A magyar reformátusok május 18-án,
Debrecenben közösen szeretnének hálát adni a pont tíz éve újraegyesült
Magyar Református Egyházért. A szervezőket erről az egységről, a
várható programokról és elmúlt tíz évről kérdeztük.
„Sok minden köt össze bennünket,
magyar reformátusokat: a nemzeti kultúránk, a hagyományaink és az, hogy
a Kárpát-medencében a reformáció kora óta jelen vagyunk. De ha a
hitünk alapján gondolkozunk, el kell mondanunk, hogy a magyar
reformátusok egysége akkor igazi egység, ha azt Krisztusban találjuk
meg” – vallja Gonda László, az egységnap programfelelőse. Ezt a
jelentéssel teli egységet jelképezi a nap szimbólumául választott fa –
ahogy 2009-ben is. A szervezők fontosnak tartják a folytonosságot ebben
a képben is, emlékeztetve rá a magyar reformátusságot, hogy egységünk
nem tíz éves, akkor csupán újra formális, szervezeti kereteket talált.
„Ha megnézzük ezt a fát, láthatjuk a
történelmi múltra utaló gyökereket, melyből kinő a törzs. Ez a
szimbólum a folyóvíz mellé ültetett fa bibliai képéből származik, ami
képes gyümölcsöket teremni – magyarázza Gonda László. – Vannak
gyökereink, melyekből ma is egy élő egyház táplálkozik, de a fa azt is
jelenti, hogy mi ma a Kárpát-medencében a Krisztushoz tartozó,
gyümölcstermő életet szeretnénk megélni.”
Közeledni másokhoz
A rendezvénynek otthont adó Tiszántúli
Református Egyházkerület többször is együttgondolkodásra és közös imára
hívta a Kárpát-medencei magyar református egyházmegyék egy-egy
képviselőjét. Őszi találkozásuk alkalmával együtt választották ki a fa
jelképe mellett megjelenő, Zakariás próféta könyvéből származó igét is:
„Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!”
Gonda László elmondja, ez az ünnep egyszerre lehetőség a hálaadásra és a számvetésre is: „A
rendszerváltás óta sok lehetőség nyílt meg az egyházak előtt, így
gyülekezetek elevenedtek meg és oktatási-, illetve szociális
intézményrendszer épülhetett ki. De szembe kell néznünk azzal is, hol
érdemes tovább építkezni.” A lelkipásztor szerint az egyik
legfontosabb terület a fiatalok közötti szoláglat, mert nem lehet
elegendő alkalommal hangsúlyozni, hogy az ifjúság nem a jövő egyháza,
hanem a jelené. „El kell gondolkoznunk azon a fejlődésen, amit az
elmúlt tíz évben tapasztaltunk, de azon is, hogy tudjuk-e ezt arra
használni, amire kaptuk: Isten szolgálatára és az Ő országának
hirdetésére” – fogalmaz.
Középpontban az istentisztelet
„Bár lassan száz éve szabdalják
határok a Kárpát-medencei magyar reformátusságot, a tíz évvel ezelőtti
újraegyesülés kifejezi, hogy tanbeli, hitbeli és istentiszteletbeli
egységben vagyunk” – emlékeztet Tóth-Mihala Veronika, a rendezvény
koordinátora. Ezt az egységet kifejezve az ünnepség középpontjában egy
istentisztelet áll majd, melyen közösen vesznek részt a magyar
reformátusok, az úrvacsorára pedig különleges módon készülnek a
szervezők: a 65 református egyházmegyéből érkező lisztből sül majd meg a
kenyér.
Május 18-án, szombaton párhuzamosan
tizennégy helyszínen zajlanak majd a programok, így például népzene,
ifjúsági műsorok vagy a református missziók és intézmények
bemutatkozásai közül válogathatnak az érdeklődők. „A nagyszínpad
programja is azt mutatja majd be, hogy élnek együtt a reformátusok a
Kárpát-medencében, de az ünnepségre meghívjuk a nyugat-európai és az
óceánon túli testvéreinket is” – teszi hozzá a koordinátor.
Közös ünnepünk
Fekete Károly, a Tiszántúli Református
Egyház püspöke azt is elmagyarázza: mivel a Generális Konvent
struktúrája szerint az évenkénti plenáris ülést az egyházmegyék
elnöksége alkotja, ezért a tíz éves évfordulón is erre az alapegységre
koncentráltak. „Az egyház gyülekezeteiben él, ezekhez pedig
legközelebb az egyházmegyék vannak. A belső mozgásokat, az
életfrissességet ott érzik a legjobban, így minden megyéből egy
összekötőt kértünk az esperesi hivatalon keresztül, hogy ők juttassák
el közösségeikbe az egységnappal kapcsolatos információkat és
elmondhassák kívánságaikat” – mondja.
Ugyanakkor a püspök hangsúlyozza: bár az
alkalom középpontjában a reformátusok egysége áll, ennél is fontosabb a
Lélek egysége. „Nem az az egység fontos, amit dogmatikai
tételekkel, rendelkezésekkel vagy egyházi törvénykönyvvel teremtünk,
mert a Lélek egysége az egyetlen belülről jövő kapocs, ami akkor is meg
tud maradni, amikor különböző államokban élünk – fogalmaz. – Ez
az egység kibírja a távolságokat, a rendszereket és azokat az
eszméket, melyek kísértenek bennünket. A Lélek egysége nem
megkerülhető, ezt semmi sem pótolhatja.” Erre figyelve a szervezés
hónapjai alatt az egyházmegyék küldötteinek lelki egységét is
munkálták, a találkozások nagy részét arra szánták, hogy ne csupán
május 18-án, hanem az előkészületekkor is a Lélek legyen a
középpontban. „Óriási ajándék, hogy a 65 Kárpát-medencei református
egyházmegye közösen gondolkodik erről az évfordulóról. Így az egységnap
valóban a magyar reformátusság közös ünnepe lehet, amit mindnyájan a
sajátunknak érzünk” – teszi hozzá a püspök.
Az egyházvezető azt is elmondja:
valójában ma sok területen erősebb az egység, mint az első világháború
előtt volt, hiszen az 1881 alkotmányozó zsinat és 1920 között csak 40
év telt el, így rövid ideig lehetett közös zsinata a magyar
reformátusságnak. „Egységünk minden nap vizsgázik, mert a helyi
döntések olykor a határokon is átnyúlnak, egyházunk hatóköre
kiszélesedett. Ez a perspektíva Isten ajándéka a hitünk, anyanyelvünk
és nemzetünk megtartása szempontjából” – hangsúlyozza Fekete Károly, azonban hozzáteszi: „Isten
előtt vizsgázunk ünnepen és ünnepnapon kívül is, de az egymással való
májusi találkozás nem vizsga lesz, hanem ünnep, bármi történjen is”.
Forrás: www.reformatus.hu 
