A szexuális egyházszakadás

A Church Militant vezetője, Michael Voris S.T.B. 2015. január 30-ai "The Vortex" műsorának magyar fordítása.

Ahogy az éleselméjű és szentéletű püspök, Athanasius Schneider megállapította, az Egyház negyedik nagy válságában vagyunk. És ez a válság egyedülálló.

Az első válság a tanítást érintette: az ariánus válság, amiben a negyedik századi pap, Áriusz azt a elvetemültséget terjesztette, hogy a mi szentséges Urunk nem volt isteni természetű, vagyis nem volt Isten. A Niceai Zsinat végülis pontot tett ennek a végére.

Azután ott volt a keleti egyházak elszakadása, aminek középpontjában kétségtelenül több teológiai kérdés állt, de rengeteg szekuláris politikai ügyet is magába foglalt, ahogy a császár elkezdte ráerőltetni a hatalmát a püspökökre - és sokan közülük be is hódoltak neki.

Majd ott volt a protestáns lázadás, amiben ismét egy klerikus, a felszenteltek közösségének egyik tagja (itt vegyük végre észre a visszatérő elemet), Luther Márton atya, ismét a tanítást vette célba, lényegében megtagadva azt, és megalapítva a saját vallását, ami mára több, mint 40 000 protestáns felekezetre töredezett szét.

Így hát körülbelül 500 évenként egy-egy nagy válság tör ki az Egyházban, amit mindig egy pap vagy püspök indít el. És ma itt vagyunk 500 évvel a legutóbbi válság után, amit Luther Mártonnak köszönhetünk, és miközben ez utóbbi még ma is érezteti hatását, beüt a következő. Ezt a szexuális egyházszakadásnak avagy a szexuális eretnekségnek hívhatnánk, és ismételten, ezt is püspökök hozták ránk - püspökök, akik elbuktak a feladatuk elvégzésében, és őszintén szólva még most is, a tomboló vihar közepén, továbbra is teljesen bukásra állnak benne. És ami rosszabb, a legtöbbjük nem csupán hallgat a gonosszal szemben, de egyenesen bejelentkezik a népszerűsítésére.

Ez a szexuális szakadás teljesen egyedülálló az Egyház történetében, legalábbis ami a méreteit illeti. Ismert volt az albigens eretnekek aberrált szexuális viselkedése, ez azonban sohasem vált széles körben elterjedtté, vagy olyan intézményesítetté, mint amilyenné ez a szexuális szakadás vált.

Volt néhány olyan tényező, ami hozzájárult ehhez a teljes spirituális csődhöz. Először is, a bátorság hiánya, a lelki lustaság, a lajhárszerű hozzáállás a laikusok részéről a hit szépsége felé, amit az ugyanolyan lajhárszerű papság hozott magával. Ez a késő tizennyolcadik századtól a tizenkilencedik század közepéig tartó időszakban vert először gyökeret, és hamarosan megszokássá is vált. A katolicizmus, számos laikus és pap számára olyanná vált, mint az otthoni bútor: természetesnek vetté, és figyelmen kívül hagyottá. Több nemzedéken át mentek így a dolgok, és végeredményben felpuhította a Küzdő Egyházat. Feladtuk a küzdelmünket, letettük a fegyvereinket, és elhagytuk az őrhelyeinket.

Megérezve az idejét, a Sátán elkezdte felgyorsítani a dolgokat, látva a hit elvesztését, ami persze a természetes következménye annak, ha kiveszett a lelkesedés a hit felé. Mire a huszadik század elkezdődött, minden készenállt a szexuális erkölcsök teljes felforgatásához. A Sátán persze a legközvetlenebb támadását a protestáns közösség ellen tudta megindítani, esetünkben az anglikán egyház ellen 1930-ban, amikor a felekezet vezetése jóváhagyta a fogamzásgátlást, először abban a közel 2000 éves időszakban, ami alatt mindenki, aki Jézus Krisztust Istennek ismerte el, hivatalosan is egyetértett a fogamzásgátlás gonoszságában.

Amikor ezzel a Gonosz elszabadult, a protestáns felekezetek úgy hullottak, mint a legyek, egytől egyig elfogadva azt. Egyedül a katolikus egyház maradt, így a Sátán nem a tanítás megtámadása mellett döntött (mivel még ő is tudja, hogy az sohasem változtatható meg, mivel a Szentlélek őrködik felette). Az egyes püspökök és papok azonban megnyerhetők az őszámára, körbe tudja fonni őket a karmaival, és rá tudja bírni őket, hogy a tanítást ignorálják, hogy abbahagyják a tanítás hirdetését, megvessék a tanítást, nyíltan fellázadjanak a tanítással szemben, vagy akár még ki is nevessék a tanítást.

A fogamzásgátlás olyasmivé vált, amit a katolikus laikusok és papok - aktívan vagy passzívan - tömegével nem nagy ügyként kezelnek. És mindössze rövid idő alatt, a szexuális szakadás el is szabadult. Ez azonban nem fog megállni a fogamzásgátlással; válásokhoz, tönkretett családokhoz, apátlan gyermekekhez, most pedig a szodómia elfogadásához vezet, annak minden "ajándékával és pozitívumával" együtt, ahogy egyes püspökök szeretik mondani.

Ez az Egyház negyedik nagy válságának az ideje, ahogy Schneider püspök helyesen megfogalmazta. Ezúttal azonban - és ez teszi ezt a válságot olyan veszélyessé - az eretnekek nem hagyták el a házat: ők váltak irányítókká. Luther Mártonban legalább megvolt az a becsületesség, hogy megtagadja az Egyházat, vegye a cókmókját, és hazamenjen. Ezek a modern csirkefogók és eretnekek azonban az Egyház falain belül és a klerikusi ruhájukban maradnak, szabadon fertőzve tovább.

Ők a felelősek az Egyház legújabb válságáért, ami nem a tanítást érinti, hanem az erkölcsöt. Meghajolnak a tanítás oltára előtt, hízelegnek is neki, miközben a késeiket élesítik, hogy hátbaszúrják. Ezeknek a klerikusoknak, az évszázadokkal korábbi elődeikhez hasonlóan, semmi más, mint rossz szándék van a szívükben, és gyűlölet Krisztus Jegyese iránt. A hithű katolikusoknak fel kell lépnie ellenük mindenhol, szilárdan kiállva a hit mellett.

Az Egyház negyedik nagy válságát hozták el. Rengeteg zűrzavar lesz még, mire az egész véget ér. A végén azonban veszíteni fognak.


http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/08/02/a_szexualis_egyhazszakadas