Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!

Jézus:

Drága engesztelő Gyermekeim! Mint feltámadt Megváltótok állok előttetek dicsőségem sugarait ontva rátok. Így mondom el nektek e hosszú tanítás-sorozat befejező részét, a feltámadásomat. Lángoló szeretettel köszöntelek benneteket, hálás vagyok, hogy életem e terjedelmes és eseményekben gazdag történetét türelmesen végighallgattátok. De ezt nem elég egyszer hallani, többször vissza kell tekinteni a részletekre az internet, a róla készült könyvek vagy magnókazetták segítségével, hogy életem története mélyen belétek vésődjön. Csak így tudjátok majd átadni Rólam ismereteiteket az újonnan megtérteknek.

Kedves Követőim!

Minden ember, mikor elérkezik élete utolsó pillanata, kileheli lelkét, mely a fején keresztül távozik belőle. Kibújik testéből, mint egy használhatatlan régi ruhából és ott hagyja. A lelke a test formája, felismernétek az illetőt, ha láthatnátok. Mivel teljesen ember vagyok, halálom pillanatában Én is átéltem azt, amit mindenki, testemet elhagytam, de ellentétben a többi emberrel, Istenségem összeolvadva Lelkemmel, mint a második isteni Személy azonnal drága Atyám karjaiba került.

 

Leírhatatlan az az öröm, mely átjárta és betöltötte frissen szabadult Lelkemet, és ez a boldogság örökkön-örökké élni fog. Hálát adtam Atyámnak a megváltás jótéteményeiért, ami Bennem és Általam teljesülhetett, imádtam és áldottam érte. Ő pedig végtelen nagy atyai szeretetével köszönte meg engedelmességemet, áldozatosságomat, gyötrelmes kínszenvedésemet és kínhalálomat.

 

Feltámadásomat megelőzőleg még feladataim voltak. Ezért kibontakozott Lelkem Atyám öleléséből és sok angyal kíséretében leszálltam keresztem tövéhez, melyen ott függött még szent Holttestem. Itt, Előttem megnyílt a föld – amit a jelenlévők nem láthattak – és angyalaimmal együtt leszálltam a föld mélyébe. Első feladatom volt, hogy a pokolba lemenjek és feltárjam a gonosz lelkek előtt Istenségemet, éreztessem velük hatalmamat és győzelmemet felettük. Ettől kezdve tudták, hogy Én vagyok Isten Fia, aki az emberiséget megváltotta. A Sátán és csatlósai dühödten vették tudomásul, hogy kínszenvedésemmel és kínhalálommal, melyhez ők nagymértékben hozzájárultak, elvettem tőlük a lelkek sokaságát.

A pokolban, mely a gyűlölet, a harag, az átok és a szörnyű szenvedés helye, csak pillanatokig időztem. Angyalaim kíséretében elhagyva ezt a helyet felfelé szálltam. Oda, ahol azok a lelkek tartózkodtak Ádám-Évától az Én dicsőséges halálomig, akik megbánva bűneiket várták szabadulásukat. Voltak közülük, akik adósságaik miatt még sokat szenvedtek, vezekeltek –talán évszázadok és évezredek óta, és voltak, akik a remény helyén, az Isten utáni vágyakozásban, epekedésben töltötték az életüket.

 

Végighaladtam közöttük és kinyilvánítottam előttük, hogy Én vagyok Isten Fia, Jézus Krisztus, aki most üdvözíteni jött őket. E lelkek mind leborultak Előttem, imádtak Engem és megteltek ujjongó hálával Irántam. Én pedig minden megtisztult lelket kiszabadítottam és ők boldogan csatlakoztak Hozzám. Felvezettem őket egy csodálatos mennyei helyre, ahol öröm és felüdülés várta őket mennyei asztaloknál.

 

Gyakran gondoltam fájdalomba merült Édesanyámra és elhatároztam, hogy feltámadásom előestéjén megvigasztalom. Egy angyallal megüzentem Neki, hogy a Mária kapu közelében várjon, mert találkozni fog dicsőséges Lelkemmel. Úgy is történt. A rengeteg megtisztult lélek kíséretében megjelentem Neki, Sebek nélkül és átöleltem. De ez csak egy pillanatig tartott és eltűntem. Ő boldogan megcsókolta a földet, ahol álltam. Ezt titokban tartva, de lélekben megerősödve ment vissza a szent asszonyokhoz.

 

A boldog, megszabadított lelkek társaságában, visszamentem a sziklasírba, ahol szent holttestem feküdt. Éjszaka volt, a sír körül mély csend honolt, ott üldögéltek és álldogáltak az őrök kötelességüket teljesítve. Bent a sírpadon feküdt Testem beburkolva, és két angyal őrködött felette, egyik a lábánál, a másik a fejénél. Minden fényárban úszott.

 

Holttestemről levettem a lepleket, hogy a velem lévő boldog lelkeknek megmutassam a kínzások nyomát, Szent Sebeimet, akik e látványtól nagyon meghatódtak. Ezután megtörtént feltámadásom: Szent Lelkem beleolvadt Szent Testembe, mely megelevenedett, még szebbé és tökéletesebbé vált, mint valaha volt. A szenvedésnek minden nyoma eltűnt Rólam, és Szent Sebeim a kezeimen, lábaimon és Oldalamon a legragyogóbb briliánsnál is jobban tündököltek.

Az üdvözültek, akik körülöttem álltak megkapták a kegyelmet, hogy elsőként láthattak Engem feltámadva fényben sugárzó szépségemben.

Leborultak és imádtak Engem. Földön élő ember, legyen az bármilyen szentéletű, még nem láthatott Engem feltámadásom dicsőségében.