A mai szentírási olvasmányokban két halott támasztás
leírását olvassuk. Az elsőt Illés próféta végezte, akinek az élete
egészen Isten ügyének a szolgálatában telt, ezért folyton menekülnie
kellett, üldözéseknek volt kitéve. Ez a cáreftai özvegyasszony, akiről
itt szó van, befogadta őt. És amikor meghal a fia, vádlóan ő is a
próféta ellen fordul. Ezt mondja neki ,,Mi dolgom veled, Isten embere?
Csak azért jöttél, hogy emlékeztess vétkeimre, és megöld a fiamat?” Azt
gondolhatja, hogy befogadta ezt az embert, akit üldöztek, de úgy
látszik, rossz ügyet képvisel, és ezért sújtja őt, aki befogadta házába,
Isten haragja.
A
próféta ekkor buzgón imádkozni kezd, és visszatér a fiúba a lélek. Erre
így nyilatkozik az asszony: ,,Most már tudom, hogy csakugyan Isten
embere vagy, és hogy az Úr szava igazság az ajkadon.''
Illés hosszan könyörög, ráborul háromszor a fiúra, és könyörgése végül
meghallgatást talál. Jézus halommal parancsol a mai evangéliumban a
naimi fiatal embernek: „ifjú, mondom neked kelj föl! Erre A halott
felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának. Az emberek
pedig így magasztalták Istent: ,,Nagy próféta támadt közöttünk.''
,,Isten meglátogatta népét.'' Ennek híre elterjedt egész Júdeában és
mindenfelé a környéken.
Mindkét halott támasztás egy hatalmas jel volt, amely megerősítette az
emberekben Illés és Jézus prófétai küldetésébe vetett hitet. Ezek a
csodák Isten jelenlétébe helyezték az embereket. Erre utal az a fordulat
is, amit az evangéliumban olvasunk, hogy „mindnyájukat elfogta a
félelem”. Beleborzongtak abba, aminek a tanúi voltak.
Ezzel szemben a negatív jelek, a betegség, a halál, a katasztrófák a
legtöbb emberben, ahogy ebben az özvegyben is, saját bűneiket állítják
szemük elé: „azért jöttél, hogy emlékeztess vétkeimre?”
Hogy a bűn és a katasztrófák között összefüggés van, ezt Jézus is megerősíti.
Lukács evangéliumának a 13. fejezetében ezt olvassuk: 1Épp jött néhány
ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus
áldozatuk vérével vegyítette. 2Erre ezt mondta: „Azt hiszitek, hogy ezek
a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így
jártak? 3Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy
elvesztek ti is mind. 4Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt
Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek
voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? 5Mondom nektek: nem! De ha
nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Nem azt kell méricskélnünk, hogy ki a bűnösebb, nem a másikra kell
tekintenünk, hanem kinek-kinek magára. „Ha nem tartotok bűnbánatot,
éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Európa sok országát, és hazánkat is sújtja ezekben a napokban az árvíz.
Az ellene való védekezés sok embert megmozgat, önzéséből való kilépésre
késztet. Még az egymással civakodó politikai pártokat is mérsékletre
inti. Aki tud, ott dolgozik a gátakon.
Érdemes elgondolkodnuk arról, hogy van-e, illetve ha igen milyen
kapcsolat van a katasztrófák és az emberi akartnak az isteni akarattól
való eltávolodása, a kettő egymással való szembekerülése között. Lehet-e
összefüggés a mostani természeti kataszrófák, és az emberiségnek,
nevezetesen Európának az Istentől és az isteni akarattól való
eltávolodása között?
A
XVI. Benedek pápa által egyháztanítóvá emelt Bingeni Szent Hildegárd
látomásai Istent, embert, társadalmat, egyházat, kozmoszt egyetlen
egymással szoros kapcsolatban lévő valóságként írják le. Azt írja, a bűn
az egész kozmoszt sérti. A gyilkosnak azért kell egy időre sötétségben
élnie, mert megmérgezte a levegőt, és a föld embervért ivott. Egy másik
helyen így ír erről. Ha az emberek gonosz cselekedeteikkel az
elemeket beszennyezik, Isten az emberek szenvedésével, és fájdalmával
tisztítja meg őket. És ha jót cselekszik az ember, az elemek rendje
újból helyreáll. Minden, mi Isten rendelésében áll, egymásra felel.
Íme a korunk embere számára is az oly fontos tanítás, amely rávilágít a
rengeteg igazságtalanság, rafinált módon való ember- és lélekgyilkolás
valamint a különféle katasztrófák közti összefüggésekre, továbbá a
vezeklés és engesztelés összefüggéseire.
Az 1947-ben elhuny Luisa Piccaretta, akinek boldoggá avatása elindult,
az ember és a kozmosz egységét hasonlóképpen látja, mint Bingeni Szent
Hildegárd.
Akarjátok tudni, hogy a föld miért nem terem semmit,
hogy a világon, oly sokfelé, miért vannak földrengések, és a föld miért
temet maga alá városokat és embereket? Akarjátok tudni, hogy szél és
víz miért háborognak, és miért tesznek pusztává vidékeket? Akarjátok
tudni, hogy miért van oly sok, mindnyájunk számára ismert, nyomorúság?
Azért, mert a teremtett dolgok az isteni akaratból származnak, amelynek
uralma alatt állnak. Ezek a teremtmények hatalmasok és parancsolók,
nemesebbek, mint mi, mivel őket az Isteni akarat kormányozza, minket
emberi akarat ural, és az degradál, gyengévé és tehetetlenné tesz. Ha
azonban törődünk sorsunkkal, az emberi akaratot félretesszük, és
magunkra vesszük az isteni akarat életét, mi is erősek és uralkodók
leszünk. Az egész teremtés testvérévé leszünk, amely nemcsak hogy nem
sújt többé minket, hanem egyenesen átengedi az uralmat maga felett, és
mi boldogok leszünk az időben és az örökkévalóságban.
Európa jelentős részét sújtják most a különféle katasztrófák.
Távolabbra most ne tekintsünk, elég, ha a saját portánkon söprögetünk.
Vajon lehet-e összefüggés az isteni törvényekkel szemben hozott emberi
törvények, a bűn elhatalmasodása és ezek között a katasztrófák között,
amelyekkel naponta teli vannak a híradások, és amelyeket oly sokan a
saját bőrükön érzünk?
A mai szentírási olvasmányok az Isten útján való járás és a csodák,
halott támasztás közötti pozitív kapcsolatról szólnak. Illés, aki Isten
embere volt, az Ő akaratával összhangban cselekedett, csodákat tesz a
száreptai özveggyel: megszaporítja olaját és lisztjét, feltámasztja
halott fiát. Jézus megszánja azt a másik özvegyet, feltámasztja a fiát,
akit már temetni visznek.
A halál, a szenvedés mind a bűn következménye. De az összefüggés az
adott betegségek, és a konkrét bűnök között gyakran nem nyilvánvaló. A
legtöbb orvosilag magyarázható. Még kevésbé nyilvánvaló az összefüggés a
rendkívüli időjárás, a természeti katasztrófák és a bűn között, mert
ezekre meteorológiai okokat lehet találni. De ne felejtsük, ezek
másodlagos okok. Egy teológiai alapelv, hogy Deus per causas secundas
agit, azaz Isten a leggyakrabban másodlagos okok útján tevékenykedik
világunkban. De az okok során visszajuthatunk a bűnig, az emberi
akaratnak az isteni akarat elleni lázadásáig. És ezzel bizony a Dunánál
is inkább csordultig van a világunk.
Ugyanakkor Isten az orvosságot is felkínálja. „Ha nem tartotok
bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” Ebben az is benne van,
hogy ha bűnbánatot tartunk, megmenekülünk. Nem jelenti ez azt, hogy nem
szenvedünk, hogy nem érnek minket semmi féle károk. Ha bűnbánatot
tartunk a saját bűneink miatt, a legnagyobb kártól, a kárhozattól
megmenekülünk. És lehet, hogy a nagyobb földi károk sem érnek annyira
utol minket. Ha mégis utol érnének, azokat tekinthetjük korábbi bűneink
levezekelésének is, és felajánlhatjuk engesztelésül azokért, akik még
egyáltalán nem akarnak tudomást venni a bűnök és a betegségek, valamint a
katasztrófák közötti végső kapcsolatról.
Sokan kinn dolgoznak most a gátakon. De akik nem tudnak, mert nincs
hozzá fizikai erejük, vagy távolabb élnek az árvíz sújtotta
területektől, azok is kiállhatnak a gátra imáikkal, áldozataikkal, és
felajánlásaikkal. Lehet, hogy az ő imáiknak ugyanúgy köszönhető lesz, ha
megússzuk a Duna gátszakadását, mint azok munkájának, akik fizikailag
is kinn dolgoznak a gátakon. És ha le is vonul a Dunán az árhullám, még
egy csomó egyéb gátszakadás is fenyeget. Ezeket csak a bűnös életből
való megtéréssel, a kitartó imával, az önmegtagadásokkal és az
engeszteléssel lehet elhárítani.
http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/pozitiv-es-negativ-jelek