Welby anglikán „érsek” 30 dénárja
Megalakulásuk 300. évfordulóját Canterbury katedrálisában ünnepelték a szabadkőművesek
Írta: Mauro Faverzani, a Corrispondenza Romana szerkesztője
(forrás: www.katholisches.info – 2017. február 22.)
Krisztus után 597-től 1558-ig, Pole bíboros haláláig, Canterbury a katolikus Egyház egyik szilárd bástyája volt. Canterbury volt Anglia első püspöki és a mindenkori prímásának székhelye. 1558 óta az anglikanizmus székhelyévé tették, és azóta minden másképp van ott.
Korábban itt volt Becket Szent Tamás sírja, aki Canterbury érseke és Anglia prímása (1117-70), s az ország kancellárja volt. II. Henrik túlbuzgó hívei saját székesegyházában az oltár előtt gyilkolták meg 1170-ben. VIII. Henrik Tamás sírját is meggyalázta, és tetemét elégettette. Az anglikán szakadás óta Canterbury nem szűnt meg – negatív – meglepetésekkel szolgálni.
A szakadárok mostani legújabb ötlete az volt, hogy Canterbury székesegyházát – Anglia anyaszékesegyházát, az angol királyokat koronázó prímás székhelyét – átadták a szabadkőműveseknek, hogy azok ott ünnepeljék megalakulásuk 300. évfordulóját. Az ünnepséget ugyanazon a napon – 2017. február 18-án – tartották meg nagy pompával, amelyiken Nichols bíboros Westminster katolikus székesegyházában Angliát és Wales-t újfent felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének. Canterbury ősi bazilikáját három órán keresztül tartották „túszul” a Teremtés könyve kígyójának szövetségesei, a szabadkőművesek. Sátán, ördög vagy Lucifer, a gonosznak nincs olyan alakja, amit a szabadkőművesek ne értelmeztek volna át, és ne állították volna új és szép megvilágításba. Ezért és sok más ok miatt, mindenki, aki csatlakozik hozzájuk, a halálos bűn állapotában van, ahogy ezt a katolikus Egyház számtalan dokumentuma kimondta.
1717. június 24-én négy londoni szabadkőműves páholy (nem az összes) a Lúdhoz és Rostélyhoz címzett („Goose & Gridiron”) fogadóban nagypáhollyá (Premier Grand Lodge of England = Angol Egyesült Nagypáholy) egyesült – ezt az eseményt tartja a világ a szabadkőművesség megalakulásának, aminek 2017-ben ünneplik 300. évfordulóját. Az Angol Egyesült Nagypáholy nagymestere Kent hercege, aki ugyan a trónutódlásban csak a 34. helyen áll, de a királyi család tagja. A Hannover-házból származó angol királyok közül IV. György, IV. Vilmos, a Sachsen-Coburg-Gotha (Windsor) házból VII. Edward, V. és VI. György, a mostani angol királynő, II. Erzsébet édesapja volt szabadkőműves. Az utóbbi az 1930-as években a skót nagypáholy nagymestere is volt. A Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg házból származó Fülöp, Edinburgh hercege, a királynő férje, 1952. óta szabadkőműves.
De nemcsak a királyok, az anglikán egyház világi fejei, hanem Canterbury érsekei, az anglikán egyház szellemi fejei közül is igen sokan voltak páholytagok.
Azon nincs semmi meglepő, hogy Welby „érsek” engedélyt adott a szokatlan szertartásra. Mielőtt Welby Canterbury érseke lett, Durham püspöke volt, és azelőtt Liverpool székesegyházának dékánja. Mint ilyen vett át West Lancashire szabadkőműveseitől 69 ezer fontot a katedrális egyik kápolnájába (Lady Chapel) vezető új lift megépítésére. Érdemes megnézni, hogy milyen sok szabadkőműves szimbólum található azóta a liverpooli bazilikában, melyek többek között a liftet, és számos asztalt díszítenek (e különös jelenségről lásd Virtue – The Voice of Global Orthodox Anglicanism).
A nagypáholy internetes oldala most arról számolt be, hogy Welby 300 ezer fontot kapott a szabadkőművesektől a Canterbury-i katedrális északkeleti hajójának a restaurálására. Hogy miért éppen az északkeleti kereszthajó? Mert 1170. december 29-én itt hasították be Becket Szent Tamás koponyáját, Anglia prímásának tonzúrás felkent fejét, mely a klerikus állapot látható, külső jele. Ez igencsak szimbolikus cselekedet volt, ami a személyre irányuló közvetlen támadáson felül a papi szent állapotnak és magának az Egyháznak is szólt.
Valószínű, hogy a nagypáholy „jubileumi ünnepségével” 2017-ben is az Egyháznak, mégpedig inkább a katolikusnak, mint az anglikánnak, akart üzenni. 1880-ban a székesegyház alatt egy férfiholttestet találtak, amiről azt feltételezték, hogy Becket Tamás maradványai. VIII. Henrik ugyan szétromboltatta a sírt, és a csontokat elhamvasztatta, de évszázadokon át csökönyösen tartotta magát az a legenda, hogy a parancsnak csak az első felét hajtották végre, mert az elégetéssel megbízott férfiak tiszteletből vagy félelemből nem mertek hozzányúlni a szent csontjaihoz, hanem titokban újra eltemették. Akárhogyan is történt, az 1880-ban a megtalált csontokat újra sírba helyezték, mégpedig ugyanoda, ahol Becket Tamás eredeti síremléke állt, azaz az északkeleti kereszthajóba. Ez a sír ma Anglia legtöbbet látogatott zarándokhelyei közé tartozik.
A Canterbury-i székesegyház Becket Szent Tamás sírját befogadó kereszthajójának restaurálása nem az egyetlen ötlet, azaz „figyelmeztetés”, amit a szabadkőművesek a katolicizmus felé intéztek. 300 éves jubileumi ünnepségüket nyilván nem véletlenül tartották azon a napon, amikor Nichols bíboros – a Fatimából direkt elhozatott Szűzanya szobor előtt – Angliát és Wales-t újfent Mária Szeplőtelen Szívének ajánlotta fel. Fatima különös szálka a szabadkőművesek szemében, ők vezették a rágalmazási és istentelen támadásokat a fatimai jelenés és látnokok ellen.
E tények fényében, az, ami Canterbury székesegyházában e napokban történt, nem lehet véletlen.


2.
Bergoglio kérésére: Anglikán liturgia a római Szent Péter katedrálisban
(forrás: www.katholisches.info – 2017. február 22.)
Február 26-án, ötvenedvasárnapon, Bergoglio Rómában ellátogat egy anglikán templomba és közösséghez. Két héttel később, március 13-án, a római Szent Péter bazilika történetében első ízben, anglikán liturgiát tartanak az apostolfejedelem sírjánál, mert Bergoglio – annak „örömére”, hogy 50 évvel ezelőtt kezdődött el a katolikus-anglikán párbeszéd – megengedte, hogy e napon a zsolozsma egy részét anglikán rítusban mondják.
A liturgiát David Moxon újzélandi anglikán „püspök” vezeti, aki a római anglikán központ igazgatója. Arthur Roche, „katolikus” „püspök”, az istentiszteleti kongregáció titkára és Bergoglio bizalmasa mondja a prédikációt. Énekelni Oxford legrégibb kollégiuma, a Merton kollégium kórusa fog. Ebben az exkluzív kollégiumban tanult többek között az eretnek William Ockham és John Wiclif, valamint J. R. R. Tolkien és Churchill apja, és a legújabb időkben a japán trónörökös.
Legújabb hír: Bergoglio 26-i látogatása után azt tervezi, hogy hamarosan Dél-Szudánba utazik, együtt az anglikánok fejével.


3.
Arturo Sosa, a jezsuiták rendfőnöke szerint újra kell értelmezni Jézus szavait
(forrás: www.katholisches.info – 2017. február 22.)
Arturo Sosa Absacal, Venezuela-i jezsuita, a jezsuiták rendfőnöke, aki nagyon közel áll Bergoglio-hoz. Vele készített nemrég egy interjút Giuseppe Rusconi svájci újságíró. Ebből az interjúból következnek részletek:
Rusconi: A Hittani Kongregáció prefektusa azt mondta a házassággal kapcsolatban, hogy Jézus erre vonatkozó szavai egyértelműek, aminek megváltoztatására se egy angyalnak, se a pápának nincs hatalma.
Sosa: Elsőnek el kell kezdeni szépen végiggondolni, mit mondott Jézus valójában. Abban az időben senkinek nem volt felvevőgépe, hogy a szavait megörökítse. Ami tudunk, az az, hogy Jézus szavait kontextusba kell helyezni. E szavak bizonyos nyelven, bizonyos környezetben, valakihez lettek intézve.
Rusconi: Igen, de ha Jézus minden szavát át kell vizsgálni és történelmi kontextusba kell helyezni, akkor e szavaknak nincsen többé abszolút értékük.
Sosa: Az elmúlt száz évben rengeteg tanulmány készült, ami megpróbálta egzakt megérteni, mit akart Jézus mondani. Ez nem relativizmus, de emlékeztet rá, hogy a szó relatív, az Evangéliumot emberek írták, amit az Egyház, ami emberekből áll, ismert el. Ezért igaz, hogy senki nem másíthatja meg Jézus szavait, de tudni kell, hogy pontosan mit is mondott!
Rusconi: Máté 19,2-6 is vita tárgyát képezi? „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!”
Sosa: Én teljesen egyetértek azzal, amit F. p. mond. Nem támasztunk kételyt, különbséget teszünk.
Rusconi: De a különbségtétel egyben értékelés, különböző opciók közötti választás. Tehát nem kötelező többé egyetlen egy értelmezést elfogadni?
Sosa: Nem, kötelesség mindig van, de ez a különbségtétel eredményeinek a követése.
Rusconi: De a végső döntés akkor különböző hipotézisek megítélésén alapszik. Ezek szerint Ön azt a hipotézist is felveti, hogy ez a mondat: „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!”, egzakt nem azt jelenti, mint ami benne áll? Röviden: Kételkedik Ön Jézus szavában?
Sosa: Nem Jézus szavában, de Jézus szavában, ahogyan mi értelmeztük. A különbségtétel nem a különböző hipotézisek között választ, hanem kész arra, hogy a Szentlélekre hallgasson, aki – ahogy Jézus megígérte – segít nekünk, hogy Isten jelenlétének jeleit az ember történelmében megértsük.
Rusconi: De hogyan kell különbséget tenni?
Sosa: F. p. különbséget tesz, miközben Szent Ignácot követi, csakúgy, mint az egész jezsuita rend: Szent Ignác azt mondta, hogy Isten akaratát kell keresni és megtalálni. Ez nem szórakozásból végzett keresés. A különbségtétel döntéshez vezet: nem csak értékelni kell, hanem dönteni is.
Rusconi: És kinek a feladata a döntés?
Sosa: Az egyház mindig a személyes lelkiismeret elsőbbségét hirdette.
Rusconi: Nézzük, jól értettem-e? Ha tehát a lelkiismeret, egy eset megkülönböztetése után, azt mondja nekem, hogy áldozhatok, akkor is, ha a szabály ennek ellentmond …
Sosa: Az egyház az évszázadok alatt fejlődött, nem vasbetonból való tömb. Létrejött, tanult, megváltozott. Azért rendeznek ökumenikus zsinatokat, hogy megpróbáljanak a hit tanainak fejlődésére fókuszálni. A doktrína egy olyan szó, amit nem különösen szeretek, mert kövek keménységének benyomását kelti. Az emberi valóságnak sokkal több árnyalata van, soha nem fehér vagy fekete, állandó fejlődésben van.
Rusconi: Számomra úgy tűnik, hogy az Ön számára a megkülönböztetés gyakorlata elsőbbséget élvez a tannal szemben.
Sosa: Igen, de a tan a megkülönböztetés része. Egy igazi megkülönböztetés nem tekinthet el a tantól.
Rusconi: De más végkövetkeztetésre juthat, mint a tan.
Sosa: Ezt igen, mert a tan nem pótolja se a megkülönböztetést, se a Szentlelket.

http://katolikus-honlap.hu/1701/anglikan.htm