A római napilap, La Verita interjút készített Roberto de Mattei történészprofesszorral, ami 2019. március 4-én jelent meg. Ebből az interjúból valók a következő részletek [vigyázat! a szövegben található „egyház” kifejezés alatt legtöbbször a zsinati szekta értendő, ezért áll kis kezdőbetűvel a szó!]:
La Verita: Létezik egy homo-lobby az egyházban?
R. de Mattei: Igen, ez számomra nyilvánvaló.
La Verita: Nyilvánvaló?
R. de Mattei: A szexuális visszaélések áldozatai szinte mind fiatal férfiak, nem gyerekek. Ha tehát a most lezajlott csúcstalálkozón nem beszéltek a homoszexualitásról, akkor ennek egyetlen magyarázata van, nevezetesen, hogy egyesek erős nyomást gyakoroltak, hogy ez az érv ne hangozhasson el.
La Verita: Külső vagy belső nyomás?
R. de Mattei: Mind a kettő. A média meg akarja akadályozni, hogy a homoszexualitásról [természetelleni testi bűnről, természetellenes fajtalanságról, ami az autentikus katolikus tanítás szerint égbekiáltó bűn] szóló hagyományos katolikus tanítás megerősítést nyerjen.
La Verita: Miért?
R. de Mattei: Mert a pedofíliát ma minden országban bűntettnek ismerik el, ugyanakkor mindezek az országok támogatják a homoszexualitást.
La Verita: Támogatják?
R. de Mattei: Igen, ez már odáig megy, hogy bűntettként akarják bevezetni azt, ha valaki bírálni meri a homoszexualitást.
La Verita: A Vatikán ezek szerint behódolt a homokos-propagandának?
R. de Mattei: Az egyháznak fel kellene vállalnia prófétai pozícióját, vagyis a világ számára kihívást kellene jelentenie, amikor nem csak azt ítéli el, amit a világ elítél, tehát a szexuális visszaélést, hanem azt is elítéli, amit a világ nem, vagyis a homoszexualitást.
La Verita: És a belső nyomás?
R. de Mattei: A klérusban ma a hallgatás atmoszférája uralkodik és egy homokos-cinkosság. Úgy tűnik, hogy azt a szót, hogy homoszexualitás már ki sem szabad ejteni. „Msgr.” Charles Scicluna azt mondta, hogy nem megengedett elítélni a homoszexualitást, mert ez a szó általános kategóriát jelöl, és személyek kategóriáját nem lehet általánosítani. …
La Verita: Federico Lombardi konkrét intézkedésekről beszélt, melyeket a római csúcstalálkozó végén hoztak meg, vagy tévedett?
R. de Mattei: Ezek az állítólagos intézkedések a WHO-ra való hivatkozások voltak, vagyis egy olyan világi intézményre, mely a fogamzásgátlást, az abortuszt és a korai szexuális nevelést támogatja. Irritáló, hogy a Vatikán meghajolt egy olyan nemzetközi szervezet agendája előtt, mely kezdetektől fogva az egyházi tanítóhivatal tanai ellen volt.
La Verita: Mit kellett volna tennie Bergoglionak [ő persze nem így nevezte a zsinati szekta jelenlegi főnökét]?
R. de Mattei: Nincs más konkrétum, mint az egyház erkölcsi parancsára hivatkozni. Ez nem egy absztrakt szabály, hanem természeti törvény, melyet Isten minden egyes ember szívébe és lelkiismeretébe belevésett. Mindenekelőtt azonban a mai problémák természetfeletti látásmódja hiányzott a találkozón, mely e kifejezéseknek, mint a kegyelem, bűn, erkölcsi törvény és természetjog teret adhatott volna.

La Verita: Apropó, mi az Ön véleménye George Pell „bíboros” ügyéről?
R. de Mattei: Szerintem az Egyház azon vádak esetében, mely a klérus tagjait érintik – mivel az Egyháznak saját kánonjoga és saját bíróságai vannak és ezért maga is képes büntetőjogi vizsgálatokat lefolytatni –, nem szorítkozhat arra, hogy ilyeneket mondjon: „Megvárjuk a világi bíráskodás eredményét.”
La Verita: Az Egyháznak nem kellene magát rábíznia a világi igazságszolgáltatásra?
R. de Mattei: Én a világi bíráskodásban való ekkora bizalmat aggasztónak tartom.
La Verita: Miért?
R. de Mattei: A Vatikánban fel vannak háborodva Pell elítélésén, mert tudják, hogy ártatlan. Ugyanakkor zavarban is vannak, mert Bergoglio a gazdasági titkárság prefektusává nevezte ki. Ha úgy döntenek, miként ezt a Vatikán most tette, nevezetesen, hogy teljesen rábízta magát a világi bíráskodásra, akkor ennek következményeit is viselni kell….
La Verita: Az Egyháznak kellene a meggyanúsított papok ellen eljárnia?
R. de Mattei: Az Egyháznak, melynek saját büntetőjoga és saját bírósága van, kellene legyen bátorsága arra, hogy a világi bíróság ítéletét abban a meggyőződésében, hogy nem a világnak kell az Egyház felett ítélkeznie, hanem az Egyháznak a világ felett, megkérdőjelezze. Érvényesítenie kellene saját szuverenitását. … Én nagyon aggasztónak és súlyos hibának tartom, hogy az egyház lemondott saját szuverenitásáról. Az Egyház egy független társadalom, ugyanúgy, mint az állam, még akkor is, ha az Egyház célja, ellentétben az államéval, természetfeletti.
Ha az egyház egy szuverén társadalom, akkor minden eszköze megvan ahhoz, hogy az igazságosságot érintő saját céljait elérje. Az Egyház nem csak etikai szervezet, melynek nincs jogi dimenziója, és e kérdésekben minden döntést más államra bíz. A szuverenitásról való lemondás veszélyes eltévelyedés.
La Verita: Veszélyes eltévelyedés?
R. de Mattei: A világi bíróságok Bergogliohoz is eljuthatnak….
La Verita: Mi köze van ennek Bergogliohoz?
R. de Mattei: Ha az egyház lemond függetlenségéről, akkor egyfajta „közhasznú társaság” lesz belőle. Ez a privatizálás az egész egyházat, egészen fentről kezdve, felelőssé teszi alárendeltjei cselekedetéért. Viszont nem így áll a helyzet, ha szuverén társadalomnak tekintik.
La Verita: Ha tehát úgy viselkedik, mint egy állam?
R. de Mattei: Pontosan. Ha egy olasz állampolgár valamilyen bűntettet követ el, akkor ezért a kormányfőnek vagy az államfőnek nem kell felelnie. Ha azonban az egyházban továbbra is így működnek a dolgok, akkor ez az egyház üldözéséhez fog vezetni.
La Verita: Üldözéshez?
R. de Mattei: Attól félek, hogy igen. A függetlenségről való lemondással az egyház elveszti szabadságát, és arra kényszerül, hogy alávesse magát az államnak, vagy üldözni fogják. Ma a behódolás rezsimében élünk. Régen az állam az Egyház világi karja volt, ma az [zsinati]egyházat az a veszély fenyegeti, hogy a politika és a média hatalmasainak világi karjává válik.
La Verita: Milyen értelemben?
R. de Mattei: Abban az értelemben, hogy olyan utasításoknak engedelmeskedik, melyeket olyan nemzeti és nemzetközi szervezetek adnak neki, melyek a keresztény pozíciókkal ellentétes pozíciókat képviselnek.
La Verita: És mi köze van ehhez az üldözésnek?
R. de Mattei: Ha nem akarja magát alávetni ennek a mechanizmusnak, akkor nyílt ellentétbe kerül a politikai hatalmakkal. Jelenleg az egyház nem meri ezt megtenni. Ha azonban a helyzet erre kényszeríti, akkor nagy nehézségekben fogja találni magát, mert lemondott legelső védelmi vonaláról: szabadságának és jogi függetlenségének a gyakorlásáról.
La Verita: Térjünk vissza még egyszer a Pell-ügyhöz. Többen utaltak rá, hogy a szexuális visszaéléssel való gyanúsítgatások azután bukkantak fel vele kapcsolatban, miután a gazdasági titkárság prefektusaként titkos kontókat fedezett fel….
R. de Mattei: Lehetséges, hogy e két dolog összefügg. Másfelől azt is mondják, hogy a vádaskodások forrása, mely Pellt börtönbe zárta, nem Ausztráliában, hanem a Vatikánban ül…
[Március 14-én a katholisches.info blogon megjelent egy cikk: „Pell ausztrál ügye valójában vatikáni cselszövés: A tények logikus elemzése” címmel. Ebben a szerző időrendben, pontról pontra végigmegy az eseményeken, és végül azt a következtetést vonja le ezekből, hogy Pell a gazdasági ügyek prefektusaként olyan visszaélésekre bukkant, melyeket Bergoglio és csapata nem engedhet kiszivárogni. A cikk ezzel a mondattal fejeződik be: „Meg fogjuk látni, hogy az »irgalmas« (ez alatt nyilván Bergogliot érti) be fog avatkozni, hogy kegyelmet harcoljon ki számára – cserébe a hallgatásáért.”]

La Verita: Mit ért Ön az alatt, amikor azt mondja, hogy az egyházban a természetfelettire való hivatkozás hiányzik?
R. de Mattei: Az [zsinati]egyház lemond valódi megbízatásáról, vagyis a lelkek megmentéséről és célba vezetéséről, hogy átalakuljon egy, az emberek anyagi jólétéről gondoskodó társasággá. Kivetkőzik természetéből, elfajul. Búcsút vesz eredeti feladatától, amivel alapítója, Jézus Krisztus megbízta. Ily módon egy forradalmi szervezetté válik. Ha ugyanis az Istenhez való vertikális vonatkozás elvész, az egyház politikai társasággá válik. Bergoglio „pontifikátusának” az a lényegi ismertetőjele, hogy vallási helyett politikai.
La Verita: Bergoglio „pontifikátusa” politikai?
R. de Mattei: Igen, az ő fő témája, a vezérmotívuma, a bevándorlás. 2019. február 14-én a „nemzetközi alapok az UNO mezőgazdasági fejlődésért” című szervezet bennszülött népek delegációjával találkozott, melynek során Bergoglio azon reményének adott hangot, hogy az ú. n. civilizált népek között egy „kulturális mesticentum” [mesztic-nép?] jön létre; vagyis a népek erőszakos keveredésével a keresztény gyökerek kiirtása is megtörténik.
La Verita: Mit ért Ön mesticentum alatt?
R. de Mattei: Bergoglio a mesticentumot [népek keveredését] nem csak kulturálisan, hanem etnikailag is be akarja vezetni. Úgy tűnik, az európai népek afrikai bevándorlók újabb és újabb hullámaival való etnikai kicserélését tervezi.
La Verita: De miért?
R. de Mattei: Bergoglionak van egy ideológiai víziója, ami kulturális neveltetéséből származik.
La Verita: És ez milyen?
R. de Mattei: Egy olyan emberé, aki a progresszív teológiát a felszabadulási teológián keresztül szívta magába. Egy „új világ” utópiájáról van szó. Csak hát 30-40 évvel ezen utópisztikus vízió csődje után hozakodik ezzel elő.
La Verita: Hogyan definiálná tehát Bergogliot?
R. de Mattei: Személyiségének summája a tudatos kétértelműség. Ez problémáinak is az oka. De megenged most nekem egy kérdést?
La Verita: Tessék.
R. de Mattei: Ratzinger, habár megválasztása után Németországban támadásoknak volt kitéve, háromszor látogatott el hazájába. Wojtyla kilencszer utazott Lengyelországba. Hogyan lehetséges, hogy Bergoglio hat évnyi „pontifikátusa” alatt mindenhova elutazott, még az Egyesült Arab Emirátusba is, csak Argentínába soha?
La Verita: Miért?
R. de Mattei: A kérdés már maga a válasz.
(forrás: www.katholisches.info – 2019. március 7.)
http://katolikus-honlap.hu/1901/mattei.htm