A Church Militant vezetője, Michael Voris S.T.B. 2015. január 30-ai "The Vortex" műsorának magyar fordítása.
Az első válság a tanítást érintette:
az ariánus válság, amiben a negyedik századi pap, Áriusz azt a
elvetemültséget terjesztette, hogy a mi szentséges Urunk nem volt isteni
természetű, vagyis nem volt Isten. A Niceai Zsinat végülis pontot tett
ennek a végére.
Azután ott volt a keleti egyházak elszakadása,
aminek középpontjában kétségtelenül több teológiai kérdés állt, de
rengeteg szekuláris politikai ügyet is magába foglalt, ahogy a császár
elkezdte ráerőltetni a hatalmát a püspökökre - és sokan közülük be is
hódoltak neki.
Majd ott volt a protestáns lázadás,
amiben ismét egy klerikus, a felszenteltek közösségének egyik tagja
(itt vegyük végre észre a visszatérő elemet), Luther Márton atya, ismét a
tanítást vette célba, lényegében megtagadva azt, és megalapítva a
saját vallását, ami mára több, mint 40 000 protestáns felekezetre
töredezett szét.
Így hát körülbelül 500 évenként egy-egy nagy válság tör ki az Egyházban, amit mindig egy pap vagy püspök indít el.
És ma itt vagyunk 500 évvel a legutóbbi válság után, amit Luther
Mártonnak köszönhetünk, és miközben ez utóbbi még ma is érezteti
hatását, beüt a következő. Ezt a szexuális egyházszakadásnak avagy a szexuális eretnekségnek hívhatnánk,
és ismételten, ezt is püspökök hozták ránk - püspökök, akik elbuktak a
feladatuk elvégzésében, és őszintén szólva még most is, a tomboló vihar
közepén, továbbra is teljesen bukásra állnak benne. És ami rosszabb, a
legtöbbjük nem csupán hallgat a gonosszal szemben, de egyenesen
bejelentkezik a népszerűsítésére.
Ez a szexuális szakadás teljesen egyedülálló az Egyház történetében, legalábbis ami a méreteit illeti.
Ismert volt az albigens eretnekek aberrált szexuális viselkedése, ez
azonban sohasem vált széles körben elterjedtté, vagy olyan
intézményesítetté, mint amilyenné ez a szexuális szakadás vált.
Volt néhány olyan tényező, ami hozzájárult ehhez a teljes spirituális csődhöz.
Először is, a bátorság hiánya, a lelki lustaság, a lajhárszerű
hozzáállás a laikusok részéről a hit szépsége felé, amit az ugyanolyan
lajhárszerű papság hozott magával. Ez a késő tizennyolcadik századtól a
tizenkilencedik század közepéig tartó időszakban vert először gyökeret,
és hamarosan megszokássá is vált. A katolicizmus, számos
laikus és pap számára olyanná vált, mint az otthoni bútor:
természetesnek vetté, és figyelmen kívül hagyottá. Több nemzedéken át mentek így a dolgok, és végeredményben felpuhította a Küzdő Egyházat. Feladtuk a küzdelmünket, letettük a fegyvereinket, és elhagytuk az őrhelyeinket.
Megérezve az idejét, a Sátán
elkezdte felgyorsítani a dolgokat, látva a hit elvesztését, ami persze a
természetes következménye annak, ha kiveszett a lelkesedés a hit felé.
Mire a huszadik század elkezdődött, minden készenállt a szexuális
erkölcsök teljes felforgatásához. A Sátán persze a
legközvetlenebb támadását a protestáns közösség ellen tudta megindítani,
esetünkben az anglikán egyház ellen 1930-ban, amikor a felekezet
vezetése jóváhagyta a fogamzásgátlást, először abban a közel 2000 éves
időszakban, ami alatt mindenki, aki Jézus Krisztust Istennek ismerte el,
hivatalosan is egyetértett a fogamzásgátlás gonoszságában.
Amikor ezzel a Gonosz elszabadult, a protestáns felekezetek úgy hullottak, mint a legyek, egytől egyig elfogadva azt. Egyedül
a katolikus egyház maradt, így a Sátán nem a tanítás megtámadása
mellett döntött (mivel még ő is tudja, hogy az sohasem változtatható
meg, mivel a Szentlélek őrködik felette). Az egyes püspökök és
papok azonban megnyerhetők az őszámára, körbe tudja fonni őket a
karmaival, és rá tudja bírni őket, hogy a tanítást ignorálják, hogy
abbahagyják a tanítás hirdetését, megvessék a tanítást, nyíltan
fellázadjanak a tanítással szemben, vagy akár még ki is nevessék a
tanítást.
A fogamzásgátlás olyasmivé vált,
amit a katolikus laikusok és papok - aktívan vagy passzívan -
tömegével nem nagy ügyként kezelnek. És mindössze rövid idő alatt, a szexuális szakadás el is szabadult. Ez azonban nem fog megállni a fogamzásgátlással; válásokhoz, tönkretett családokhoz, apátlan gyermekekhez, most pedig a szodómia elfogadásához vezet, annak minden "ajándékával és pozitívumával" együtt, ahogy egyes püspökök szeretik mondani.
Ez az Egyház negyedik nagy válságának az ideje, ahogy Schneider püspök helyesen megfogalmazta. Ezúttal azonban - és ez teszi ezt a válságot olyan veszélyessé - az eretnekek nem hagyták el a házat: ők váltak irányítókká.
Luther Mártonban legalább megvolt az a becsületesség, hogy megtagadja
az Egyházat, vegye a cókmókját, és hazamenjen. Ezek a modern csirkefogók
és eretnekek azonban az Egyház falain belül és a klerikusi ruhájukban
maradnak, szabadon fertőzve tovább.
Ők a felelősek az Egyház legújabb válságáért, ami nem a tanítást érinti, hanem az erkölcsöt.
Meghajolnak a tanítás oltára előtt, hízelegnek is neki, miközben a
késeiket élesítik, hogy hátbaszúrják. Ezeknek a klerikusoknak, az
évszázadokkal korábbi elődeikhez hasonlóan, semmi más, mint rossz
szándék van a szívükben, és gyűlölet Krisztus Jegyese iránt. A hithű
katolikusoknak fel kell lépnie ellenük mindenhol, szilárdan kiállva a
hit mellett.
Az Egyház negyedik nagy válságát hozták el. Rengeteg zűrzavar lesz még, mire az egész véget ér. A végén azonban veszíteni fognak.
http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/08/02/a_szexualis_egyhazszakadas
http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/08/02/a_szexualis_egyhazszakadas