás ember ott Rómában pápa-e vagy sem; ezt majd az Egyháznak kell eldöntenie.” Ilyesmit jó lelkiismerettel kimondani logikailag és teológiailag is lehetetlen!
Honnan tudjuk, hogy az ú. n. II. Vatikáni Zsinat tanítása ellentmond a katolikus hitnek? Miért járunk régi misére? Milyen elvek alapján tesszük ezt? – Ugyanazok az elvek, melyek az első megállapításokhoz vezetnek bennünket, követelik meg, hogy belássuk: a zsinati „pápák” biztosan nem lehetnek katolikus pápák!
Másodszor: Nem lehet a katolikus hitet egyedül azáltal megőrizni, hogy
azt mondjuk: „Mindent hiszek, amit a katolikus Egyház tanít.” Nem! A
katolikus hithez való belső beleegyezésünk aktusához a hit külső
megvallása, vagyis a katolikus hit szerint való életvitel is
hozzátartozik. A katolikus hit szerinti élethez pedig
elválaszthatatlanul hozzátartozik, hogy annak, akit pápának elismerünk,
mindenben, ami az egyházi területet érinti, engedelmeskedünk és
alávetjük magunkat. Ezért játszik az előző kérdésre – katolikus-e az ú.
n. II. Vatikáni Zsinat, következésképpen katolikus pápák-e a zsinati
„pápák” – adott válasz, döntő szerepet a hitéletünkben. Egy katolikus nem őrizheti meg a hitet a [jogszerinti] pápa ellenében vagy az e pápával szembeni közömbösségben!
Aki ilyesmit állít, és e szerint él, az nem vallja meg külsőleg a hitét, az nem a katolikus hitben él, az nem „őrzi” meg a katolikus hitet, és nem azt adja tovább – még akkor sem, ha ennek ellenkezőjéről van sziklaszilárdan meggyőződve.
http://katolikus-honlap.hu/1901/mlenz.htm
Aki ilyesmit állít, és e szerint él, az nem vallja meg külsőleg a hitét, az nem a katolikus hitben él, az nem „őrzi” meg a katolikus hitet, és nem azt adja tovább – még akkor sem, ha ennek ellenkezőjéről van sziklaszilárdan meggyőződve.
http://katolikus-honlap.hu/1901/mlenz.htm
