Amapola nővér általi Visszahívás 2017. április

 

Kis virág, írd le ezeket a Szavakat fiamnak, Gustavónak, a te érsekednek.
Kisfiam, akit karjaimban és Szeretetköpenyem alatt hordozok, én vagyok az, a te Édesanyád, a mi Jézusunk, akit a keresztjéről adott neked, mindannak jeléül, hogy Ő szeret téged.
Gyermekem, meg fogsz lepődni, amikor befogadod és elolvasod ezeket a szavakat, amelyeket itt ilyen egyszerű papírra, ilyen szegényes közeggel írtam - de ezek a Szeretet Szavai Tőlem hozzád.  Az Én Szívemtől a tiédhez.  Mennyire hívtál Engem, gyermekem, szegény és szenvedő gyermekeink minden óriási szükségletével szemben, amelyek oly mélyen megérintenek téged.  Hallottam szíved minden egyes sóhajtását, gyermekem, és egyesítettem őket könnyeimmel Jézusunk Vérének Kehelyében, amelyet Ő ajánl fel az Atyának, kérve és elnyerve az Irgalmat oly sokak számára.
Fiam, fogadd be ezeket az Én kis gyermekeimet, fogadd be őket szeretettel, mert a Mi nevünkben jönnek, hogy nagy dolgokat jelentsenek be nektek - nagy Irgalmakat és vigasztalásokat gyermekeink számára, és az Én kis gyermekeim hite által képesek leszünk kiárasztani őket itt, ebben a városban.
Fiam, a szíved Hozzám tartozik, és mélyen belül hallod a hangomat, amely azt mondja: „Igen, elküldöm őket hozzád, fiam”.  Ne félj!
Ezért hoztunk ide téged, a Kegyelem és Irgalom eme nagyszerű Művéért.  Tervünk része vagy, Én, Édesanyád, a te segítségedet kérem.
Gyermekem, el sem tudod képzelni, milyen nagy Szeretetet akarunk megosztani mindenkivel - veled.
Fogadjátok el ezeket a szavakat, amelyeket ezek a gyermekeim hoznak nektek, tőlünk, a ti Jézusotoktól és tőlem kapjátok őket.  Vigasztalásként, bátorításként, Békeként és annak bizonyosságaként adjuk nektek, hogy meghallgattuk szíveteket.
Fiam, emlékezz püspök testvéredre, aki fogadta Juan Diegót, az én kis hírnökömet.  Lásd, hogy mennyi mindent tudtam tenni annyi éven keresztül gyermekeim millióiban, mert Pap és Püspök fiam ilyen nyitott volt arra, amit kértem tőle.
Ahogy most is arra kérlek benneteket, hogy segítsetek Nekem.  Ezeknek a gyermekeimnek nagy és fájdalmas küldetésük van, szükségük lesz a segítségetekre, a támogatásotokra.
Ne féljetek befogadni őket - egyetlen vágyuk, hogy akaratomat teljesítsék; és évek óta, sivatagok és fájdalmak közepette készítettem fel őket erre az órára.
Szeretetterveink gyorsan haladnak, mert ellenségünk gyűlölethulláma sok gyermekemet elsöpörte, és itt az ideje Istenetek nagy ellentámadásának, aki felemelkedik gyermekei védelmére.
Igazi küldetésed, gyermekem, most kezdődik.  Ez a felhívás arra szólít fel, hogy mindent átadj Nekem, Anyádnak és Királynődnek, Isten Nagy Anyjának, a Legszentebb Máriának.  Engedd, hogy karjaimba vegyelek, gyermekem, add át magad Nekem, mint egy kisgyermek.  Mennyire, de mennyire szeretlek téged!
Hamarosan, gyermekem, látni fogod mosolyomat, amely megvigasztal téged annyi szenvedésen, amit csak Én látok, kicsikém.
Gyermekem, Szívembe ölellek.  Anyám áldását adom rád, és Jézusom is megáld téged.  Ne féljetek.  Mi mindig veled vagyunk, és Mi vagyunk azok, akik elhoztunk téged e kicsinyeinkhez a mi számodra szóló Szeretet és Kegyelem Szavainkkal.
Megáldalak téged, Szívem gyermeke.
És megáldom az összes gyermeket, akit a gondjaid alá helyeztünk.
Édesanyád, Jézus Anyja,
Isten minden gyermekének Anyja.
Édesanyád, aki annyira szeret téged.

Lysa TerKeurs: Nem merek bátran imádkozni

„Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,16)

Bevallom, néha nem merek bátran imádkozni. Nem azért mintha nem hinném, hogy Isten mindenre képes. Hogyne hinném. Odavagyok Jézusért. Teljes erőmmel követni akarom. Engedelmeskedni neki. Kalandra kelni Istennel.

Ingadozásom tehát nem abból ered, mintha kételkednék Istenben. Inkább magamban kételkedem, abban, hogy fel tudom-e ismerni, mi az Isten akarata. Tény, hogy Isten néha úgy dönt, nem tesz semmit. Ha pedig Ő a Nem mellett dönt, én pedig vadul imádkozom az Igenért, úgy érzem, nem vagyok összhangban az akaratával.

Ismered ezt az érzést?

Annyira szeretnék Isten akaratával azonosulni, hogy ilyeneket mondok imádkozás közben: Uram, kérlek, gyógyítsd meg a barátnőmet, de ha magadhoz akarod őt venni, azt is elfogadom.

Miért nem imádkozom bátran: Uram, gyógyítsd meg a barátnőmet! És aztán továbblépek, tudva, hogy nem imádkoztam hiába – függetlenül attól, mi következik ezután. A bátor imádkozás átemel a vallásos megszokásból az Istennel való hiteles kapcsolatba.  Az imádkozás olyasmire nyitja meg lelki szemeimet, amit magamtól nem látnék meg. És biztos vagyok benne, hogy számít az ima. Az imádság erős és hatékony, ha igaz szívvel imádkozom (Jak 5,16).

Az ima tehát hat – megváltoztatja az életet, fellobbantja az elmét, megrázza a földet. Nem kell tudnom, hogyan. Nem kell tudnom, mikor. Csak bizalommal boruljak térdre, és akkor ennek a Jézust szerető lánynak a remegő imái hullámot vetve terjednek tova a magasságban és a mélységekben.

Hagyjam, hogy ez az abszolút igazság beáradjon a lelkembe, és kioltsa a kételkedés szikráit. Hajlítsa be a térdem. És lobbantson új, bátor, lángolóbb tüzet bennem. Ez a bátorság nem a főnök követelőző bátorsága. Ez a bátorság azt jelenti, hogy teljes szívemből szeretem Jézust, akkor hát hogy adhatnék neki lángoló imaéletnél kevesebbet?

Jézus a Mt 6, 6-8 versekben az imádságos életről beszél. „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.”

Merjünk hát kérni. Újra meg újra. Nem azért, mintha ezzel akarata ellenére cselekvésre késztethetnénk Istent, hanem hogy lelkünk rákapcsolódjék drága Jézusunkra, és láthassuk, mit tesz a maga akarata szerint.

Uram, hálát adok a lehetőségért, hogy minden bajomat, bánatomat Eléd hozhatom. Köszönöm, hogy pontosan azt adod, amire szükségem van. Hiszem, hogy mindig a javunkat tartod szemed előtt. Jézus nevében, Ámen.