2012. 10. 22, Hétfő, Boldog II. János Pál pápa ünnepe
Ma reggel elmentünk Vicka előadására. Miközben ő beszélt egy látomásban
volt részem. Megjelent előttem Mária és karjaiban a kis Jézust
tartotta. A Földgömbünk fölött álltak, amelyet egy kígyó ölelt át
testével. Mária Szent Fiával együtt rengeteg könnyet hullajtott értünk,
majd a Szűzanya így szólt hozzánk: „Imádkozzatok,
imádkozzatok és imádkozzatok! Mert a sátán el akarja tiporni az egész
emberiséget és veletek együtt Szent Fiamat is, aki jelen van minden
Oltáriszentségben.” Amikor Vicka befejezte előadását, megjelent jobb
oldalán a Szűzanya (csupasz lábain egy-egy piros rózsa volt, kék
palástot, fehér fátyolt és hosszú fehér ruhát viselt), mindenkit
megáldott és előttem haladtak el.
Ezután részt vettünk Dankó atya előadásán a sárga házban. Ez alatt
újból megjelent előttem a Szűzanya, aki előtt letérdelt Boldog II. János
Pál pápa és megcsókolta jobb kezét. Az emberek példája láttán odamentek
Máriához, leborultak lábai előtt és megcsókolták áldást adó kezét. Boldog II. János Pál pápa:
„Ezzel a kézcsókkal elismertétek Máriát, mint országotok királynőjét.”
Utána kezébe vette az Oltáriszentséget és így folytatta: „Szenteljetek
minél több időt a Jézussal való bensőséges kapcsolatotokra! Imádkozom
értetek, hogy életetek központjában mindig Jézus álljon!” Majd az
Oltáriszentséggel megáldotta a jelenlévőket és velük együtt
Magyarországot is.
Szentmisén az oltár előtt megjelent Boldog II. János Pál pápa,
aki így szólt hozzánk: „Gyermekeim, tudjátok mi volt életem nagy
örömének az oka? Az, hogy életemet teljesen átadhattam Máriának, mint
legkedvesebb Édesanyámnak. Ő mindig mellettem állt fogantatásomtól
kezdve pápaságom végéig. Máriának köszönhetem, hogy most a Mennyben
Szent Fiának közelében tölthetem el örök életemet. Nem győzök hálát adni
Jézusnak, amiért megváltott minket. Ha nem vállalta volna el a
kereszthalált értetek, akkor nem léphetne be senki Isten országába.
Boldognak mondhatom tehát magam, mert gyönyörködhetem Őbenne és Máriában
is, aki nélkül nem lenne teljes a Mennyország. Sokat gondolok rátok,
hiszen nem feledkeztem meg rólatok és utódomról sem. Imádkozzatok érte, ő
minden hívő utolsó reménye! Szívetek legyen mindig Máriáé. Elmondom
nektek, hogy Édesanyátok szívében Isten után az emberiség áll a második
helyen. Ő mindnyájatok boldogságát kívánja. Azért jelenik meg a
látnokoknak oly sokszor, mert félt benneteket a gonosztól. Segíteni akar
rajtatok, hogy életetek mindig a jó irányban haladhasson. Örülök, hogy
Medjugorjéba zarándokoltatok. Köszönöm, hogy a mai napon megemlékeztetek
rólam. Ígérem nektek, hogy imádkozni fogok a ti szándékaitokért és az
Örök Boldogságot kívánom mindnyájatok számára. Pápai áldásomat adom
rátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
2012. 10. 23, Kedd
A reggeli szentmisén Mária letérdelt a Mennyei Atya előtt és arra kérte Őt, hogy áldja meg Magyarországot. Miután a Mennyei Atya
megáldotta országunkat így szólt hozzánk: „Drága gyermekeim, nagy
örömmel látom, hogy ilyen sokan összegyűltetek Medjugorjéban közvetlenül
legszentebb leányom jelenésének helyén. Mária kérésére áldásomat adtam
országotokra. Bizony mondom nektek, Én úgy tekintek leányomra, mint
legféltettebb kincsemre. Szent Fiam után őt adtam ajándékba az egész
emberiségnek. Íme, a ti Édesanyátok! Szeressétek mindig és tiszteljétek
Máriát! Amikor hazamentek úgy térjetek otthonotokba, gyermekeim, mint a
világosság a sötétségbe. Mutassatok példát az embereknek és mondjátok
meg nekik: Mária szeret titeket, és nem hagyott el bennetek soha!
Forduljatok hozzá, és akkor meglelitek vigasztalásotokat.” Nagy örömömre
Mindszenty József bíboros is megjelent és azt üzente
nekünk: „Gyermekeim, amikor minden magyar ember szívében Jézus után
Mária is ott fog uralkodni, akkor közel lesz Isten országának
megvalósulása. Sokat köszönhettek legszentebb édesanyátoknak.”
Látomásban a Szűzanya átölelte fényes keresztjét és minden fájdalmát
felajánlotta hazánkért majd az egész világért. Az ő közbenjárásának
köszönhetjük a sok kegyelmet, mely kiárad országunk egész területére. Mindszenty József bíboros:
„Mária országotok oszlopa, aki belekapaszkodik ebbe az oszlopba soha
nem vész el. Mert ezt az oszlopot senki és semmi nem távolíthatja el,
még a sátán sem.”
Délután megemlékeztünk az 1956. október 23-ról, melyen Szent István király jelent meg és a magyar szent koronát nyújtotta Mária kezébe,
aki megáldott minket és szomorúan megjegyezte: „Ezt a koronát nem
viselhetem fejemen, mivel még népem nem fogadott el engem
királynőjének.” A magyar szentek is arra várnak, hogy mikor fogadja el a
nép Máriát és kéri az ő pártfogását.
Az esti szentmisén Szent Édesanyánk letérdelt Jézus előtt, hogy kiesdje mindnyájunk számára az irgalmát. Jézus
azt felelte neki: „Édesanyám, kérésedet meghallgattam. Mindazok, akik
itt vannak elnyerték irgalmamat, mely kiárad szeretteikre is.” Mária
kedvesen és szeretettel megköszönte Jézus jóságát. Majd végig nézett
rajtunk és így szólt: „Drága kicsinyeim, közel van Isten országa. Ott
nem lesz többé emberi meg nem értés. Minden ember egy nyelven fog
beszélni, a szeretet nyelvén. Várjátok örömmel Szent Fiamat, aki
eljövetelekor békét és szeretetet fog teremteni a Földön közöttetek.”
Ezután Boldog II. János Pál pápa szólt
hozzánk: „Szeretett gyermekeim, az Egyházzal és a pápával kapcsolatos
próféciák hamarosan beteljesednek. Addig örüljetek, amíg az Égiek még
üzennek számotokra, mert lesz olyan időszak, amikor nem tudtok másra
hagyatkozni csak a hitetekre. Az Egyház nagy üldöztetésnek van kitéve.
Imádkozom értetek! Bízzátok magatokat Máriára és ne féljetek, mert Isten
nem hagyja magára azokat, akik legszentebb leányának szentelik
magukat.”
2012. 10. 24, Szerda
A reggeli szentmisén a Szűzanyával lélekben felmentünk a jelenések
hegyére. Útközben megkérdeztem tőle: Édesanyám, nem nehéz lépkedned
lábaiddal ezeken a köveken? Ő azt válaszolta: „Gyermekem, fizikai
fájdalmaim nem hasonlíthatók lelki fájdalmaimhoz.” Mária egyik kezében
egy aranyszínű rózsafüzért tartott, melyről annyit mondott: „Aki
elmélyül az imádságban, megleli örömét Istenben.” Amikor felértünk a
hegyre egyenesen odamentünk Jézushoz és térden állva imádkoztunk előtte.
A Szűzanya mélyen elmerült az imádságban, majd így
szólt: „Minden zarándokot imáimba foglalok, akik eljönnek hozzám
Medjugorjéba. Viszont szomorúan tapasztalom, hogy bizonyos gyermekeim
szívében nem Szent Fiam az első, hanem én. Mindig Jézus legyen az első. Ő
mindennél nagyobb imádatot, szeretetet és tiszteletet érdemel, hiszen
az üdvösséget Neki köszönhetitek. Szeretlek titeket gyermekeim, ezért
figyelmeztetlek benneteket!” A Medjugorjei Szűzanya szobra
megelevenedett előttem, és láttam hogyan hajol le Mária hozzánk, hogy
minket megvigasztalhasson. Szűzanya: „Ahol én megjelenek, ott jelenlétem sosem szűnik meg.” Szentáldozás után Jézus
Szent Szívét helyezte a szívünkbe és azt mondta: „Azt akarom, hogy már
itt a földön eljussatok a tökéletes szeretet magas lépcsőfokaira.”
Délután felmentünk a Krizsevácra, ahol az Égiek különleges ajándékokban
részesítettek minket. Miután teljesítettük a feltételeket, Jézus
megadta mindenkinek a teljes búcsú kegyelmét és eltörölte a bűneink után
járó büntetést is. E hír hallatára nagy boldogság töltötte el a
szívünket. Jézus megajándékozott bennünket misztikus
Szent Testével is, és azt mondta: „Ma rendkívüli ajándékot adtam nektek,
melynek nagysága felülmúlja az eddigi kegyelmeket. Ebben a misztikus
szentáldozásban szoktam részesíteni azokat a haldokló lelkeket, akik
elfogadnak Engem megváltójuknak. Tehát ez az égi manna mentesít titeket a
kárhozattól és biztosítja számotokra az örök életet, amennyiben
kitartóak maradtok és lehetőségetek szerint naponta szentáldozáshoz
járultok.”
Este a szentségimádáson a feltámadt és megdicsőült Krisztus állt velünk
szemben. Bal kezével Szent Szívére mutatott, melyből a szeretet
fényének sugarai áradt ki minden ember szívébe. Jézus:
„Szeretetemmel megújítottam szíveteket, ezeket a kegyelmeket mind
Édesanyám közbenjárásának köszönhetitek. Veletek vagyok mindennap és
erőt adok nektek a küzdelemhez.” Ezután a Szentháromságot nagy fény
vette körül, amely egy hatalmas Oltáriszentséget alkotott. Egy nyitott
aranykapu jelent meg benne, melynek közepén ott állt Mária és bevezetett
minket a Szentháromság szeretetébe.
2012. 10. 25, Csütörtök
A Szűzanya egy aranykövekkel teli úton vezetett. Szűzanya: „Az
aranykövek lelki kincseket jelképeznek.” Ahogy haladtunk személyesen
találkoztunk Jézussal, aki a nehéz keresztet vállán hordozta. Segíteni
akartam Jézusnak, mint ahogyan Cirenei Simon tette. De a keresztnek túl
nagy volt a súlya és nem bírtam el. Ekkor Jézus azt
mondta: „Ezt a keresztet csak Velem együtt tudod hordozni.” Amikor
tovább mentünk, az út kettéágazódott: az egyik széles volt, a másik
keskeny. A széles út előtt sok kereszt hevert a földön és láttam, hogy
egyre többen teszik le oda keresztjüket és indulnak el rajta. A keskeny
úton kevesen voltak, de örömmel vállalták a szenvedést. Jézus szomorú
könnyeket hullajtott azokért, akik elutasítják a szenvedést és inkább a
könnyű utat választják. Máriával együtt imádkoztunk értük. Egy idő után
arra lettünk figyelmesek, hogy néhányan visszatérnek a széles útról és
megbánták vétkeiket. Jézus azt mondta nekik:
„Bűneiteket megbocsátottam végtelen irgalmamban. Most menjetek, vegyétek
vállatokra keresztjeiteket és kövessetek Engem.” Az emberek rátértek a
keskeny útra kereszttel a vállukon és haladtak a boldogság felé vezető
úton. Szűzanya: „Látjátok kicsinyeim, milyen nagy
eredményt hoztak felajánlott imáitok és áldozataitok? A szenvedés nem
hiábavaló. Ha szeretet uralkodik a szívetekben, boldog emberré fogtok
válni.”
A hazafelé úton megjelent köztünk Mária és kezében egy könyvet tartott, melyben a neveink fel voltak jegyezve. Szűzanya:
„A szívembe véstem neveteket és nem feledkezek meg rólatok halálotok
óráján. Különleges védelmemben fogtok részesülni, mert megóvlak titeket a
gonosz támadásaitól.” Jézus: „Akik Édesanyámnak
szentelik életüket, ha a tisztítótűzbe jutnak is, kevés időt fognak ott
eltölteni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kell tovább
küzdenetek. Maradjatok állhatatosak és akkor nem lesz mitől félnetek.”
Mária Magdolna
