A váratlan tanúk

 

Fiatal koromban sok jezsuita tanított, és mivel nem vagyok elég öreg ahhoz, hogy ez túl sok jót jelenthetne, sajnos nem is jelent semmi jót. Mert közülük mindösszesen talán egy volt katolikus. De sajnos ő nem dogmatikát tanított, így egy másik jezsuitától, a Nemzetközi Teológiai Bizottság egykori tagjától hallgathattunk eszmefuttatásokat virágnyelven az Egyház félrecsúszásáról, amelynek egyik megnyilvánulása szerinte a vonzódás a kínzás eszközeihez, a kereszthez, a szenvedéshez, halálhoz. Pedig hát Krisztus feltámadása a központi esemény, nem a halála, mondta ő. Ezért az Egyháznak a szomorú szenvedés, depresszió és egyéb barokkos beütések helyett át kellene térnie a feltámadott Krisztus hangsúlyozására, ábrázolására, mert ez a szép és vonzó dolog. És mivel mindezt költői és lelkes szavakkal ecsetelte, elsőnek kedvesnek tűnő, arcra fagyott mosollyal, már-már hihetőnek tűnt. De valami azért nem volt kerek.

Másik tanáromat még a szenvedésnél is jobban kihozta sodrából Krisztusnak pokolra való alászállása. Az apostoli hitvallásban megvallott eseményről („alászállt a poklokra”) ő azt a magyarázatot adta, hogy ez a kifejezés hebraizmus, ami pusztán annyit jelent, hogy Jézus valóban meghalt. Az ellenvetésre pedig, hogy a halál megtörténtét és a temetést már tartalmazta a hitvallás előző része, a tudatlanságunkat elnéző mosollyal ráerősített, hogy ez a „csak hebraizmus” pusztán hangsúlyozó ismétlés, egyfajta „bizony, bizony”-mondás. Mert, mondta, aki meghalt, az nem tesz már semmit, nem aktív szereplő, különben is manapság már senki sem gondolhatja komolyan, hogy ez a mitikus pokolraszállás-elem valódi történést jelenthetne, nyilvánvaló, hogy ez csak képes beszéd.

Pedig a hagyomány kitartóan állítja, hogy Krisztus alászállt a poklokra, sőt, Szent Péter apostol nyomán azt is tanítja, hogy mindezt azért tette, hogy „azoknak a lelkeknek is hirdesse az örömhírt, akik a börtönben voltak” (1 Pt 3,18), és ezzel Krisztus kiszabadította az igazak lelkeit a pokolból: egyedül szállt alá és sokakat hozott vissza, mint győztes.

Mint általában az olyan katolikus származtatott igazságoknál, amelyhez az alapigazságok átgondolása, a megfelelő következtetések levonása, és a mindezt végző tanító szenteknek adott isteni kegyelmek és sugallatok szükségesek, a pokolra szállás eseményével kapcsolatos tanítás is hosszabb idő alatt kristályosodott ki. Talán mert az ilyen szent atyák nem minden bokor alatt és nem is túl gyakran teremnek. Aquinói Szent Tamás szintézisére viszont már összeállt. Krisztus poklokra szállásáról ő azt mondta, hogy ez nem a kárhozottak poklára értendő, hanem arra, amit ma tisztítótűznek nevezünk, illetve arra, amit maga Jézus Ábrahám kebelének nevezett a szegény Lázárról szóló példabeszédében, ahol a régi igazak várták a megváltást, azt, amikor személyes bűneik már nem lévén, az áteredő bűn terhétől megszabadítva a boldogító színelátásra jutnak. Ez az alászállás hatásaiban hármas volt: növelte az elkárhozottak szenvedését és zavarát, reményt adott a tisztítótűzben szenvedőknek és a boldogító színelátásban részesítette az igazakat, így a pokolban hirdetett örömhír sokaknak a szabadulás reménye, másoknak tényleges szabadulás is volt: „Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket”. (106. zsoltár)

Ez az a tanítás, ami következik a kinyilatkoztatásból, a szentírás szavaiból, és ami minden vonatkozásában egyezik azzal. Így válik érthetővé a jobb latornak adott krisztusi ígéret is arra, hogy még ma (nagypéntek) vele lesz a paradicsomban: „Urunk kijelentése nem a földi, testi paradicsomra értendő, hanem egy szellemire, amelyben mindazok vannak, akik az isteni dicsőséget élvezik. Ennek megfelelően a tolvaj helyileg a pokolba szállt le Krisztussal együtt, mert azt mondták neki: “Ma velem leszel a paradicsomban”; a jutalom tekintetében mégis a paradicsomban volt, mert ugyanúgy élvezte Krisztus istenségét, mint a többi szent.” – mondta Szent Tamás (Summa III/52/4)

Ezért a szenteknek, akik Krisztus látását már élvezték, a feltámadásig még pokolban való létük is megdicsőülésük része volt, és ők igazán elmondhatták a zsoltárossal, hogy „ha a halál völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy”, a tisztítótűzben szenvedők pedig folytathatták a zsoltárt: „A te vessződ és pásztorbotod, azok vigasztaltak engem” (22. zsoltár), mert ők Krisztus pokolraszállásával, bár még szenvedtek, elnyerték a reményt, hogy többé már nem „a halál lesz a pásztoruk” (48. zsoltár), mint a juhokként pokolba hullóknak, lesz szabadulás.

Ez a lator pedig, aki csak megemlékezést kért, örök életet kapott, mert „a kegyelem bőségesebb, mint az imádság, az Úr mindig többet ad, mint amennyit kérnek tőle” (Szent Ambrus). És így egy gonosztevő, aki a jogos halálbüntetését mégis bűnbánattal fogadta, és akinek hite megigazulására, Krisztus istenségének megvallása pedig üdvösségére szolgált (Róm 10,10), amellett, hogy Krisztus halálának tanúja volt, a megszabadult igazak lelkeivel együtt a feltámadás tanújává is válhatott.

Mert a feltámadás tanúi, akik nem pusztán az üres sírt vagy a már feltámadott Krisztust láthatták, hanem magát a dicsőséges eseményt, a szent angyalok és az alvilágból megszabadított szentek lelkei voltak. Így azok a szentek, akik nem láthatták és hallhatták földi életükben Krisztust, ahogy az apostolok, akik nem részesülhettek a keresztség kegyelmében, az Oltáriszentségben, mint mi, mégis Krisztus tanúivá válhattak. Hát nem csodálatos Isten jósága, hogy így emlékezett meg arról a sok prófétáról és igazról, akikről ő maga mondotta: „Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta” (Mt 13,17), és maga hirdette nekik győzelmét, részt adva nekik dicsőséges feltámadásának szemlélésében, amit pedig az apostolok sem láthattak?

És ezen lelkek közül sokan az élők előtt is tanúságot tehettek Krisztus dicsőségéről, mert Krisztus feltámadása után „sok elhunyt szentnek föltámasztatott a teste” „előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.” (Mt 27,52-53)

Ez már annyira botrányos szentírási rész volt tanáraim számára, hogy még csak meg se említették.  Így a pokolba való alászállással együtt sokáig, egy újabb fecsegéssel szentségtelenül újító germán feltűnéséig erről igazán nem volt szó a teológiai oktatásban. Pedig az egyházatyák között nem abban van véleményeltérés, hogy Máté evangélista leírása igaz-e, hogy ezek a szentek valóban feltámadtak, vagy sem, hanem abban, hogy vajon úgy támadtak fel, mint Lázár, aki később ismét meghalt, vagy azzal a feltámadással, amiben a világ végén lesz részünk. Mivel erről a szentírás és a szenthagyomány nem adott egyértelmű eligazítást, az egyházatyák érveket kerestek az igazsághoz vezető úton, várták Isten megvilágosító kegyelmét. Ezen érvek közül Aquinói Szent Tamás Szent Ágostonét tartotta meggyőzőbbnek, azaz olyan feltámadást tartott valószínűnek, amilyen Lázáré volt. Ez azt jelenti, hogy Szent Tamás elképzelhetőnek tartotta, hogy Lázáron kívül voltak még olyan szentek, akiknek kétszer volt részük a testi halálban. Talán, hogy ebben az értelemben is igaznak bizonyuljanak a Szentírás szavai: „aki győzni fog, azt nem sebzi meg a második halál” (Jel 2,11), mert még akkor is, ha átmennek egy második halálon, győztesként már nem lesz részük az örök halálban.

És ha a „dicső és szent férfiak”, akikhez „vonzódom egész szívemmel” (15. zsoltár) így vélekedtek, miért ne lenne jó nekem is ezt gondolni? Különösen, ha – járulékos örömként – ettől minden haladár habzó szájjal fog gladiusába dőlni… Hála legyen a váratlan tanúk Urának ezért is.

https://invocabo.wordpress.com/2024/04/15/a-varatlan-tanuk/

Sulema Gomeznek Urunk Jézus Krisztus üzenetei 2024. áprilisában Íme, közeleg a nagy változások órája…

 

Jézus üzenete Sulema Gomeznek 2024. április 5-én:

Adj hálát az Úrnak. Keresztezd át magad, és írj leányom, drága Véremmel borítva, Isten, Atyám dicsőségére. Ebben a nehéz időben adj hálát az Úrnak mindenkor, mert örökkévaló az Ő szeretete minden Őt szerető gyermeke iránt. Az Atya nem más, mint a kicsinyei iránti szeretet. Azért küldött Engem, hogy megszabadítsalak benneteket, megszabadítsalak titeket rabszolgaságotokból, és különösen, hogy visszaadjam nektek Isten gyermekeiként való méltóságotokat.

Íme, eljön a nagy változások órája; meg fogsz lepődni, miután meghallja ezeket a híreket. Ne csüggedj, mert a csata nincs elveszve, mindent teljesíteni kell. Legszentebb Anyám és én figyelmeztettünk benneteket, hogy ne lepődjetek meg.

Imádkozz, imádkozz, imádkozz, hogy ne ess kísértésbe. Ne feledje, hogy amikor úgy tűnik, semmi sem történik, akkor a Szentlélek cselekszik. A jó nem ad zajt. Ne félj, mert Atyád angyalok légióit küldött segítségedre, nem feledkezve meg minden szentről, aki a földön van. A hónap első péntekén arra kérlek benneteket, hogy őrizzétek meg a békét a szívetekben. Béke nélkül nem fogod tudni átvészelni a rád váró megpróbáltatásokat. Adj hálát az Úrnak, Miatyánknak, hogy így szeretsz. Ő vigyáz mindegyikőtökre, az Ő kis hűséges maradéka.

Fogadd áldásomat, amely erőt és bátorságot ad, hogy kövesd utamat, az Atya nevében + a Fiú nevében + és a Szentlélek nevében +. Ámen! Alleluja!

 

Jézus üzenete Sulema Gomeznek 2024. április 14-én:

Béke veled. Keresztüld át magad, és írj leányom, drága Véremmel borítva, Isten dicsőségére, Atyám. Itt egy nagyszerű esemény küszöbén állsz. Imádkozzatok mindazokért, akik anélkül fognak elpusztulni, hogy időt szántak volna arra, hogy felkészüljenek a Velem való találkozásra. Imádkozzatok, hogy megtérhessenek, még ha az utolsó pillanatban is.

Minden a végéhez közeledik, és szomorúan látom, hogy csak kis számú gyermek [ember] hitt Szavainkban, szánt időt a felkészülésre és a viselkedésük megváltoztatására. Az ember azt hiszi, hogy előtte van a világ minden ideje, hogy a meghirdetett események egy másik korszakban történnek, fel kell készülnie arra, hogy a közelgő nyári szezont maradéktalanul megélje. Szegény gyerekek, akik így gondolkodnak. Imádkozzatok azokért, akiket a halál a bűn állapotában talál – nagyon sokan lesznek.

Azonban ne félj. Ha azért jöttem, hogy figyelmeztesselek, akkor azért, hogy készen állj, amikor minden megtörténik. Őrizd meg a békét és a Szavainkat a szívedben. Légy nagyon figyelmes a kegyelem hívásaira. Az Atya gondviselése mindig veletek lesz, hűséges gyermekei. Az Atya soha nem hagy el téged. Imádkozz, higgy és reménykedj.

Légy áldott az Atya nevében + a Fiú nevében + és a Szentlélek nevében +. Ámen! Alleluja!

Paul Cahill: Minden, amit az Antikrisztusról szóló katolikus tanításról tudni kell

 

A bibliai szövegek alapján általánosan elfogadott, hogy az Antikrisztus pályafutásának kezdete "alacsony és homályos lesz". Csábító képességeinek eredményeként azonban hatalma, hódításai és befolyása egyre nőni fog, míg végül világméretű uralmat eredményez.

(LifeSiteNews) - Könyvében Krisztus királysága és a zsidó nemzet megtérése, Fr. Denis Fahey áttekintést ad arról, hogy mi a biztos, mi a valószínű és mi a bizonytalan az Antikrisztussal kapcsolatban.

Egy igazi emberi személy

Az biztos, hogy az Antikrisztus egyetlen ember, egyetlen emberi személy lesz.

Szent János apostol azt írja, hogy aki tagadja, hogy "Jézus Krisztus testben jött el", az antikrisztus. Ebben az értelemben sok antikrisztus volt, némelyik nagyobb, mint a többi. Akik nagyobbak voltak, azok típusok voltak, amelyek előrevetítik azt, amit a Antikrisztus olyan lesz, mint.

Egyesek szerint az "Antikrisztus" "egy szekta, vagy istentelen emberek gyűjteménye, egy ateista környezet, vagy egy üldözési időszak lesz".^[1] Ez nem így van, bár ezek a többiek ismét típusokként, előjelekként vagy jelekként szolgálhatnak arra, hogy eljövetele küszöbön áll. Ő minden bizonnyal egy egyedi ember lesz.

15. századi spanyol teológus Francisco Suárez tanítja, hogy ő lesz a puszta ember, abban az értelemben, hogy ő nem a Sátán lesz emberi alakban.^[2] Ennek ellenére nagyszerű erőkkel és személyes csábító tulajdonságokkal lesz felruházva.^[3] Szent Pál ír erről:

[Az ő eljövetele a Sátán munkája szerint történik, minden erővel, jelekkel és hazug csodákkal: És minden gonoszságra való csábításban azok számára, akik elvesznek. (2 Thess. 2.9-10)

Uralkodása

A bibliai szövegek alapján általánosan elfogadott, hogy pályafutásának kezdete "szerény és homályos lesz".^[4] Csábító erejének eredményeként azonban hatalma, hódításai és befolyása egyre nőni fog, míg végül világméretű uralomra jut.^[5] Az Apokalipszis azt mondja:

És adatott neki, hogy háborút vívjon a szentekkel, és legyőzze őket. És hatalom adatott neki minden törzs és nép, nyelv és nemzet felett. (Apoc. 13.7)

Ahogy a fentiekből kiderül, üldözni fogja az Egyházat, és ezáltal háborút indít Isten ellen. Dániel próféta is írja:

[A Magasságos ellen szól, és a Magasságos szentjeit eltiporja, és azt hiszi magáról, hogy képes megváltoztatni az időket és a törvényeket. (Dán. 7.25)

Ez "próba lesz a jóknak, és büntetés az istenteleneknek és hitehagyottaknak".^[6] Az utóbbiak bűnét azzal büntetik, hogy engedik, hogy higgyenek a hazugságainak, és megkeményedjenek a bűnben:

[Az ő eljövetele [...] azokhoz van, akik elvesznek, mert nem fogadják el az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. Ezért Isten elküldi nekik a tévedés működését, hogy higgyenek a hazugságban: Hogy mindazok megítéltetnek, akik nem hittek az igazságnak, hanem beleegyeztek a hamisságba. (2Thessz 2.10-11).

Az üldöztetés jellege

Az Antikrisztusról szóló könyvében a zsidó hitre tért P. Lémann azt állítja, hogy ennek az üldözésnek két kulcsfontosságú intézkedése lesz:

• A keresztény tanítás törvényen kívül helyezése
• A tévedés tanításának kötelezettsége.

Ezt nagy alapossággal és kegyetlenséggel fogják végrehajtani.

Ezen kívül azt fogja állítani magáról, hogy ő Isten, és követelni fogja, hogy "Isten templomában" imádják - amivel majd a megfelelő időben foglalkozni fogunk. Sokakat sikerül majd meggyőznie erről az állításáról a fent említett "hatalom, jelek és hazug csodák" révén.

Az üldöztetés ideje

Ez az uralom azonban csak átmeneti lesz - még akkor is, ha az uralom alatt szenvedők számára kétségtelenül örökkévalóságnak fog tűnni. Valószínűleg három és fél évig fog tartani, amint azt Dániel és az Apokalipszis is tanítja:

Egyszer, és még egyszer, és még egyszer, és még félszer. (Dan. 7.25)

És adatott neki hatalom, hogy két és negyven hónapig cselekedjék. (Apoc. 13.5)

A neki szánt idő végén az Antikrisztus elpusztul:

[Egy] ítélet fog ülni, hogy hatalma elvesszen, és darabokra törjön, és elpusztuljon mindvégig. (Dán. 7.26)

[Az Úr Jézus megöl szájának szellemével, és elpusztít eljövetelének fényességével. (2 Thess. 2.8)

És elvitték a fenevadat [az Antikrisztust] és vele együtt a hamis prófétát, aki jeleket tett előtte, amelyekkel elcsábította azokat, akik elfogadták a fenevad alakját, és akik imádták a képmását. Ez a kettő pedig élve vetették a kénkővel égő tüzes medencébe. (Apoc. 19.20)

Most, hogy az Antikrisztussal kapcsolatos biztos dolgokkal foglalkoztunk, most a valószínűségek és vélemények területére lépünk.

A zsidókkal való kapcsolat

Sok atya és teológus úgy véli, hogy az Antikrisztus kezdetben jóindulatúnak és "erkölcsösnek" mutatja majd magát, és megtéveszti a zsidó népet, amely (szerintük) a régóta várt Mózesnek fogja őt ünnepelni, és segíteni fogja őt uralkodása megteremtésében. Ezt gyakran magának Krisztusnak a János evangéliumában olvasható szavaira alapozzák:

Én az én Atyám nevében jöttem, és ti nem fogadtok be engem; ha más jön a maga nevében, azt fogadjátok be. (János 5.42).

Szent Jeromos például ezt a részt magyarázza:

A zsidók, miután megvetették az igazságot Jézus Krisztus személyében, az Antikrisztust kiáltva üdvözölni fogják a hamisságot.^[7]

Fr. Lémann azt állítja, hogy ugyanezt a nézetet sokan mások is vallják, és hoz néhány példát:

• Szent Ambrus
• Nagy Szent Gergely
• Szent Efrém
• Szent János Krizosztomosz.

Sok hamis messiás volt, akit a zsidó nép egyes képviselői ünnepeltek, köztük Bar Kokhba és még Napóleon is. A teológus Suarez megjegyzi:

[S]Krisztus óta többen a saját hatalmuknál fogva Messiásnak adták ki magukat, és a zsidók szívesen fogadták őket, amint az Josephusból kiderül [...] És a VIII. cselekedetekben azt olvassuk, hogy Simon mágus a Messiásnak adta ki magát, és sok zsidó hitt benne. Krisztus szavai nem csak egyvalakire, hanem mindezekre a hamis messiásokra vonatkoztathatók.^[8]

Ugyanakkor a következőket is kijelenti:

Az előbbi [Szent Jeromos stb.] magyarázata azonban, mint mondtam, jobb, mert van, akit a zsidók várnak, és van, akit mindannyian szívesen látnak. A többieket, akik a Messiásnak adták ki magukat, nem fogadta be az összes zsidó, hanem csak néhányan.^[9]

Ha számít valamit, néhány misztikus is ezen a véleményen van. Bartholomew Holzhauser (megh. 1658) azt állította: "A misztikusok nem tudták, hogy a misztikusok nem tudták, hogy a misztikusok nem tudták:

A zsidók, akik a Bibliából tudják, hogy Jeruzsálem lesz a Messiás székhelye, mindenhonnan eljönnek, és elfogadják az Antikrisztust Messiásnak.^[10]

Hasonlóképpen Agredai Mária is kijelenti:

[Egyes nemzetek, a zsidók, a törökök és a tatárok küldöttei könyörögni fognak neki, hogy személyesen szabadítsa meg őket elviselhetetlen igájuk alól. Most kijelenti, hogy kész teljesíteni kívánságukat, miközben a szomszédos nemzeteket forradalomra buzdítja.

A zsidók végül drága koronát és királyi ruhát, valamint jogart hoznak neki, és szabadon választott királyukká nyilvánítják. [...]

Sok zsidó fog ezután Babilonba áramlani. Ezután az Antikrisztus igyekszik majd kiterjeszteni királyságát. [...]

Ezt követően bevonul az ígéret földjére és elfoglalja Jeruzsálemet. Most végre a világ királyai meg fognak ijedni; felismerik, hogy az Antikrisztussal van dolguk, különösen azért, mert az egész világ zsidósága ismertetni fogja az Antikrisztus nagyszerű tehetségét és tetteit, így dicsérete az egész világon el fog hangzani.^[11]

Amint látni fogjuk, nagyon fontos tényező, amiért ezt gondoljuk, hogy fontos hasonlóságok vannak aközött, amit a katolikusok az Antikrisztustól várnak, és amit a zsidó vallás egyes képviselői nyíltan kijelentik, hogy mit várnak az állítólagos Mózesüktől.

Állampolgársága

Népszerű elképzelés, hogy az Antikrisztus maga is zsidó lesz, és Dán törzsének tagja. Szent Iréneusz is ezen a véleményen volt, akárcsak Szent Róbert Bellarmine.^[12]

Fr. Lémann azonban úgy véli, hogy az e gondolat mellett felhozott érvek nem meggyőzőek. Azzal az elképzeléssel szemben, hogy a zsidók nem fogadnának el egy nem zsidót, mint Mosechjüket, Fr. Lémann így válaszol:

Az évszázadok során a zsidók befogadták Jézus Krisztus és az Ő egyházának minden ellenségét, és segítőiknek tekintették magukat.

Az 1807-ben Párizsban tartott Nagy Szanhedrinben a kizárólag a Messiásnak fenntartott bibliai címeket Napóleonra is alkalmazták, noha Napóleon nem volt zsidó vérű. Még a francia forradalom elveit is Messiásként üdvözölték.^[13]

Összefoglalja:

Ez sem bizonyos, sem valószínű. Ez csupán lehetséges, semmi több.^[14]

Birodalmának székhelye

Két fő vélemény létezik arról, hogy az Antikrisztus honnan fog uralkodni a világbirodalma felett. Ez vagy Jeruzsálemben, vagy Rómában lesz.

Kr. u. 180 körül írva Szent Iréneusz tanította:

Uralkodása idején az Antikrisztus a földi Jeruzsálembe helyezi át birodalma székhelyét.^[15]

Őt követte több atya és mások, köztük Szent Hippolütosz, Szent Róbert Bellarmine, Cornelius a Lapide és mások.

Suarez írja (megerősítve a fenti véleményt a nemzetiségéről):

Abból, amit arról mondtunk, hogy az Antikrisztus zsidó származású, és a zsidók között találja meg legfőbb támaszát, azonnal következik, hogy vissza fogja állítani őseik városát és annak templomát, amelyre mindig is különösen büszkék voltak.^[16]

Bár Lémann elveti azt az elképzelést, hogy a mohiászként való elismerés attól függ, hogy zsidó vére van-e, mégis a következőképpen érvel:

[Ha az Antikrisztus másképp cselekedne, hogyan fogadnák el Messiásként a zsidók, akik Jeruzsálem földi dicsőségéről álmodoznak, és azt képzelik, hogy ez a város lesz a jövendő messiási királyság fővárosa.

Ez utóbbi érv napjainkban a cionizmus felemelkedésének és növekedésének köszönhetően megerősödni látszik.^[17]

A másik vélemény szerint Róma városából fog uralkodni. Szent Róbert Bellarmine határozottan érvel ez ellen az elképzelés ellen.

A két vélemény összeegyeztetését P. E. Sylvester Berry teológus tanítja. A Szent János Apokalipsziséről szóló művében azt tanítja, hogy az Antikrisztus valóban Jeruzsálemből fog uralkodni, és hogy az Antikrisztus "hamis prófétája" Rómából fog uralkodni a Szentszék hosszú üresedése alatt:

Isteni Megváltónknak van egy földi képviselője a pápa személyében, akit teljes tanítási és kormányzói hatalommal ruházott fel. Hasonlóképpen az Antikrisztusnak is lesz képviselője a hamis próféta személyében, akit a sátáni hatalmak teljességével ruháznak fel, hogy megtévessze a nemzeteket. [...]

[A]z a próféta valószínűleg egyfajta antipápaként fogja felállítani magát Rómában a fent említett pápai trón megüresedése idején.^[18]

De miben fog állni az Antikrisztus uralma?

Már láttuk, hogy ez az egyház üldözésével, a mise és a katolikus vallás gyakorlásának elfojtásával jár majd. Mindez egy alternatív és globális ("egy világ") vallási rendszer rovására fog történni.

A következő részekben látni fogjuk, hogy a katolikus teológusok és misztikusok azt tanították, hogy a valószínűleg a jeruzsálemi templom, valamint egy naturalista vallás és erkölcsi kódex köré épül.

Azt is látni fogjuk, hogy amit a katolikus teológusok az Antikrisztustól várnak, az kényelmetlenül szorosan egybeesik azzal, amit egyes befolyásos zsidó írók az ő Mózesüktől várnak, és azzal a "világossággal" és vallással, amelyet szerintük az ő eljövetele hoz majd a nem-zsidóknak.

https://www.lifesitenews.com/hu/opinion/minden-amit-az-antikrisztusrol-szolo-katolikus-tanitasrol-tudni-kell/

Hivatkozások

↑1	Fr Lémann, L'Antéchrist, p 24. In Fr. Denis Fahey, The Kingship of Christ and the Conversion of the Jewish Nation, 182. o. Christian Book Club of America, Palmdale CA., 1953..
↑2	Suarez, De Antichristio, 1. szakasz, 4. és 5. pont.
↑3	Fahey 182
↑4	Ibid.
↑5, ↑6	Ibid.
↑7	Epist. 151, ad Algariam, quaest. II, in Fahey 184.
↑8	Suarez, De Antichristo, Disp. 54, Sect. 1, n. 7. Idézi: Fahey, 185. o.
↑9	Ibid.
↑10	R. Gerald tiszteletes Culleton, The Reign of Antikrisztus, p 148. TAN Books, Rockford Illinois, 1974.
↑11	Culletonban, 149
↑12	"Valóban, hogy az Antikrisztus zsidó lesz, és körülmetélt, ez bizonyos, és mindenekelőtt az elmondottakból következik. A zsidók ugyanis soha nem fogadnának el nem zsidó embert, vagy körülmetéletlen embert Messiásuknak. A másik ok az, hogy a zsidók Dávid családjából és Júda törzséből várnak Messiást. Kétségtelen, hogy bár az Antikrisztus valóban Dán törzséből származik, azt fogja állítani és úgy tenni, mintha Dávid családjából származna. Akkor az összes régi szerző egyértelműen azt tanítja, hogy az Antikrisztus zsidó lesz, mint az imént idézett tizenkét szerző, akik azt mondják, hogy Dán törzséből fog származni. Sőt, a következők szerint is zsidó lesz: Ambrosius, aki a 2 Thess. 2 szerint körül lesz metélve, és Jeromos, aki a Dan. 11. könyvében azt mondja, hogy a zsidók népéből lesz bom, és Sulpitius Szent Márton a Dialógusok 2. könyvéről, aki azt mondja, hogy Antikrisztus meg fogja parancsolni, hogy mindenki körülmetélkedjen a törvény szerint, és Cirill, aki a 15. katekizmusban azt mondja, hogy nagyon buzgón fogja ápolni a jeruzsálemi templomot, hogy megmutassa, hogy Dávid nemzetségéből származik; végül Gergely is, aki a 11. könyv 3. levelében azt mondja, hogy Antikrisztus a szombat megtartásának és más zsidó szertartásoknak a támogatója lesz". Szent Robert Bellarmine, in Controversies of the Christian Religion, 891. o. A Harmadik általános vita a szuverén pápáról, III. könyv, Az Antikrisztusról, 12. fejezet. Trans. Fr Kenneth Baker, Keep the Faith Press, 2016.
↑13	A Fahey 187.
↑14	Ibid.
↑15	Irenaeus, Adv. Haereses, lib. V, c. 25. Fordította Alexander Roberts és William Rambaut.A címről.Ante-Niceneus atyák, 1. kötet.Szerkesztette Alexander Roberts, James Donaldson és A. Cleveland. Coxe.(Buffalo, NY: Christian Literature Publishing Co., 1885.) Átdolgozta és az Új Advent számára szerkesztette Kevin Knight.<https://www.newadvent.org/fathers/0103525.htm>.
↑16	Suarez, de Antichristo, szekció. V, n. 7.
↑17	A Fahey 188. sz. ügyben
↑18	Fr. E. Sylvester Berry, Szent Joh apokalipszisen, p 135. Első kiadás, The Catholic Church Supply House, Coloumbus Ohio, 1921.