Ma beszéltem az Urral ,aki ezt mondta: " Vannak lelkek ,akikben egyáltalán nem tudok működni. Ezek azok, akik mindig másokat figyelnek, s nem tudják mi történik saját bensőjükben. Állandóan másokról beszélnek, még a teljes csend idején is, ami a velem való társalgásra lenne szánva. Ezek a szegény lelkek nem hallják szavaimat, üres marad a lelkük. Engem nem saját szívükben keresnek, hanem a fecsegésben, ott pedig nem vagyok soha. Érzik ürességüket ,de be nem vallanák saját hibájukat. Állandó szemrehányást jelentenek részükre azok a lelkek,akikben én uralkodom. Ahelyett,hogy megjavulnának,irigység kél szívükben. Nemhogy észre térnének, még mélyebbre süllyednek S az idáig csak féltékeny lélek gyűlölködővé válik. Már a szakadék szélén állnak, másoktól irigylik adományaimat, míg maguk nem tudják és nem is akarják elfogadni azokat."
Midőn Lengyelországért imádkoztam, ezeket a szavakat hallottam: "Különösen megszerettem Lengyelországot. Ha akaratomat engedelmességgel fogadja, hatalomra és szentségre emelem. Szikra lobban belőle,amely előkészíti a világot végső eljövetelemre."
Midőn egyszer megkérdeztem Jézust, hogyan tudja elviselni büntetés nélkül ezt a sok bűnt és vétket,azt felelte: " A büntetésre ott van nekem az egész örökkévalóság. Most meghosszabbítom számukra az irgalom idejét, de jaj , ha nem ismerik fel látogatásom napját! Leányom ,irgalmasságom titkárnője, nemcsak arra kötelezlek, hogy írj irgalmasságomról, s hirdesd azt, hanem kérned kell embertársaid részére a kegyelmet, hogy ők is dicsőítsék irgalmamat."
