2022. december 10., szombat
BKP: A szodómia propagálása a zsinat utáni katekizmusban erkölcsi és lelki öngyilkosság
Az LGBTQ számos propagátora hivatkozik a katekizmusra, mégpedig annak 2358-59. cikkelyére. A katekizmus ezen cikkelyeiben valóban félrevezető információk vannak, amelyek ajtót nyitnak az erkölcstelen fertőzés terjedésének; ki kell ezeket húzni a katekizmusból, mert hamis tanítást – hamis evangéliumot propagálnak, amelyért Isten Igéje szerint anathema, azaz Krisztus egyházából való kizárás és átok jár (Gal 1,8-9).
Ezt a videót megnézheted itt is: https://dnes.wistia.com/medias/aqnj8v04i7
https://ugetube.com/watch/IBLpGHejl3oC5l2
https://rumble.com/v22rde6-zsinat-utni-katekizmusban.html
https://cos.tv/videos/play/41339177961296896
https://www.bitchute.com/video/gCuVGmZWNlmv/
https://gloria.tv/post/2CmbXJxuus8aBSLdRLZqK39Yi
Letöltés videó: 420.9 MB, 1280×720 / 127 MB, 768×432
A katekizmus lelki gyökerei
II. János Pál a katekizmus előszavában ezt írja: „1986-ban egy tizenkét bíborosból és püspökből álló bizottságot, amelynek Josef Ratzinger bíboros elnökölt, bíztam meg a zsinati atyák által kért katekizmus- javaslat elkészítésével. A bizottság munkáját egy hét tagú, megyéspüspökökből, teológus és katekéta szakemberekből álló szerkesztő bizottság segítette.“
Ugyanebben az évben, 1986-ban II. János Pál Assisibe hívta össze a pogány kultuszok képviselőit, és együtt imádkozott velük. Itt az aposztázis gesztusáról volt szó, ami a közvéleményt abba az irányba terelte, hogy a démonok tisztelete és Jézus Krisztus kereszthalála, mint üdvösségre vezető utak, azonos szintet képviselnek. Ez a gesztus de facto felszámolta a missziót. Ugyanígy II. János Pál gondoskodott akkor arról, hogy az új Kódex már ne tartalmazza az exkommunikáció büntetését a szabadkőműves szervezetekbeli tagság miatt. Ezzel hivatalosan felvette a szabadkőműveseket az egyházba. Manapság már ők uralják a katolikus egyház kulcspozícióit.
Ami a katekizmust és a szodómia katekizmus általi propagálását illeti, nehezen tudta volna az akkori bíboros, Ratzinger megakadályozni a 2358-59. cikkelyek kétértelmű formulációját, bár a szodómia ezen propagálását most már rákenik.
A Szentírás a szodómiáról számos helyen nyilatkozik, méghozzá negatívan és figyelmeztetően. Az Egyházi Hagyományok hasonlóan állnak ehhez. Aranyszájú Szent János így ír: „Az összes vágy közül a legrosszabb a férfi férfi iránti vágyakozása… Ezért mondom nektek, hogy ezek rosszabbak még a gyilkosoknál is, és jobb lenne meghalni, mint ilyen szégyenben élni. A gyilkos csak elválasztja a lelket a testtől, de ezek a lelket a testben pusztítják … Semmi, de semmi sem olyan pusztító és kártékony, mint ez a fajtalanság.” (In Epistulam ad Romanos)
V. Szent Piusz pápa elrendelte: Ha egy klerikus (diakónus, pap vagy püspök) a szodómia bűnébe esik, a klerikusok közül vettessék ki és adassék át a világi igazságszolgáltatásnak. Ez utóbbi ugyanúgy büntette ezt a bűncselekményt, mint a gyilkosságot. A pápa hozzátette: „Különben ezt a gonoszságot nem lehet kiirtani.”
Idézet a Katolikus Egyház Katekizmusa 2358. cikkelyéből: „Nem elhanyagolható azon férfiak és nők számára, kiknek veleszületett homoszexuális hajlama van…”
A homoszexuális hajlamra vonatkozóan a veleszületett jelző használata manipulatív, hogy ne legyen a homoszexualitással szemben semmilyen ellenvetés. Csakhogy nem így tekint a homoszexualitásra a Szentírás és az egyházi Hagyományok. Az, amit a Katekizmus veleszületett homoszexuális hajlamnak nevez, valójában, a Szentírás szerint, büntetés az ősök bálványimádásáért, azaz a Tízparancsolat első parancsolatának megszegéséért. A Rómaiakhoz írt levél rámutat a gyökerére: „ … felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt. Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek… férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek…” (Róm 1,25-27)
A zsinat utáni egyház felcserélte Isten igazságát a hazugsággal, és a pogány démonok tiszteletére biztat, ezért terjed benne a homoszexualitás. Mert ha az ember felcseréli az Igaz Isten tiszteletét a pogány bálványok tiszteletével, valójában a démonok tiszteletével, a büntetés az utódait sújtja egészen harmad vagy negyedíziglen. Ezt mondja a Tízparancsolat első parancsolata. Ennek ellenére a II. Vaticanum a Nostra aetate dékrétumában a pogány kultuszoknak és démonaiknak ezt a tiltott tiszteletét hivatalosan is kitűzte. Ezzel megalapozták a homoszexualitás tömeges elterjedésének feltételeit.
Milyenek a bálványimádás jelenlegi formái a keresztények között? A zen és jógi meditációról van szó, továbbá a hinduizmus, a buddhizmus, a sátánista voodoo-ban gyökerező dekadens zene, a különböző jóslási formák, pl. horoszkópok, a különböző mágiák, a spiritizmus, az okkult orvoslás, a homeopátia, az akkupunktúra iránti nyitottságról. Az egyháznak sem a zsinat idején, sem azt követően nem volt egy világos szava az első parancsolat elleni bűnökről, azaz a pogányságról és az okkultizmusról. Éppen ellenkezőleg, a Nostra aetate dekrétummal az összes teológiai iskolában kiemelten szorgalmazta a pogány vallási kultuszok (vallások) tiszteletét, és ezzel de facto azok démonainak a tiszteletét. A pogányság és az okkultizmus inváziójával kapcsolatos hallgatás a katolicizmus íratlan törvénye volt és máig is az.
A homoszexuális hajlam mögött, amelyet veleszületett hajlamnak neveznek, valójában negatív lelki erő áll, amely a pszichikára is hatással van. Ezt az erőt a Biblia és az Egyházi Hagyomány démonnak nevezi, azaz tisztátalan léleknek. Jézus nem tűrte meg a tisztátalan lelkeket, hanem kiűzte azokat és megszabadította az embereket, eltérően a jelenlegi egyháztól, amely éppen az ellenkezőjét teszi.
A Tízparancsolatban a legfontosabb az első parancsolat. Az Istennel való személyes kapcsolatot hangsúlyozza. Ebből a személyes kapcsolatból és igaz tiszteletből meríti a hívő a gonosz fertőzése elleni küzdelemhez az erőt, amely ott van az ő bensőjében, a világban és a démoni erők ármányos támadásai mögött is.
Ha az ember elhagyja a vertikálist, azaz kilép az Isten-kapcsolatból, és a teremtményt kezdi el tisztelni, akár a láthatót, akár a láthatatlant – vagyis a bukott angyalokat –, már nem lesz ereje Isten törvénye erkölcsi normáinak betartására a többi parancsolat tekintetében sem.
A homoszexualitáshoz kapcsolódik a gonosz teljes rendszere. A tisztátalan lelkek rabszolgájává vagy médiumává válás nem ártatlan dolog. Ez az átok viszi az egyént és az egész társadalmat az önpusztítás útjára.
Idézet a Katolikus Egyház Katekizmusa 2358. cikkelyéből: „Kerülni kell velük (a szodomitákkal) kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.”
Ez azt jelenti, hogy a katekizmus megtiltja, hogy a bűnt bűnnek nevezzük, így semmissé teszi Isten törvényét. A célja már nem a lelkek üdvössége és a rabszolgasorba döntött ember megszabadítása, hanem ennek a lelki, s egyben erkölcstelen fertőzésnek a terjesztése. A homoszexualizmus mögött álló lélek már nemcsak diszkriminálja, hanem keményen le is igázza az egész társadalmat, beleértve az egyházat is. Azt, aki nem veti magát alá, ráüti a „homofób” bélyeget, akit a jelenlegi jogszabályok szerint kemény átnevelés és hároméves börtön fenyeget.
Idézet a Katolikus Egyház Katekizmusa 2358. cikkelyéből: „Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket.”
Kérdezzük: Mit kellene tisztelnünk? Az ember lelkét? Akkor azonban a szodómiához úgy kell viszonyulnunk, ahogy azt Isten törvénye rendeli. Avagy Isten törvénye a test tiszteletét hangsúlyozza? Ezért aztán ugyanúgy szembe kell fordulnunk a szodómiával is, mert a szodómia degradálja az emberi testet. Az következik ebből, hogy ebben az esetben a tisztelet fogalma csupán megtévesztés. A szodómia respektálása ellentétes Isten törvényével és az emberi tisztességgel és a természetes erkölccsel – az etikával.
Ha a beteg pl. tífusszal vagy pestissel fertőzött, nem követeli meg az egészséges embertől a hamis együttérzést vagy a gyöngédséget, ami a fertőzés terjedéséhez vezetne. A katekizmus tudatosan hallgat a valódi megtérés szükségességéről és a homoszexualizmus valódi lényegéről, és nem hangsúlyozza a bűn elkerülésének, a gondolatok, érzések és képzetek elleni harc szükségességét.
Az együttérzés által az ember megnyílik a másik embernek. Csakhogy a homoszexualizmus mögött tisztátalan lélek áll, és az első lépés a befogadásához az együttérzés, a gyöngédség és aztán a gondolat – a homoszexuális érzés és vágy, ami a cselekedetben csúcsosodik ki. Ezzel már az ember teljesen megnyílik a szodómiának, legyőzi a gátlásait és homoszexuálissá válik. És erre csábít a katolikus katekizmus! Ez durva gonosztett Isten törvénye ellen és minden olyan katolikus ellen, aki respektálja az egyház tekintélyét, és ezzel a katolikus katekizmust.
A Biblia a szodómiát egyértelműen elítéli, és nemcsak bűnnek nevezi, hanem ocsmányságnak és fajtalanságnak, és közli, hogy ezért a büntetés a földi (2Pt 2,6) és az örök tűz (Júd 7). Azok közé, akik nem részesülnek Isten országában, vannak sorolva a megtérésre nem hajlandó szodomiták is (1Kor 6,9). Mózes törvénye azok számára, akik homoszexuális cselekményt követtek el, halálbüntetést ír elő (3Móz 20,13).
A szodomitának a szabadulásáért a következő lépéseket kell tennie: elfogadni az igazságot a szodómiáról és a bűnnel való harc hatékony eszközeit. Igazán tisztelnie kell Istent, ezért szükséges, hogy elszakadjon a szodómia gyökereitől, azaz az istentelenségtől és a bálványimádástól (Róm 1,21-25), amely az okkultizmus különböző formáihoz kapcsolódik.
Idézet a Katolikus Egyház Katekizmusa 2359. cikkelyéből: „Az önuralom erényeivel, olykor az önzetlen barátság segítségével… kell közeledniük (a szodomitáknak) a keresztény tökéletességhez.”
Az az ember, aki a tisztátalan szexualitás rabszolgaságában van, a holmiféle önuralomról és keresztény tökéletességről szóló elméleteket egyáltalán nem veszi komolyan. És a katolikus embertől megkövetelni a szodomitákhoz fűződő önzetlen barátságot olyan, mint elküldeni a bárányt a farkashoz.
Valódi önzetlen barátság csak két tanú jelenlétében végbemenő lelki beszélgetés formájában lehetséges. Ennek során világosan rá kellene mutatni a Szentírás és a Hagyományok tanításaira. Az érintett azonban a katekizmussal fog érvelni. És itt látjuk a katekizmus rémséges bűnét, amely nem engedi védelmezni Isten igazságát, sem elfogadni a szabadítást. A Katolikus Egyház Katekizmusának támogatója azt fogja állítani, hogy márpedig nem vagy okosabb a Szent Atyánál, II. János Pálnál, aki ezt a katekizmust jóváhagyta. A 2358. és 2359. cikkelyt ezért kell kihúzni, különben a katekizmuson Isten anathemája marad.
„Paráznaság és mindenféle tisztátalanság … szóba se jöjjön köztetek, mint ahogy ez a szentekhez illik.” (Ef 5,12-13)
Isten Igéje sehol nem ír elő tiszteletet, együttérzést, gyöngédséget, megkülönböztetési tilalmat a paráznaságra, a házasságtörésre vagy a homoszexualitásra, azaz a tisztátalanságra vonatkozóan, ahogy azt a katekizmus teszi.
„Amiket ők titokban tesznek, még kimondani is undorító. Ha azonban ezeket a dolgokat néven nevezik, világos, hogy miről van szó.”(Ef 5,12-13)
Isten Igéje nem terel semmiféle önzetlen barátság irányába olyan emberek iránt, akik elutasítják a megtérést és az igazságot. Ezek az LMBTQ emberek. Az együttérzéssel és a gyöngédséggel való manipulálás ajtót nyit a szodómia tömeges terjedésének és ugyanakkor gátat vet a szabadításnak.
Éppen fordítva, a Szentírás arra biztat, hogy a gonoszt nevezzük gonosznak, az ocsmányságot ocsmányságnak, és ezzel védve legyünk a hamis együttérzés és a hamis gyöngédség és a hamis tisztelet ellen. „Ha azonban ezeket a dolgokat néven nevezik, világos, hogy miről van szó.”(Ef 5,13) Súlyos bűnről, függőségről, rabszolgaságról van szó, amely mindazokat kézben tartja, akik ennek a tisztátalan léleknek megnyíltak.
Egy szóval tisztelet, méghozzá a pogányság iránt; a II. Vaticanum megszüntette az Isten iránti igazi tiszteletet és de facto kiiktatta a Tízparancsolat első parancsolatát. Ezután a katekizmus egyetlen szóval, a tisztelet szóval, méghozzá a szodómia iránti tisztelettel, fölszámolja Isten törvényét és az erkölcsi törvényeket. Az egyházban a hit helyett a modernizmus – a történet-kritikai módszerével – mögött rejtőzködő hűtlenség uralkodott el. A Nostra aetate dekrétum segítségével ugyanígy eluralkodott a pogány bálványimádás iránti nyitottság. Ezzel elő lett készítve a talaj a szodómia tömeges terjedéséhez. A szodómia iránti abszurd tisztelet lelke a zsinat utáni katekizmusban is megjelent. Ma már Isten és parancsolatai tisztelete helyett itt van nekünk Szodoma és Gomora. Ferenc álpápa ezt a Szinodalitásról szóló zsinattal teljesíti be. Ezzel a katolikus egyház sírját ássa. Ez a II. Vatikáni Zsinat és II. János Pál zsinat utáni katekizmusa lelkén szárad.
A katekizmus 2358-2359. cikkelye a katekizmusra Isten átkát vonta a más – a hamis evangélium hirdetéséért (lásd Gal 1,8-9). Ez az antievangélium aztán megmérgezi az őszinte katolikusokat is és rájuk is átok hullik. Ezért ezeket a szodómiát propagáló cikkelyeket el kell távolítani a katekizmusból!
+ Illés
a Bizánci Katolikus Patriarchátus pátriárkája
+ Metód + Timóteus
püspök-titkárok
2022. 12. 10