2023. november 8., szerda
Az elveszett gyakorlat
Van egy olyan gyakorlat, amellyel gyakran találkozhatunk szenteknél, akik elengedhetetlennek tartották és tanították, de amely mára nagyrészt elfeledetté, vagy legalábbis idegenné vált. Ez a röpimák sajátos csoportja, az isteni erények, azaz a hit, remény és szeretet felindítása.
Hogy miért vált elfeledetté? Mert például nem szívesen mondogatja Istennek olyan valaki, hogy „szeretlek”, aki valójában nem szereti őt. Idegenné pedig azért válhatott, mert már a katolikusok sem értik, hogy miért jó és szükséges ezek gyakorlása. Mivel érzelmek alapján ítélik meg a gyakorlat jóságát, hazugságnak vélik, hiszen nem érzik azt, amit ajkukkal mondanak, vagy esetleg szirupos érzelgősségnek, mert az érzelmek felkeltését vélik céljának.
Pedig az Isten iránti szeretet nem érzelmi felbuzdulás, hanem az akarat Istenre irányulása és Istennek való megfelelése, így a szeretet isteni erényének felindítása is akarati aktus, amely ugyanakkor az ember értelmét is végcéljára irányítja, megerősítve ezáltal az akaratot irányba állító szándékot is. Az érzelem vagy társul ehhez az akarati aktushoz, vagy éppen nem. Ezért írta egyik elmélkedésében Liguori Szent Alfonz, hogy „Én Uram és én Istenem! szeretlek minden erőmből! Add, hogy ezt mindenkor igazsággal mondhassam, mind itt a földön, mind az örök életben.”
De az Istenre irányuló szándékunk és akaratunk megerősítésén, vagy éppen a mindenkor szükséges emlékeztetőn kívül ugyan mi értelme lehet még az isteni erények felindításának?
A természetfeletti erények oka maga Isten, és nem mi, így semmi, amit mi teszünk, nem növeli közvetlenül azokat bennünk . De, ahogy Szent Tamás mondja, nekünk mégis el kell végeznünk az adott erényhez tartozó sajátos cselekedeteket, amelyek aztán hajlandóságot, készséget keltenek bennünk az erény növekedésének befogadására, amit Isten végez bennünk, mert a kitartóan zörgetőnek ajtót nyitnak. Ezt éppen Ő mondta, és neki igazán hihetünk.
Ezért ha vágyunk a szeretetünk növekedésére, vagy ha nem vágyunk rá eléggé, kezdjük el mondani Istennek, hogy szeretjük. Tegyük ezt a nap folyamán rendszeres időközönként, reggel, délben és este, vagy még inkább óránként. Hiszen a szentek is ezt tanítják, és ha nekik bevált, mi ugyan miért idegenkednénk ettől?
https://invocabo.wordpress.com/2023/11/08/az-elveszett-gyakorlat/